Part

 1 I   |          az út felé fordulva ült. Egyszer ahogy fölnézett, megpillantotta
 2 I   |       tulsó felén haladt. A leány egyszer se tekintett vissza.~Aztán
 3 I   |      olyan szent érzés fogott el. Egyszer éreztem olyan érzést falun,
 4 I   |        jönnék többé, - sohajtotta egyszer a fiu, - megholt angyal
 5 I   |         mindig az jutott eszükbe.~Egyszer zivatar tört rájuk, s ők
 6 I   |        van egy kis pázsitos rész. Egyszer hajnalban lementem mezítláb
 7 II  |  szerelmes voltam a leányba, hogy egyszer csak arra gondoltam, hogy
 8 II  |         szívdobogással szemlélte. Egyszer aztán, hogy arca fordult
 9 II  |    Jobbára a fiatalember beszélt. Egyszer megfogta a leány kezét.
10 III |        tovább és tovább.~Az orvos egyszer vacsora közben megszólította
11 III |    mulatott azon, ha borzadoztak.~Egyszer elmondta, hogy a bécsi boncoló
12 III |         szoktassa, elmondta, hogy egyszer egy operai énekes asszonynak
13 III |        Pupák Guszti a cirkuszban.~Egyszer zsirt sütöttek, s neki a
14 IV  |     eljárt: hétközben is legalább egyszer látnia kellett Ábelnak jámbor
15 IV  |         emlékszel rá: azt mondtad egyszer, hogy közös halottunk a
16 V   |        púpot fogadna a hátára, ha egyszer leteheti a púpját. Még mindig
17 V   |       eszébe jutott, hogy a férje egyszer a tavaszon Bécsbe utazott.
18 V   |        csendesen tiktakkol, de ha egyszer felhuzzák, bomlottul zörömböl.~
19 VI  |    viselkedik a gazda? - kérdezte egyszer Eszter.~- Egyre több terhet
20 VI  |      zugolódj azért rá. Az életed egyszer majdcsak megkönnyebbül.
21 VII |        halványság egyre fehérebb. Egyszer fölkel és körülnéz. Ábel
22 VII |   aminőket azelőtt nem szeretett.~Egyszer hogy vasaltak, a szenet
23 VIII|       mint azt a gondolatot, hogy egyszer meghalunk.~Írsz nekem? Áldjon
24 VIII|          olvashattam. Azt mondtad egyszer, hogy nevet a férjed, ha
25 VIII|      szivesen nevet a markába. De egyszer az ő keze volt az asztalkán
26 VIII|         párnán s maga elé bámult. Egyszer aztán kilódult az ágyból.
27 IX  |        eszik.~Eszébe jutott, hogy egyszer diák-korában fájdalmas nyögésekre
28 X   |           is van abban? mondotta. Egyszer beszélünk, aztán ismét nem
29 X   |        először kiment a szobából, egyszer csak meglepődve látta, hogy
30 X   |         mikor már öregek lesznek, egyszer véletlenül találkoznak,
31 XII |         csupa édesség. Ábel ajkán egyszer kitört a panasz:~- Lánykorodban
32 XII |          a panasz:~- Lánykorodban egyszer azt mondtad, hogy érzed:
33 XII |           keletlen tészta. Ha már egyszer el van hibázva, eldobhatjuk.~-
34 XII | mégegyszer ugy megbetegszel, mint egyszer?~- Bemegyek a kórházba.~-
35 XIV |          És a szeme azt mondta:~- Egyszer vendégelhetlek meg, és akkor
36 XIV |              mondotta, - a férjem egyszer már itthon marad. Ma nincs
37 XIV |         mindennap, csak havonkint egyszer.~Berta rábámult Ábelre.~
38 XIV |          Könnyü ennek. Ennek csak egyszer van havonkint, de nekem
39 XIV |         Bocsáss meg! Csak most az egyszer bocsáss meg! te jó! te kedves!
40 XV  |          néha, legalább havonkint egyszer lássalak.~És a szeme pilláján
41 XV  |         mi bánt téged, - mondotta egyszer Eszternek, - annyira fáj-e
42 XV  |            Mindennap, mindholtig. Egyszer meg azt mondta, hogy ő soha
43 XV  |         hogy Ábel megszólal, hogy egyszer arra a néma kérdésre felel.
44 XV  |       olyankor megvidult a szeme. Egyszer az ajtóban a keblére dőlt
45 XV  |            hogy ő szólal meg majd egyszer?~Vélte, hogy Ábel ismét
46 XVII|        boldogan ha hetenkint csak egyszer látlak is. Te azonban nem
47 XVII|        bánt velem... Meg is ütött egyszer. Pofon ütött...~- Ejnye
48 XVII|           után a szomoru est után egyszer ketten ültünk a kandalló