1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3225
Part
1001 III | megdöbbent. A férje bizonyosan a kocsijából látta őket? Mi
1002 III | gyalog találkozik velük?~S a tányérjába bámult.~Egy percnyi
1003 III | percnyi csend következett. A három nő szeme Eszter arcára
1004 III | ijedten nézte. Az anyósa a szeme szögletéből. Az ángya,
1005 III | szögletéből. Az ángya, mint a vizsla, mikor vadra áll.~
1006 III | vizsla, mikor vadra áll.~A fiatal asszony érezte azt
1007 III | fiatal asszony érezte azt a három különböző nézést.
1008 III | rejlenek? hogyan hatnak azok a vérre, a májra, az idegekre.
1009 III | hogyan hatnak azok a vérre, a májra, az idegekre. Görög
1010 III | latin szavak is forogtak a magyarázatában, de a nők
1011 III | forogtak a magyarázatában, de a nők már megszokták. Ha nem
1012 III | ficdagnyelv.~És ő mindig azon a nyelven beszélt.~Ami érdekes
1013 III | betegségek fordultak meg a műtermében, mind elmondta.
1014 III | mind elmondta. Vélte, hogy a nőknek is érdekes.~S mulatott
1015 III | Egyszer elmondta, hogy a bécsi boncoló teremben egy
1016 III | külön kád volt, amelybe a levágott kezeket és lábakat
1017 III | operai énekes asszonynak a szivét pakolta be, s kitette
1018 III | szivét pakolta be, s kitette a tornácra a hidegre, - egy
1019 III | be, s kitette a tornácra a hidegre, - egy favágó ellopta.~
1020 III | csendes egyetértésben. De a három öreg nő három sötét
1021 III | sötét felhőként borongott a fiatal pár egén. Némán gomolyodtak
1022 III | egymás felé, ideiglen csak a napsütött oldalukkal.~Maguk
1023 III | első villám megjelenésétől.~A lakásuk különben ötszobás
1024 III | szobában Kardosné lakott, a másikban az öreg Eördöghné
1025 III | másikban az öreg Eördöghné meg a huga. A legnagyobbik szoba
1026 III | öreg Eördöghné meg a huga. A legnagyobbik szoba ebédlő
1027 III | szoba ebédlő és szalon volt. A másik a fiatalok hálószobája.
1028 III | és szalon volt. A másik a fiatalok hálószobája. S
1029 III | egy világos utcai szoba a rendelő szoba. Azt gipszfal
1030 III | gipszfal választotta ketté: a betegek várószobája volt
1031 III | betegek várószobája volt a nagyobbik fele.~A feszültség
1032 III | várószobája volt a nagyobbik fele.~A feszültség a nők között
1033 III | nagyobbik fele.~A feszültség a nők között mingyárt az esküvő
1034 III | esküvő után keletkezett. A doktor anyja afféle erős
1035 III | énakarom-asszony rendezte be a lakást, a maga kisvárosi
1036 III | énakarom-asszony rendezte be a lakást, a maga kisvárosi izlése szerint.
1037 III | izlése szerint. Ő fogadta a cselédeket is s az ő kezében
1038 III | volt mingyárt kezdetben is a főzőkanál meg a kulcsok
1039 III | kezdetben is a főzőkanál meg a kulcsok karikája. Azt mondta,
1040 III | mondta, hogy csak addig, míg a fiatal menyecske bele nem
1041 III | bele nem tanul. De aztán a doktor mindig csak neki
1042 III | mindig csak neki adta ki a konyhapénzt, s a főzőkanál
1043 III | adta ki a konyhapénzt, s a főzőkanál is az ő kezében
1044 III | is az ő kezében maradt.~A fiatal doktorné elment reggelenkint
1045 III | doktorné elment reggelenkint a cseléddel meg Lidi nénivel (
1046 III | az öreg kisasszonynyal) a bevásárlásokra, aztán segítgetett
1047 III | bevásárlásokra, aztán segítgetett is a konyhán, de a két öreg nő
1048 III | segítgetett is a konyhán, de a két öreg nő alig engedett
1049 III | alig engedett valami munkát a kezébe. Csak ők tudtak mindent,
1050 III | felhasználtak, mindent spóroltak. A levest csak ők tudták megfüszerszámozni.
1051 III | tudták megfüszerszámozni. A befőtteket csak ők tudták
1052 III | csak ők tudták elrakni. A szalonnát csak ők tudták
1053 III | csak ők tudták abárolni. A tejfelt csak ők ismerték
1054 III | Pedig hogy szeretett volna a fiatal asszonyka is gazdasszonykodni!
1055 III | köztük mint Pupák Guszti a cirkuszban.~Egyszer zsirt
1056 III | Egyszer zsirt sütöttek, s neki a kezére feccsent egy lángoló
1057 III | lángoló zsircsepp: megégette a kezét. Befut nagyijedten
1058 III | kezét. Befut nagyijedten a férjéhez:~- Adj valamit!
1059 III | valamit! Jaj, nézd: megégettem a kezemet!~A doktor ránevetett:~-
1060 III | nézd: megégettem a kezemet!~A doktor ránevetett:~- Ilyen
