1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3225
Part
501 I | hallgatva mentek az útig. Ott a fiu odanyujtotta a vadrózsa
502 I | Ott a fiu odanyujtotta a vadrózsalombot. A leány
503 I | odanyujtotta a vadrózsalombot. A leány leválasztott róla
504 I | nyilt virágot, s Ábelnak a kabátjába illesztette.~-
505 I | tenni emlékül, - rebegte a fiu.~A leány kezet nyujtott:~-
506 I | emlékül, - rebegte a fiu.~A leány kezet nyujtott:~-
507 I | áldja meg, Eszter.~Elváltak. A fiu utána nézett, míg csak
508 I | nézett, míg csak láthatta. A leány aztán az út végén
509 I | végén visszafordult, és a rózsalombbal intett búcsúzót.~~
510 I | ünnepen megismétlődött.~A fiu minden vasárnap hazavitt
511 I | vasárnap hazavitt egy virágot a mellén és egy könnycseppet
512 I | mellén és egy könnycseppet a szemében.~Mindig megfogadták,
513 I | alá húzódtak.~- Ha most a villám ide sujtana, - remegett
514 I | ide sujtana, - remegett a leány.~- Bár ide sujtana, -
515 I | ilyet.~- Nem mondok többé.~A leány Ábelhoz simult, és
516 I | Jézus Mária...~- Fél?~- Csak a dörgéstől.~Aztán mélyen
517 I | dörgéstől.~Aztán mélyen a szemébe nézett Ábelnak.~-
518 I | anyánkért és egymásért. Hiszen a szeretet is szenvedés.~Ábel
519 I | szenvedés.~Ábel megrendült.~A leány a vállára hajolt:~-
520 I | Ábel megrendült.~A leány a vállára hajolt:~- Ábel,
521 I | elkéredzett Eszter az anyjától. A cseléd ugyis bemegy a rokonaihoz
522 I | anyjától. A cseléd ugyis bemegy a rokonaihoz a Vizivárosba:
523 I | ugyis bemegy a rokonaihoz a Vizivárosba: el fogja kisérni
524 I | Vizivárosba: el fogja kisérni a templomig. Onnan ő aztán
525 I | aztán kocsin tér vissza.~A jó mama nem ellenkezett.~
526 I | ellenkezett.~Ábel már várta őt a templom előtt. A litániára
527 I | várta őt a templom előtt. A litániára persze nem mentek
528 I | Elmentek sétálni nagyboldogan a Zugligetbe.~A liget tele
529 I | nagyboldogan a Zugligetbe.~A liget tele volt városi néppel.
530 I | tele volt városi néppel. A gyepen iparos családok hevertek, -
531 I | iparos családok hevertek, - a férfiak ingujjra vetkezve,
532 I | férfiak ingujjra vetkezve, a nők hajadonfőtt. Ettek,
533 I | félrevitt egy suszternéféle a bokorba.~- Sokat evett szegény, -
534 I | gyermekek vigan hemperegtek a fűben. Néhol harmonika szólt,
535 I | fütyörésztek. Vidámság volt a világ.~A két fiatal szerelmes
536 I | Vidámság volt a világ.~A két fiatal szerelmes a fák
537 I | A két fiatal szerelmes a fák árnyékában andalgott.~-
538 I | fatörzsökre találtak egyhelyen a fák közt. A lapja akkora
539 I | találtak egyhelyen a fák közt. A lapja akkora volt, mint
540 I | lapja akkora volt, mint a malomkő lapja. Sokszázados
541 I | lehetett. Lefürészelték. A törzsökét meg vagy ott felejtették,
542 I | akar ülni, hát ráterítette a törzsökre a köpönyegét.~
543 I | ráterítette a törzsökre a köpönyegét.~A leány leült.
544 I | törzsökre a köpönyegét.~A leány leült. A virágot az
545 I | köpönyegét.~A leány leült. A virágot az ölébe rakta és
546 I | összerendezgette.~Ábel elnézte azt a hőségtől piros finom arcocskát,
547 I | piros finom arcocskát, ahogy a napfény a falevelek közül
548 I | arcocskát, ahogy a napfény a falevelek közül ráaranylott.
549 I | aranylott. Eszter behunyta a szemét, s kissé odább ült.~-
550 I | melléje és gyöngéden átölelte a vállát, mintha tartaná,
551 I | ne essen.~Eszter kivonta a tűt a kalapjából s a kalapot
552 I | essen.~Eszter kivonta a tűt a kalapjából s a kalapot a
553 I | kivonta a tűt a kalapjából s a kalapot a fatörzsre tette.
554 I | a kalapjából s a kalapot a fatörzsre tette. Ábelnak
555 I | fatörzsre tette. Ábelnak a vállára hajolt, s úgy rakosgatta
556 I | rakosgatta tovább csokorba a virágait.~- Mért nem lehet
557 I | Mért nem lehet megállítani a világmindenség óráját, -
558 I | óráját, - mondotta Ábel.~A leány szomorúan mosolygott.~
559 I | leány szomorúan mosolygott.~A fák között nem messze tőlük,
560 I | helyen laktam, ahol sok volt a leány. Azoktól megtanultam.~-
561 I | táncmulatságon se soha.~Letette a virágot a fatörzsökre és
562 I | soha.~Letette a virágot a fatörzsökre és mosolygott.~-
