Part

 1 I   |   gondolatok voltak. A fiatalember tovább csodálgatta a leányt. A
 2 I   |         bokorgallyacskát simogatta tovább.~- Jóestét, - susogta tartózkodón.~
 3 I   |          csak épp az ujjahegyét, s tovább simogatta a gallyacskát.~
 4 I   |  Hallgatott.~- Esztike, - susogott tovább a fiu, - amikor én magát
 5 I   |        töviseit tisztogatva haladt tovább Eszter mellett:~- Lássa
 6 I   |           hajolt, s úgy rakosgatta tovább csokorba a virágait.~- Mért
 7 I   |         beszélgettek éjfélig, néha tovább is.~Augusztus végén éjjel
 8 I   |       karjába füződtek, - sétáltak tovább.~Sétáltak a holdfényben,
 9 II  |        csillapitotta magát Ábel.~S tovább figyelte őket, mint ahogy
10 II  |            leány nem vonta vissza. Tovább beszélgettek. Eördögh fölemelte
11 II  |     megcsókolta.~Ábel nem nézhette tovább. Elfordult és szinte robogva
12 III |            aztán a Magyar-utcán át tovább és tovább.~Az orvos egyszer
13 III |          Magyar-utcán át tovább és tovább.~Az orvos egyszer vacsora
14 III |       volna.~Dobogó szívvel indult tovább, s az üvegkirakatok tükrözésében
15 III |            hátrapillantana, haladt tovább a szervita-templom felé.~
16 III |          jobb tán, ha Károly várja tovább.~Az öregasszony a fejét
17 V   |            a levél.~Próbálta, hogy tovább olvassa, de hogy a nők franciául
18 V   |         Tanult csendes törekvéssel tovább.~Végre a zugligeti napot
19 V   |             Eszter hallgatva varrt tovább.~~A zugligeti kirándulás
20 VI  |            költ.~- De én nem türök tovább! - lázadozott az esernyő
21 VI  |          És csak gazdasszonykodjék tovább. Magának a kisujja is többet
22 VII | bólintással köszönte meg.~Az orvos tovább írt. Nem hallatszott más
23 IX  |          Marcsa.~És nevetve futott tovább.~Más cseléddel kellett másképpen
24 IX  |       hálistennek.~S bólintott, és tovább gömbölygött.~Ábel búsan
25 X   |     szalmakalapot lakkozva beszélt tovább:~- Hát a doktorné megvan,
26 X   |          gyakorta megjelent. Aztán tovább andalgott, s valami árvaszomoruságot
27 X   |        ránézett volna messziről, s tovább ment volna, tán kissé megsajduló
28 X   |       kissé megsajduló szívvel, de tovább ment volna.~Jobb, ha nem
29 X   |           homályába, s onnan nézte tovább. Mikor Eszter megmozdult,
30 XI  |  lelkiismerete.~Ábel nem erőltette tovább. Ime, gondolta, ott vagyok
31 XI  |          De hall­gasson csak kérem tovább. Én hát elutaztam külföldre,
32 XII |            én is tudok hazudni, de tovább már ellenmondásokba keveredek.
33 XII |        Ábel az ölébe vette. S amig tovább beszélgettek, elaludt.~Ábel
34 XII |            És míg a gombot varrta, tovább csevegett:~- Még mindig
35 XII |        Ábelnak a szeméből mit mond tovább. Hiszen ismerték egy­másnak
36 XII |       csatla­kozott, vele sétáltak tovább.~- Ez a kegyed kisleánya
37 XII |         fogja fel. Sétáljunk talán tovább.~És a kisleányát kézenfogta.
38 XII |       kezét.~És szótlanul sétáltak tovább.~~Másnap aztán Ábel ismét
39 XIV |       szorított. Talán egy perccel tovább tartott a kézszorításuk,
40 XIV |           tudta.~Vidáman csevegtek tovább.~Berta mintha tüntetni akarna
41 XIV |          félre.~Hallgatva haladtak tovább a kocsiban. Ábel nem tudta
42 XIV |             nyugodtan beszélgettek tovább esti hat óráig.~Mikor Ábel
43 XIV |          Ábel otthon maradt. Berta tovább is hallgatott. Ábel fel
44 XV  |          attól a gondolattól, hogy tovább fonnyad! Szép akart lenni,
45 XVII|         elképedve rázta a fejét. S tovább olvasott.~S amint az ujságot
46 XVII|           viz és egy zsemlye.~Ábel tovább nézgelődött. A falon négy
47 XVII|      legalább megbékülünk, és élek tovább is özvegyen, és boldogan
48 XVII|          húsz éves. Nem várhattunk tovább, mig előjön az ismeretlenség