1-500 | 501-1000 | 1001-1283
Part
1 Eloszo| még életükben faragtatták az alatta nyugovók. S akik
2 Eloszo| nem gondoltak vele, hogy az évszámot is odavéssék a
3 I | I.~Az omnibuszra egy kövér-duda
4 I | asszony után nyomakodtak.~Az omnibuszban még kevesen
5 I | nem. Boszusan pillantott az ifjakra.~- Neveletlenek! -
6 I | kisasszony is fölszállt vele. Az is komoly maradt. De elpirult,
7 I | elpirult, haragosan elpirult.~Az omnibusznak ez a megtelése
8 I | krinolinosak, kalpagosak. Akkor az volt a divat.~A kövér hölgygyel
9 I | fiatalember telepedett le az omnibusz belsejébe; - nyugodt-arcu,
10 I | Egykedvüen pillantott végig az utasokon, aztán a pirosképű
11 I | Áprilisi tavaszias meleg volt az idő. Az órák delet mutattak.
12 I | tavaszias meleg volt az idő. Az órák delet mutattak. Az
13 I | Az órák delet mutattak. Az omnibusz döcögött a Városliget
14 I | bíboros pirosság s a helyét az a virág-arcszín foglalta
15 I | Rózsaszínruhás, cinegetestü a leány. Az arca vékony, de csupa finomság, -
16 I | csodálta a szemét, a száját, az orrocskáját, a nyakát. Apróra
17 I | kalpagjától a cipőjéig.~Az omnibuszban beszélgetés
18 I | azokban a napokban történt. Az egyik arra vélekedett, hogy
19 I | zaklatták a gazemberek!~Az utolsó szót halkan mondta,
20 I | bent-ülőkön.~De jobbára nők ültek az omnibuszban, és a férfiak
21 I | ügyeltek a beszélgetésre. Abban az időben sokszor hallott gondolatok
22 I | leány pirossága már elmúlt. Az ő halványsága megszínesedett.
23 I | nézett el a feje mellett, az ablakon át az épületekre.~
24 I | feje mellett, az ablakon át az épületekre.~Közben az omnibusz
25 I | át az épületekre.~Közben az omnibusz meg-megállt. Kiszálltak,
26 I | s ott ketten is emelték. Az egyik nagyot rúgott alulról
27 I | föllendítette a kocsiba.~Az omnibusz meglassudva haladt
28 I | elmosolyodva pillantott az anyjára.~És ez az elmosolyodás
29 I | pillantott az anyjára.~És ez az elmosolyodás is bájos volt.~
30 I | est omen!~Aztán előkapta az óráját és sietve indult
31 I | előtt. A háznak virágos volt az egyik ablaka: két muskátli
32 I | tulajdonosa is meg nem jelent az ablakban.~A virágok tulajdonosa
33 I | virágok tulajdonosa persze az omnibuszbeli leány volt.~
34 I | pontosan megjelent ő is déltájt az ablakban. Eleinte csak úgy
35 I | Akkor már tavaszi volt az idő: az ablaktáblák mindig
36 I | már tavaszi volt az idő: az ablaktáblák mindig nyitva
37 I | odaérkezett. Könyvet olvasott. Az ifjú megemelte a kalapját,
38 I | mégis elpirult, és eltünt az ablakból.~A következő napon
39 I | reggel jelent meg a fiú. Az ablak már nyitva volt. Egyideig
40 I | már nyitva volt. Egyideig az útca túlsó felén kémlelődött,
41 I | szál piros rózsát tűzött az egyik cserépbe, a jázminka
42 I | egy nyájas mozdulata volt az, nem bólintás. De a köszöntést
43 I | között.~A leány megjelent az ablaknál. A köszönést úgy
44 I | köszönést úgy fogadta, mint az előttevaló napon. A fiú
45 I | fiú akkor megindult hozzá az útca túlsó feléről. A leány
46 I | is gondolhattam, hogy így az útcán elfogadja a bemutatkozásomat!
47 I | És délben se. Mert hátha az anyja...~Hazament és levélpapirost
48 I | Hetek óta keresem és várom az alkalmat, hogy bemutatkozhassak,
49 I | vannak omnibuszok, de nekem az az omnibusz maga a mennyország