563 I | Egy kis tisztás tér volt a törzsök előtt. A verkli
564 I | tér volt a törzsök előtt. A verkli hangja eléggé odajátszott.
565 I | fogóztak és táncoltak.~Aztán a verklis mazurkát húzott,
566 I | Végigtáncolták egyfolytában mind a hármat.~Egy iparoscsalád
567 I | és tapsoltak nekik. Erre a leány abbahagyta a táncot,
568 I | Erre a leány abbahagyta a táncot, és az arcát a két
569 I | abbahagyta a táncot, és az arcát a két tenyerébe rejtette,
570 I | tenyerébe rejtette, befutott a bokrok közé. Nem nézett
571 I | volna! Menjünk haza, Ábel.~A karját Ábel karjába öltötte.
572 I | hozzásimulva sétált vele le a lombok alatt a völgybe hazafelé.~~
573 I | sétált vele le a lombok alatt a völgybe hazafelé.~~Augusztusban
574 I | egyik csettenés befelé zárt, a másik kifelé. A mama lélekzéséről
575 I | befelé zárt, a másik kifelé. A mama lélekzéséről mindig
576 I | végén éjjel holdtölte volt. A táj fehér világosságába
577 I | feketén rajzolódtak bele a fák és bokrok. A völgyben
578 I | rajzolódtak bele a fák és bokrok. A völgyben alvó csöndesség.~-
579 I | csöndesség.~- Nézze milyen szép a harmat, - mondotta a leány, -
580 I | szép a harmat, - mondotta a leány, - szeretnék járni
581 I | leány, - szeretnék járni a harmatos fűben. Futkosni
582 I | fűben. Futkosni benne, mint a gyermekek, mezítláb.~- Hát
583 I | holdvilágnál!~- Nem, nem. A ruhám is hosszu; csatakos
584 I | Már hogy nevetnék!~- Itt a völgyben van egy kis pázsitos
585 I | szeretnék. Részeg vagyok mikor a holdat látom! Csak éjjel
586 I | az élet Ábel! Éjjel mikor a hold süt, mintha más volna
587 I | hold süt, mintha más volna a világ. Minden szép! Ugy
588 I | Szállani szeretnék mint ősszel a mezők fátyola! Olyan lengőn,
589 I | fehéren szeretnék szállani a holdfényben a csillagok
590 I | szeretnék szállani a holdfényben a csillagok felé!~- Álmodik
591 I | Tudja-e hogy mióta kijár ide a zöldbe, megpirosodott.~-
592 I | volt, szinte beteges.~- A bolti levegő.~- Bizonyosan.
593 I | látom, hogy ez nemcsak a szívének jó, hanem az egészségének
594 I | hanem az egészségének is.~A következő napon tikkasztó
595 I | Eszter tíz órakor kisurrant a házból. Rövidebb fehér szoknya
596 I | lengő lágy batiszt szoknya. A vállán fehér kasmirkendő.
597 I | vállán fehér kasmirkendő. A haja csak úgy hirtelen egy
598 I | és alusznak, nappal meg a nagy hőségben lótnak-futnak.~
599 I | Gyerünk sétálni.~Beleöltötte a karját Ábel karjába és lesétáltak
600 I | Ábel karjába és lesétáltak a holdvilágos éji csendben
601 I | holdvilágos éji csendben a völgybe.~- Lássa, - mondotta, -
602 I | Lássa, - mondotta, - ez volt a legutolsó rövid szoknyám.
603 I | szoknyám. Nem nőttem azóta.~- A nőknek mindig rövid szoknyában
604 I | formás láb lepleződik el a hosszu szoknyában! S még
605 I | hosszu szoknyában! S még rá a krinolinban. Magának is
606 I | krinolinban. Magának is szép a lába Esztike.~És sohajtott.~-
607 I | sohajtott.~- Térjünk le a gyalogútra, - mondotta Eszter. -
608 I | mondotta Eszter. - Itt a völgy közepén van egy szikla.
609 I | várnak az omladéka volna.~A táj elhagyott volt. Eszter
610 I | susogva beszélt; susogva mint a nád, amelyen szellő suhan
611 I | amelyen szellő suhan által. És a hangja szinte lázas volt,
612 I | volt, szinte borzongott a holdas éj gyönyörűségétől.~-
613 I | maga is harmatos virág!~A leány magához szorította,
614 I | magához, de Eszter kifejlett a karjaiból.~- Sétáljunk, -
615 I | csendesen.~És andalogva haladtak a holdvilágos úton. Egy terebélyes
616 I | ott ülni. Harmonikázik. A kalapja előtte a földön.~-
617 I | Harmonikázik. A kalapja előtte a földön.~- Nézze, - mondotta
618 I | mondotta Eszter, - itt a selymes fű. Üljön ide le.
619 I | ide le. Hadd fussak egyet a harmatban.~És leült. Ledobta
620 I | harmatban.~És leült. Ledobta a cipőit. Lerántotta a harisnyáját.
621 I | Ledobta a cipőit. Lerántotta a harisnyáját. Befutott mezítláb
622 I | harisnyáját. Befutott mezítláb a fűbe.~Ábel utána indult,
623 I | fűbe.~Ábel utána indult, de a leány visszaintette:~- Maradjon,
624 I | Maradjon, maradjon. Őrizze a cipőmet.~És föl-alá futkosott,
625 I | futkosott, keringőzött. A sötétkék fűben szinte villogott
