Part

 1 I   |          Akkor az volt a divat.~- Milyen szép! Milyen tiszta! Mint
 2 I   |           a divat.~- Milyen szép! Milyen tiszta! Mint azok a tulipánok,
 3 I   |         azt mondogatta magában:~- Milyen szép! Milyen bájos! Csak
 4 I   |           magában:~- Milyen szép! Milyen bájos! Csak két szárny kellene
 5 I   |          Köszönöm. Ott leszek. De milyen időtájban?~- Amikor ráér.~-
 6 I   |          alvó csöndesség.~- Nézze milyen szép a harmat, - mondotta
 7 I   |              Nézze mennyi harmat! milyen csodásan ragyogó tiszta
 8 I   |           Ábel. - Nem is képzeli, milyen szép most maga!~A leány
 9 I   |        álmodozva nézett Ábelra.~- Milyen szép a lába, - mondotta
10 I   |       lába, - mondotta Ábel. - De milyen hideg. Nem fog meghűlni?~
11 III |           asszony Ábelra gondolt. Milyen más szemmel nézte az a kezét!
12 III |         szemmel nézte az a kezét! Milyen más hangon mondotta:~- Mi
13 IV  |          szótlanul nézte a kezét. Milyen gyengéded formás a keze!
14 V   |           azon gondolkodott, hogy milyen lehetett az a Lachapelle
15 V   |           tizenötéves paraszt fiu milyen jajtalanul türte az ujjának
16 VI  |          vénre panaszkodott, hogy milyen fontoskodók. Hogyan ostobáznak
17 VI  |          kezdette a hevességét.~- Milyen igazságtalan voltam!~Meregette
18 VII |    Istenem, - sohajtott Eszter, - milyen elhagyatott!~S csak akkor
19 VIII|          el nem képzelhetem, hogy milyen vagy, mikor rút vagy?~De
20 VIII|           találtál. Írd meg, hogy milyen az a leány? Művelt-e? kedves-e?
21 IX  |           látni fogom. Oh Istenem milyen találkozás!~És megállt az
22 X   |          hogy Eszter ne lássa őt.~Milyen ostoba vagyok! - nyugtatta
23 XI  |          Eljött és megnézte, hogy milyen az állapotom? Ha nekem akkor
24 XII |          kérdezett, soha, soha.~- Milyen okos vagy, milyen eszes!~
25 XII |         soha.~- Milyen okos vagy, milyen eszes!~És megcsókolta a
26 XII | megengeded talán, hogy megmondjam milyen legyen?~Eszter elmosolyodott.
27 XII |         sirdogáltunk, hogy a sors milyen kegyetlen. Minden láznak
28 XII |          a kocsit, és kiszállt:~- Milyen szerencse! Mily ritka szerencse! -
29 XII |      odatartotta Bertának:~- Ugye milyen szép? És ördög a neve!~A
30 XIII|         örökké hálás vagyok érte! Milyen jó vagy te! milyen angyali!
31 XIII|          érte! Milyen jó vagy te! milyen angyali! milyen okos!~-
32 XIII|          vagy te! milyen angyali! milyen okos!~- És Berta?~- Egészséges,
33 XIII|           szemét és mosolygott:~- Milyen ostoba vagyok. Igaz a férjem
34 XIII|         tudta nyomni a fájdalmát! Milyen vidám érdeklődéssel forgolódott
35 XIV |          hogy főznek a német nők, milyen nagylábuak, és mi a legujabb
36 XIV |   doktorné összecsapta a kezét:~- Milyen okosak vagytok! Milyen jó
37 XIV |            Milyen okosak vagytok! Milyen jó meleg van itt! Az én
38 XIV |          átsugárzott a tűzfény.~- Milyen szép a kályhátok! Félig
39 XIV |            melegebb. És a hangja: milyen más minden szó az ő ajkán!
40 XIV |       beszélhettünk azóta. Mondd: milyen neked? Miről beszélgettetek?
41 XIV |         áldozat a családalapítás, milyen rabja a férfi a családnak.
42 XIV |   kisleányt, és megcsókolgatta:~- Milyen boldog vagy, hogy gyermeked
43 XV  |         szavakat rebegett neki:~- Milyen jó vagy, milyen áldott vagy!
44 XV  |           neki:~- Milyen jó vagy, milyen áldott vagy! Én meg sem
45 XV  |          meg Eszternek a kezét.~- Milyen jó vagy! Milyen okos vagy!~
46 XV  |          kezét.~- Milyen jó vagy! Milyen okos vagy!~S valóban úgy
47 XV  |       látogathatta Esztert.~Pedig milyen szivesen várták! S ő is
48 XVII|       első férjem... hiszen tudod milyen volt, de durva nem volt