1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3225
Part
1501 VI | úr a háznál. Ha kívánod, a cseléd is maradhat.~Eszter
1502 VI | maradhat.~Eszter megcsókolta a kezét:~- Nem, anyám. De
1503 VI | fizessük meg egyhavi bérét a leánynak. És csak gazdasszonykodjék
1504 VI | gazdasszonykodjék tovább. Magának a kisujja is többet ért hozzá,
1505 VI | ért hozzá, mint nekem mind a két kezem. Bocsásson meg.
1506 VI | kodtam, mert sajnáltam azt a leányt, hogy nem talál most
1507 VI | semmi. Feledjük.~S fogta a napernyőjét.~- A keztyümet, -
1508 VI | S fogta a napernyőjét.~- A keztyümet, - mondotta, -
1509 VI | keztyümet, - mondotta, - a boltban felejtettem.~Visszasietett
1510 VI | felejtettem.~Visszasietett a muzeumkertbe.~De Ábel már
1511 VII | VII.~Eszter alig várta a következő vasárnapot.~Minden
1512 VII | Dehát mi? Hogyan van, hogy a harag hevületében olyanokat
1513 VII | amelyek nem voltak azelőtt sem a lelkünkben, sem a szívünkben?
1514 VII | azelőtt sem a lelkünkben, sem a szívünkben? És hogy gyávázta
1515 VII | Ábelt, szegény jó Ábelt!~Az a gondolata, hogy Ábelra hárítsa
1516 VII | gondolata, hogy Ábelra hárítsa a felelősséget, csak abban
1517 VII | felelősséget, csak abban a pillanatban villámlott elő.
1518 VII | volt volna úgy átgázolni a család akaratán, Ábel bizonyára
1519 VII | gondolatokként jelentkezett nála az a vélekedés, hogy hozzámehetne.~
1520 VII | Vajjon ott lesz-e vasárnap a templomban? Vajjon mit gondol
1521 VII | mi az ő szeretete? És az a bizalmas édes testvéri érzés,
1522 VII | mégegyszer beszélhessen vele azon a régi hangon!~A lelke remegett
1523 VII | vele azon a régi hangon!~A lelke remegett a bánattól,
1524 VII | hangon!~A lelke remegett a bánattól, s csak azért nem
1525 VII | s csak azért nem ment el a könyves boltba, mert attól
1526 VII | attól tartott, hogy Ábelnak a nyakába borul ott az idegenek
1527 VII | meg.~Végre elkövetkezett a vasárnap.~Essős szeles idő.
1528 VII | szeles idő. Annál jobb: a templomban kevesebben lesznek,
1529 VII | templomban kevesebben lesznek, a homály nagyobb.~S Eszter
1530 VII | nyit be. Ábelt nem látja a szokott helyén.~A szíve
1531 VII | látja a szokott helyén.~A szíve összeszorul.~Beül
1532 VII | szíve összeszorul.~Beül a hátulsó padba. A pad tulsó
1533 VII | összeszorul.~Beül a hátulsó padba. A pad tulsó végén csak egy
1534 VII | kapcsolódnak össze. Arcán a halványság egyre fehérebb.
1535 VII | mingyárt ebédután bement a boltba.~Ábel nem volt ott.~
1536 VII | asszonyka alig bírta elrebegni a mondókáját:~- A megrendelésem
1537 VII | elrebegni a mondókáját:~- A megrendelésem olyan természetű,
1538 VII | Nincs, felelte nyugodtan a gazda, - beteg.~Eszternek
1539 VII | beteg.~Eszternek elnyílott a szeme.~- Beteg? - kérdezte
1540 VII | kérdezni. Attól tartott, hogy a hangja rezgése elárulja.~-
1541 VII | Bizonyára azért nem jött a litániára se. Mert eljött
1542 VII | tudja meg most már Ábelnak a lakását?~A rendőrséghez
1543 VII | most már Ábelnak a lakását?~A rendőrséghez menjen, a lakás-jegyző
1544 VII | A rendőrséghez menjen, a lakás-jegyző hivatalba?~
1545 VII | kérdezze?~Hordárt bizzon meg a kereséssel?~De hátha a férjével
1546 VII | meg a kereséssel?~De hátha a férjével találkozik, s a
1547 VII | a férjével találkozik, s a hordár éppen akkor tér vissza?~
1548 VII | vissza?~Föl és alá járt a Váci-utcán, aztán a Vigadó
1549 VII | járt a Váci-utcán, aztán a Vigadó sarkán megszólított
1550 VII | nézze itt fogok sétálni a Vigadó mögött. Maga bemegy
1551 VII | Vigadó mögött. Maga bemegy a könyvkereskedésbe és azt
1552 VII | Beteg, nincs itt, hagyja itt a levelet. Maga erre azt feleli:
1553 VII | Hol lakik? Most következik a fő dolog: maga elhozza nekem
1554 VII | elhozza nekem Nyéky Ábel úrnak a címét. De vigyázzon: ha
1555 VII | időtájt.~Tíz perc múlván a kezében volt Ábelnak a lakása
1556 VII | múlván a kezében volt Ábelnak a lakása címe: Városháztere,
1557 VII | női posztó kalapot vasalt a folyosón. Kérdően nézett
1558 VII | reá.~- Nyéky úr itt lakik?~A nő némán mutatott az ajtóra.~-
1559 VII | S aggódó szemmel várta a választ.~- Bizony beteg, -
1560 VII | beteg, - felelte az asszony a vasalóra hajolva.~Aztán
1561 VII | kiváncsian pillantott Eszterre.~A doktorné kopogtatott az