626 I | sötétkék fűben szinte villogott a lába fehérsége. Valami dallamot
627 I | Valami dallamot is dúdolt. A két kezét szétterjesztette.
628 I | kezét szétterjesztette. A haja kibomlott és lengett.
629 I | kibomlott és lengett. Aztán a kendőt is lekapta a válláról,
630 I | Aztán a kendőt is lekapta a válláról, és körbe lengette.
631 I | körbe lengette. Fürdött a harmatban, holdfényben,
632 I | vissza, és Ábel mellé roskadt a padra.~- Óh, de jó volt!~
633 I | Hátranyúlt, hogy visszakösse a haját csomóba.~- Hagyja
634 I | milyen szép most maga!~A leány fölemelt keze erre
635 I | Megcsókolta Ábelt és kifejlett a karjaiból. A harisnyájáért
636 I | és kifejlett a karjaiból. A harisnyájáért nyúlt.~- Jaj, -
637 I | húzom fel?~Lebocsátotta a kasmir-kendőt a földre,
638 I | Lebocsátotta a kasmir-kendőt a földre, és arra tette a
639 I | a földre, és arra tette a lábát, hogy megtörülje.~
640 I | Ábel eléje térdelt, és a maga zsebkendőjével segített
641 I | segített neki. Eszter lábát a térdére vette s gyöngéden
642 I | gyöngéden felitatta róla a zsebkendőjével a harmatot.~
643 I | felitatta róla a zsebkendőjével a harmatot.~A leány háttal
644 I | zsebkendőjével a harmatot.~A leány háttal a fának támaszkodva
645 I | harmatot.~A leány háttal a fának támaszkodva ült s
646 I | nézett Ábelra.~- Milyen szép a lába, - mondotta Ábel. -
647 I | ott szárítgatta féltérdén a leány lábát, lehajolt és
648 I | lehajolt és csókot nyomott a lábafejére.~- Ábel, - rebegte
649 I | Ábel, - rebegte felocsudva a leány.~S elkapta a lábát.
650 I | felocsudva a leány.~S elkapta a lábát. Gyorsan rávonta a
651 I | a lábát. Gyorsan rávonta a harisnyáját s a cipőt. Aztán
652 I | rávonta a harisnyáját s a cipőt. Aztán újra egymás
653 I | sétáltak tovább.~Sétáltak a holdfényben, egymáshoz ölelkezve,
654 I | holdfényben, egymáshoz ölelkezve, a holdárnyékos fák között.
655 I | holdárnyékos fák között. A beszélgetésük halk, édes
656 I | alvó madár gügyög álmában a lombok között.~~Másnap szombat
657 I | Ábel már tíz órakor ott ült a bodzabokor alatt. Eszter
658 I | vette egy svábasszonytól a János-kórház mellett.~Már
659 I | Már tizenegy óra elmult, a negyedek egymásután haladtak.
660 I | Végre éjfélkor hallatszott a kavicsos út halk hersegése,
661 I | Te még itt vagy! - s a nyakába borult, - óh te
662 I | lélek te! És te itt álltál a nedves hideg éjben! és vártál,
663 I | Holnap ezt teszem pohárba.~A leghosszabb szálat kiválasztotta.
664 I | leghosszabb szálat kiválasztotta. A többit letette a fűre. Aztán
665 I | kiválasztotta. A többit letette a fűre. Aztán kilépett a kisajtón.~
666 I | letette a fűre. Aztán kilépett a kisajtón.~Hosszu szoknya
667 I | Hosszu szoknya volt rajta, s a vállán fehér kasmir-kendő.
668 I | De az aki beszéli, annak a világ legérdekesebb olvasmánya
669 I | lenne. Mert csak ő érezné a sorok között a szive dobogását
670 I | ő érezné a sorok között a szive dobogását s a másik
671 I | között a szive dobogását s a másik szívnek a dobogását.
672 I | dobogását s a másik szívnek a dobogását. A szaggatott
673 I | másik szívnek a dobogását. A szaggatott mondatokban a
674 I | A szaggatott mondatokban a mosolygást, a fejrázást,
675 I | mondatokban a mosolygást, a fejrázást, a kézszorítást,
676 I | mosolygást, a fejrázást, a kézszorítást, a sohajtást.
677 I | fejrázást, a kézszorítást, a sohajtást. A pontoknál a
678 I | kézszorítást, a sohajtást. A pontoknál a csókot.~A hold
679 I | a sohajtást. A pontoknál a csókot.~A hold elhalványult.
680 I | sohajtást. A pontoknál a csókot.~A hold elhalványult. Az éghatár
681 I | Ha együtt várhatnánk meg a napkeltét.~- Hát nem kell
682 I | még sose láttam fölkelni a napot?~- Annál szebb látvány
683 I | elmosolyodott.~És felhágtak a sziklára. Ábel elől, Eszter
684 I | felhágott. Ábel lejebb maradt a szikla vállán.~És nézték
685 I | arcát nézte. Amint rásütött a nap, narancsszínű fénynyel
686 I | fénynyel öntötte el az arcát és a fehér kásmir-kendőt. A kezében
687 I | és a fehér kásmir-kendőt. A kezében a liliom is olyan
688 I | kásmir-kendőt. A kezében a liliom is olyan volt, mintha
689 I | aranynyá változott volna. És a leány szemében is mintha