1061 III | lelte az édes kis kezedet?~S a kezébe vette. Gyöngéden
1062 III | rálehelt, és megcsókolta a sebet.~- Majd elmúlik kedves.~
1063 III | Majd elmúlik kedves.~Este a doktor mégis adott valami
1064 III | mégis adott valami olajat a felesége kezére. De úgy
1065 III | Milyen más szemmel nézte az a kezét! Milyen más hangon
1066 III | mentül előbb kifelé forditani a pénzt, amely a férjéhez
1067 III | forditani a pénzt, amely a férjéhez befolyik. Visszahuzódott
1068 III | befolyik. Visszahuzódott hát a szobákba, és varrt, takarított,
1069 III | olvasgatott.~Azon az estén hát a feje fölé gyültek a fellegek.~
1070 III | hát a feje fölé gyültek a fellegek.~De nem dörgött
1071 III | dörgött még egyik se, csak a szemek néma villámai jelentek
1072 III | az orvos már behúzódott a rendelő szobájába, Kardosné
1073 III | Eszter gyorsan letörölte a könnyét, s lehajolt mintha
1074 III | könnyét, s lehajolt mintha a szőnyeget igazítaná el.
1075 III | nézni ment be. Nem látta meg a két nő arcát.~Kardosné aztán
1076 III | vétkeznél, ha elfelednéd, hogy a felesége vagy. Esdekelve
1077 III | is azt az embert, elmult a leánykoroddal. El kell hagynod,
1078 III | bánatomban, ha azt látnám, hogy a házasságtok szerencsétlen.~
1079 III | utána sohajtott is egyet.~~A következő vasárnapon - virágvasárnap
1080 III | amilyenben őt Ábel megszerette.~A doktor a kaszinóba ment.
1081 III | Ábel megszerette.~A doktor a kaszinóba ment. Őmaga a
1082 III | a kaszinóba ment. Őmaga a litániára. Megszokták már,
1083 III | Megszokták már, hogy egyedül járt a litániára. Kardosné az ismerős
1084 III | szokta elkísérni, mert únta a pletykákat. A két vidéki
1085 III | mert únta a pletykákat. A két vidéki hölgy meg kálvinista
1086 III | kálvinista volt: azok meg a Kálvintéri-templomba jártak, -
1087 III | Eszter hát egymaga indult a kis imádságos könyvvel.~
1088 III | enyhe verőfény melegítette a nedves utcát. Eszter az
1089 III | termete oly annyira kivált a járókelők közül, mint a
1090 III | a járókelők közül, mint a szélmozgatta virágok közül
1091 III | szélmozgatta virágok közül a karó.~Esztert mintha mellbe
1092 III | túlsó felén haladt utána, a járókelők mögött lappangva,
1093 III | jönni? ha üdvözli őt és a kezét nyújtja a szeretet
1094 III | üdvözli őt és a kezét nyújtja a szeretet bizalmas mozdulatával?
1095 III | mozdulatával? ha meglátja őket a templomban? ha Ábel a fülébe
1096 III | őket a templomban? ha Ábel a fülébe susog? És hátha a
1097 III | a fülébe susog? És hátha a férje is követi őket?~Az
1098 III | nagysebten megfirkantotta a telegrammot.~Aztán kilépett
1099 III | telegrammot.~Aztán kilépett a boltból és annélkül, hogy
1100 III | hátrapillantana, haladt tovább a szervita-templom felé.~Valami
1101 III | hires jezsuita prédikált a templomban. Éppen végezte
1102 III | templomban. Éppen végezte a prédikációját s a szokásos
1103 III | végezte a prédikációját s a szokásos hitvallást olvasta
1104 III | bent állt az ajtó mellett. A kalapját lógatva hallgatta.~
1105 III | hogy valaki papirost nyom a tenyerébe. Ugyanakkor Eszter
1106 III | rápillantana.~Ábel kibontja a papirost, és egy gyertyához
1107 III | jégdarab csúszott volna végig a hátán.~Eszter beült egy
1108 III | imádságos könyvébe.~~Eszter a következő napon csak azért
1109 III | csak azért is keresett okot a magányos kimenetelre, hogy
1110 III | magányos kimenetelre, hogy a kémkedést megboszulja.~
1111 III | éppen akkor ért haza, amikor a Soroksári-utcán tűz támadott.~-
1112 III | támadott.~- Károly! - szólt be a férjének, - jer, nézzük
1113 III | férjének, - jer, nézzük meg a tüzet. Sohse láttam még
1114 III | csak este érkezett haza. A nyelve is lógott a fáradságtól.
1115 III | haza. A nyelve is lógott a fáradságtól. Az arca hosszu
1116 III | arca hosszu volt és izzadt. A szeme meredező.~Beszólította
1117 III | Beszólította az öreg Eördöghnét a maguk szobájába, és kendőjét
1118 III | aztán bement egy sárga házba a Magyar-utcán.~- Bement?~-
1119 III | várja tovább.~Az öregasszony a fejét rázta:~- Miket beszélsz,
1120 III | jött haza?~- Jóideje.~- A házba akkor ment be, amikor
1121 III | házba akkor ment be, amikor a tűzre konditottak.~- Akkor
1122 III | Egy percre se eresztettem a szememtől.~Az öregasszony