1562 VII | ajtón.~Gyermekhang kiáltotta a szabadot.~Eszter világos
1563 VII | világos utcai szobába lépett. A szoba egy sarkában felbontott
1564 VII | inkább mint feküdt az ágyban. A feje be volt kötve. Eszter
1565 VII | Eszter felé nézett, de a szeme előtt vörös fényhullámok
1566 VII | ösmersz meg?~Ábel behunyta a szemét. Nem felelt.~- Nagy
1567 VII | mondotta fanyaran mosolyogva a leányka, - azt véli álmodik.~-
1568 VII | itt valahol közel orvos?~- A szomszédban.~- Hogy hívják?~-
1569 VII | édesmama bizonyára megengedi.~A leány vonakodva nézett az
1570 VII | kezét. Olyan volt az, mint a tűz. Aztán levette a fejéről
1571 VII | mint a tűz. Aztán levette a fejéről a kendőt s frisset
1572 VII | Aztán levette a fejéről a kendőt s frisset kötött
1573 VII | hány személyben vagy te a világon? ~Motyogott, bolondokat
1574 VII | csak akkor nézett körül a szobában.~Kétablakos utcai
1575 VII | akkor hatvan forint volt a havi fizetése: nemrég költözött
1576 VII | oda egy kisebb szobából.~A falon csak egy kép függött,
1577 VII | még nem választotta ketté.~A kisleány azzal tért vissza,
1578 VII | kedves? - kérdezte Eszter a leányt.~A leányka mintha
1579 VII | kérdezte Eszter a leányt.~A leányka mintha álomból rántották
1580 VII | hol mama. Nincs senkije. A takarító asszony csak reggel
1581 VII | szomszédlakók?~- Igen. Nem. A szomszédban lakunk, de a
1582 VII | A szomszédban lakunk, de a mienk ez a szoba is. Mama
1583 VII | szomszédban lakunk, de a mienk ez a szoba is. Mama bérlőnek
1584 VII | adni.~- Mama kalapkészítő?~A leányka bólintott.~- Igen.
1585 VII | bárónénak is. Igen tetszett a bárónénak.~Eleven kis barna
1586 VII | soványka, tejképű de pirosfülü. A hajacskájának csak akkora
1587 VII | akkora fonata volt, mint a malac farka.~A hivott orvos
1588 VII | volt, mint a malac farka.~A hivott orvos ekközben megjelent.
1589 VII | orvos ekközben megjelent. A fehérhajú asszony is bekisérte.~
1590 VII | az érverést. Megtapogatta a beteg mellét.~- Ő maga akar
1591 VII | Esztert.~Eszter helyett a fehérhajú felelt:~- Ő maga.
1592 VII | Azt mondta, hogy nyilallik a baloldala, ha egyenesen
1593 VII | bólintott. Aztán receptet írt a térdén.~- Nem nagy a baj? -
1594 VII | írt a térdén.~- Nem nagy a baj? - kérdezte félénken
1595 VII | írásból felpillantva. - Kegyed a felesége talán?~Eszter összerezzent.~-
1596 VII | Nem, de rokona vagyok.~A fehérhajú asszony széket
1597 VII | írt. Nem hallatszott más a szobában, csak az orvos
1598 VII | csak az orvos órájának a kecegése.~Eszter aggodalmasan
1599 VII | Eszter aggodalmasan nézett a betegre.~Az orvos megszólalt:~-
1600 VII | Időnkint mélyen szívja be a levegőt.~- Tüdőgyulladás
1601 VII | kanálkával adják be.~Elment. A gazdasszony kikisérte.~Gyászos
1602 VII | csend maradt utánok. Eszter a betegre bámult. A leányka
1603 VII | Eszter a betegre bámult. A leányka mint az ijedt macska
1604 VII | Hát nézze Bertácskám, a betegnek ápoló kell. Ki
1605 VII | vont:~- Nem tudom. Talán a takarító néni eljöhetne.~-
1606 VII | Tudja hol lakik?~- Itt a szomszédban.~Eszter fölkelt
1607 VII | Eszter fölkelt és kiment a fehérhajú asszonyhoz. Valami
1608 VII | megkérte, hogy állítson a beteg mellé valakit. Elővett
1609 VII | szemmel kérte, hogy ne hagyják a beteget magára.~~Azokban
1610 VII | beteget magára.~~Azokban a napokban Eszter maga is
1611 VII | valami orvosságot, - mondotta a férjének, - gyomorbaj van
1612 VII | gyomorbaj van rajtam.~A férje sohse adott orvosságot
1613 VII | férje sohse adott orvosságot a családjának. Csak nevetett,
1614 VII | nevetett, legyintgetett a kezével.~- Minden csekélységre
1615 VII | bizonyára adnál orvosságot.~A természete mintha megváltozott
1616 VII | Egyszer hogy vasaltak, a szenet kivánta meg, hogy
1617 VII | hogy roppantson belőle.~A környezete aggódott. A doktor
1618 VII | A környezete aggódott. A doktor azonban csak legyintgetett:~-
1619 VII | Hagyjátok: hadd egyen.~De a nők nem nyugodtak meg. Eszter
1620 VII | délután sokáig elmaradt. Aztán a következő nap reggelén a
1621 VII | a következő nap reggelén a piacról tünt el Lidi néni
1622 VII | mellől. Délután ismét kapta a napernyőjét: lódult a városba.
1623 VII | kapta a napernyőjét: lódult a városba. S másnap délelőtt