690 I | csak állt és hunyorgott a nap fényes első sugarára.~-
691 I | se! - felelte Ábel.~De ő a leányt bámulta.~ ~
692 II | élt, néha senkise tudott a bajáról. Akkor azonban a
693 II | a bajáról. Akkor azonban a szomszédságban esett össze
694 II | tizenötéves korában már a maga erején élt. Gyermekeket
695 II | látszott olyan szegényesnek az a hajlék.~- Miből él maga
696 II | ne törődj vele, - felelte a beteg. - Nekem kevés kell.
697 II | hogy van házam, kertem. Ez a kis kert eltáplál engem.~
698 II | kis kert eltáplál engem.~A ház bizony csak egyszobás
699 II | csak egyszobás viskó volt, a kert is kicsiny. Ábel arra
700 II | gondolkodott, hogy mihelyt lehet, a maga emberségére helyezkedik
701 II | akkora bolttal is, mint a szivarskatulya, de megkezdi.
702 II | öregasszonynak levelet. Megírta benne a lefolyt hétnek minden napját,
703 II | vigyázzon az egészségére, a fehérnemüt mindig olvassa
704 II | és takarékoskodjék, mert a félrerakott pénz nagy biztonság
705 II | mihelyt ötvenen forint lesz a fizetése, gyűjteni fog.~
706 II | Hát aggodalmas szívvel ült a beteg mellett.~Az öregasszony
707 II | Iszol?~- Nem szeretem a bort.~- Akkor boldogulsz.~
708 II | belőle. Akkor eladhatod a házat is, a kertet is. Talán
709 II | Akkor eladhatod a házat is, a kertet is. Talán ezekért
710 II | kertet is. Talán ezekért a nagy butorokért is kapsz
711 II | butorokért is kapsz valamit. Csak a Mária-képet ne add el. Vidd
712 II | el magaddal és akaszd be a szobádba. A Mária-kép vászna
713 II | és akaszd be a szobádba. A Mária-kép vászna alatt van
714 II | tedd jobb rámába: add el.~A szekrény fölött egy elfeketült
715 II | nem azt nézik. Megszokják a képet, átváltozik nekik
716 II | elevenné, s meg nem válnak tőle a világért se. A Kossuth-képet
717 II | válnak tőle a világért se. A Kossuth-képet még abban
718 II | felejted el? - kérdezte a beteg.~- Remélem nem lesz
719 II | rá szükségem, - felelte a fia.~Másnap reggel aztán
720 II | visszatért hajóval, mivelhogy a hajó olcsóbb a vasutnál.~
721 II | mivelhogy a hajó olcsóbb a vasutnál.~Az ég felhős volt.
722 II | felhős volt. Mindenki kiült a hajófödélre. Egy németnek
723 II | hajófödélre. Egy németnek a kiskutyája körül csoportosan
724 II | körül csoportosan ültek. A csoportban pap is ült, vidéki
725 II | kékruhás elegáns német asszony. A kiskutya mindenféle tudománynyal
726 II | táncolt, apportírozott. Aztán a gazdája, egy szőke sörhasi
727 II | megcsókolta. Csokoládét hozatott a kutyának. A nyakába szalvétát
728 II | Csokoládét hozatott a kutyának. A nyakába szalvétát kötött.
729 II | nyakába szalvétát kötött. A kutya illedelmesen evett.~
730 II | mondotta magában, - ilyen a földi szerencse. Ebnek csokoládé,
731 II | nekem sikerülni semmi.~És a vízre nézett.~- Csak egy
732 II | azután?~Elsétált onnan, csak a társaság kacagására fordult
733 II | fordult megint hozzájuk a figyelme.~A pincsis német
734 II | megint hozzájuk a figyelme.~A pincsis német körül kacagott
735 II | pincsis német körül kacagott a társaság. Már nem a kutyáját
736 II | kacagott a társaság. Már nem a kutyáját nevették akkor,
737 II | jómondást.~- No ja, - mondotta a német, - olyan szerelmes
738 II | olyan szerelmes voltam a leányba, hogy egyszer csak
739 II | gondoltam, hogy elveszem. Ettől a gondolattól aztán annyira
740 II | Aber herr doktor! - szólt a kékruhás elegáns hölgy, -
741 II | hát olyan csunya volt az a leány?~- A leány szép volt,
742 II | csunya volt az a leány?~- A leány szép volt, de a házasság...
743 II | A leány szép volt, de a házasság... Annyi válópör
744 II | Annyi válópör ment át a kezemen, hogy a házasságnak
745 II | ment át a kezemen, hogy a házasságnak minden rostáját
746 II | tüskés haju fiatalember. - A házasság olyan ügylet, amely
747 II | ügyvéd úr jól beszél. Hiszen a kis ügyeket is megfontoljuk.~-
748 II | Önök kalmárok! - szólt a hölgy fölkelve a székéről. -
749 II | szólt a hölgy fölkelve a székéről. - A házasság nem
750 II | hölgy fölkelve a székéről. - A házasság nem üzlet.~A fiatalember
751 II | A házasság nem üzlet.~A fiatalember vállat vont.~-
752 II | nősülne. De ki nősül józanon? A szerelmet azért igazította