1123 III | öregasszony vállat vont.~- Mikor a tűzre kongattak, itthon
1124 III | Károlyt, hogy nézzék meg a tüzet. Ha fáradt volt volna,
1125 III | Nem ő volt akit láttál.~A vénkisasszony értetlenül
1126 III | vénkisasszony értetlenül bámult a nénjére.~ ~
1127 IV | S már ő is tudta, hogy a könyvet könyvesboltban árulják.
1128 IV | Münchenből, hol Bécsből.~A kémkedés időnkint megujult,
1129 IV | de sikertelenül. Az, hogy a könyvesboltba eljár, nem
1130 IV | hiszen az orvos fizette a kontókat.~Csak Kardosné
1131 IV | mért érdeklődik annyira a leánya a német regények
1132 IV | érdeklődik annyira a leánya a német regények és a német
1133 IV | leánya a német regények és a német képesujságok iránt,
1134 IV | amelyeket külön hozatnak a könyvkereskedők.~Olykor
1135 IV | könyvkereskedők.~Olykor elő is fogta a leányát és aggodalommal
1136 IV | délután öt óráig.~Akkorra a férje többnyire végzett.
1137 IV | végzett. Vele sétált ki hol a Dunapartra, hol a Városligetbe.
1138 IV | ki hol a Dunapartra, hol a Városligetbe. Az együtt
1139 IV | beszélgetnek.~~Pedig azok a bolti látogatások többnyire
1140 IV | zavartak voltak. Ott ült a gazda, ott álldogáltak a
1141 IV | a gazda, ott álldogáltak a segédek, ott lézengtek a
1142 IV | a segédek, ott lézengtek a vevők. Idegenül kellett
1143 IV | közelben és akkor Eszternek a bolt másik emberével kellett
1144 IV | arcát. Boldogok voltak, ha a kezük kissé összeért, mikor
1145 IV | kezük kissé összeért, mikor a megrendelő-lapot vagy a
1146 IV | a megrendelő-lapot vagy a pénzt odanyujtotta.~Mégis
1147 IV | déltájt, hogy Ábel maga volt a boltban. Olyankor a gazda
1148 IV | volt a boltban. Olyankor a gazda elment ebédelni, a
1149 IV | a gazda elment ebédelni, a segédek is, - vevő különben
1150 IV | beszélgethettek. Eszter a vállával Ábelnak támaszkodott:
1151 IV | közelről mosolyoghatott a szemébe. A kezét odaadta
1152 IV | mosolyoghatott a szemébe. A kezét odaadta megcsókolásra, -
1153 IV | megcsókolásra, - szinte fürdött a boldogság levegőjében.~Egy
1154 IV | Urnapja. Kimegyünk mindnyájan a Városligetbe. Sok nép lesz
1155 IV | Városligetbe. Sok nép lesz ott. A fasor mellett letelepedünk
1156 IV | letelepedünk az árnyékba. Legyen a szemed rajtam, mindig rajtam.
1157 IV | hacsak lehet, elveszek a sokaságban egy negyedórára,
1158 IV | nekünk.~Másnap Ábel kiment a Ligetbe.~A fasor mellett
1159 IV | Másnap Ábel kiment a Ligetbe.~A fasor mellett akkor kaszáló
1160 IV | órakor ott látta megjelenni a doktorcsaládot: a két komoly
1161 IV | megjelenni a doktorcsaládot: a két komoly sovány hölgyet,
1162 IV | két komoly sovány hölgyet, a kövér Kardosnét, a karcsu
1163 IV | hölgyet, a kövér Kardosnét, a karcsu édeseggyemet. A cseléd
1164 IV | a karcsu édeseggyemet. A cseléd is ott volt velök.
1165 IV | Nagy szőnyeget terítettek a gyepre s arra hevertek le.
1166 IV | s arra hevertek le. Csak a doktor hiányzott.~A cseléd
1167 IV | Csak a doktor hiányzott.~A cseléd egy kosarat is tett
1168 IV | cseléd egy kosarat is tett a szőnyeg mellé. Bizonyosan
1169 IV | az uzsonna volt abban. És a három feketeruhás öreg nő
1170 IV | előbbi évben. Ábel látta a mozdulatán hogyan bocsátja
1171 IV | mozdulatán hogyan bocsátja el a cselédet. Szinte hallotta
1172 IV | neki:~- Eredj, mulass!~S a leány kezet csókolt és elment.~
1173 IV | Eszter ijedten, hogyan kapkod a zsebéhez, a kosárhoz, hogyan
1174 IV | hogyan kapkod a zsebéhez, a kosárhoz, hogyan vált szót
1175 IV | öregnőkkel, aztán elsiet a fasor felé. Megszólít egy
1176 IV | felkap reá.~Utána sietett.~A bérkocsi várta őt a fasor
1177 IV | sietett.~A bérkocsi várta őt a fasor végén a polgári Lövőháznál.~
1178 IV | bérkocsi várta őt a fasor végén a polgári Lövőháznál.~A kocsi
1179 IV | végén a polgári Lövőháznál.~A kocsi ernyője le volt eresztve.~
1180 IV | neki, hogy üljön be. Aztán a bérkocsisnak szólott:~-
1181 IV | bérkocsisnak szólott:~- Hajtson a Zugligetbe!~Ábel elrémült:~-
1182 IV | Most három s egynegyed. A férjem beteget látogat Cinkotán.
1183 IV | igérték neki, hogy négyig a réten heverészünk. Ha négykor
1184 IV | Ha négykor nem talál ott, a Pávaszigeten várjuk. Nem
1185 IV | hogy ünnep van és nyüzsög a nép.~És behúzódott a kocsi
