1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3225
Part
2501 XIV | végighiszi a hiszekegyet. Nekem a világ olyan üres! Engem
2502 XIV | Ha valamit szépnek érzek, a következő percben elemezem,
2503 XIV | szép, semmi, semmi!~- Hát a gyermeke? Hát annak az arcát
2504 XIV | is agyon tudja gondolni?~A doktor sóhajtott:~- Sajnos.
2505 XIV | tudom hogy mért szeretem. A fajfentartás ösztöne...
2506 XIV | fajfentartás ösztöne... Csalás. A természet csal, mindig csal.
2507 XIV | vagyunk és ismeretlen erők a vezetőink.~- Ez a hit, -
2508 XIV | ismeretlen erők a vezetőink.~- Ez a hit, - mondotta rá diadalmasan
2509 XIV | ismeretlen erőkben való bizalom.~A doktor hallgatott. Hideg
2510 XIV | ember beteg - gondolta Ábel.~A hölgyek ekközben vidáman
2511 XIV | szegfüparfönnel szagosítod a ruhádat? Hiszen az kiment
2512 XIV | ruhádat? Hiszen az kiment a divatból. Most ilang-ilang
2513 XIV | üvegecskével.~- Dehiszen a te ruhád is szegfü-parfünös, -
2514 XIV | Azt gondolod, hogy új ez a ruha?~És felugrott; egy
2515 XIV | kicsike üveget vett elő a ruhás szekrényéből. Az orrához
2516 XIV | ajándékot. Nem is sejtette, hogy a kigyótéri patikából való.~
2517 XIV | egy perccel tovább tartott a kézszorításuk, mint kellett
2518 XIV | értelek. Megbántott valamivel a doktorné? Hiszen a testvérét
2519 XIV | valamivel a doktorné? Hiszen a testvérét se fogadhatta
2520 XIV | Szótlanul mentek hazáig.~A doktorné már másnap viszonozta
2521 XIV | doktorné már másnap viszonozta a látogatást. Egyedül. Fehér
2522 XIV | völúr-kalpag. Csupa elegancia.~A kályhába aznap fütöttek
2523 XIV | aznap fütöttek be először. A doktorné összecsapta a kezét:~-
2524 XIV | A doktorné összecsapta a kezét:~- Milyen okosak vagytok!
2525 XIV | meghülünk, ha korán fütünk.~Ábel a kályhához ültette:~- Melegedjék
2526 XIV | nagyságos asszonyom.~És a doktorné odaült: a kezét
2527 XIV | asszonyom.~És a doktorné odaült: a kezét kinyujtotta a meleg
2528 XIV | odaült: a kezét kinyujtotta a meleg felé. Finom ujjain
2529 XIV | Finom ujjain átsugárzott a tűzfény.~- Milyen szép a
2530 XIV | a tűzfény.~- Milyen szép a kályhátok! Félig kandalló!
2531 XIV | Félig kandalló! Szeretem a tüzet.~Bertának egy leánypajtása
2532 XIV | csodálkozva látta, hogy a felesége többet foglalkozik
2533 XIV | felesége többet foglalkozik a doktornéval, mint a régi
2534 XIV | foglalkozik a doktornéval, mint a régi barátjával: olyan nyájas
2535 XIV | barátjával: olyan nyájas a doktornéhoz, mintha az előttevaló
2536 XIV | váltak volna el egymástól.~A hölgyek vidáman csevegtek.
2537 XIV | haja tömöttebb, feketébb, a szeme nagyobb, nyiltabb,
2538 XIV | vékonyabb, de kifejezőbb. A haja sötét gesztenyeszínű,
2539 XIV | kevesebb, de finomabb, mint a Bertáé. A szeme mosolygóbb,
2540 XIV | finomabb, mint a Bertáé. A szeme mosolygóbb, árnyékosabb,
2541 XIV | árnyékosabb, melegebb. És a hangja: milyen más minden
2542 XIV | mennyivel szebb, ha ugyanazt a szót ő mondja.~Ha Ábel szobrász
2543 XIV | kis fehér vonal látszott a piros ajkak mögött.~Berta
2544 XIV | volt, Eszter selyem. Berta a földön járt, Eszter a felhőkben.
2545 XIV | Berta a földön járt, Eszter a felhőkben. Bertát lehetett
2546 XIV | szeretni, Esztert imádni is.~A szoba már homályosodott.~-
2547 XIV | szoba már homályosodott.~- A lámpást, - mondotta Berta, -
2548 XIV | fel Eszter, - olyan kedves a homály így tűz mellett!
2549 XIV | mellett! Nyissuk ki inkább a kályha ajtaját. Most már
2550 XIV | ajtaját. Most már úgyis csak a parázs ég.~És lehajolt.
2551 XIV | És lehajolt. Kinyitotta a kályhát. Gyönyörködve nézte.~
2552 XIV | Gyönyörködve nézte.~Ahogy a tűz fénye rápiroslott az
2553 XIV | leánykorában, amikor ott a sziklán a fölkelő napot
2554 XIV | leánykorában, amikor ott a sziklán a fölkelő napot várták.~Ábel
2555 XIV | Emlékszel-e?~Este volt mikor a doktorné elment. A férje
2556 XIV | mikor a doktorné elment. A férje érte küldte a kocsit.
2557 XIV | elment. A férje érte küldte a kocsit. A doktorné magával
2558 XIV | férje érte küldte a kocsit. A doktorné magával vitte a
2559 XIV | A doktorné magával vitte a másik hölgyet is, - az is
2560 XIV | levetkezett, s magára öltötte a kamukát. Odaült papucsban
2561 XIV | papucsban és házisapkában a bőrszékbe, s hogy a felesége