1624 VII | tért haza: kiszólitotta a doktort a rendelőszobából:~-
1625 VII | kiszólitotta a doktort a rendelőszobából:~- Tudod,
1626 VII | rendelőszobából:~- Tudod, hogy a feleséged kószál?~- Hát
1627 VII | úgy van. Egyhelyre jár!~A doktor nem értette, csak
1628 VII | van valakije, - lihegte a vénkisasszony. - Eredj a
1629 VII | a vénkisasszony. - Eredj a városházterére! A Zöld-udvarba!
1630 VII | Eredj a városházterére! A Zöld-udvarba! Eredj azonnal!
1631 VII | 5. szám. Csak nyiss be!~A doktor kővé meredt: Négy
1632 VII | néni párolgó fejjel dőlt be a konyhába, ahol a két mama
1633 VII | dőlt be a konyhába, ahol a két mama szilvalekvárt főzött.~-
1634 VII | urát!~- Eszter? - hőkölt el a kövér asszony. - Nem igaz!~-
1635 VII | Lehetetlen! - rebegte a másik.~- Való! Én már rég
1636 VII | Az én leányom, - rázta a fejét a kövér asszony, -
1637 VII | leányom, - rázta a fejét a kövér asszony, - az én leányom
1638 VII | szigoruan az öregkisasszony.~A réklije ujját fölgyürte.
1639 VII | fölgyürte. És izgatottan keverte a lekvárt, hogy el ne égjen.~
1640 VII | lekvárt, hogy el ne égjen.~A doktor fiákeren robogott
1641 VII | doktor fiákeren robogott a Zöld-udvarba.~Fölsietett
1642 VII | Zöld-udvarba.~Fölsietett a lépcsőn és benyitott.~A
1643 VII | a lépcsőn és benyitott.~A felesége ott ült egy ősz
1644 VII | betegszag, rossz levegő. A beteg feküdt behunyt szemmel,
1645 VII | szemmel, maga-tudatlanul.~A doktor kopogás és köszönés
1646 VII | köszönés nélkül toppant be. A kalapja is a fején maradt.
1647 VII | toppant be. A kalapja is a fején maradt. Megállt a
1648 VII | a fején maradt. Megállt a szoba közepén és fagyos
1649 VII | és fagyos szemmel nézett a feleségére.~Eszter felkelt.
1650 VII | szólalt meg végre Eördögh a betegre mutatva.~- Ez az
1651 VII | ember Lachapelle Rosalienak a testvére.~És méltóságos-büszkén
1652 VII | méltóságos-büszkén nézett a férje szeme közé.~A doktor
1653 VII | nézett a férje szeme közé.~A doktor elsápadt. Egy percig
1654 VII | percig megütődve nézett a feleségére, aztán a beteghez
1655 VII | nézett a feleségére, aztán a beteghez lépett.~Megfogta
1656 VII | beteghez lépett.~Megfogta a csuklóját: olvasta az ere
1657 VII | az orvosságot, kitakarta a beteg mellét. És az öregasszonyhoz
1658 VII | öregasszonyhoz fordult: a szokott orvosi rendelő hangon
1659 VII | szólott:~- Piócát rakjanak a mellére, tízet. Az én felelősségemre.~
1660 VII | komoly-udvariasan fordult a feleségéhez:~- Hazajösz?~
1661 VII | feleségéhez:~- Hazajösz?~A felesége szótlanul megindult.~
1662 VII | felesége szótlanul megindult.~A kocsiban se szóltak egy
1663 VII | se.~Ugyanígy mentek föl a lépcsőn. A doktor az ajtóban
1664 VII | Ugyanígy mentek föl a lépcsőn. A doktor az ajtóban szótlanul
1665 VII | szintén szótlanul elváltak: a doktor visszatért a rendelőszobájába
1666 VII | elváltak: a doktor visszatért a rendelőszobájába a betegeihez.~
1667 VII | visszatért a rendelőszobájába a betegeihez.~Kardosné rányitott
1668 VII | betegeihez.~Kardosné rányitott a leányára, és az ablakba
1669 VII | cselekedtél szerencsétlen!~A fiatal asszony arca olyan
1670 VII | asszony arca olyan volt, mint a festett kő: merev és hideg,
1671 VII | semmit!~- Semmit anyám, amire a belső kisbíró azt itélné:
1672 VII | itélné: nem jól van.~- Az a boltos-legény...?~- Beteg.
1673 VII | mégrémültebbé változott. A kezét összecsapta:~- De
1674 VII | meglepett?~- Nem sikerült neki. A családnál talált. A szeme
1675 VII | neki. A családnál talált. A szeme közé vágtam, hogy...
1676 VII | beszélek erről. Térjen vissza a konyhába és hallgasson mint
1677 VII | konyhába és hallgasson mint a ponty.~Eszter aztán várta,
1678 VII | aztán várta, hogy következik a leszámolás. Kemény elszántsággal
1679 VII | elszántsággal készült reá. De a férj a rendelő óráról beteghez
1680 VII | elszántsággal készült reá. De a férj a rendelő óráról beteghez
1681 VII | óráról beteghez ment. Aztán a vacsoránál az volt az első
1682 VII | első szava, hogy megkinálta a kacsás tállal:~- Végy még,
1683 VII | gondolta az orvos.~Mert ő a leszámolást viszont a feleségétől
1684 VII | ő a leszámolást viszont a feleségétől várta.~De hogy
1685 VII | nénivel.~- Szokott-e eljárni a feleségem az én távollétem
1686 VII | Nem. Csak most ebben a három napban.~- És azelőtt?~-