1186 IV | nyüzsög a nép.~És behúzódott a kocsi ernyője alá, hogy
1187 IV | leánykorában.~Négy órakor a Zugligetbe értek.~Ábel nem
1188 IV | oda? Tudta, s mosolyogta.~A kocsisnak megmondták, hol
1189 IV | őket. Aztán fölsétáltak a hegyoldalra a fák között,
1190 IV | fölsétáltak a hegyoldalra a fák között, a csendes útakon,
1191 IV | hegyoldalra a fák között, a csendes útakon, a hallgató
1192 IV | között, a csendes útakon, a hallgató virágok közt amerre
1193 IV | épp oly napfényes volt, a fák épp olyan lombosak,
1194 IV | épp oly fűillatos hüvösek. A gyepen épp úgy hevertek
1195 IV | előbbeni évben.~Fölmentek a Disznófő felé a hegyen.~
1196 IV | Fölmentek a Disznófő felé a hegyen.~Virágot szedtek
1197 IV | Virágot szedtek s megkeresték a tisztást.~A verkli azonban
1198 IV | megkeresték a tisztást.~A verkli azonban hiányzott.
1199 IV | sivalgott valahol, csak a magas sipok hangja hallatszott
1200 IV | hallatszott hozzájuk.~Leültek a fatörzsre. Eszter a virágait
1201 IV | Leültek a fatörzsre. Eszter a virágait rendezte össze.~
1202 IV | össze.~Ábel szótlanul nézte a kezét. Milyen gyengéded
1203 IV | Milyen gyengéded formás a keze! Ismerte már annak
1204 IV | keze! Ismerte már annak a kéznek minden vonalát, és
1205 IV | fehérszegfűm. Olyan vagy nekem mint a nap a földnek. Mikor nem
1206 IV | Olyan vagy nekem mint a nap a földnek. Mikor nem látlak,
1207 IV | én férjhez mentem?~Ábel a keblére vonta és csókkal
1208 IV | álomból ocsudna, kibontakozott a karjából.~- Ne tedd ezt
1209 IV | vett elő és összeigazította a haját.~- Nem haragszom,
1210 IV | Aztán Ábel karjába fűzte a karját, és visszaindultak
1211 IV | szemébe mélázva.~Mikor leértek a hegyről, Eszter a temető
1212 IV | leértek a hegyről, Eszter a temető keresztjéhez ment
1213 IV | keresztjéhez ment és odaillesztette a virágot Jézus lábához.~Napnyugta
1214 IV | felé járt az idő, mikor a kocsira ültek.~A kocsi léptetve
1215 IV | mikor a kocsira ültek.~A kocsi léptetve haladt. Eszter
1216 IV | láthatlak ujból: kiköltözünk a nyárra a városból.~- Hova?~-
1217 IV | ujból: kiköltözünk a nyárra a városból.~- Hova?~- Még
1218 IV | megkereslek.~És Ábel kezére tette a kezét.~Ábel elborult szemmel
1219 IV | Mért nem beszélsz nyiltan? A férjed nem megy el nyaralni.
1220 IV | hagyja el egy betegét se. A három öreg hölgy... öreg
1221 IV | öreg hölgy... öreg ember a kuckóban szeret ülni. Te
1222 IV | meg, de annyira ismerem a szivedet, lelkedet, hogy
1223 IV | szavadon mint az üvegen. A te szavaid mögött ez a gondolat
1224 IV | A te szavaid mögött ez a gondolat van: „Ábel ma megcsókolt.
1225 IV | nem szabad találkoznunk. A tüznek a hamu alatt kell
1226 IV | szabad találkoznunk. A tüznek a hamu alatt kell maradnia.”~-
1227 IV | gyötrelem volna, ha elveszteném a magam becsülését. Nem tudnék
1228 IV | tudnék tükörbe nézni. Ezt a mai napot valahogy el tudom
1229 IV | valahogy el tudom intézni a belső kisbiróval. Azt mondom
1230 IV | kisbiróval. Azt mondom neki, hogy a sors kegyetlen kézzel választott
1231 IV | attól akit szerettem. Ez a mai nap emlékünnep volt,
1232 IV | egyszer, hogy közös halottunk a reménység.~Ábel megfogta
1233 IV | Aztán nem beszéltek többet. A Vérmezőhöz érkeztek. Ábel
1234 IV | kiszállt.~- Mikor térsz vissza a nyaralásból?~- Nem tudom.~-
1235 IV | leszállok!~Ábel visszaült. A kocsi tovább-haladt.~- Nem
1236 IV | az arcod is férjhez ment, a fájdalomnak egy új örvénye
1237 IV | egy új örvénye forgott át a szivemen. Arra gondoltam,
1238 IV | az Isten nekem teremtette a szépségedet, kedvességedet,
1239 IV | az érzés, hogy én vagyok a legszerencsétlenebb ember
1240 IV | legszerencsétlenebb ember a világon. Olyan vagyok, mintha
1241 IV | mintha kioperálták volna a mellemből a szívemet: csak
1242 IV | kioperálták volna a mellemből a szívemet: csak a sebét érzem
1243 IV | mellemből a szívemet: csak a sebét érzem a helyén.~Eszter
1244 IV | szívemet: csak a sebét érzem a helyén.~Eszter szeme könnybe
1245 IV | Nem tehettél másképp. Én a sorsomat vádolom és hálás
1246 IV | csatlakozz minden érzéseddel a férjedhez.~- Hogy téged
1247 IV | elfeledjelek? Ki követelheti?! A gyermekkori bábuimat megtarthatom,
1248 IV | gyermekkori bábuimat megtarthatom, a leánykori kótáimat megtarthatom,