753 II | azért igazította be Isten a világ rendjébe, mert józanon
754 II | józanon senki se nősülne. A szerelem időleges őrültség.
755 II | szerelmes, nem okos. Tehát a házasság szerelem nélkül
756 II | Pogányok! - fakadt ki a hölgy.~S elsétált onnan.~
757 II | hölgy.~S elsétált onnan.~A fiatalember mosolygott:~-
758 II | mosolygott:~- Mert hát mi is a szépség? Ha az emberek tudnák
759 II | Ha az emberek tudnák mi a szépség! Semmi se szép,
760 II | szépség! Semmi se szép, csak a szemünk tetszése vagy nemtetszése
761 II | tetszése vagy nemtetszése a szépség.~A hölgy érdeklődéssel
762 II | vagy nemtetszése a szépség.~A hölgy érdeklődéssel fordult
763 II | érdeklődéssel fordult vissza.~A kutyás német is megszólalt:~-
764 II | Dejszen ifju doktor, a szépség nagy valami! Azt
765 II | Azt nem lehet analizálni.~A fiatal doktor vállat vont.~-
766 II | szépség fordult meg.~- Ön csak a húst boncolta! - szólalt
767 II | boncolta! - szólalt meg a pap a fejét rázva. - Az
768 II | boncolta! - szólalt meg a pap a fejét rázva. - Az már akkor
769 II | Nem hallgathatom, - mondta a hölgy.~És ismét odább lépett.~
770 II | És ismét odább lépett.~A fiatalember az ügyvédhez
771 II | az ügyvédhez fordult:~- A húst boncoltam? Hát a nő
772 II | A húst boncoltam? Hát a nő nem hús? Ha ön beleszeret
773 II | beleszeret egy leányba, hát nem a húsába szeret bele? Állítsunk
774 II | angyali lélek, de ráncosképü. A leányka akaratos, ostoba,
775 II | leányka akaratos, ostoba, mint a réce, de karcsu, kiskezü,
776 II | kislábú, domboru mellü, a szeme tiszta, az ajka friss,
777 II | ajka friss, arca színe mint a rózsáé. Válasszon közüle.~
778 II | Az ügyvéd együtt nevetett a többivel.~A doktor komolyan
779 II | együtt nevetett a többivel.~A doktor komolyan folytatta:~-
780 II | doktor komolyan folytatta:~- A gyermek virági szépsége
781 II | gyermek virági szépsége azonos a nőkével. A bőr alatt zsirréteg.
782 II | szépsége azonos a nőkével. A bőr alatt zsirréteg. Ez
783 II | bőr alatt zsirréteg. Ez a szépség. Ha a zsirréteg
784 II | zsirréteg. Ez a szépség. Ha a zsirréteg elmúlik, a bőr
785 II | Ha a zsirréteg elmúlik, a bőr elfakul, megráncosodik.
786 II | elfakul, megráncosodik. A szemhéj olyan vékonynyá
787 II | olyan vékonynyá apad, mint a papiros. Ez az öreg szem.~
788 II | papiros. Ez az öreg szem.~A pap a fejét rázta:~- Bocsánat
789 II | Ez az öreg szem.~A pap a fejét rázta:~- Bocsánat
790 II | Bocsánat doktor úr, akár zsir a szépség, akár nem, ami szép,
791 II | pedig meg se esszük azt a pirosságot: lehámozzuk,
792 II | lehámozzuk, elvetjük. De a nőnek nem a szépsége a főértéke.~-
793 II | elvetjük. De a nőnek nem a szépsége a főértéke.~- Csak
794 II | De a nőnek nem a szépsége a főértéke.~- Csak az. Ők
795 II | is tudják. Minden gondjuk a ruha meg az ékszer, meg
796 II | ruha meg az ékszer, meg a puder, meg a tükör.~- Városon.
797 II | ékszer, meg a puder, meg a tükör.~- Városon. De nem
798 II | Városon. De nem csupa város a világ. Kedves doktor úr,
799 II | világ. Kedves doktor úr, a nők magasabb régióból való
800 II | vagyunk.~- Ugyan, ugyan!~- A férfiakban ritka az angyali
801 II | Mi az az angyali vonás?~- A szentek közt is több a nő,
802 II | A szentek közt is több a nő, mint a férfi.~- De egy
803 II | közt is több a nő, mint a férfi.~- De egy sem írt
804 II | könyvet. Egy se gazdagította a tudományokat, művészeteket.~-
805 II | művészeteket.~- Ma is több köztük a martír.~- Látszik, hogy
806 II | Látszik, hogy pap. Ezt a gondolkodást is lehet különben
807 II | lehet különben analizálni. A pap vágyakban él: szomjas
808 II | embernek nincs szebb látvány a víznél.~Ismét nevettek.~
809 II | víznél.~Ismét nevettek.~Csak a pap maradt komoly. Az orrát
810 II | képes, de férfi egy se!~És a keze mozdulatával olyanféle
811 II | ábrázolt, amilyenek csak a régi németalföldi festők
812 II | képein láthatók.~Akkor már a fiatalember rovására nevettek.
813 II | fiatalember rovására nevettek. A hölgy is visszatért.~- Bocsánat, -
814 II | visszatért.~- Bocsánat, - szólt a fiatalember még mindig viaskodó
815 II | nem arról beszéltem, hogy a nő értéke - mult bankó.
