Part
1 Eloszo| ha egy-egy fülemüle száll reá a nyárelei hónapokban, s
2 I | Szinte áhitattal nézett reá. Sokáig csodálta a szemét,
3 I | csodálkozással szegeződött reá. Elpirosodott, s elkomolyodott.
4 I | melegen nézett már akkor reá.~- Mi a foglalkozása? -
5 I | arccal, komolyan nézett reá, aztán a ház felé pillantott
6 I | A fiú várakozóan nézett reá:~- És mikor érezte meg…
7 I | el.~És szomoruan nézett reá, oly szomoruan, hogy a szeme
8 I | azt nem, hogy nem gondolok reá.~- Tudja ma mért imádkoztam?~-
9 II | Ime lásd, hogyan készülök reá. És tudom: az oltárnál is
10 III | mert magyar szó még nincs reá.~Akkoriban kezdődött az
11 III | hagynod, nem szabad emlékezned reá Eszter! Légy hű, hiszen
12 IV | üres bérkocsit, és felkap reá.~Utána sietett.~A bérkocsi
13 IV | álmodozó szemmel nézett reá:~- Mit is mond Kalderon? „
14 IV | Ábel!~Ábel búsan nézett reá:~- Mért? Haragszol tán érte?~
15 IV | asszony kezét és csókot lehelt reá. ~Hallgattak. Aztán Eszter
16 VI | Mi köti hozzá? Nem talált reá választ. Eszter kedves volt
17 VI | és könnyes szemmel nézett reá.~Így találkoztak ők minden
18 VII | folyosón. Kérdően nézett reá.~- Nyéky úr itt lakik?~A
19 VII | kendőt s frisset kötött reá.~- Nem ismersz meg Ábel!
20 VII | Négy vagy öt beteg várt még reá.~- Pardon, - mondotta nekik, -
21 VII | Kemény elszántsággal készült reá. De a férj a rendelő óráról
22 VII | Gondolkozzék csak.~- Vigyáztunk reá mindig, nyugodt lehetsz.
23 VII | Ábel hitetlenül nézett reá.~Az asszony folytatta:~-
24 VII | végre-valahára...~Eszter búsan nézett reá. Sohajtott.~- Nem lehet
25 IX | Kardosné fagyosan nézett reá, de aztán elmosolyodott.~-
26 X | Szép-e még? Emlékszik-e még reá?~És ismét kishijja volt,
27 XI | Eszter mámorosan nézett reá.~- Ábel...~- Menjünk el
28 XI | Ábel elszomorodva nézett reá:~- Hát még mindig köt valami?
29 XI | Nyugodtan és hidegen nézett reá, de a szeme kételkedést
30 XII | először idegenül nézett reá, sőt gyülölettel. De a leányka
31 XII | Ábel gondolkodón nézett reá:~- És nem vagy féltékeny?
32 XII | Eszter, - nem készültem reá. Jóformán azt se tudtam,
33 XIII | de csak alig pillantott reá. Zavarodott és meghatott
34 XIII | Ábel zavarodottan nézett reá:~- Eszterkém... dehiszen...
35 XIII | mély sajnálkozással nézett reá.~- Én, Eszterkém, nem érzek
36 XIII | el. S fájdalmasan nézett reá:~- Azelőtt nem siettél soha.~-
37 XIV | bántódva és kérlelőn nézett reá.~- Dehát mért? Nem szereti?~
38 XIV | mélyedő meleg érzéssel nézett reá, amellyel csak a boldog
39 XIV | a szóért, de igen illik reá. És te se keress fel többé.
40 XV | fölmelegedett, úgy nézett reá, mint azelőtt.~- Nem tudom
41 XV | az őszi szezon alkalmas reá. De ő csak maradt: hátha
42 XV | levelet, és búsan nézett reá. S másnap is elolvasta,
43 XV | narancs-szín selyemernyőt tett reá.~Hát Ábel meg is jelent.
44 XV | gondolatokba merülve nézett reá.~Látta, hogy Ábelnak az
45 XV | némán, ijedt szemmel bámult reá.~- Gondolkodjunk csak nyugodtan, -
46 XVI | megharagudott Eszterre, s haragudott reá szivének legérzékenyebb
47 XVI | Soha nem nézett az a nő úgy reá! Máskor ha haragudott, lángot
48 XVI | nap, hogy ne gondolt volna reá. S minél inkább haladt az
49 XVI | fejét fölemelve idegenül néz reá.~Ábel megáll előtte, és
50 XVII | esernyő van s támaszkodik reá.~- Mi lelte a lábadat? -
51 XVII | meleget. Ábel odaállt és reá tapasztotta fázó két kezét.
52 XVII | Ábel meghatottan nézett reá. Az emlékek olyan kavarodással
53 XVII | másik teritéket is tett reá. Egy üveg sört és egy üveg
|