1687 VII | hogy még elején elnyomd a szikrát.~- De hiszen az
1688 VII | beteg, - felelte az orvos a levegőbe csapva.~És nem
1689 VII | magyarázatot.~Különösen az fúrta a fejét, hogy hogyan került
1690 VII | hogy hogyan került össze a felesége a Lachapelle családdal?
1691 VII | került össze a felesége a Lachapelle családdal? Hogyan
1692 VII | tudta meg? Hogyan került a Lachapelle fiu Pestre?~Az
1693 VII | hogy mégegyszer elmenjen a beteghez.~A Lachapelle-ügy
1694 VII | mégegyszer elmenjen a beteghez.~A Lachapelle-ügy tehát maradt
1695 VII | nem merte említeni, sem a felesége nem beszélt róla
1696 VII | beszélt róla soha.~Másnap a doktorné letérdelt az anyja
1697 VII | Anyám! Engedelmeskedtem a halottaknak: odaáldoztam
1698 VII | magának is: feláldoztam a boldogságomat. De az az
1699 VII | aki nekem legkedvesebb a világon.~Az anyja szeme
1700 VII | kard ellen, szembe álljak a férjemmel, ha már férjem.
1701 VII | szükséget ne lásson. És ez a mi titkunk anyám, a mienk,
1702 VII | És ez a mi titkunk anyám, a mienk, kettőnké!~A kövér
1703 VII | anyám, a mienk, kettőnké!~A kövér asszony tétovázva
1704 VII | Rögtön magam megyek, ha...~A kövér asszony odaidőzött
1705 VII | éjfélután két órakor fordult át a válságon. Az orvos azt mondta,
1706 VII | vitt egy szál fehér rózsát.~A beteg eleinte nem igen beszélt
1707 VII | eleinte nem igen beszélt vele. A fehér rózsát a kezébe vette,
1708 VII | beszélt vele. A fehér rózsát a kezébe vette, megszagolta,
1709 VII | kezébe vette, megszagolta, s a kezében tartotta. Csak amikor
1710 VII | mondja senkinek.~Mikor aztán a beteg épülni kezdett, az
1711 VII | megfogta az alkalmat, hogy a szivére beszéljen:~- Lássa
1712 VII | asszony folytatta:~- Az ura a legjobb ember a világon.
1713 VII | Az ura a legjobb ember a világon. Más ember, ha úgy
1714 VII | ember, ha úgy rajtakapja a feleségét, mint ő, hát megöli.
1715 VII | az ujságokban olyat, hogy a férj megölte a feleségét.~-
1716 VII | olyat, hogy a férj megölte a feleségét.~- Nincs joga
1717 VII | aztán Kardosné megujságolta a leányának.~Eszternek egyszerre
1718 VII | Eszternek egyszerre szükké vált a szoba. Öt hete, hogy nem
1719 VII | délután őrizetlenül járhatott a Szervita-templomba.~Felöltözött
1720 VII | imádságos könyvét.~Azon a napon rút őszi esső pacskolta
1721 VII | táblás Bädeckert olvasott. A szoba közepén az asztalon
1722 VII | mellények.~Ábelnak csak lehullt a könyv a kezéből, sugárzó
1723 VII | Ábelnak csak lehullt a könyv a kezéből, sugárzó szemmel
1724 VII | Micsoda óra Ábelkám?~- A szabadulás órája! Nézd.~
1725 VII | órája! Nézd.~Belemarkolt a zsebébe és egy marok aranyat
1726 VII | tartott Eszter elé. Belenyúlt a másik zsebébe és megint
1727 VII | aranyat vont elő:~- Tartsd a markod! A tiéd!~- Nem, nem
1728 VII | elő:~- Tartsd a markod! A tiéd!~- Nem, nem kell. Hol
1729 VII | Gazdag vagyok Eszter! Gazdag! A mennyország kulcsát lenyújtotta
1730 VII | az Ég! Fogd: tartsd hát a kezed. Itt is van még, itt
1731 VII | ki külföldre. Aztán, hogy a Mária-képet is el akarom
1732 VII | akarom vinni, lebontottam a rámáról. Összegöngyölve
1733 VII | elvinni. Hát mit találok a két vászon között? Mindenféle
1734 VII | részvények, bányarészvények. Jók! A rámában is valami nehéz.
1735 VII | üvegcső. Bele van vésve a rámába. Negyvennyolcas aranyak!
1736 VII | Negyvennyolcas aranyak! Ezek voltak a két üvegcsőben.~Eszter leöntötte
1737 VII | Megsegített az Isten!~És a nyakába borult.~- No, -
1738 VII | enyém. Holnap megindítod a válópert, aztán végre-valahára...~
1739 VII | nem látsz! Nem látod, hogy a karcsuságom... az ördögé!~ ~
1740 VIII | hogy azt igérte, írni fog. A levelet Töröknének küldi
1741 VIII | borítékban.~S következtek a levelek:~Berlin, nov.3.~
1742 VIII | birtam volna elmenni, ha a te kedves arcodat fájdalmasnak
1743 VIII | akihez legközelebb van mindig a lelkem.~Mingyárt az első
1744 VIII | Nem mintha gyűlölném azt a foglalkozást, hanem az az
1745 VIII | az örökös lekötöttség, az a reggeltől estig való rabság,
1746 VIII | való rabság, még hogyha a magam gazdája vagyok is,
1747 VIII | kell szoknunk, mint azt a gondolatot, hogy egyszer
1748 VIII | írsz! De gondold meg, hogy a te életed a mostani állapotoddal