2562 XIV | házisapkában a bőrszékbe, s hogy a felesége mellette ment el,
2563 XIV | azonban hidegen fordult ki a karjából.~Ábel csak nézett:~-
2564 XIV | fakadt ki az asszony a szemét meregetve, - az mégsem
2565 XIV | mégsem illik, hogy te folyton a doktornét nézed!~Ábel hüledezett.~-
2566 XIV | Bertácskám?~- Oh dehogy. Arra a papagályra? Arra a - divatkirakati
2567 XIV | Arra a papagályra? Arra a - divatkirakati bábura?
2568 XIV | divatkirakati bábura? Arra a...~- Ugyan…~- Ami nem illik,
2569 XIV | engem!?~És sírva borult a diványra.~Ábel alig birta
2570 XIV | egyenesen megmondom neki a szemébe: - Nagyságos asszonyom,
2571 XIV | bizony megteszem. Elvégre is a mi békességünk az első!~-
2572 XIV | vacsorára.~Másnap Ábel elment a találkozóra. A nyelvén volt,
2573 XIV | Ábel elment a találkozóra. A nyelvén volt, hogy elmondja
2574 XIV | nyelvén volt, hogy elmondja a tegnapi jelenetet, de Eszternek
2575 XIV | az első kérdése, hogy mi a véleménye Ábelnak a férjéről?~-
2576 XIV | hogy mi a véleménye Ábelnak a férjéről?~- Még nem is beszélhettünk
2577 XIV | beszélgettetek? Fogadni mernék, hogy a világrendet kritizálta.~
2578 XIV | pillogott.~- Értelmes úriember a férjed. Az életet kissé
2579 XIV | férjed. Az életet kissé a tudomány szitáján át szemléli,
2580 XIV | kellemeset mondj. Köszönöm. Nekem a régi nyiltságod kell. A
2581 XIV | a régi nyiltságod kell. A mindig-bizalmas nyilt szív.
2582 XIV | asszony bólogatott:~- Ismerem a nótáit, mind ismerem. Hogy
2583 XIV | nótáit, mind ismerem. Hogy a világ üres, az ég is üres,
2584 XIV | üres. Semmise szép, csak a pénz szép amit a betegek
2585 XIV | szép, csak a pénz szép amit a betegek fizetnek. És semmise
2586 XIV | És semmise érdekes, csak a komplikált betegség, meg
2587 XIV | komplikált betegség, meg az a ház, amelyet megveszünk
2588 XIV | amelyet megveszünk majd a Kerepesi-úton. Látod ilyen
2589 XIV | héten elmagyarázza, hogy a nő mennyivel alacsonyabb
2590 XIV | alacsonyabb rendü állat a férfinál? Hogy a nők folyton
2591 XIV | rendü állat a férfinál? Hogy a nők folyton a jelennek élnek,
2592 XIV | férfinál? Hogy a nők folyton a jelennek élnek, a most-nak,
2593 XIV | folyton a jelennek élnek, a most-nak, a férfi azonban
2594 XIV | jelennek élnek, a most-nak, a férfi azonban mindig előre
2595 XIV | gondolkodik. Hogy micsoda áldozat a családalapítás, milyen rabja
2596 XIV | családalapítás, milyen rabja a férfi a családnak. És másefféle.
2597 XIV | családalapítás, milyen rabja a férfi a családnak. És másefféle.
2598 XIV | adogatja be. Néha kifakadok: A betegeidnek édes porral
2599 XIV | betegeidnek édes porral adod a förtelmes pilulákat, nekem
2600 XIV | mi nekem egy gyermeknek a haragja?~- Nekem sohse beszéltél
2601 XIV | Dehát mondd: igaz, hogy a nők alacsonyabbrendű hitványabb
2602 XIV | hitványabb teremtések?~Ábel a fejét rázta:~- A nő nő és
2603 XIV | teremtések?~Ábel a fejét rázta:~- A nő nő és a férfi férfi.
2604 XIV | fejét rázta:~- A nő nő és a férfi férfi. A nőnek alacsonyabb
2605 XIV | nő nő és a férfi férfi. A nőnek alacsonyabb kissé
2606 XIV | alacsonyabb kissé az értelme, de a szive meg magasabb. A nőnek
2607 XIV | de a szive meg magasabb. A nőnek épp az az értéke,
2608 XIV | nőnek épp az az értéke, hogy a gondolkodása női. A szive
2609 XIV | hogy a gondolkodása női. A szive meg angyali.~Eszter
2610 XIV | eszembe, amikor ott ültél a kályha előtt?~- Micsoda,
2611 XIV | előtt?~- Micsoda, Ábelkám?~- A tűz fénye rádpiroslott.
2612 XIV | volt az arcod, mint azon a hajnalon, mikor a sziklán
2613 XIV | mint azon a hajnalon, mikor a sziklán állva néztük a napot.~
2614 XIV | mikor a sziklán állva néztük a napot.~Eszter lehunyta a
2615 XIV | a napot.~Eszter lehunyta a szemét.~- Mire gondolsz? -
2616 XIV | kérdezte Ábel.~- Arra a boldog időre, - sóhajtott
2617 XIV | hogy nem látogatja meg. A kisleánya is vele volt.~
2618 XIV | volt.~Berta az ölébe vette a kisleányt, és megcsókolgatta:~-
2619 XIV | Eszternek.~- Ez vele jár a szent házassággal, - mosolygott
2620 XIV | Eszter.~Berta odatartotta a kisleányt a férjének, hogy
2621 XIV | odatartotta a kisleányt a férjének, hogy csókolja
2622 XIV | meg ő is.~Ábel megcsókolta a kisleányt s egyuttal a felesége
2623 XIV | megcsókolta a kisleányt s egyuttal a felesége arcára is cuppantott
