Part
1 I | itt lesznek a rokonaink.~Ábelnak különös volt a leány hangja.~-
2 I | Hallgatott. Aztán rátette a kezét Ábelnak a vállára:~- Hiszen azért
3 I | szentelt vízbe és odatartotta Ábelnak.~Az ujjok érintkezett. Keresztet
4 I | szemmel nyujtotta az ajkát Ábelnak.~Aztán a leány kibontakozott,
5 I | egy félig nyilt virágot, s Ábelnak a kabátjába illesztette.~-
6 I | mélyen a szemébe nézett Ábelnak.~- Vigyázzunk, Ábel, hogy
7 I | kalapot a fatörzsre tette. Ábelnak a vállára hajolt, s úgy
8 I | s forró arca hozzásímult Ábelnak az arcához.~- Szeress ha
9 II | II.~Egy szeptemberi napon Ábelnak el kellett utaznia.~Özvegy
10 II | az élet nehéz napjaiban.~Ábelnak bizony nem volt félretett
11 III | hozzám! Ne láss! Kémkednek!~Ábelnak mintha jégdarab csúszott
12 IV | legalább egyszer látnia kellett Ábelnak jámbor szőke arcát. Boldogok
13 IV | beszélgethettek. Eszter a vállával Ábelnak támaszkodott: közelről mosolyoghatott
14 IV | voltak, azt mondja Eszter Ábelnak:~- Holnap ünnep van. Urnapja.
15 IV | mosolyogva, némán intett búcsut Ábelnak.~ ~
16 VI | Csendes tengeren vitorlázott.~Ábelnak akkor már minden szerda
17 VI | szelidült bennök lassacskán. Ábelnak nem volt senkije az anyja
18 VII | mert attól tartott, hogy Ábelnak a nyakába borul ott az idegenek
19 VII | hogyan tudja meg most már Ábelnak a lakását?~A rendőrséghez
20 VII | perc múlván a kezében volt Ábelnak a lakása címe: Városháztere,
21 VII | zöldburkolatu mállott karosszék. Ábelnak már akkor hatvan forint
22 VII | komolyan ismételte, hogy rokona Ábelnak. Aztán megkérte, hogy állítson
23 VII | vissza. Gondolta: - Ha téged Ábelnak hívnának, bizonyára adnál
24 VII | fehérnemü, köpönyeg, mellények.~Ábelnak csak lehullt a könyv a kezéből,
25 IX | Hát azok a hangok jutottak Ábelnak az eszébe. Ő is itt ül,
26 X | Csak a szeme, a szeme!~Ábelnak nem izlett többé az étel.
27 X | hogy megnyissa a szobáját.~Ábelnak olyan volt, mintha haza
28 X | volt, hogy Ábel nem tegezi. Ábelnak furcsa volt, hogy a leány
29 XI | mámorosan az asszony.~S Ábelnak a mellére dőlt:~- Amint
30 XI | Hiszen előre látható volt...~Ábelnak nem tünt fel sem a hidegség,
31 XI | Akkor már Berta is ránézett Ábelnak az arcára. Nyugodtan és
32 XII | délután azt mondja Eszter Ábelnak:~- Ősz szál van a hajadban,
33 XII | Eszter elmosolyodott. Látta Ábelnak a szeméből mit mond tovább.
34 XII | én, nem lehet, - mondotta Ábelnak a kezét megszorítva, - hiszen
35 XII | barátom!~~Egy őszi napon Ábelnak levelet vitt egy hordár
36 XII | bizonyára a nyakába omlott volna Ábelnak. De így csak álltak mint
37 XIII| szomszédságban volt. Tanuképpen Ábelnak két tanártársa szerepelt.
38 XIII| És sírt. Azelőtt ha sírt, Ábelnak a vállára vagy a mellére
39 XIV | kérdése, hogy mi a véleménye Ábelnak a férjéről?~- Még nem is
40 XIV | Berta szinte röpülve borult Ábelnak a nyakába.~- Bocsáss meg!
41 XV | lássalak.~És szomorúan nézett Ábelnak fülig simára borotvált arcára.~
42 XV | simára borotvált arcára.~Ábelnak a melle elszorult:~- Milyes
43 XV | álom.~A következő nyáron Ábelnak fia érkezett.~Az érkezés
44 XV | tekintetéből lehetett látni: Ábelnak a megjelenése a gyászestén
45 XV | gondolt, mennyire tetszett Ábelnak azon a hajnalon, amikor
46 XV | meggyszínplüss széket, Ábelnak amellé a kis puffot. A lámpást
47 XV | ruhára mond valamit Ábel, de Ábelnak a feje tele volt azon a
48 XV | nézett reá.~Látta, hogy Ábelnak az ajka mozog, a keze olykor
49 XV | kicsi kezével megsimította Ábelnak az arcát, és ábrándosan
50 XVI | én is visszanéztem ám...~Ábelnak mintha egy zsák jeget öntöttek
51 XVII| szinte kiviritott közűlök. Ábelnak hogy odatévedt a tekintete,
52 XVII| mind a két kezét nyujtotta Ábelnak:~- Isten hozott! valóban
|