1749 VIII | gondold meg, hogy a te életed a mostani állapotoddal nagy
1750 VIII | lelkeddel egybe-olvadsz a férjeddel. Szeresd őt amennyire
1751 VIII | küldtél, elhoztam. Csókolom a kezed helyett.~Ábel.~~Pest,
1752 VIII | Oh mennyire elbúsított a távozásod! Egy hétig sírtam.
1753 VIII | távozásod! Egy hétig sírtam. Az a gondolat fájt, hogy közénk
1754 VIII | közénk mindig új falakat épít a sors. A férjemhez egy hétig
1755 VIII | új falakat épít a sors. A férjemhez egy hétig nem
1756 VIII | semmit. És gondolkodtam, hogy a te óhajtásod szerint lehetett
1757 VIII | minden megváltozhatik, csak a szívem nem.~Írd meg, hogy
1758 VIII | Isten veled!~Érezd itt, hogy a gondolatom homlokon csókol
1759 VIII | tegnap egy könyvet, amelyben a te állapotodról olvashattam.
1760 VIII | mondtad egyszer, hogy nevet a férjed, ha valami baj ér.
1761 VIII | gondoltam, hogy elküldöm neked a könyvet. Megceruzáztam benne
1762 VIII | Legjobban azt, hogy mozogj a levegőn akár jó az idő,
1763 VIII | mert van abban valami, ami a mostani állapotodban hasznos.
1764 VIII | ha jólesik. Azt mondja a könyv, hogy tápláló ital.~
1765 VIII | sétálok egy órácskát.~De a gondolataim többet sétálnak
1766 VIII | december 20.~Kedves Báránykám!~A könyvet köszönöm. Elolvastam.
1767 VIII | sok jótanács van benne. A férjemnek is megmutattam.
1768 VIII | Máskülönben megvagyunk. A kritikus napot április közepére
1769 VIII | itt, egy festő családja. A szomszéd házban laknak.~
1770 VIII | ismerkedtem meg velök, hogy a család feje Erdőssy Miklós
1771 VIII | Erdőssy Miklós úr összeveszett a házi úrral és a szomszédház
1772 VIII | összeveszett a házi úrral és a szomszédház folyosóján pogányul
1773 VIII | káromkodott.~No sohse hittem, hogy a menydörgősménkü emlegetése
1774 VIII | emlegetése kedves lesz valaha a fülemnek. Fölmentem hozzá
1775 VIII | töltöttem.~De ahogy ott ültünk a kétaraszos karácsonfa mellett,
1776 VIII | alig birtam visszatartani a könnyeimet.~Azt irod, hogy
1777 VIII | is lehet az emberi arcot a tükörbe belefogni? Hogy
1778 VIII | belefogni? Hogy mindig láthatnám a te édes kis rút arcodat.~
1779 VIII | Itt Berlinben most erős a hideg. Bizonyosan Pesten
1780 VIII | Pesten is. Vigyázz, nehogy a sikos kövezeten táncolj.~
1781 VIII | én egy gondolatban Neked a legtöbbet.~Á.~~január 8.~
1782 VIII | Írd meg, hogy milyen az a leány? Művelt-e? kedves-e?
1783 VIII | hány esztendős? És hogy mi a neve?~Ne mosolyogj: bizony
1784 VIII | már: olyan vagyok, mint a könyvből kiszakított lap,
1785 VIII | Gondolnak-e veled? Nem hideg-e a szobád? Vigyázz: meg ne
1786 VIII | szobád? Vigyázz: meg ne hülj! A hideg mindenkinek árt, de
1787 VIII | január 18.~Kedves Betegem!~A kérdezett kisasszonynak
1788 VIII | kérdezett kisasszonynak Örzsike a neve. Barna mint te vagy.
1789 VIII | nagyfejü, de az arca akár a milói Vénuszé. Sajnálom,
1790 VIII | magyar vasuti mérnök. Engem a sors arra választott ki,
1791 VIII | következtek aztán is tíznaponkint a levelek.~Március végén Eszter
1792 VIII | meghalt. És így végezte a levelét:~„Nem tudom, hogy
1793 VIII | levelét:~„Nem tudom, hogy azon a válságos napon nem utazom-e
1794 VIII | természettudós lakott. Az is kutatta a titkot, Erdőssy is. Magyarázzák
1795 VIII | Erdőssyéknél esténkint megindult a háromlábu arasznyi kis asztal
1796 VIII | csodálatos válaszok jelentek meg a papiroson.~Ábel eleinte
1797 VIII | papiroson.~Ábel eleinte a festőre gyanakodott, hogy
1798 VIII | gyanakodott, hogy az pajkoskodik a némettel, hiszen azért is
1799 VIII | valaki, aki szivesen nevet a markába. De egyszer az ő
1800 VIII | megindult. Látszott, hogy ő a társaságban a legjobb médium,
1801 VIII | Látszott, hogy ő a társaságban a legjobb médium, s ő maga
1802 VIII | estén is az asztalkára teszi a kezét, s néz a többire:
1803 VIII | asztalkára teszi a kezét, s néz a többire: várja, hogy mit
1804 VIII | még semmitse kérdeztek?~A papiroson girbe-görbe vonalak
1805 VIII | tisztára olvasható volt ez a szó: Eszter.~- Ki az? -
1806 VIII | Egy ismerősöm.~De aztán a fejét rázta:~- Bolondság.
1807 VIII | fejét rázta:~- Bolondság. Ez a szó gyakorta eszemben van
1808 VIII | írni is gyakorta leírom. A betegségem óta ideges vagyok.
1809 VIII | volt az, még hó is esett. A kályhájába begyujtott, hogy