2624 XIV | Berta mintha tüntetni akarna a férje szeretetével, kedveskedve
2625 XIV | mellette elment, megsimította a kezét, a haját. A maga teás
2626 XIV | elment, megsimította a kezét, a haját. A maga teás csészéjéből
2627 XIV | megsimította a kezét, a haját. A maga teás csészéjéből itatta,
2628 XIV | itatta, és olykor azzal a lélekbe mélyedő meleg érzéssel
2629 XIV | nézett reá, amellyel csak a boldog nők tudnak nézni.~
2630 XIV | boldog nők tudnak nézni.~A doktorné azon a napon nem
2631 XIV | tudnak nézni.~A doktorné azon a napon nem sokáig maradt.
2632 XIV | meghallotta, hogy kocsi áll meg a ház előtt, kitekintett az
2633 XIV | azonnal búcsúzott.~Másnap a külső találkozásban szomorúbb
2634 XIV | találkozásban szomorúbb volt a szeme a szokottnál, hidegebb
2635 XIV | találkozásban szomorúbb volt a szeme a szokottnál, hidegebb volt
2636 XIV | Eszter. Látom az arcodról. A férjeddel volt bajod?~-
2637 XIV | halvány volt. Fázott is. A kocsitakarót meg-megigazította
2638 XIV | kocsitakarót meg-megigazította a lábán és Irénkén. Ábel segített
2639 XIV | Irénkén. Ábel segített neki. A meleg gyapjutakarót begyürte
2640 XIV | meleg gyapjutakarót begyürte a lába alá, s lába köré. Azelőtt
2641 XIV | olyan bizalmasan betakarni a lábát, de most már ő is
2642 XIV | már ő is férj: mintha csak a maga felesége iránt figyelmeskedett
2643 XIV | is volt. Éjjel fagyott. A föld sara ropogott a kocsi
2644 XIV | fagyott. A föld sara ropogott a kocsi kerekei alatt.~Eszter
2645 XIV | történt Eszterrel otthon; vagy a doktor rontotta el a kedvét
2646 XIV | vagy a doktor rontotta el a kedvét vagy Lidi néni. De
2647 XIV | idegenek előtt nyalod-falod a feleségedet.~De akkor már
2648 XIV | feleségedet.~De akkor már a szeme villámlott.~Ábel megszeppent:~-
2649 XIV | Hallgatva haladtak tovább a kocsiban. Ábel nem tudta
2650 XIV | hogy nem.~Eszter elővonta a zsebkendőjét, és a szemére
2651 XIV | elővonta a zsebkendőjét, és a szemére nyomta.~- Eszterkém! -
2652 XIV | sírni látta. Eszternek pedig a sírás egyfiókban volt a
2653 XIV | a sírás egyfiókban volt a mosolygással.~- Mennyit
2654 XIV | sóhajtott Ábel, Eszternek a kezét a kezébe véve, - hát
2655 XIV | Ábel, Eszternek a kezét a kezébe véve, - hát miben
2656 XIV | gondolhatnál arra, hogy a házi boldogság nem kirakati
2657 XIV | Hallgass ide Eszterkém: az a csók, amelylyel előtted
2658 XIV | amelylyel előtted becsültem meg a feleségemet, nem is annyira
2659 XIV | inkább morfium.~- ?~- Morfium a sárgaszemü kis szörnyetegnek,
2660 XIV | az anyja útján kaptad-e a leveleimet?~- És egyebet
2661 XIV | elrajzoltam, mint mikor a gyerekek a női arcra szakált
2662 XIV | elrajzoltam, mint mikor a gyerekek a női arcra szakált és bajuszt
2663 XIV | hálátlan kigyó. Bocsáss meg a szóért, de igen illik reá.
2664 XIV | Kiszálljak?~Az asszony megfogta a kabátját:~- Még egy percig
2665 XIV | fájdalmasan mondta.~Ábel megfogta a kezét, és a szemébe nézett,
2666 XIV | Ábel megfogta a kezét, és a szemébe nézett, amely tele
2667 XIV | itt ülök melletted, én, a fiatal házas.~- Igaz, -
2668 XIV | óráig.~Mikor Ábel kiszállt a kocsiból, Eszter visszaszólította:~-
2669 XIV | Eszter visszaszólította:~- A gallérodat hajtsd fel édesem,
2670 XIV | mindennap.~Mikor Ábel hazatért, a feleségét a lámpás előtt
2671 XIV | Ábel hazatért, a feleségét a lámpás előtt találta, amint
2672 XIV | iskolai órarendet betüzgette a noteszában.~- Itthon hagytad
2673 XIV | noteszában.~- Itthon hagytad a noteszodat, - mondotta a
2674 XIV | a noteszodat, - mondotta a szemét meregetve. - Azt
2675 XIV | Konferencián lelkem.~- Mi az a konferencia?~- Tanári értekezés.~
2676 XIV | megnyugodott. Megsimogatta a férje arcát, aztán egyszercsak
2677 XIV | eltolta magától:~- Eredj a borbélyhoz: vetesd le ezt
2678 XIV | borbélyhoz: vetesd le ezt a bozótot.~- De kérlek, azt
2679 XIV | azt mondják, hogy nekem a szakál illik.~- De ha én
2680 XIV | hangsúlylyal volt mondva. A feleség kivánja, hát akkor
2681 XIV | le egészen!~- De kérlek a borbély azt mondta, hogy
2682 XIV | hogy vétek lenne: nekem ez a szakál illik legjobban.~
2683 XIV | asszony aznap gyengélkedett: a fejét fájdítgatta. Este
2684 XIV | fájdítgatta. Este még fokozódott a fájása. Feltálalta a vacsorát,
2685 XIV | fokozódott a fájása. Feltálalta a vacsorát, de ő nem evett,