1249 IV | leánykori kótáimat megtarthatom, a te emlékedet mért keljen
1250 IV | esküszöm neked arra, ami a lelkemnek legszentebb, hogy
1251 IV | meg, - felelte az asszony a könnyeit letörölve.~Az Alagút
1252 IV | az út, Ábel megérintette a kocsist:~- Álljon meg.~-
1253 IV | veled... álmom!~Az asszony a könnyein át mosolyogva,
1254 V | V.~Még a télen történt:~Eszter egy
1255 V | történt:~Eszter egy délelőtt a férje könyveit porolta.
1256 V | könyvek voltak azok, de a képek bennök csupa emberi
1257 V | Eszter irtózott tőlük.~A könyvekből különféle összehajtogatott
1258 V | mingyárt, de az iráson megáll a szeme: nem férfiirás. Finom
1259 V | Rosalie Lachapelle. Nézi a megszólítást: Mon gros coq
1260 V | évet ő is tanult franciául a klastromban, de nem sokra
1261 V | tudta.~coq = kakas, - ezt a szótárból fejtette meg.~
1262 V | szeretett, - ezt tudta.~A doktornénak eltágult a szeme.
1263 V | A doktornénak eltágult a szeme. A Charles szó is
1264 V | doktornénak eltágult a szeme. A Charles szó is előtünt a
1265 V | A Charles szó is előtünt a levélből, tehát az ő férjének
1266 V | tehát az ő férjének szól a levél.~Próbálta, hogy tovább
1267 V | tovább olvassa, de hogy a nők franciául mégtöbb helyesírási
1268 V | francia könyveken gyakorolta a nyelvet. De a levéllel nem
1269 V | gyakorolta a nyelvet. De a levéllel nem boldogult.~
1270 V | Aztán hetekig nem nyúlt a levélhez, csak tanult franciául.
1271 V | Mikor aztán újból elővette a levelet, látta, hogy már
1272 V | törekvéssel tovább.~Végre a zugligeti napot követő héten
1273 V | követő héten megoldotta a levelet:~Igy szólt:~„Nem
1274 V | hogy olybá tekinted, mint a púpos a púpját. De nincs
1275 V | olybá tekinted, mint a púpos a púpját. De nincs olyan púpos,
1276 V | pénzért is púpot fogadna a hátára, ha egyszer leteheti
1277 V | hátára, ha egyszer leteheti a púpját. Még mindig kételkedem
1278 V | púpját. Még mindig kételkedem a leveledben, de ha igaz,
1279 V | azt, hogy ha nem áldja meg a házasságodat gyermekkel
1280 V | az Ég, jusson eszedbe az a gyermek, aki neked azt mondotta
1281 V | Eszter megkövülten nézett a levélre. Hogy Károly őt
1282 V | mondja... Hogy van gyermek a világon...~Visszatette a
1283 V | a világon...~Visszatette a levelet az orvosi könyvbe,
1284 V | utolsó vizsgálatára készült. A szívén mintha jégzajlás
1285 V | indult volna meg.~Nem annyira a fölfedezés bántotta, mint
1286 V | kivánatoknak vetette áldozatul a kedvesét.~A férje különben
1287 V | vetette áldozatul a kedvesét.~A férje különben nem éreztette
1288 V | napok is langyosak voltak. A férje ha megcsókolta is,
1289 V | megcsókolta is, nem volt benne a csókjában a lelke. Ha együtt
1290 V | nem volt benne a csókjában a lelke. Ha együtt sétáltak,
1291 V | lelke. Ha együtt sétáltak, a férje orvosi ügyekről gondolkodott.
1292 V | Eszternek eszébe jutott, hogy a férje egyszer a tavaszon
1293 V | jutott, hogy a férje egyszer a tavaszon Bécsbe utazott.
1294 V | elővette, megnézte és elolvasta a levelet, aztán elrejtette
1295 V | hasonlítottak egymáshoz. Az a kép bizonyos, hogy ott marad
1296 V | helyen, az alatt ellehet a levél itéletnapig.~De vajjon
1297 V | eljár hozzá Károly? Vajjon a férfiak tudnak-e olyan becsületesek
1298 V | becsületesek lenni, mint a nők? És a gyermek? Mily
1299 V | becsületesek lenni, mint a nők? És a gyermek? Mily boldog lehet
1300 V | gyermek? Mily boldog lehet az a nő, aki anya! A levélnek
1301 V | lehet az a nő, aki anya! A levélnek az a vége elleplezett
1302 V | aki anya! A levélnek az a vége elleplezett átok!~Aztán
1303 V | hogy milyen lehetett az a Lachapelle Rosalie, ha az
1304 V | guvernant?~Ujra kutatott a könyvekben és a szekrényben
1305 V | kutatott a könyvekben és a szekrényben lógó ruhák zsebében,
1306 V | hamar elkövetkezett. Hiszen a két Eördögh-nő sose beszélt
1307 V | felelte az anyós. - Mi is volt a neve, Lidi?~- Valami Chapeau,
1308 V | hallgatva varrt tovább.~~A zugligeti kirándulás után
1309 V | és óh hogy átjárta annak a csóknak az édessége! átjárta
1310 V | csóknak az édessége! átjárta a testét az ajkától a sarkáig!~
1311 V | átjárta a testét az ajkától a sarkáig!~De a templomos
1312 V | az ajkától a sarkáig!~De a templomos jólélek irtózott