1810 VIII | vetköződnie.~S ahogy ott ült a karosszékében, a kályha
1811 VIII | ott ült a karosszékében, a kályha előtt, félig ébren,
1812 VIII | rémlett neki, mintha valaki a nevén szólítaná:~- Ábel...~
1813 VIII | nevén szólítaná:~- Ábel...~A szempilláin át opálszín
1814 VIII | csak olyan volt az, mint a füst, olyan lengő, bizonytalan.~-
1815 VIII | simul az arcához. Érezte a selymét, a melegségét, az
1816 VIII | arcához. Érezte a selymét, a melegségét, az illatát annak
1817 VIII | melegségét, az illatát annak a hajnak.~- Ábel...~Akkor
1818 VIII | Ábel...~Akkor megnyitotta a szemét.~Senki.~A kályha
1819 VIII | megnyitotta a szemét.~Senki.~A kályha halkan mormol. A
1820 VIII | A kályha halkan mormol. A lámpás is ég.~Ábel bámult.~
1821 VIII | bámult.~Ha megvizsgálta volna a karosszéket, ott látta volna
1822 VIII | karosszéket, ott látta volna a prémes kabátját. Odadobta,
1823 VIII | semmit. Nyugtalanul bámult a lámpása lángjába. Az arca
1824 VIII | Fölkelt. Föl és alá járt a szobában. Aztán sohajtott.~
1825 VIII | Lefeküdt.~De csak könyökölt a párnán s maga elé bámult.
1826 VIII | Megnézte az óráját. Megnézte a vasuti járatrendet.~Éjfélre
1827 IX | Pestre. Kocsin hajtatott a Zöld-udvarba, s lelkendezve
1828 IX | lelkendezve robogott fel a széles kopott falépcsőn.~
1829 IX | széles kopott falépcsőn.~A folyosón Berta futott eléje,
1830 IX | futott eléje, s egyszerre a nyakába szökött.~- Ábel
1831 IX | lerázta magáról: benyitott a mamához.~- Mit tud a doktornéról?~
1832 IX | benyitott a mamához.~- Mit tud a doktornéról?~Az asszony
1833 IX | beszélt, hogy őrá szakadt a háztartás terhe. Az öreg
1834 IX | mintha örökül hagyta volna a köszvényét: most meg az
1835 IX | Egyebet nem beszélt. Igaz: a levelet kérdezte. El is
1836 IX | volt nálam. Én csinálom a kalapjukat valamennyit.~
1837 IX | kérdezte, hogy van-e bérlő a szobájában?~- Nincs.~- Hát
1838 IX | elsietett.~- Ha meghalt ezekben a napokban, - gondolta, -
1839 IX | gondolta, - koszorút viszek a sírjára. Csupa fehér rózsából
1840 IX | voltam akkor olyan gyáva!~A városházán megtudakolta,
1841 IX | szemmel nézte végig kétszer is a lajstromot. Eszter nem volt
1842 IX | el se temették? Oh ha még a ravatalon találnám! A ravatalhoz
1843 IX | még a ravatalon találnám! A ravatalhoz mindenki bemehet.
1844 IX | ravatalhoz mindenki bemehet. A doktor nem ismerhet rám.
1845 IX | találkozás!~És megállt az utcán. A lába remegett.~- De hátha
1846 IX | Útközben vett egy ezüst gyüszüt a kis Bertának. A gyüszü belül
1847 IX | gyüszüt a kis Bertának. A gyüszü belül aranyozott
1848 IX | kérdezze meg kérem apróra, hogy a leánya hogy van? Azt ne
1849 IX | négy óra volt. Elsietett a Zöldfa-utcába.~Már messziről
1850 IX | reszkető szívvel nézett a házra, hogy be van-e vonva
1851 IX | hogy be van-e vonva gyászba a kapuja? Nem volt. Tehát
1852 IX | nyugtalanul járkált föl és alá a ház előtt. A gallérját fülig
1853 IX | föl és alá a ház előtt. A gallérját fülig felhajtotta.
1854 IX | nem látta.~Végre is bement a ház gondozójához. Két kártyázó
1855 IX | sör mellett.~- Melyikök a gondozó?~Az idősebbik felállt
1856 IX | vagyok.~- Azt hallottam, hogy a doktor lakása kiadó.~- Nem
1857 IX | történt...~- Régen volt a. Akkor is csak az anyja
1858 IX | az anyja halt meg.~- Hát a felesége nem?~- Az még nem.~
1859 IX | nem.~S visszaült. Fölvette a kártyát.~- Makk az adutt.~-
1860 IX | Tehát nem halt meg. Él. Ha a fal üvegből volna, látni
1861 IX | Látni lehetne az arcát, a keze mozdulatát. Vajjon
1862 IX | róla valamit megtudni?~És a házmester szava a még nem
1863 IX | megtudni?~És a házmester szava a még nem gyászosan rezgett
1864 IX | még nem gyászosan rezgett a mellében.~Odaállt a kapuhoz
1865 IX | rezgett a mellében.~Odaállt a kapuhoz és megszólította
1866 IX | vagyok Marcsa.~- Hát nem a doktorék cselédje vagy?~-
1867 IX | vöröskendős, csattogó papucsban. A kezében petróleumbűzös pintes.~-
1868 IX | Téged ám. Ösmered te ugye a doktorék cselédjét?~- Melyiket?~-
1869 IX | Annát! Nézd csak én annak a falujából jöttem. Izenetet
1870 IX | Mér? Baj van?~- Nagy a dolog a háznál.~És elmosolyodott.~-
1871 IX | Baj van?~- Nagy a dolog a háznál.~És elmosolyodott.~-
1872 IX | elmosolyodott.~- Micsoda?~A leány a vállát vonogatta:~-