2686 XIV | nyugtalanul.~- Nem tudom. Reggel a fejem fájt, most meg a mellemben
2687 XIV | Reggel a fejem fájt, most meg a mellemben érzek szurásokat.~-
2688 XIV | Legalább, - mondotta, - a férjem egyszer már itthon
2689 XIV | konferencia?~- Nincs, - felelte a vendég, - hogy volna?~-
2690 XIV | No ideje is, egye meg a farkas azt a sok konferenciát.
2691 XIV | is, egye meg a farkas azt a sok konferenciát. Mondja:
2692 XIV | annyit tanácskozni?~- Hát a tanulókról kell értekeznünk
2693 XIV | el kell járnom.~Ezen meg a társ csodálkozott el:~-
2694 XIV | társ csodálkozott el:~- Mi a manó? Hát te oda is jársz?~-
2695 XIV | hogy borral kedveskedjen a vendégnek.~Ábel ránézett
2696 XIV | vendégnek.~Ábel ránézett a barátjára:~- No, nekem befütöttél!~
2697 XIV | No, nekem befütöttél!~A társ csak akkor ocsúdkodott.~
2698 XIV | Berta fagyosan hallgatott.~- A feleségem gyöngélkedik, -
2699 XIV | Ideküldjem?~- Nem kell, - rázta a fejét Berta, - majd elmúlik.~
2700 XIV | fejét Berta, - majd elmúlik.~A tanár aztán négy óra felé
2701 XIV | Ábel fel és alá sétált a szobában. Időnkint az órára
2702 XIV | órakor megszólalt:~- Lemegyek a Törökcsászárba: az ujságokat
2703 XIV | olvastam.~Berta rásegítette a kabátot:~- Ne soká maradj!~~
2704 XIV | Ábel fiakeron sietett ki a fasorba. Esztert már nem
2705 XIV | már nem találta ott. Hogy a kocsipénz kárba ne vesszen,
2706 XIV | vesszen, bement egyuttal a nőorvoshoz is, akit a tanártársa
2707 XIV | egyuttal a nőorvoshoz is, akit a tanártársa ajánlott. De
2708 XIV | otthon, hát nála hagyta a névjegyét.~Mikor visszatért,
2709 XIV | névjegyét.~Mikor visszatért, a feleségét az anyjával találta.
2710 XIV | tán mig rágyujtok?~S mig a csibukot tömögette, különféle
2711 XIV | Hát egy hid leszakadt a Tiszán. A budai várban nyitva
2712 XIV | hid leszakadt a Tiszán. A budai várban nyitva felejtették
2713 XIV | várban nyitva felejtették a csatornát a Sándor-palota
2714 XIV | felejtették a csatornát a Sándor-palota előtt. Egy
2715 XIV | puskaporos torony fölrobbant. A császár nemsokára megkoronáztatja
2716 XIV | rohantál te fiakeron ide a szomszéd kávéházba?~Ábel
2717 XIV | Ábel csak akkor látta, hogy a feleségének hogyan villog
2718 XIV | feleségének hogyan villog a szeme.~Megszeppent.~- Hát
2719 XIV | orvoshoz.~Berta leeresztette a varrást az ölébe, és hideg
2720 XIV | cselekszik, hogy utána lesnek a férjeknek a kocsmába, kávéházba.~
2721 XIV | utána lesnek a férjeknek a kocsmába, kávéházba.~Lecsapta
2722 XIV | kocsmába, kávéházba.~Lecsapta a csibukját a sarokba, úgy
2723 XIV | kávéházba.~Lecsapta a csibukját a sarokba, úgy hogy ezer darabra
2724 XIV | Föl alá járt vagy kétszer a szobában, de szinte zúgott
2725 XIV | szobában, de szinte zúgott a feje a haragtól.~A csengő
2726 XIV | de szinte zúgott a feje a haragtól.~A csengő megszólalt.
2727 XIV | zúgott a feje a haragtól.~A csengő megszólalt. Egy beretvált
2728 XIV | elegáns úriember lépett a szobába.~- A nőorvos vagyok, -
2729 XIV | úriember lépett a szobába.~- A nőorvos vagyok, - mondotta
2730 XIV | mondotta mosolyogva.~És a névjegyet átnyujtotta:~-
2731 XIV | nálam?~Ábelnek kő esett le a melléről.~- Isten hozta.
2732 XIV | melléről.~- Isten hozta. A feleségem... Itt a feleségem...~
2733 XIV | hozta. A feleségem... Itt a feleségem...~Az asszony
2734 XIV | Az asszony letörölte a könnyeit, s készséggel felelt
2735 XIV | ingerlékenység.~Kiküldte Ábelt a szobából, aztán néhány perc
2736 XIV | szinte röpülve borult Ábelnak a nyakába.~- Bocsáss meg!
2737 XIV | igaz! te leghívebb férj a világon!~~Másnap persze
2738 XIV | Ábel türelmetlenül várta a kocsi megjelenését:~- Eszter!
2739 XIV | veszedelmes délutánja volt.~- A feleségem gyanakszik. Nem
2740 XIV | Most már családapa vagy. A feleségedet nem szabad elhanyagolnod.~
2741 XIV | rohanok haza, nehogy a tegnapi jelenet megujuljon.~
2742 XIV | jelenet megujuljon.~Eszter a kezét nyújtotta, s nem szorította
2743 XIV | mégegyszer búcsút. Behúzódott a hintóba, és könnyes szemmel
2744 XIV | és könnyes szemmel ölelte a szivére a kisleányát.~ ~
2745 XIV | szemmel ölelte a szivére a kisleányát.~ ~
2746 XV | azután már otthon töltötte a délutánjait. Négy óra felé
2747 XV | ségeket fedezett föl az arcán, a szemén, a homlokán, a lelkében.
2748 XV | föl az arcán, a szemén, a homlokán, a lelkében. Gyakorta