816 II | értéke - mult bankó. Én a nőt csakugy becsülöm, tisztelem,
817 II | nézem. Megengedik önök, hogy a gyermek más szemmel nézi
818 II | gyermek más szemmel nézi a holdat, mint az agg. A földmíves
819 II | nézi a holdat, mint az agg. A földmíves is más szemmel,
820 II | földmíves is más szemmel, mint a csillagász. Valamennyinek
821 II | valamennyinek más. Nohát a nő is ilyen. Önöknek arany,
822 II | arany, nekem föld. Mind a kettő értékes, egyik sem
823 II | Ábel figyelemmel nézett a vidáman mosolygó fiatalemberre.
824 II | kimegy délután Budára. Hátha a kövér asszony alszik, s
825 II | alszik, s Eszter kilopódzhat? A ház alatt a völgyben sétálhatnak.~
826 II | kilopódzhat? A ház alatt a völgyben sétálhatnak.~Reggel
827 II | omnibuszon ment ki. Délben a Szépjuhásznénál ebédelt.
828 II | órakor már elsétálhatott a ház előtt.~A háznak kerti
829 II | elsétálhatott a ház előtt.~A háznak kerti oldalán kis
830 II | napraforgóként sárgult át a lombokon. Kik lehetnek?~
831 II | Kik lehetnek?~Lekerült a vizes fűben a völgy felé,
832 II | Lekerült a vizes fűben a völgy felé, s onnan a lombok
833 II | fűben a völgy felé, s onnan a lombok takarója alatt fellopódzott
834 II | takarója alatt fellopódzott a bodzabokorig.~Hát a két
835 II | fellopódzott a bodzabokorig.~Hát a két gyászruhás hölgy volt
836 II | két gyászruhás hölgy volt a vendég, meg egy fiatal barna
837 II | fiatal barna ember. Az volt a szalmakalapos. Ábel nagy
838 II | aztán, hogy arca fordult a fiatalembernek, megrendült.
839 II | fiatalembernek, megrendült. Arra a fiatalemberre ismert, aki
840 II | fiatalemberre ismert, aki a hajón a női szépségről olyan
841 II | fiatalemberre ismert, aki a hajón a női szépségről olyan kicsinylően
842 II | figyelte őket, mint ahogy a ketrecbe zárt bagoly les
843 II | ketrecbe zárt bagoly les kifelé a zugából. A leányt figyelte.
844 II | bagoly les kifelé a zugából. A leányt figyelte. Hogy fájt
845 II | felelt! Hogy nyilamlott a szívébe a mosolygása!~Pedig
846 II | Hogy nyilamlott a szívébe a mosolygása!~Pedig a leány
847 II | szívébe a mosolygása!~Pedig a leány tartózkodó volt, -
848 II | volt, - mosolygása csak a vendéglátás nyájassága.~
849 II | vendéglátás nyájassága.~Ebéd után a nők ott-maradtak a verandán,
850 II | után a nők ott-maradtak a verandán, a doktor meg intett
851 II | ott-maradtak a verandán, a doktor meg intett a leánynak.~-
852 II | verandán, a doktor meg intett a leánynak.~- Sétáljunk kissé.~
853 II | leánynak.~- Sétáljunk kissé.~A kert kavicsos útján sétáltak.
854 II | sétáltak. Ábel behuzódott a bokor lombjai közé: lesett.~
855 II | bokor lombjai közé: lesett.~A fiatalember arca derült
856 II | fiatalember arca derült volt, a leányé szórakozott. Mit
857 II | Nem hallhatta. Jobbára a fiatalember beszélt. Egyszer
858 II | beszélt. Egyszer megfogta a leány kezét. A leány nem
859 II | megfogta a leány kezét. A leány nem vonta vissza.
860 II | beszélgettek. Eördögh fölemelte a leány kezét és megcsókolta.~
861 II | szinte robogva sietett, mint a fészkéből kiüzött állat.
862 II | tudta hova. Az eb fut, ha a gyomra fáj. Véli, hogy elfuthat
863 II | fáj. Véli, hogy elfuthat a gyomrától. Az ember is így
864 II | is így menekülne olykor a saját szivétől.~Az arca
865 II | szivétől.~Az arca sápadt volt. A szeme könnyben lábbogott.~
866 II | magát Eszterék háza előtt a fára? Fel! Ott fogja találni
867 II | párom!~De hitvány portéka a leányféle: meghalni nem
868 II | meghalni nem akar. Jól beszélt a vőlegény, hogy a nők nem
869 II | beszélt a vőlegény, hogy a nők nem olyan tökéletes
870 II | tökéletes teremtések, mint a férfiak.~Hát meg fog halni
871 II | keserü napot? Hanem mégis itt a közelben, itt a völgyben.~
872 II | mégis itt a közelben, itt a völgyben.~Már látta is magát:
873 II | magát: hogyan fog függeni a fán, hogyan hökken meg az
874 II | az első arrajáró. Látta a pesti és pozsonyi ujságot,
875 II | amelyben ki lesz nyomtatva a neve.~De egyben látta az
876 II | nyugodtan!~Az idő kiderült. A meleg szeptemberi nap gyorsan
877 II | megint csak ott lapult a kiskapu mellett.~Vajjon
878 II | kijön-e?~Az ég csillagos volt. A hold még nem kelt fel. Béke