1873 IX | elmosolyodott.~- Micsoda?~A leány a vállát vonogatta:~- Olyan,
1874 IX | kivánok.~S elcsattogott a papucsban.~Elég volt. Ábel
1875 IX | az éhség elővette, elment a régi vendéglőjébe a Sebestyén-téri
1876 IX | elment a régi vendéglőjébe a Sebestyén-téri Kékszőllőbe.~
1877 IX | emelkedett föl az ágyban, a gazda kiküldte a konyhába.
1878 IX | ágyban, a gazda kiküldte a konyhába. Őmaga is kivonult
1879 IX | egy szál gyertya mellett. A belső szobában három asszony
1880 IX | sürgött-forgott. Hallani lehetett a beszélgetésüket.~- Mi a
1881 IX | a beszélgetésüket.~- Mi a baj bácsi? - kérdezte Ábel
1882 IX | kérdezte Ábel ijedten.~- A feleségem beteg, - felelte
1883 IX | felelte az, - feküdj le oda a konyhaládára, oszt aludj.~
1884 IX | konyhaládára, oszt aludj.~A nyögéseket csakhamar még
1885 IX | valakit. Egy óra hosszáig is.~A gombkötő nagyokat ivott,
1886 IX | gombkötő nagyokat ivott, de a kezében remegett a pohár.~
1887 IX | ivott, de a kezében remegett a pohár.~Végre megszüntek
1888 IX | pohár.~Végre megszüntek a hangok. Egy idétlen vá-vá
1889 IX | siráska hangzott helyette.~A gombkötő akkor fölugrott
1890 IX | Ő meg elaludt.~Hát azok a hangok jutottak Ábelnak
1891 IX | eszébe. Ő is itt ül, mint a gombkötő, - pedig hát nem
1892 IX | nem is az ő kötelessége a remegés.~És mégis remegett,
1893 IX | megint csak visszafordult a Zöldfa-utcába.~Az ablakok
1894 IX | szomorúan ballagott haza, a Zöld-udvarba.~- Mi közöm
1895 IX | az ügygyel, - sóhajtotta a fejét lógatva, - holnap
1896 IX | vissza. Reggel már ott állt a Zöldfa-utca és a Szénatér
1897 IX | ott állt a Zöldfa-utca és a Szénatér sarkán.~Tán egy
1898 IX | ott, mikor végre megjelent a kövér asszony a cseléddel.
1899 IX | megjelent a kövér asszony a cseléddel. Mindenikénél
1900 IX | Mindenikénél kosár volt. Mentek a piacra.~Ábel utánok járt.
1901 IX | piacra.~Ábel utánok járt. Azt a pillanatot várta, hogy az
1902 IX | megrakodva hazaindultak. A cseléd elől, az asszony
1903 IX | Köszönt neki.~- Csókolom a kezét.~Kardosné fagyosan
1904 IX | Eszter?~- Köszönöm jól, a leánykájával együtt. Igen
1905 IX | leánykájával együtt. Igen boldog. A vőm is majd megbolondul
1906 IX | most már vége szakad annak a bolondságnak, hálistennek.~
1907 IX | gömbölygött.~Ábel búsan állt a kövezeten. Maga is érezte,
1908 IX | mégis fájt neki. Eszter, a régi édes kis Eszter nincs
1909 X | vagy anyám elsikkasztja a leveleidet? Vagy Törökné
1910 X | egy anya aki most kel föl a betegágyból, először is
1911 X | betegágyból, először is neki ír, a Senkinek. Hát ki ő most
1912 X | valaki anya, minden gondolata a gyermekéé. Rossz anya volna?
1913 X | Hiszen leánya lett neki. A leány kétszeresen kedves
1914 X | Mit is feleljen? Ha Eszter a feleletet várja, úgyse őrá
1915 X | várja, úgyse őrá gyanakszik a levél elmaradásáért, hanem
1916 X | levél elmaradásáért, hanem a két öreg asszonyra.~Jobb,
1917 X | Képzeletében látta, hogyan dajkálja a gyermekét, hogyan vonja
1918 X | gyermekét, hogyan vonja a lábára az első cipőcskét,
1919 X | első cipőcskét, hogyan örül a mosolygásának, hogyan megy
1920 X | először sétálni, bizonyára a Múzeum-kertbe.~Szeretett
1921 X | lenni, az első sétán, amikor a nap először süt Eszter halvány
1922 X | halvány arcára. Szerette volna a karját nyújtani, hogy rátámaszkodjék.
1923 X | Dehiszen ha odamenne is, ott a férj. Az vezetgeti, az ül
1924 X | rágondolt, mély zúgás támadt a szívében, mint mikor a malom
1925 X | támadt a szívében, mint mikor a malom kerekére ráeresztik
1926 X | malom kerekére ráeresztik a vizet. Az élet csupa igazságtalanság.
1927 X | igazságtalanság. Mért kellett annak a nőnek ahhoz mennie, akit
1928 X | házasságot gyermekkel erősíti meg a Sors!~Valóban azt kell hinni,
1929 X | Valóban azt kell hinni, hogy a Föld a Végtelenség számüzöttjeinek
1930 X | kell hinni, hogy a Föld a Végtelenség számüzöttjeinek
1931 X | Végtelenség számüzöttjeinek a telepe. Lelkek vagyunk.
1932 X | Nem gondol velünk ezen a Földön az Ég.~Minek lett
1933 X | Minek lett volna ezeket a gondolatait papirosra is
1934 X | külföldön? vagy hazatérjen abba a városba, ahol a sors oly
1935 X | hazatérjen abba a városba, ahol a sors oly kegyetlen volt
1936 X | megpillantja Esztert, vagy a doktort, mindig tőrdöfést