2749 XV | arcán, a szemén, a homlokán, a lelkében. Gyakorta megcsókolta
2750 XV | lelkében. Gyakorta megcsókolta a kezét és az arcát, és meleg
2751 XV | mosolygott. Már egységes egy volt a férjével. Eszterre már nem
2752 XV | És szinte versenyeztek a gyöngédségben és figyelemben
2753 XV | beleolvadt Ábel lelkébe, mint a cukor a kávéba. Mind a ketten
2754 XV | Ábel lelkébe, mint a cukor a kávéba. Mind a ketten érezték,
2755 XV | mint a cukor a kávéba. Mind a ketten érezték, hogy a házasságuk
2756 XV | Mind a ketten érezték, hogy a házasságuk meg van szentelve.
2757 XV | van szentelve. Oh, mert a fővárosi ember szivéből
2758 XV | ember szivéből kiszáradhat a hit, de mégis megérzi olykor,
2759 XV | akkor, mikor két lélekhez a harmadik csatlakozik.~Honnan
2760 XV | csatlakozik.~Honnan jön az a harmadik lélek? Mért csatlakozik
2761 XV | lélek? Mért csatlakozik a szivünkhöz? Azt mondjuk:
2762 XV | mindennap ezrével látjuk a csodát. A természet minden
2763 XV | ezrével látjuk a csodát. A természet minden jelensége
2764 XV | minden jelensége csoda. A rügy a leggyönyörübb csoda,
2765 XV | jelensége csoda. A rügy a leggyönyörübb csoda, a rügy
2766 XV | rügy a leggyönyörübb csoda, a rügy az életünk fáján.~Talán
2767 XV | egynap nem látta, már éhezett a szeme. Hiányzott neki, és
2768 XV | Hiányzott neki, és fájt neki az a hiány. Hát Eszter nélkül
2769 XV | borotvált arcára.~Ábelnak a melle elszorult:~- Milyes
2770 XV | Eszter.~- Nem, nem engedem. A kocsim már nem arra jár.
2771 XV | havonkint egyszer lássalak.~És a szeme pilláján könny csillant
2772 XV | ajtóban az arcára vonta a fátyolát, és visszafordult:~-
2773 XV | fátyolát, és visszafordult:~- A jövő hónapban megint eljövök.~
2774 XV | Ábel megcsókolhatta volna a kezét, elsietett.~S nem
2775 XV | édes-mosolygón Ábelra, mint azelőtt. A maga családjáról se beszélt
2776 XV | mintha valami bűn terhelné a lelkét, de ez csak futó
2777 XV | mégbúsabbá vált. Látszott rajta a küzdelem, hogy nyilatkozzon-e
2778 XV | csendesen.~Ábel megfogta a kezét:~- A tied vagyok.~-
2779 XV | Ábel megfogta a kezét:~- A tied vagyok.~- Csak az ajkad
2780 XV | Éreztem, éreztem. Tudod, a nők szive érzékenyebb a
2781 XV | a nők szive érzékenyebb a kénesőnél is. Megérzi a
2782 XV | a kénesőnél is. Megérzi a legeltitkoltabb meleget
2783 XV | hogy Ábel némán csókolgatta a kezét, mosolygott:~- Lásd,
2784 XV | érzem azt is, hogy ebben a pillanatban a régi vagy,
2785 XV | hogy ebben a pillanatban a régi vagy, az enyém vagy.
2786 XV | érsz, nem viszel be engem a szivedben az ajtón.~Ábel
2787 XV | ajtón.~Ábel tagadón ingatta a fejét:~- Hol leszel holnap?~
2788 XV | felelte aztán. Élj most a feleségednek. Ebben az állapotában
2789 XV | szükséges, hogy osztatlanul a magáénak érezzen.~Ábel hálával
2790 XV | hálával csókolta meg Eszternek a kezét.~- Milyen jó vagy!
2791 XV | Bertával telt meg ismét a szeme és lelke. Az akadémiai
2792 XV | valami visszatérő álom.~A következő nyáron Ábelnak
2793 XV | nem örült, mikor Eszternek a leánya született. Az érzésük
2794 XV | mindenben egyesült, csak a bölcsőnél vált el.~Ábel
2795 XV | kapta be az ebédet, lódult a városba. Bölcsőt keresett,
2796 XV | kirakatban: megvette azt is a feleségének. Éjjeli lámpáskát
2797 XV | csomólék is nehezlett már a hóna alatt.~Közben megszomjazott.
2798 XV | Közben megszomjazott. Betért a Korona-kávéházba. Szórakozottan
2799 XV | forgatta az ujságokat, amíg a kávéra várakozott.~Egy lapon
2800 XV | gyászkeretes név fogta meg a tekintetét:~ Dr. Eördögh
2801 XV | hosszú hír.~Ábelnek elnyilt a szeme. A hír arról szólt,
2802 XV | Ábelnek elnyilt a szeme. A hír arról szólt, hogy a
2803 XV | A hír arról szólt, hogy a doktort halott-boncolás
2804 XV | meg.~Ábellel fölfordult a kávéház, a napos ég, a nagy
2805 XV | Ábellel fölfordult a kávéház, a napos ég, a nagy világmindenség.~-
2806 XV | fölfordult a kávéház, a napos ég, a nagy világmindenség.~- Eszter
2807 XV | világmindenség.~- Eszter özvegy!~A levegő megtelt szegfűillattal!
2808 XV | van mellette? Ki törli le a könnyeit? És ki intézkedik
2809 XV | könnyeit? És ki intézkedik a temetésről?~Ledobott az
2810 XV | nem telt belé, ott volt a halottas háznál.~A kapu
2811 XV | volt a halottas háznál.~A kapu gyásszal volt bevonva.