1313 V | Arra nem is gondolt, hogy a kényszeritett eskü senkire
1314 V | vélekedett.~Akkor azonban a levél felizgatta. Az anyjának
1315 V | természetét. Olyan volt a jó kövérasszony, mint az
1316 V | zörömböl.~Alig várta hát a vasárnapi litániát. S még
1317 V | Állt szép fekete atillában, a szokott helyén, az utolsó
1318 V | mögött.~Eszter megérintette a kezét, s elhaladt mellette.
1319 V | Negyedórát szótlanul ültek a padban, aztán Eszter kinyitotta
1320 V | könyvet, s kivette belőle a francia levelet, mellette
1321 V | francia levelet, mellette a fordítást, átcsusztatta
1322 V | átcsusztatta Ábel kezébe.~Ábel a gyér templomi világosságban
1323 V | asszony felkelt.~Kimentek a templomból.~Nyári forróság
1324 V | forróság lepte az utcákat. A város kövei között szinte
1325 V | között szinte rekedezett a meleg. A Károly-kaszárnya
1326 V | szinte rekedezett a meleg. A Károly-kaszárnya árnyékában
1327 V | darázsrágta körtét nyujtana a férjem az egészséges oldalával.
1328 V | Megcsalt. Ugy-e csalás ez? A legrútabb csalás!~- Nem.
1329 V | Hát szeretett valakit a házassága előtt. Te nem
1330 V | idegen.~- De én téged csak a lelkemmel szerettelek. Én
1331 V | kalandok nem mérhetők súlyosan. A férfi vére, testalkata más
1332 V | vére, testalkata más mint a nőé. A léleknek az ilyen
1333 V | testalkata más mint a nőé. A léleknek az ilyen szerelmekben
1334 V | szerelmekben semmi közössége sincs a testtel.~Eszter elképedve
1335 V | mind-mind! Gyalázatos! Menj a szemem elől! Gyülöllek!~
1336 V | lek!~És elfordult, rázta a fejét. Hulltak a könnyei.
1337 V | rázta a fejét. Hulltak a könnyei. Elment mint a förgeteg.~
1338 V | Hulltak a könnyei. Elment mint a förgeteg.~Jó darabig szinte
1339 V | Egyetem-utcán meglassúdott. A sírást bármennyire tartóz
1340 V | minduntalan fel kellett emelnie a fátyolát, hogy letörülje
1341 V | fátyolát, hogy letörülje a könnyeit. Végre is befordult
1342 V | befordult egy házba, és a lépcső-karfára borult. Hangosan
1343 V | bünbánó ábrázattal.~Fölkelt és a könnyeit letörülte.~- Eszter!~-
1344 V | elment mellette, kiment a házból, hazasietett.~Otthon
1345 V | mi bajod?~- Elvesztettem a pénzemet! - felelte Eszter, -
1346 V | sírva fakadt:~- Elvesztettem a kincsemet! a kincsemet!
1347 V | Elvesztettem a kincsemet! a kincsemet! a kincsemet!~
1348 V | kincsemet! a kincsemet! a kincsemet!~Persze a pénzét
1349 V | kincsemet! a kincsemet!~Persze a pénzét hamar pótolták. A
1350 V | a pénzét hamar pótolták. A doktor még meg is duplázta
1351 V | mondott el, hogy Eszter a veszteségét csekélységnek
1352 V | jajtalanul türte az ujjának a lemetszését.~- A férfiak
1353 V | ujjának a lemetszését.~- A férfiak hitványak! - felelte
1354 V | Semmi kapcsolata nem volt a megjegyzésének az elbeszéléssel,
1355 V | megjegyzésének az elbeszéléssel, de a doktor nem ütközött meg
1356 V | ütközött meg rajta. Tudta, hogy a nők gondolkodásában nincsen
1357 V | lecsillapodott, s meghányta-vetette a fejecskéjében az ügyet.
1358 V | nyilatkozatának különösen az a része foglalkoztatta: Még
1359 V | akkor nem ismertelek!~Ez a néhány szó balzsamként olvadozott
1360 V | olvadozott rá lassankint a szivére.~- Szegény Ábel, -
1361 V | követelek tőle én, másnak a felesége!?~És szinte rázta
1362 V | felesége!?~És szinte rázta a lelkét a bánat.~Délután
1363 V | És szinte rázta a lelkét a bánat.~Délután már bement
1364 V | bánat.~Délután már bement a könyvesboltba. Az volt a
1365 V | a könyvesboltba. Az volt a szándéka, hogy nyájasan
1366 V | Azonban Ábel nem volt ott.~- A divatlapom, - kérdezte körülpillantva, -
1367 V | nagyságos asszonyom, - felelte a gazda.~- Talán az a segéd
1368 V | felelte a gazda.~- Talán az a segéd úr, akinél rendeltem,
1369 V | itt?~- Nincs, - felelte a gazda, - de mink éppúgy
1370 V | hogy neki diktáljam le, a hogy is hivják úrnak.~-
1371 V | anyja.~Eszter leeresztette a fátyolát. Egy percig szótlanul
1372 V | néhány nap multán bejövök.~És a fejével könnyedén köszönt.~-
1373 V | Tegnap én ütöttem tőrt a szivébe, és ma ez a gyászhir!
1374 V | tőrt a szivébe, és ma ez a gyászhir! És bizonyára nincs,
1375 V | aki vigasztalja!~Bement a póstahivatalba és telegrafált