879 II | Béke és boldogság volt az a tájék. Csak ő egyedül volt
880 II | négyszögében csakugy világlott a lámpás, ahogy szokott. A
881 II | a lámpás, ahogy szokott. A vendégek már nem voltak
882 II | halk suhogás hallatszott a kertben. Eszter megjelent.~
883 II | kertben. Eszter megjelent.~A homályban nem lehetett látni
884 II | marad.~Ábel hallgatott.~A leány rátette a kezét Ábel
885 II | hallgatott.~A leány rátette a kezét Ábel karjára:~- Szegény
886 II | Ábelkám.~- És nincs menekvés?~A leány sóhajtott.~- Nincs.
887 II | leány sóhajtott.~- Nincs. A vendégek itt voltak hat
888 II | meg az Isten!~S átölelte a leányt, és megcsókolta a
889 II | a leányt, és megcsókolta a könnyes kedves arcot, mintha
890 II | gazdag Eördögh. Megrontsam-e a maga szerencséjét?~- Mért
891 II | én kivánom. Ha tegezel, a szivedet a szivemben érzem.
892 II | Ha tegezel, a szivedet a szivemben érzem. Ha magázol,
893 II | az édes leány feláldozza a bizonyost a bizonytalanért?
894 II | leány feláldozza a bizonyost a bizonytalanért? Hiszen ha
895 II | Eltökélte, hogy másnap igy szól a leánynak:~- Menj hozzá Eszter.
896 II | Menj hozzá Eszter. Az a fiatal ember jó életet biztosit
897 II | füvet is.~De nem igen bizott a csillagában. Sokáig hánykódott
898 II | elbúcsuzzék, hogy utoljára lássa.~A leány helyett a cseléd jött
899 II | utoljára lássa.~A leány helyett a cseléd jött ki hozzá a házból:~-
900 II | helyett a cseléd jött ki hozzá a házból:~- Maga az a Nyéky
901 II | hozzá a házból:~- Maga az a Nyéky úr? - kérdezte.~-
902 II | Nagyságáék elutaztak. Ihol a levelük.~A fiatalember szótlanul
903 II | elutaztak. Ihol a levelük.~A fiatalember szótlanul fogta
904 II | fiatalember szótlanul fogta a levelet, és eltámolygott.~
905 II | és eltámolygott.~Mi lehet a levél egyéb, ha nem gyászjelentés
906 II | egyéb, ha nem gyászjelentés a meghalt boldogságról?!~Az
907 II | szinte feketélett tőle a papiros. A másik irás csupa
908 II | feketélett tőle a papiros. A másik irás csupa finom vonal.~
909 II | irás csupa finom vonal.~De a szeme káprázott. A világosság
910 II | vonal.~De a szeme káprázott. A világosság is gyatra volt.
911 II | ennyit tudott elolvasni a nagybetüs irásból: Tisztelt
912 II | az anyjának. Mi lehet más a levélben, ha nem az, hogy
913 II | levélben, ha nem az, hogy a kövérasszony leszidja, a
914 II | a kövérasszony leszidja, a leány meg elbúcsuzik!~Bement
915 II | leány meg elbúcsuzik!~Bement a legközelebbi vendéglőbe,
916 II | Egy pohár sört rendelt.~És a levelet a gyertyához tartotta:~
917 II | sört rendelt.~És a levelet a gyertyához tartotta:~Tisztelt
918 II | tartotta:~Tisztelt Nyéky úr!~A leányom elmondta, hogy megismerkedett
919 II | Nem én tiltom el Öntől a leányomat, hanem egy családi
920 II | hanem egy családi szerződés.~A két gyermek apja buzakereskedő
921 II | Egyszerre is házasodtak. A menyekzőjük is együtt volt.
922 II | menyekzőjük is együtt volt. A menyekzőjük napján megfogadták
923 II | ha az egyiknek fia lesz, a másiknak lánya, összeházasítják
924 II | összeházasítják őket.~Ezt a fogadást csak megerősítette
925 II | alig egy héten szerezte és a társa nem is tudott volna
926 II | amaz arra hivatkozott, hogy a szerződésük értelmében,
927 II | abban nyugodtak meg, hogy a kérdéses summát: harmincezer
928 II | birói pecsét alá teszik, s a biróság a gyermekeinknek
929 II | alá teszik, s a biróság a gyermekeinknek adja oda
930 II | hogy sajnálattal mártottam a tollamat a tentába.~özv.
931 II | sajnálattal mártottam a tollamat a tentába.~özv. Kardos Jánosné.~
932 II | Kardos Jánosné.~Következett a vékonybetüs irás:~Ábelem,
933 II | hogy szereti, ha teljesíti a szeretettnek a kérését.~
934 II | teljesíti a szeretettnek a kérését.~Arra kérem, hogy
935 II | elmulassza az emlékemet a fejében, hogy vigasztalódjon.~
936 II | ezzel az apákat, akik immár a temetőben vannak, hiszen
937 II | vagyok. Isten önnel, Ábel. Ha a szemem könnyezni fog, mindig
938 II | ne busulj!~Ábel azokban a napokban tíz évet vénült.~ ~
939 III | III.~Egy téli napon Ábel a könyvesboltban ült, s valami
940 III | megrettenve pillantott fel a munkájáról.~Eszter állt
