Part

 1 I   |       mintha nem látta volna. De mégis elpirult, és eltünt az ablakból.~
 2 I   |        bólintás. De a köszöntést mégis fogadta.~A fiú másnap egy
 3 I   |          kicsoda Kegyed? S nekem mégis nem idegen.~A világon annyi
 4 I   |   Esztike, hol?~- Nem tudom...~- Mégis...~A leány ismét ránézett
 5 I   |          bent marad a kertben.~- Mégis...~- Esztike!~Esdő szemmel
 6 I   |        szorította össze.~- Dehát mégis... Nem mondhatja meg?~A
 7 I   |        intett, hogy nem.~- Akkor mégis maga nem akarja! - nyugtalankodott
 8 I   | Meg-megállt. Megrázta a fejét:~- Mégis az enyim lesz! Érzem, hogy
 9 I   |       többé.~- Élnünk kell. Élni mégis jó.~- Nem jó.~- Ne mondjon
10 I   |       táj elhagyott volt. Eszter mégis susogva beszélt; susogva
11 II  |  megmenthetett az anyja valamit.~Mégis elgondolkodva ült az ágy
12 II  |         házasság szerelem nélkül mégis csak üzlet.~- Pogányok! -
13 II  | ijedelmeket, keserü napot? Hanem mégis itt a közelben, itt a völgyben.~
14 III |         ebédre, vacsorára. De ez mégis lehetetlen.~- Lehetetlen, -
15 III |         a konyhán.~De az asszony mégis megdöbbent. A férje bizonyosan
16 III |    elmúlik kedves.~Este a doktor mégis adott valami olajat a felesége
17 IV  |        lehetett.~De azért Eszter mégis eljárt: hétközben is legalább
18 IV  |       vagy a pénzt odanyujtotta.~Mégis megtörtént néha, s leginkább
19 IV  |        kéznek minden vonalát, és mégis csodálta, szerette.~Eszter
20 IV  |          éppen te mondod ezt? Te mégis haragszol!~És akkor erősen
21 VI  | megalázás!~Ábel csillapította:~- Mégis tudod ő öregebb. És ha ezzel
22 VIII|      magam írtam le akaratlanul.~Mégis hogy hazaért, igen elgondolkodott.~
23 IX  |        kötelessége a remegés.~És mégis remegett, sápadozott. Mikor
24 IX  |    apjához. Rég számolt ezzel és mégis fájt neki. Eszter, a régi
25 X   |        idő s elfelejtik egymást.~Mégis sokszor eszébe jutott. Képzeletében
26 X   |   Múzeum-kertbe.~Szeretett volna mégis ott lenni, az első sétán,
27 X   |        szobabért, de őmaga akkor mégis meggondolkodott: ha az érzése
28 X   |     gondolta nem tér többé haza.~Mégis mikor letelt a szobabér,
29 X   |       idő után ismét Eszter elé?~Mégis szeretett volna hazatérni.
30 X   |   hazatérni. A fecske nem ember, mégis visszavágyik a szülőföldére.
31 X   |         Eszter elmúlt álma neki, mégis amikor először kiment a
32 X   |     jegyek kerülnek rá.~Vasárnap mégis eszébe jutott a Szervita-templom.
33 X   |       nyugodtan! - rebesgeti.~De mégis úgy ver a szíve, mint a
34 XI  |     feléje fogja nyujtani. És ha mégis megteszem, a gyermek fel
35 XI  |          Törökné szavának az éle mégis megérintette.~- Bocsánat
36 XII |       állati lehelettel Európát.~Mégis, hogy mindenről oly bizalmasan
37 XII |  beszéltetek róla?~- Sohse.~- Ez mégis különös.~- Mikor kimondtam,
38 XII |     férjem. Lehet, hogy az arcom mégis elárult. Gondolj hát arra,
39 XII |            mondotta Eszternek. - Mégis hallod pogány tréfa volt.~-
40 XII |     valami bolond képtelenség ez mégis!~Aztán megragadta Eszternek
41 XIV |   vagytok, örülök. De...~- De?~- Mégis illetlenség talán, hogy
42 XIV |          Nem, bűnös nem vagy, de mégis gondolhatnál arra, hogy
43 XV  |       mindig nyugtalankodott, de mégis otthon maradt.~Berta mintha
44 XV  |   szivéből kiszáradhat a hit, de mégis megérzi olykor, hogy van
45 XV  |      hogy új érzésekben élsz. De mégis látni kivántalak.~És szomorúan
46 XV  |        gondolt, hogy Eszterre ez mégis szörnyű menykő-csapás. Ki
47 XV  |     halottól lehető legtávolabb. Mégis itt kell maradnod. Ezt el
48 XVII|   emlékezett magára, dehát a kép mégis őt ábrázolta, s ez a látvány
49 XVII|      kapok. Node ez kedves, hogy mégis találkoztunk!~S ahogy az