50 I | omnibuszok, de nekem az az omnibusz maga a mennyország
51 I | mennyország volt akkor. S mintha az angyal benne földi divat
52 I | csillapítottam magamat.~Mert ha az érzésemnek engedhettem volna,
53 I | bizonyára úgy jártam volna, mint az a kutya a pecér drótján.
54 I | fájt annyira, mint inkább az, hogy a lakkcipője elrútult.
55 I | nemsokára a férje lesz?~Mert hát az lett. Sohse látták azelőtt
56 I | látták azelőtt egymást, de az az ügyetlenség annyira bántotta
57 I | látták azelőtt egymást, de az az ügyetlenség annyira bántotta
58 I | találkoznak, csomót köt rá az égi kéz, s azt a csomót
59 I | véletlen? De ez nem lehet, nem! Az idő igazolni fog engem.
60 I | együtt fogunk átszállani az életen, mint két együtt
61 I | Tisztelt kisasszony!~Én az a fiatalember vagyok, aki
62 I | Városház-téren, s kiment ismét az első omnibuszszal a Kétszív-útcába.~
63 I | omnibuszszal a Kétszív-útcába.~Az ablakot zárva találta.~Először
64 I | szokott időben visszatért. Az ablakon semmi változást
65 I | épp hogy szétpillanthatott az udvaron; csak annyit láthatott,
66 I | csak annyit láthatott, hogy az udvar tele van leánderrel, -
67 I | kilépett a német asszony, és az ölébe kapta a mérges kiskutyát:
68 I | kötényével.~Aztán kérdőn nézett az ifjúra.~- Kiadó lakás van
69 I | fiatalember.~- Nem van, - felelte az asszony.~- Hát ez? (A zárt
70 I | költöztek el?~- Ja-ja, - felelte az asszony. - Csak elmenni
71 I | fiatalember tanácstalanul állott az udvar közepén. Szeretett
72 I | oroszlán dühösen csaholt az ajtó mögött.~Megfordult
73 I | a leány szokott bejárni. Az ajtón elsárgult névjegy
74 I | Ódon és kis sárga ház volt az. Szinte elmerült a bokrok
75 I | fák lombjainak zöldjében. Az ablakokban a szivutcai két
76 I | sárgavirágos ribesz aureák. Az udvaron vagy három virágágy:
77 I | egy öreg hársfa közöttük. Az országút fehér porától olyanok
78 I | nyakkendőjét, s bekémlelődött.~Az udvaron ugyanazt az öreg
79 I | bekémlelődött.~Az udvaron ugyanazt az öreg cselédet látta, akit
80 I | kerítés bokrain át bent az uzsonna-asztalnál. Az ismerős
81 I | bent az uzsonna-asztalnál. Az ismerős kövér asszony olyan
82 I | kétágba magyarosan. Akkor az volt a divat.~- Milyen szép!
83 I | azok a tulipánok, mint azok az iriszek, - mondotta magában
84 I | vékony bajuszát.~A leány az út felé fordulva ült. Egyszer
85 I | juhásznéig.~A fiatalember az út tulsó felén haladt. A
86 I | a vállára, s fölrepülne az égbe!~Amikor a két hölgy
87 I | a villába, a fiatalember az út tulsó felén maradt.~A
88 I | Várlak!~Már akkor homályzott az est. A felhőkön hamvadozott
89 I | nyakkendőjén, s átlépett az úton. Remegő kézzel emelte
90 I | leány, - Kardos Eszter.~- Az én nevem Ábel, Nyéky Ábel.~
91 I | nyujtott, lányosan, csak épp az ujjahegyét, s tovább simogatta
92 I | is úgy jártunk. Csakhogy az én szegény apám oda is veszett
93 I | szegény apám oda is veszett az isaszegi csatában.~S már
94 I | elfogulatlanul beszélt.~- Az én apám börtönben halt meg,
95 I | Esztike. És azt gondolom... az ember is csak olyan vetés
96 I | olyan vetés mint a búza... Az ember az Ég vetése itt a
97 I | mint a búza... Az ember az Ég vetése itt a Földön.
98 I | itt a Földön. Hisz kegyed az Égben?~- Hogyne hinnék, -
99 I | a gallyacskát babrálta.~Az úton egy berlin-hintó robogott