2812 XV | gyásszal volt bevonva. Az orvos a betegek várótermében feküdt
2813 XV | betegek várótermében feküdt a ravatalon. Az arca épp oly
2814 XV | borzolódott széjjel.~Ábel belépett a szalonba. Nők és férfiak
2815 XV | ültek ottan, lámpás mellett, a szomszédos szobából odaérezhető
2816 XV | Ábel!~És zokogva omlott a karjai közé.~A vendégek, -
2817 XV | zokogva omlott a karjai közé.~A vendégek, - Ábel nem látta
2818 XV | megvárta míg lecsillapul. A szalonból elvonultak a vendégek.
2819 XV | A szalonból elvonultak a vendégek. Talán az öreg
2820 XV | kisasszony átvitte őket a másik szobába. Vagy talán
2821 XV | Egyenesen idejöttem. Még a bolti holmit is otthagytam
2822 XV | bolti holmit is otthagytam a kávéházban.~- Semmitse kérek,
2823 XV | mellettem. Oly hirtelen jött ez a csapás, mint mikor anyám
2824 XV | anyám halt meg. Irtózom a haláltól. Nem tudok odamenni
2825 XV | haláltól. Nem tudok odamenni a ravatalhoz.~- Nem is szükséges.
2826 XV | szeretted.~Eszter megértette a hangjából, mit gondol.~-
2827 XV | de az szörnyü nekem, az a gondolat, az a sejtelem,
2828 XV | nekem, az a gondolat, az a sejtelem, hogy akarta ezt.~-
2829 XV | sötétebb és sötétebb volt a lelke. Az utóbbi napokban
2830 XV | anyját, se engem. Nekem a nyelvemen volt Lachapelle
2831 XV | mondta: Azt se! És kiment a szobából. Őt az a gondolat
2832 XV | kiment a szobából. Őt az a gondolat kínozta, hogy nem
2833 XV | tud szeretni senkit, még a gyermekét se.~- De lelkem,
2834 XV | boldogítani.~S lecsüggedt a keze, ahogy a szárnyatörött
2835 XV | lecsüggedt a keze, ahogy a szárnyatörött galamb lecsüggeszti
2836 XV | szárnyatörött galamb lecsüggeszti a szárnyát.~Ábel vállat vont:~-
2837 XV | asszony mélyen behunyta a szemét. A feje lecsüggedt.~
2838 XV | mélyen behunyta a szemét. A feje lecsüggedt.~Aztán könyörgő
2839 XV | volna el magát.~Az asszony a fejét rázta:~- Nem félt
2840 XV | fejét rázta:~- Nem félt ő a szenvedéstől se. Tavaly
2841 XV | harmincezer forintot biztosított a halála esetére a leánykánk
2842 XV | biztosított a halála esetére a leánykánknak egy új biztosító-társulatnál.
2843 XV | új biztosító-társulatnál. A szerződésbe bele akarta
2844 XV | el.~És ismét megeredtek a könnyei.~- Boldogtalan volt!
2845 XV | Mindenki maga irányitja a hajóját az életének. Ha
2846 XV | éjjel!~Eszter elnyitotta a szemét, aztán szomorú sohajtással
2847 XV | ki.~Elmentek.~Az asszony a karosszékbe rogyott, s hallgatva
2848 XV | Eszterkém. Vonulj más szobába, a halottól lehető legtávolabb.
2849 XV | éjszakán.~Eszter mégegyszer a keblére dőlt.~- Ugye nem
2850 XV | voltál.~Eszter megszorította a kezét. A szeme könnyel telt
2851 XV | Eszter megszorította a kezét. A szeme könnyel telt meg,
2852 XV | szeme könnyel telt meg, s a könnyeken át hálásan nézett
2853 XV | hálásan nézett Ábelra.~~A doktort aztán eltemették.
2854 XV | ott volt Eszter mellett. A koporsónál is az ő karja
2855 XV | is az ő karja támogatta. A sírba is együtt vetették
2856 XV | hogy rokon.~Berta azokban a napokban csak esténkint
2857 XV | hol járt. Minden gondolata a gyermeké volt.~Ábel pedig
2858 XV | kötelességének ismerte, hogy azon a szomorú héten Eszterrel
2859 XV | keresett neki új lakást is. A gimnázium közelében bérelt
2860 XV | kerültek az aranyrámás képek, a faragott szekrények, a meggyszínplüss
2861 XV | a faragott szekrények, a meggyszínplüss fotelek.
2862 XV | meggyszínplüss fotelek. A többi szoba fölösleges bútorát
2863 XV | mondta meg, hogy miért, de a tekintetéből lehetett látni:
2864 XV | lehetett látni: Ábelnak a megjelenése a gyászestén
2865 XV | látni: Ábelnak a megjelenése a gyászestén és magaviselete
2866 XV | gyászestén és magaviselete a temetésen, Lidi néni régi
2867 XV | Lidi néni régi gyanújának a megfejtése volt.~Elment
2868 XV | járhatott az özvegyhez.~A gyász első napjaiban minden
2869 XV | kézszorításokkal bocsátotta el. A szeme kérdezett valamit,
2870 XV | Ábel már nem olvasott úgy a szemében, mint azelőtt.
2871 XV | szemében, mint azelőtt. A beszélgetésükbe máskor ha
2872 XV | asszony öltött új fonalat. Ez a szokása megszünt. Mindig
2873 XV | megszólal, hogy egyszer arra a néma kérdésre felel. Azonban
2874 XV | ahol semmi se emlékezteti a fővárosra. Még az őszi szezon
2875 XV | csak maradt: hátha elmulik a gyöngesége itthon is?~Olykor