1937 X | Kevés költségen élt. Azon a pénzen elvégezhet még valami
1938 X | törvényszéki bíró.~Amint így a pályaválasztáson tünődik,
1939 X | Ábel megmozzant, amikor a nő rápillantott. A szeme
1940 X | amikor a nő rápillantott. A szeme nézése olyannyira
1941 X | vállu volt Eszternél. Csak a szeme, a szeme!~Ábelnak
1942 X | Eszternél. Csak a szeme, a szeme!~Ábelnak nem izlett
1943 X | orgonabokor mellett ül és a lágy tavaszi szél reáfuval
1944 X | lágy tavaszi szél reáfuval a bokron által.~Minden emléke
1945 X | hallania mégegyszer, amint az a kellemes csupaérzéshang
1946 X | képe lebegett előtte. Látta a mozdulatait, a fejetartását,
1947 X | előtte. Látta a mozdulatait, a fejetartását, a mosolygását,
1948 X | mozdulatait, a fejetartását, a mosolygását, a haját, a
1949 X | fejetartását, a mosolygását, a haját, a kezének kedves
1950 X | a mosolygását, a haját, a kezének kedves feléje nyújtását,
1951 X | nyújtását, és leginkább a szemét, azt a mosolygó bizalmas
1952 X | leginkább a szemét, azt a mosolygó bizalmas nézést,
1953 X | verőfényként sugárzott bele a szíve mélyébe. „Ábelkám!
1954 X | Dehát magyar ember csak a szemét hordozza ott, nem
1955 X | Bizony meg-megújult benne az a gondolat, hogy Esztert mégegyszer
1956 X | újabb eleven lánccal köti a férjéhez. Annál jobb, legalább
1957 X | legalább könnyebben elviselem a sorsomat.~Levelet irt Töröknének,
1958 X | Értesitést kér, hogy üres-e a szoba?~Törökné azt felelte,
1959 X | Törökné azt felelte, hogy a szoba nem üres, egy klaviros
1960 X | egypár nappal később jön: a szobát megmeszelteti.~Ábel
1961 X | megmeszelteti.~Ábel elküldte a szobabért, de őmaga akkor
1962 X | Beiratkozott az egyetemre a filológiai szakra. Professzorságra
1963 X | haza.~Mégis mikor letelt a szobabér, újra meg újra
1964 X | Ekközben ismét kitavaszodott. A levegő langyos áramlata
1965 X | mondta neki, hogy vesse a szemétbe. Az asszony sajnálta
1966 X | tette Ábel asztalára.~Ábel a csokor illatára édes megmozdulást
1967 X | édes megmozdulást érzett a mellében. Eszterre gondolt:
1968 X | szeretett volna hazatérni. A fecske nem ember, mégis
1969 X | ember, mégis visszavágyik a szülőföldére. Ha nem vágyakozna,
1970 X | lelkében is föl-fölébredt a haza képe. Az ember is csak
1971 X | tavaszi napon földhöz csapta a cilinderét:~- Hát muszáj
1972 X | bujdosnom? Nekem otthon a helyem! Az a fiatalkori
1973 X | Nekem otthon a helyem! Az a fiatalkori bolondság elmúlt.
1974 X | hazatért.~Törökné összecsapta a kezét amikor betoppant.~-
1975 X | szőke puha körszakált, s a szakál tíz évvel is véníti
1976 X | kérdezte elégedetten.~S a szeme tünődve állt meg egy
1977 X | pipacs-szín arccal nyujtotta neki a kezét.~- Nem ismer meg?~-
1978 X | meg?~- Berta? Maga volna a Bertácska, az a kicsi?...~-
1979 X | Maga volna a Bertácska, az a kicsi?...~- Az a nagy, -
1980 X | Bertácska, az a kicsi?...~- Az a nagy, - nevetett az anyja.~
1981 X | mint gyermekkorában, de a szeme annál feketébben ragyogott
1982 X | álmából rezzenve felelt, a szemét meregetve.~Kulcsot
1983 X | meregetve.~Kulcsot vett elő a szekrényből, és megindult
1984 X | Ábel előtt, hogy megnyissa a szobáját.~Ábelnak olyan
1985 X | haza érkezett volna. Az a kis szoba volt neki a haza,
1986 X | Az a kis szoba volt neki a haza, meg az a fehérhajú
1987 X | volt neki a haza, meg az a fehérhajú asszony, meg az
1988 X | fehérhajú asszony, meg az a gyermekleány lett volna,
1989 X | rólam!~És összebámultak.~A leánynak furcsa volt, hogy
1990 X | Ábelnak furcsa volt, hogy a leány nem bácsizza.~De egyik
1991 X | ugye? - szólalt meg aztán a leány. - Hozok azonnal.~
1992 X | Ábel körülnézett. Csakazok a bútorok, de a székeken új
1993 X | Csakazok a bútorok, de a székeken új cseresznyeszín
1994 X | vörös szövet pompázik. A falon ott függ az ő Mária-képe.
1995 X | Mária-képe. Az ágy is ugyanazon a helyen, az ablaksarokban.~
1996 X | gyujtott, és visszatért a nőkhöz a kalapos műhelybe.~
1997 X | és visszatért a nőkhöz a kalapos műhelybe.~Elkérdezte
1998 X | mennyire megráncosodott a képe. Most már nem olyan
1999 X | már nem olyan szembeötlő a fehér haj a fején. Aztán
2000 X | olyan szembeötlő a fehér haj a fején. Aztán maga is elmondta,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3225 |