100 I | találkoznunk kellett Esztike, ha az idén nem, utóbb, - de találkoznunk
101 I | mosolyogva, melegen, s nemcsak az ujjait.~A fiu hosszan tartotta
102 I | beszélhetünk többet?~- Nem... az úton is járnak.~És elgondolkodón,
103 I | szólalt meg végre.~- Jó, az éppen jó.~- Ott van egy
104 I | én hét órakor szabadulok az üzletből. Idáig jönni két
105 I | üzletből. Idáig jönni két óra. Az kilenc óra. Kilenc órakor
106 I | előbb ismerni. Vagy talán az anyja nem engedné? Vagy
107 I | beszögezett kis ajtó...”~Az esti csillag előtündökölt
108 I | esti csillag előtündökölt az égen. A kocsiúton ködként
109 I | ott állt a kert sarkán. Az ajtót megtalálta egy vén
110 I | házikó belső ablaka volt az. Az égen a hold előre küldött
111 I | házikó belső ablaka volt az. Az égen a hold előre küldött
112 I | Ajtócsukás hallatszott. Az ablakocska fénye eltünt.
113 I | ház is eltünt: belémult az esti homályba.~A kavics
114 I | Kijöhettem. Jóestét.~Az ajtó mellé állott. A kelő
115 I | magát először megláttam, az valami csodálatos nap volt.~
116 I | férfi-emberek fáklyával haladtak az esti homályos templom körül,
117 I | át.~- Szép lehetett.~- De az még szebb volt, amikor magát
118 I | amikor magát megláttam. Az is ünnepi borzongás volt,
119 I | volna, ahogy éreztem, ott, az omnibuszban, azt mondtam
120 I | meg… mikor érezte meg... az én érzésemet?~A leány mosolyogva
121 I | holnap vendégünk lesz: az a két gyászruhás nő, akit
122 I | Ábel ismét kifejezte azt az óhajtását, hogy bemutatkozna
123 I | származott. Buzakereskedő volt az öregapám.~- Hát akkor mért
124 I | Mondja meg édes Eszter, mi az igazi ok?~- Ne kérdezze!~
125 I | akarja nekem megmondani az igazat.~- Óh!...~- De hiszen
126 I | félre!~- Hát akkor mi lehet az ok? Igen elszomorít maga
127 I | mellett nem haladhatok el úgy az élet útján, hogy a kezét
128 I | fejét.~- Nem.~- Akkor ez az ügy nem is komoly.~- Azt
129 I | véli?~- Azt vélem, hogy az a rokona épp úgy nem gondol
130 I | nevenapján üdvözlő levelet.~- Ki az? Hogy hívják? - kérdezte
131 I | Esténkint mikor lefeküdt, az ismeretlen orvos megjelent
132 I | megjelent előtte, s megrontotta az álmait.~Aztán a leány napról-napra
133 I | többet vallott róla. Hogy az orvos látogatása tavaly
134 I | választottam.~És könnyezett.~Ábel az úton egy láthatatlan valakihez
135 I | ballagott át a Városmajoron.~Az út sötét volt és csendes.
136 I | Megrázta a fejét:~- Mégis az enyim lesz! Érzem, hogy
137 I | enyim lesz! Érzem, hogy az enyim lesz! Eggyek vagyunk
138 I | Aztán megint elcsüggedt. Az élet csupa szenvedés. A
139 I | csupa szenvedés. A Föld nem az Isten kertje, hanem az ördögé.~
140 I | nem az Isten kertje, hanem az ördögé.~A találkozásuk aznaptól
141 I | misére.~A leány belemártotta az ujja hegyét a szentelt vízbe
142 I | és odatartotta Ábelnak.~Az ujjok érintkezett. Keresztet
143 I | budai temetőnél voltak, az erdő enyhében. Sétáltak,
144 I | Mikor aztán délfelé járt az idő, Eszter haza gondolt.~-
145 I | haza gondolt.~- Kisérjen el az országútig. Ott aztán elválunk.~
146 I | aztán elválunk.~S andalogtak az országút felé.~Egy helyen
147 I | jó nem, Esztike, jó nem. Az én sorsom nem olyan, hogy
148 I | férjhez megy Esztike, lehull az én virágom, elmúl a tavaszom,
149 I | lehunyt szemmel nyujtotta az ajkát Ábelnak.~Aztán a leány