941 III | bársony bundácska rajta. A fején is ugyanolyan kalpag.
942 III | ugyanolyan kalpag. Az arca a fátyolon át is piros a hidegtől.~
943 III | arca a fátyolon át is piros a hidegtől.~Ábel kigyuló arccal
944 III | mozdult, hogy megölelje. De a mozdulat csak kéznyujtássá
945 III | változott.~- Eszter!~S mind a két kezével megszorította
946 III | Eszter kezét.~S nézett rá. A nő is nézett bús édes mosolygással.~-
947 III | mosolygással.~- Belesekedtem a kirakat hézagán át, - kezdte, -
948 III | Eszter.~S egyben elbocsátotta a keztyüs gyönge kezet. Elhalványult.
949 III | gyönge kezet. Elhalványult. A mellébe az a gondolat nyilam
950 III | Elhalványult. A mellébe az a gondolat nyilamlott belé,
951 III | asszony leült, hosszan nézett a szemébe:~- Boldog vagy-e?~
952 III | vagy-e?~Az asszony lehunyta a szemét. Csak percek multán
953 III | magához vette az anyját meg a nénjét. Az én anyám is velünk
954 III | velünk van. Én nem vagyok a háznál senki.~- Hát itt
955 III | nem látná. Végigtekintett a könyvek falán. Aztán ismét
956 III | megtelt könynyel.~Eszter a pultra könyökölt. Mosolygott:~-
957 III | Mért kötelezne engem a házasság arra, hogy hátat
958 III | mond el, amelyek nem abban a pillanatban keletkeztek
959 III | pillanatban keletkeztek a fejében.~- A lelkiismeretem
960 III | keletkeztek a fejében.~- A lelkiismeretem nem mond
961 III | mond ellent, - ez nekem a fő. A férjem... Gondolkodtam
962 III | ellent, - ez nekem a fő. A férjem... Gondolkodtam azon
963 III | Gondolkodtam azon is, hogy a férjemnek elmondom... Hogy
964 III | férjemnek elmondom... Hogy a beleegyezését kérem. Gondoltam,
965 III | Lehetetlen, - rebegte Ábel, - a férjedet gyűlölöm én, gyomromból
966 III | nekem vigyáznom kellene a nyelvemre: nehogy előtte
967 III | Lehetetlen.~Egy öregúr nyitott a boltba. Az asszony az órára
968 III | öregúrhoz fordult.~- Azt a legujabb törvénykönyvet,
969 III | Ábel kedvetlenül.~- Amelyik a kirakatban van.~- Az már
970 III | történt, hogy kárt okozott a gazdájának.~Az öregúr kedvetlenül
971 III | Ábel. Az írás véletlenül a férjem kezébe kerül és...
972 III | veszedelem. Óh nem tőled tartok! A posta, az elvesztés, vagy
973 III | eljárok vasárnaponkint a servita-templomba... Pont
974 III | servita-templomba... Pont három órakor. A templom tiszta hely...~Megszorította
975 III | elsietett.~~Vasárnaponkint a templomban találkoztak.
976 III | találkoztak. Ábel többnyire a leghátulsó pad mögött állott.
977 III | imádkozott, aztán visszaigazodott a padra, s ültek egymás mellett,
978 III | Ábel megfogta Eszternek a kezét, és tartotta a kezében
979 III | Eszternek a kezét, és tartotta a kezében hosszan, némán.~
980 III | hosszan, némán.~Olyankor a két kéz melegsége egybeáramlott.
981 III | egybeáramlott. És ők azt a meleget abban a tömjénillatos
982 III | És ők azt a meleget abban a tömjénillatos homályban
983 III | tömjénillatos homályban a szivük melegének érezték.~
984 III | Ábel elkisérte valameddig a kevéssé forgalmas utcákon.~
985 III | hozzám! Az asszonynak is a nyelvén volt sokszor a kérdés:
986 III | is a nyelvén volt sokszor a kérdés: Hol lakol? - De
987 III | gondolta: Minek mondaná meg a lakását, hiszen én ugyse
988 III | mehetek hozzá.~Az asszony a Zöldfa-utcában lakott. Ábel
989 III | lakott. Ábel eleinte csak a Hatvani-utcáig kisérte,
990 III | Hatvani-utcáig kisérte, aztán a Magyar-utcán át tovább és
991 III | az asszonyt:~- Ki kisért a Hatvani-utcán át?~Az asszony
992 III | beteged, - felelte azon a nyugodt igaz hangon, amelyen
993 III | és elkisért kisdarabig. A nevét se tudom.~Az orvos
994 III | előbb vagy utóbb kérdezi a feleségét, bizonyára megütközött
995 III | bizonyára megütközött volna a színe változásán. De így
996 III | elintéződött az egykedvü válasszal. A házhoz jártak nők is, férfiak
997 III | Gyakorta megtörtént, hogy a hálás természetű betegek
998 III | betegek ajándékot vittek a feleségének, különösen vidéki
999 III | mindenfélét s elhálálkodtak a konyhán.~De az asszony mégis
1000 III | asszony mégis megdöbbent. A férje bizonyosan a kocsijából
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3225 |