1376 V | gondolatommal veled vagyok. A meghalt szivet pótolni igyekszik
1377 V | talán utcanév is kellene a telegrammra.~~Eördögh orvos
1378 V | óráig szokott rendelni, de a betegek is úgy szokták,
1379 V | Nem öltözött át, csak épp a kalapját vette föl, meg
1380 V | egyedül találná Ábelt!~Ott ült a szőke emberek viaszszinhalványságával
1381 V | viaszszinhalványságával a könyvesbolt iró-asztala
1382 V | Köszönöm, - felelte Ábel a homlokát megcsókolva. Ha
1383 V | belekivánkoztam volna magam is a földbe.~Aztán elpanaszolta,
1384 V | szegénységben élt az anyja. Ő csak a temetés után tudta meg a
1385 V | a temetés után tudta meg a szomszédoktól. Sohse költött
1386 V | szomszédoktól. Sohse költött a szegény öregasszony semmire.
1387 V | két-három tyúkja volt, azoknak a tojásán. Este nem gyujtott
1388 V | fűtött.~- Örökre nyomni fogja a lelkemet, - sóhajtott, -
1389 V | sóhajtott, - hogy csak a halála után tudtam meg:
1390 V | tudtam meg: hogyan élt.~S a szeme könnybe lábadt.~Eszter
1391 V | És megcsókolta Eszternek a kezét:~- Köszönöm Eszter,
1392 V | az égből, hogy letörölje a könnyeimet.~ ~
1393 VI | VI.~Aztán a barátságuk ismét a régi
1394 VI | Aztán a barátságuk ismét a régi Csendes tengeren vitorlázott.~
1395 VI | szabad volt. Az asszony a hét többi napján úgy viselkedett
1396 VI | egy-egy kis időre átfutnia a Muzeumkertbe.~Mindig azt
1397 VI | órát választotta, amelyben a férje a Rókus-kórházban
1398 VI | választotta, amelyben a férje a Rókus-kórházban hivataloskodott,
1399 VI | töltötte ő azt az időt.~A Muzeumkertbe jobbára a köznép
1400 VI | A Muzeumkertbe jobbára a köznép járt akkoriban, meg
1401 VI | köznép járt akkoriban, meg a környékbeli gyerekek. Ők
1402 VI | csendes padra, többnyire a Kisfaludy-emlék alá, és
1403 VI | olyan asszonyhoz, akinek a sorsa más férfihoz van kötve
1404 VI | férfihoz van kötve s aki abból a kötelékből nem is oldózkodik,
1405 VI | oldozkodhatik: minden méze azé a másik férfié, - az övé csak
1406 VI | elcsevegett és mindent kérdezett.~A lobogó láng gyöngéd testvéri
1407 VI | anyja eltávozása óta ezen a Földön, hát jólesett neki,
1408 VI | jobban.~- Hogy viselkedik a gazda? - kérdezte egyszer
1409 VI | már nekem kell fogadnom a segédeket is, én vagyok
1410 VI | történt‑e valami?~Eszter erre a kérdésre mindig fölhúzta
1411 VI | kérdésre mindig fölhúzta a Panaszos malom zsilipjeit.
1412 VI | Panaszos malom zsilipjeit. A két vénre panaszkodott,
1413 VI | gazdasszonyt. Azt gondolják, hogy a húst senkise tudja megmosni
1414 VI | tudja megmosni csak ők, a füszeres mindenkit megcsal,
1415 VI | mindig sokalják azt, amit a férje őrá költ.~- De én
1416 VI | esernyő hegyével böködve a földet, - a férjem elé állok,
1417 VI | hegyével böködve a földet, - a férjem elé állok, és kivágom
1418 VI | férjem elé állok, és kivágom a kérdést, hogy én vagyok-e
1419 VI | hogy én vagyok-e az asszony a háznál?~Akkor aztán Ábel
1420 VI | Türelem, türelem Eszterkém. Ha a békességet boltban árulnák,
1421 VI | hogy valahányszor felindul a magyar ember, jól tenné,
1422 VI | volna, nem mondták volna ki a trónfosztást, nem következett
1423 VI | nem következett volna ránk a muszkatábor. Azt a trónfosztást
1424 VI | ránk a muszkatábor. Azt a trónfosztást akkor cselekedték
1425 VI | Okos ember lehetett az a te apád.~- Az volt, ha nem
1426 VI | egy messzely vért kellene a karomból kicsapolnom.~Eszter
1427 VI | akiben már csak pislog a lélek. És egyetlen gondolatom
1428 VI | gondolkodtam.~Eszter rátette a kezét Ábel kezére, és könnyes
1429 VI | így biztatgatták egymást.~A férjével Eszter megvolt
1430 VI | megvolt jó egyetértésben, de a lelki egység hiányzott a
1431 VI | a lelki egység hiányzott a házasságukból. A doktor
1432 VI | hiányzott a házasságukból. A doktor gyengéd volt iránta,
1433 VI | valami gyermek iránt, de a lelke elburkolt maradt előtte.
1434 VI | mit gondol. Soha nem tudta a szándékait, gondjait, örömeit,
1435 VI | szobája van nyitva. Mi van a belső szobákban? sohse tudható.~
1436 VI | szobákban? sohse tudható.~A jó házastársak úgy forranak
1437 VI | össze, mint az ojtott ág a törzszsel. A léleknek is
1438 VI | az ojtott ág a törzszsel. A léleknek is megvan a maga
1439 VI | törzszsel. A léleknek is megvan a maga vérkeringése. A jó