150 I | kibontakozott, s hallgatva mentek az útig. Ott a fiu odanyujtotta
151 I | láthatta. A leány aztán az út végén visszafordult,
152 I | rózsalombbal intett búcsúzót.~~Az erdei sétálás aztán minden
153 I | Eördöghről, de elváláskor mindig az jutott eszükbe.~Egyszer
154 I | litániára is elkéredzett Eszter az anyjától. A cseléd ugyis
155 I | harmonika szólt, néhol daloltak. Az erdei madarak is csicseregtek,
156 I | A leány leült. A virágot az ölébe rakta és összerendezgette.~
157 I | abbahagyta a táncot, és az arcát a két tenyerébe rejtette,
158 I | hanem tíz tájban.~Eszter az anyját korán lefektette
159 I | is lefeküdt vele együtt. Az ajtót mindig Eszter zárta
160 I | zárta be kétszeresen, persze az egyik csettenés befelé zárt,
161 I | holdat látom! Csak éjjel szép az élet Ábel! Éjjel mikor a
162 I | Álmodik maga Esztike?~- Lehet. Az álom is szép, ha szép. Tudja-e
163 I | nemcsak a szívének jó, hanem az egészségének is.~A következő
164 I | napon tikkasztó meleg volt. Az éj utána mégenyhébb. Az
165 I | Az éj utána mégenyhébb. Az égen fátyolos felhők között
166 I | felhők között világlott az égnek tejfényü lámpása.
167 I | Hát mondja: nem bolondok az emberek? hogy ilyen gyönyörü
168 I | lótnak-futnak.~Kinyitotta az ajtócskát, s kilebbent.~-
169 I | olyan, mintha régi várnak az omladéka volna.~A táj elhagyott
170 I | egy feléjök hajló lombot. Az arcát fölfelé tartotta.
171 I | fölfelé tartotta. Odarázta az arcára.~Ábel mosolygott:~-
172 I | és Ábel arcához nyomta az arcát:~- Legyen maga is
173 I | arcát:~- Legyen maga is az!~Ábel édes hevüléssel ölelte
174 I | arca hozzásímult Ábelnak az arcához.~- Szeress ha szép
175 I | gügyögés volt, mint ahogy az alvó madár gügyög álmában
176 I | heted, hogyan égetett engem az ágy! Minduntalan rád gondoltam.
177 I | fiatal? Ha leírnák, elbámulna az olvasó, mennyi üres ostobaság.
178 I | mennyi üres ostobaság. De az aki beszéli, annak a világ
179 I | csókot.~A hold elhalványult. Az éghatár világosodott.~-
180 I | kezétől segítve. És Eszter még az oromra is felhágott. Ábel
181 I | És nézték miként piroslik az ég, miként villan föl az
182 I | az ég, miként villan föl az első sugár.~De Ábel akkor
183 I | narancsszínű fénynyel öntötte el az arcát és a fehér kásmir-kendőt.
184 II | vasuton utazott Pozsonyba.~Az öreg Nyékyné szívbajos asszony
185 II | Mikorra Ábel odaérkezett, az öreg asszony már eszméletén
186 II | Csodálkozva nézett szét otthon az ismerős butorokon: gyermekkorában
187 II | látszott olyan szegényesnek az a hajlék.~- Miből él maga
188 II | Ábel arra vélekedett, hogy az apja vagyonából is megmenthetett
189 II | vagyonából is megmenthetett az anyja valamit.~Mégis elgondolkodva
190 II | Mégis elgondolkodva ült az ágy mellett. Azon gondolkodott,
191 II | És akkor magához veszi az anyját.~Mert gyöngéd szeretettel
192 II | minden vasárnap küldött az öregasszonynak levelet.
193 II | hogy mivel foglalkozott. És az öregasszony is írt neki
194 II | írt neki minden héten, de az ő levele jobbára csak tanácsolás
195 II | tanácsolás volt, hogy vigyázzon az egészségére, a fehérnemüt
196 II | félrerakott pénz nagy biztonság az élet nehéz napjaiban.~Ábelnak
197 II | szívvel ült a beteg mellett.~Az öregasszony megszólalt:~-
198 II | Azt vedd ki, ha csendesül az idő és tedd jobb rámába:
199 II | művészietlen mázolmány. De az ájtatos szívek nem azt nézik.
200 II | Kossuth-képet még abban az időben se merték némelyek
201 II | hajó olcsóbb a vasutnál.~Az ég felhős volt. Mindenki
202 II | el vagyok ám bélyegezve az ördögnek életem hosszára.
203 II | hát olyan csunya volt az a leány?~- A leány szép
204 II | amely teljes életre szól. Az ügyvéd úr jól beszél. Hiszen
205 II | hát mi is a szépség? Ha az emberek tudnák mi a szépség!
206 II | vállat vont.~- Mért ne? Az én boncoló késem alatt legalább
207 II | meg a pap a fejét rázva. - Az már akkor nem nő és nem
208 II | nő és nem szépség.~- Ez az igazi, - bolintott rá az
209 II | az igazi, - bolintott rá az ügyvéd.~- Nem hallgathatom, -
210 II | odább lépett.~A fiatalember az ügyvédhez fordult:~- A húst
211 II | egy tizenötéves leánykát. Az öregasszony nemes elmés,
212 II | domboru mellü, a szeme tiszta, az ajka friss, arca színe mint
213 II | rózsáé. Válasszon közüle.~Az ügyvéd együtt nevetett a
214 II | apad, mint a papiros. Ez az öreg szem.~A pap a fejét
215 II | szépség, akár nem, ami szép, az szép. Az alma pirossága
216 II | nem, ami szép, az szép. Az alma pirossága is tetszik,
217 II | szépsége a főértéke.~- Csak az. Ők maguk is tudják. Minden
218 II | Minden gondjuk a ruha meg az ékszer, meg a puder, meg
219 II | ugyan!~- A férfiakban ritka az angyali vonás, bennök mindennapi.~-
220 II | bennök mindennapi.~- Mi az az angyali vonás?~- A szentek
221 II | bennök mindennapi.~- Mi az az angyali vonás?~- A szentek
222 II | Csak a pap maradt komoly. Az orrát gúnyosan mozdítva
223 II | mozdítva felelte:~- Csak az élete első évére gondoljon
224 II | szemmel nézi a holdat, mint az agg. A földmíves is más
225 II | Reggel zivatar zavargott: de az esső délfelé megszünt. Ábel
226 II | látta, hogy nem ketten ülnek az asztalnál. Egy szalmakalap,
227 II | egy fiatal barna ember. Az volt a szalmakalapos.
228 II | Robogott, maga se tudta hova. Az eb fut, ha a gyomra fáj.
229 II | hogy elfuthat a gyomrától. Az ember is így menekülne olykor
230 II | olykor a saját szivétől.~Az arca sápadt volt. A szeme
231 II | fog halni egyedül. Nem ott az ablaka alatt, nem, - mért
232 II | a fán, hogyan hökken meg az első arrajáró. Látta a pesti
233 II | a neve.~De egyben látta az öregasszonyt is, az édesanyját,
234 II | látta az öregasszonyt is, az édesanyját, amint odaviszik
235 II | édesanyját, amint odaviszik az ujságot az ágyához.~- Gondolkodjunk
236 II | amint odaviszik az ujságot az ágyához.~- Gondolkodjunk
237 II | Gondolkodjunk csak nyugodtan!~Az idő kiderült. A meleg szeptemberi
238 II | szeptemberi nap gyorsan szárította az erdőt. Egy nyári mulatóhelyen
239 II | mulatóhelyen zene szólalt meg. Az úton sétálók jelentek meg:
240 II | Mindenki arcán ott sugárzott az érzés: Szép az élet!~És
241 II | sugárzott az érzés: Szép az élet!~És ők is bizonyosan
242 II | mellett.~Vajjon kijön-e?~Az ég csillagos volt. A hold
243 II | Béke és boldogság volt az a tájék. Csak ő egyedül
244 II | egyedül volt boldogtalan.~Az ablak négyszögében csakugy
245 II | homályban nem lehetett látni az arca kifejezését.~- Jóestét
246 II | voltak hat óráig. Eördögh az esti vonattal visszautazott.
247 II | ameddig akarod.~- Áldjon meg az Isten!~S átölelte a leányt,