2876 XV | itthon is?~Olykor órákig ült a tükör előtt és nézte benne
2877 XV | Végre is megrémült attól a gondolattól, hogy tovább
2878 XV | biztatta Ábel is, - hiszen csak a levegőváltozás is orvosság
2879 XV | engedett. Ábel kisérte ki a vasutra is.~Marienbadba
2880 XV | vasutra is.~Marienbadba ment. A fürdő még népes volt, és
2881 XV | hárman-négyen is kisérgették a sétákon. Még az angolos
2882 XV | még java virágában volt, s a gyászruha minden nőnek illik.
2883 XV | egyforma, mint az óráé. A fiam már mosolyog. Ha engem
2884 XV | Látszik rajta, hogy még érzi a szárnyat a vállán, s nem
2885 XV | hogy még érzi a szárnyat a vállán, s nem tudja, hogy
2886 XV | nem tudja, hogy már nem a magasban van. Oh a csöpp
2887 XV | már nem a magasban van. Oh a csöpp lélek! Micsoda nagy
2888 XV | nagy érzés elgondolni, hogy a teremtésnek ez a csodás
2889 XV | elgondolni, hogy a teremtésnek ez a csodás titka az én hajlékomban
2890 XV | melletted ülni és hallgatni a te lágyan zengő édes szavadat.~
2891 XV | De ugy-e megérzed, hogy a gondolatom veled van, és
2892 XV | háromszor is elolvasta ezt a levelet, és búsan nézett
2893 XV | nyugodott meg, hogy Ábel a gyászruhát is látja, amikor
2894 XV | gyászruhát is látja, amikor a gondolatával meglátogatja.~
2895 XV | gondolatával meglátogatja.~A fürdő vagy tán a levegő
2896 XV | meglátogatja.~A fürdő vagy tán a levegő javított az egészségén.
2897 XV | Az arca kissé megtelt. A szemében is látszott ismét
2898 XV | szemében is látszott ismét a régi életerő.~Mikorra visszatért,
2899 XV | vállalt, mint azelőtt. Több a költség most már a háznál.~
2900 XV | Több a költség most már a háznál.~Bizony gyéren látogathatta
2901 XV | melléje: olvasott neki. Vagy a lábához ült a zsámolyra,
2902 XV | neki. Vagy a lábához ült a zsámolyra, és úgy olvasott.
2903 XV | ujságolt valamit, mindig a fiáról ujságolt. Hogy már
2904 XV | fiáról ujságolt. Hogy már a foga jön, már megszólalt,
2905 XV | asszonynak olyankor megvidult a szeme. Egyszer az ajtóban
2906 XV | szeme. Egyszer az ajtóban a keblére dőlt és forrón megölelte.
2907 XV | mondani, de ismét kifejlett a karjából.~A büszkeség zárta-e
2908 XV | ismét kifejlett a karjából.~A büszkeség zárta-e az ajkát?
2909 XV | mint valamikor, azokon a holdas harmatos éjszakákon,
2910 XV | harmatos éjszakákon, azokon a titkos találkozásokon. Csak
2911 XV | titkos találkozásokon. Csak a gyászruha van még köztük,
2912 XV | meg talán kisideig még a bölcső.~Azonban eltelt néha
2913 XV | Esztert is, Irénkét is mind a két orcájukon, mind a két
2914 XV | mind a két orcájukon, mind a két kezükön.~Egy korán leszállott
2915 XV | Eszter fehérbe öltözött. A mély-gyász ideje úgyis rég
2916 XV | mennyire tetszett Ábelnak azon a hajnalon, amikor fehérbe
2917 XV | fehérbe öltözötten nézte a nap felkeltét. A ruhát meglocsolta
2918 XV | öltözötten nézte a nap felkeltét. A ruhát meglocsolta szegfüparfönnel.
2919 XV | meglocsolta szegfüparfönnel. A haját egycsomóba kötötte,
2920 XV | Négy órakor szokott jönni.~A kandallóba jó tüzet rakatott,
2921 XV | rakatott, és oda igazította a két széket. Magának a nagy
2922 XV | igazította a két széket. Magának a nagy karos meggyszínplüss
2923 XV | plüss széket, Ábelnak amellé a kis puffot. A lámpást meggyujtotta
2924 XV | Ábelnak amellé a kis puffot. A lámpást meggyujtotta és
2925 XV | mosolyogva ujságolta, hogy a fia mivel lepte meg ma reggel:~-
2926 XV | reggel:~- Fölkapaszkodott a kis vasgyúró a díványra,
2927 XV | Fölkapaszkodott a kis vasgyúró a díványra, s lábára állott.
2928 XV | nevetett. Mindig mosolygott, ha a fiára gondolt.~A kandalló
2929 XV | mosolygott, ha a fiára gondolt.~A kandalló elé ültek. A kis
2930 XV | gondolt.~A kandalló elé ültek. A kis Irénke is oda telepedett
2931 XV | Irénke is oda telepedett a szőnyegre eléjök és háttal
2932 XV | támaszkodva játszogatott a porcellán macskával, meg
2933 XV | porcellán macskával, meg a bábujával:~- Cic, mondd:
2934 XV | cic...~Eszter várta, hogy a fehér ruhára mond valamit
2935 XV | valamit Ábel, de Ábelnak a feje tele volt azon a napon
2936 XV | Ábelnak a feje tele volt azon a napon a fiával, meg egy
2937 XV | feje tele volt azon a napon a fiával, meg egy különös
2938 XV | egyik kisfiu tanítványát a professzorok a vendéglőben