1440 VI | megvan a maga vérkeringése. A jó házastársak vére-keringése
1441 VI | különbözteti el az anyóst is a vőtől vagy menytől. Az anyós
1442 VI | érzi egynek gyermekével. A másik idegen neki. Akaratlanul
1443 VI | neki. Akaratlanul is küzd a maga egységéért mind a két
1444 VI | küzd a maga egységéért mind a két fél. És ahol az egyik
1445 VI | marad lélekegységben, ott a házasság pokoli szerződés.~
1446 VI | anyjával se volt egységben. A házasságra az anyja kényszerítette.
1447 VI | kényszeríteni meleget is a szívbe?~Az egységet Ábellal
1448 VI | Eszter tudta mit gondol. A férje előtt neki is voltak
1449 VI | kérdezhetett volna tőle, amiket a nők egymás között se igen
1450 VI | ideges-izgatottan jelent meg az asszony a Muzeum kertjében.~- Eszterkém!
1451 VI | elbeszélte, hogyan történt a megalázás:~- Ma délelőtt
1452 VI | elbocsátást mondott az anyósom a cselédünknek, Rózának. Jó
1453 VI | zaklatja. Szegény leánynak már a szeme pillája is kihúll
1454 VI | szeme pillája is kihúll a sok álmatlanságtól. Mindig
1455 VI | álmatlanságtól. Mindig vörös a szeme. Hát ma vége a szegődségnek.
1456 VI | vörös a szeme. Hát ma vége a szegődségnek. Ott rídogál
1457 VI | szegődségnek. Ott rídogál szegény a konyhán, s panaszkodik nekem,
1458 VI | aratás után szinte özönlenek a falusi lányok Pestre. Hol
1459 VI | felelem - ez az én dolgom, nem a magáé.~- Hogy vóna ez a
1460 VI | a magáé.~- Hogy vóna ez a te dógod!~- Hát hogyne vóna!
1461 VI | hogyne vóna! Hát mi vagyok én a háznál: kanári madár vagy
1462 VI | papagáj? Nem én vagyok-e a ház asszonya?~Szó szóba:
1463 VI | anyám csak kérlelt. Aztán a férjem is délben. De én
1464 VI | nyedtem:~- Mától fogva nálam a kulcs, nálam a pénztár:
1465 VI | fogva nálam a kulcs, nálam a pénztár: én vagyok az asszony!~
1466 VI | asszony!~Ábel hüledezett.~- És a férjed? Mit szólt a férjed?~-
1467 VI | És a férjed? Mit szólt a férjed?~- A férjem az anyjára
1468 VI | férjed? Mit szólt a férjed?~- A férjem az anyjára nézett,
1469 VI | az anyjára nézett, arra a konok kálvinista boszorkányra,
1470 VI | megszégyenül, elbujdosik a háztól! És a fiát is leszidta,
1471 VI | elbujdosik a háztól! És a fiát is leszidta, hogy ő
1472 VI | neki már nincs becsülete a háznál, hogy jobb lett volna
1473 VI | és aztán?~- Aztán az lett a vége, hogy a férjem rámparancsolt,
1474 VI | Aztán az lett a vége, hogy a férjem rámparancsolt, hogy
1475 VI | anyjától. Rámparancsolt, mint a kutyára!~S a szava zokogásba
1476 VI | parancsolt, mint a kutyára!~S a szava zokogásba fulladt.
1477 VI | zokogásba fulladt. Az arcát a zsebkendőjébe temette.~Ábel
1478 VI | toppantott Eszter, - a te gyávaságod az oka!~-
1479 VI | én gyávaságom?~- Csakis a te gyávaságod! Mert az juttatott
1480 VI | juttatott engem ide! Ezek közé a pogányok közé! Mert ha tebenned
1481 VI | anyámnak is kötelessége, hogy a boldogságomat ne ellenezze.~-
1482 VI | csaknem futva haladt át a játszó gyermekek csoportjain.
1483 VI | is lehült. Lehült, mint a zivatar, amely eldörögte
1484 VI | zivatar, amely eldörögte a villámait, s lezuhintotta
1485 VI | villámait, s lezuhintotta a záporát.~Ahogy leszórta
1486 VI | az utcai ruháit, mintha a dühét is levetette volna.
1487 VI | maradt belőle más, csak a szeme előtt Ábel képe, amint
1488 VI | Eszter! Eszter!~És akkor a kis madáreszü asszony bánni
1489 VI | madáreszü asszony bánni kezdette a hevességét.~- Milyen igazságtalan
1490 VI | igazságtalan voltam!~Meregette a szemét maga elé, mint a
1491 VI | a szemét maga elé, mint a dühös apa, aki haragjában
1492 VI | aki haragjában agyonütötte a gyermekét és aztán meg világot
1493 VI | könnyes szemmel nyújtotta mind a két kezét:~- Kérlek, ne
1494 VI | esdekelt, - én kérlek, a hetvenéves agg nő! Legyen
1495 VI | hetvenéves agg nő! Legyen nálad a kulcs, legyen nálad minden!
1496 VI | Csak békétlenség ne legyen a háznál!~És megölelte.~-
1497 VI | pillogott megilletődve Eszter.~- A mi családunkban sohase volt
1498 VI | folytatta az öregasszony, - a ti családotokban is a szeretet
1499 VI | a ti családotokban is a szeretet volt az úr a háznál.
1500 VI | is a szeretet volt az úr a háznál. Ha kívánod, a cseléd
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3225 |