248 II | mondotta rezgő szívvel, - az éjjel gondolkodjunk. Gondolja
249 II | én szegény ördög vagyok, az meg gazdag Eördögh. Meg
250 II | idegen vagy.~Ábel azon az éjszakán nem aludt.~- Mit
251 II | zuborgott, - azt kivánom-e, hogy az az édes leány feláldozza
252 II | azt kivánom-e, hogy az az édes leány feláldozza a
253 II | Hiszen ha igazán szeretem őt, az ő javát kell néznem. Gondolkodjunk
254 II | leánynak:~- Menj hozzá Eszter. Az a fiatal ember jó életet
255 II | ki hozzá a házból:~- Maga az a Nyéky úr? - kérdezte.~-
256 II | Én vagyok, - felelte az ifju megdöbbenve.~- Nagyságáék
257 II | a meghalt boldogságról?!~Az utcai lámpásnál fölbontotta.~
258 II | Négy sűrűn tele irt lap. Az irás kétféle. Az egyik nagybetüs,
259 II | irt lap. Az irás kétféle. Az egyik nagybetüs, szinte
260 II | Tehát mindent elmondott az anyjának. Mi lehet más a
261 II | lehet más a levélben, ha nem az, hogy a kövérasszony leszidja,
262 II | hogy inkább óhajtana lenni az ön felesége, mint bárkié.~
263 II | felesége, mint bárkié.~De ha az Ön állapota olyan volna
264 II | Ön nagyobb állásu volna az orvosnál, vagy akár jobbmódú
265 II | megfogadták egymásnak, hogy ha az egyiknek fia lesz, a másiknak
266 II | Eördöghöt-e vagy Kardost az én uramat? Mert az én uram
267 II | Kardost az én uramat? Mert az én uram egy szerencsés vétellel
268 II | Itélje meg most már maga az ügyünket és elhigyje, hogy
269 II | alkalmat arra, hogy elmulassza az emlékemet a fejében, hogy
270 II | választása szerint, hanem az emberek választása szerint.~
271 II | szerint.~Nem vádolom ezzel az apákat, akik immár a temetőben
272 II | hiszen ők jót akartak.~S ha az ő akaratukat nem teljesíteném
273 II | is, anyám egzisztenciája az említett letéthez van kötve.
274 II | könnyezni fog, mindig Ön lesz az eszemben!~Eszter.~Egy hónap
275 II | készülök reá. És tudom: az oltárnál is Te lész az eszemben,
276 II | az oltárnál is Te lész az eszemben, Te eggyetlenem! ~
277 III | írt össze néhány könyvet.~Az ajtó nyílott.~Valami vevő, -
278 III | fején is ugyanolyan kalpag. Az arca a fátyolon át is piros
279 III | Elhalványult. A mellébe az a gondolat nyilamlott belé,
280 III | nyilamlott belé, hogy: Ime az én feleségem, más felesége!~
281 III | feleségem, más felesége!~Az asszony megérezte Ábel gondolatait
282 III | könyvet és nézegesd.~S hogy az asszony leült, hosszan nézett
283 III | szemébe:~- Boldog vagy-e?~Az asszony lehunyta a szemét.
284 III | estéim.~- De máskülönben?~Az asszony vállat vont:~- Nem
285 III | Kellemetlenebb, hogy magához vette az anyját meg a nénjét. Az
286 III | az anyját meg a nénjét. Az én anyám is velünk van.
287 III | Aztán ismét Ábelra fordult az arca:~- Gondoltam: az írás
288 III | fordult az arca:~- Gondoltam: az írás sokszor áruló. De el
289 III | öregúr nyitott a boltba. Az asszony az órára tekintett,
290 III | nyitott a boltba. Az asszony az órára tekintett, s fölkelt.~-
291 III | mondotta Ábel üzletiesen.~S az öregúrhoz fordult.~- Azt
292 III | törvénykönyvet, öcsém, - szólt az öregúr.~- Nincs, - felelte
293 III | Amelyik a kirakatban van.~- Az már el van adva.~És elvörösödött.
294 III | kárt okozott a gazdájának.~Az öregúr kedvetlenül nézett,
295 III | akarod?~- Írni nem írok Ábel. Az írás véletlenül a férjem