2939 XV | tanítványát a professzorok a vendéglőben házaláson kapták.
2940 XV | felé járt az idő, mikor a fiucska belépett, és gyujtót
2941 XV | és gyujtót árult. Mikor a tanárokat meglátta, megijedt.
2942 XV | tanárokat meglátta, megijedt. A tanárok hazakergették.
2943 XV | beszéltek, hogy nem járhat az a gyerek iskolába: de mi okon
2944 XV | de mi okon tegyék ki?~- A szülőkkel kell előbb beszélnünk, -
2945 XV | beszélnünk, - vélte Ábel. - Hátha a szülők késztették rá. Akkor
2946 XV | késztették rá. Akkor is a szülőket büntessük, ne a
2947 XV | a szülőket büntessük, ne a gyermeket.~Nem volt rest,
2948 XV | gyermeket.~Nem volt rest, elment a szülőkhöz. Hát az apa vak,
2949 XV | Csak egy leánytestvér keres a háznál: könyvjegyző valami
2950 XV | könyvjegyző valami üzletben. Az a leány meg a fiucska tartja
2951 XV | üzletben. Az a leány meg a fiucska tartja fenn a családot.~
2952 XV | meg a fiucska tartja fenn a családot.~Amíg Ábel mindezt
2953 XV | hogy Ábelnak az ajka mozog, a keze olykor fölemelkedik,
2954 XV | olykor fölemelkedik, hallotta a hangját is, de a beszédére
2955 XV | hallotta a hangját is, de a beszédére nem ügyelt.~Arra
2956 XV | Ábel hazatért külföldről és a templom előtt találkoztak,
2957 XV | találkoztak, s Ábel beemelte őt a bérkocsiba, s ott magához
2958 XV | Kimegyünk külföldre! Élünk a magunk világában!” Mindez
2959 XV | ő ragadná meg Ábelt itt a szeretetnek azzal a mindent
2960 XV | itt a szeretetnek azzal a mindent elsodró lángjával;
2961 XV | sem adja többé vissza!”~És a szeme már kigyulladt, az
2962 XV | vonultak.~Ábel elvégezte a megható történetet és Irénkére
2963 XV | történetet és Irénkére nézett. A szobába egy percnyi csend
2964 XV | Az óra tik-takkolt halkan a csendességben.~A kisleány,
2965 XV | halkan a csendességben.~A kisleány, aki addig áhítattal
2966 XV | ábrándosan komolyan nézett a szemébe:~- Ugye Ábel bácsi,
2967 XV | felé.~Ábel megsimogatta a leányka haját:~- Én kedves,
2968 XV | haját:~- Én kedves, én, meg a jó Isten.~Térdére emelte
2969 XV | jó Isten.~Térdére emelte a leánykát, és a félkarjával
2970 XV | Térdére emelte a leánykát, és a félkarjával a szívére ölelte.
2971 XV | leánykát, és a félkarjával a szívére ölelte. Gondolkodva
2972 XV | ölelte. Gondolkodva nézett a tüzbe.~- Bizony Eszterkém, -
2973 XV | fehérítette el. Lehajtotta a fejét. Nem felelt.~Ábel
2974 XV | felelt.~Ábel lebocsátotta a leánykát. Fölkelt és szivart
2975 XV | Fölkelt és szivart vett elő a tárcájából. Meggyujtotta.
2976 XV | tárcájából. Meggyujtotta. A gyujtót bedobta a tűzbe.~-
2977 XV | Meggyujtotta. A gyujtót bedobta a tűzbe.~- Férjhez kellene
2978 XV | vagy. De kihez?~Végig ment a szobán, s a karját összefonva
2979 XV | Végig ment a szobán, s a karját összefonva gondolatokba
2980 XV | megrázkódott, fölpattant a székről. És büszkén, haragtól
2981 XV | szemmel felelte:~- Ha az a szándékom, hogy férjhez
2982 XV | méltóságos-hidegen bevonult a másik szobába.~Ábel elkövülten
2983 XV | és zavarodottan pislogott a kisleányra, mintha attól
2984 XV | attól várna tanácsot.~De a kisleány csak némán, ijedt
2985 XV | ajtóhoz sietett: megnyomta a kilincset.~- Eszter, - könyörgött, -
2986 XVI | Ábel darabig csak bámulta a kilincset. Végre is megboszankodott,
2987 XVI | én meg hagyjam el most a gyermekemet, a feleségemet!
2988 XVI | hagyjam el most a gyermekemet, a feleségemet! Ő tisztességes
2989 XVI | asszony!~S vörösen duzzadozott a képe a haragtól.~- Punktum!
2990 XVI | vörösen duzzadozott a képe a haragtól.~- Punktum! Vége!
2991 XVI | Vége! Többet nem lépem át a küszöbét!~Aztán arra gondolt,
2992 XVI | hányszor pattant már így Eszter a szeme közé! Eszternek ilyen
2993 XVI | szeme közé! Eszternek ilyen a természete. Felforr egy-két
2994 XVI | kinézett, és bánatosan rebegte a leánykájának:~- Elment már
2995 XVI | és szótlanul bámulgatott a lámpásra. A feleségének
2996 XVI | bámulgatott a lámpásra. A feleségének fel is tünt
2997 XVI | feleségének fel is tünt a komorsága:~- Bántott valaki?~-
2998 XVI | felelte Ábel.~S bement a dolgozó-szobájába. Ott járkált
2999 XVI | Abban hogy nem hagyja el a családját?~Hát Eszter elhagyta-e?~
3000 XVI | Epés keserűség szorította a szívét.~A zsebére tapintott:
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3225 |