296 III | nem tőled tartok! A posta, az elvesztés, vagy az itatós
297 III | posta, az elvesztés, vagy az itatós papiros, vagy bármi
298 III | mellett, mint két veréb az ágon.~Ha nem volt közelükben
299 III | mondani: Gyere el hozzám! Az asszonynak is a nyelvén
300 III | én ugyse mehetek hozzá.~Az asszony a Zöldfa-utcában
301 III | Magyar-utcán át tovább és tovább.~Az orvos egyszer vacsora közben
302 III | vacsora közben megszólította az asszonyt:~- Ki kisért a
303 III | kisért a Hatvani-utcán át?~Az asszony elhalaványult.~-
304 III | kisdarabig. A nevét se tudom.~Az orvos éppen csirkecombot
305 III | színe változásán. De így az ügy elintéződött az egykedvü
306 III | így az ügy elintéződött az egykedvü válasszal. A házhoz
307 III | elhálálkodtak a konyhán.~De az asszony mégis megdöbbent.
308 III | szeme Eszter arcára fagyott. Az anya aggodalmasan, szinte
309 III | masan, szinte ijedten nézte. Az anyósa a szeme szögletéből.
310 III | anyósa a szeme szögletéből. Az ángya, mint a vizsla, mikor
311 III | különböző nézést. Belenyult az almás kosárba és elmosolyodott:~-
312 III | evett almát. Nem szerette.~Az orvos elégedetten bólintott:~-
313 III | újra elmagyarázta, hogy az almában micsoda savak rejlenek?
314 III | hatnak azok a vérre, a májra, az idegekre. Görög és latin
315 III | értették, rásejtették valamire. Az orvos sokszor megmondta
316 III | reá.~Akkoriban kezdődött az orvosi ficdagnyelv.~És ő
317 III | vizsgálódjanak.~Eszter fölkelt az asztaltól és kitámolygott.~
318 III | asztaltól és kitámolygott.~Az orvos kacagott rajta.~-
319 III | orvosnénak nem szabad az ilyesmitől irtóznia!~S másnap,
320 III | favágó ellopta.~De már ettől az öregasszonyok is csaknem
321 III | csaknem megbetegedtek, hát az orvos aztán illőbb történe
322 III | oldalukkal.~Maguk is féltek az első villám megjelenésétől.~
323 III | különben ötszobás volt. Az egyik kis szobában Kardosné
324 III | Kardosné lakott, a másikban az öreg Eördöghné meg a huga.
325 III | feszültség a nők között mingyárt az esküvő után keletkezett.
326 III | fogadta a cselédeket is s az ő kezében volt mingyárt
327 III | konyhapénzt, s a főzőkanál is az ő kezében maradt.~A fiatal
328 III | cseléddel meg Lidi nénivel (az öreg kisasszonynyal) a bevásárlásokra,
329 III | volt. Ábel megpillantotta az égést. Sajnálattal kérdezte:~-
330 III | Sajnálattal kérdezte:~- Mi lelte az édes kis kezedet?~S a kezébe
331 III | most már nem halsz meg.~Az asszony Ábelra gondolt.
332 III | Milyen más szemmel nézte az a kezét! Milyen más hangon
333 III | hangon mondotta:~- Mi lelte az édes kis kezedet?~Hát olyan
334 III | otthon!~Utoljára is megunta az ötödik kerék szerepét. Maga
335 III | takarított, olvasgatott.~Azon az estén hát a feje fölé gyültek
336 III | Másnap délelőtt, mikor az orvos már behúzódott a rendelő
337 III | leányát:~- Te! te ugye avval az éhenkórászszal voltál!~Eszter
338 III | voltál!~Eszter dacosan nézett az anyjára:~- Az tisztességes
339 III | dacosan nézett az anyjára:~- Az tisztességes úri ember,
340 III | Eszter megrázkódott:~- Az vagyok és az is maradok.
341 III | megrázkódott:~- Az vagyok és az is maradok. Mi rosszat cselekedtem?~-
342 III | is szabad volna beszélnem az ismerőseimmel.~- Olyan ismerőssel
343 III | És akkor sirva fakadt.~Az öreg Eördöghné akkor lépett
344 III | szőnyeget igazítaná el. Az anyja segített neki.~Az
345 III | Az anyja segített neki.~Az öregasszony az órát nézni
346 III | segített neki.~Az öregasszony az órát nézni ment be. Nem
347 III | Akármennyire szereted is azt az embert, elmult a leánykoroddal.
348 III | Eszter akkor megölelte az anyját:~- Nyugodjon meg
349 III | ruhát. Szép rózsaszínü volt az, éppen olyan színü, amilyenben
350 III | járt a litániára. Kardosné az ismerős öregasszonyokhoz
351 III | kis imádságos könyvvel.~Az idő áprilisi volt. Délelőtt
352 III | melegítette a nedves utcát. Eszter az Egyetem-utcán egy esztergályos
353 III | Ahogy ott gyönyörködik az arcában, az egyik oldaltükörben
354 III | gyönyörködik az arcában, az egyik oldaltükörben Lidi
355 III | Lidi nénit pillantja meg.~Az öreg kisasszony az utca
356 III | meg.~Az öreg kisasszony az utca szegletén távolacskán
357 III | szívvel indult tovább, s az üvegkirakatok tükrözésében
358 III | vizsgálta, hogy követi-e az öregkisasszony?~Követte.~
359 III | öregkisasszony?~Követte.~Az utca túlsó felén haladt
360 III | egyre sápadtabban folytatta az utját. Mi történik, ha Ábel
361 III | a férje is követi őket?~Az Úri-utcán bement egy virágkereskedésbe
362 III | hangosan. Ábel bent állt az ajtó mellett. A kalapját
363 III | asszony közé, s belehajolt az imádságos könyvébe.~~Eszter
364 III | céltalanul össze-vissza az utcákon. Ment harmadfélóra
365 III | is lógott a fáradságtól. Az arca hosszu volt és izzadt.
366 III | szeme meredező.~Beszólította az öreg Eördöghnét a maguk
367 III | ha Károly várja tovább.~Az öregasszony a fejét rázta:~-
368 III | eresztettem a szememtől.~Az öregasszony vállat vont.~-
369 IV | Könyvesboltba nem járt az ő családja se, hanem csak
370 IV | megujult, de sikertelenül. Az, hogy a könyvesboltba eljár,
371 IV | nem keltett gyanut, hiszen az orvos fizette a kontókat.~
372 IV | aggodalommal intette:~- Az Isten szerelmére! Eszter!~-
373 IV | Legalább vigyázz! - könyörgött az anya.~- Mire? Megesküdtem.
374 IV | Megesküdtem. Nem szegem meg az eskümet.~És olvasgatott,
375 IV | Dunapartra, hol a Városligetbe. Az együtt sétáló házastársakat
376 IV | emberével kellett beszélnie. Az érintkezésük néha csak egy
377 IV | fasor mellett letelepedünk az árnyékba. Legyen a szemed
378 IV | sokaságban egy negyedórára, vagy az égi jó angyalunk valahogy
379 IV | szőnyeg mellé. Bizonyosan az uzsonna volt abban. És a
380 IV | öltözködve, éppen olyanba, mint az előbbi évben. Ábel látta
381 IV | kosárhoz, hogyan vált szót az öregnőkkel, aztán elsiet
382 IV | Nyugodj meg, - mosolygott az asszony, - azt mondtam nekik,
383 IV | azt mondtam nekik, hogy az ajtót nyitva felejtettem.~-
384 IV | visszavárnak.~Eszter elővonta az óráját.~- Most három s egynegyed.
385 IV | kocsi ernyője alá, hogy az arcát ne lássák. Szegfüparfön
386 IV | hallgató virágok közt amerre az előbbi évben jártak.~Az
387 IV | az előbbi évben jártak.~Az idő épp oly napfényes volt,
388 IV | fák épp olyan lombosak, az árnyékok épp oly fűillatos
389 IV | gyepen épp úgy hevertek az ingujjra vetkezett iparosok
390 IV | iparosok és épp úgy futkostak az emberi csirkék az anyjuk
391 IV | futkostak az emberi csirkék az anyjuk körül, mint az előbbeni
392 IV | csirkék az anyjuk körül, mint az előbbeni évben.~Fölmentek
393 IV | Mikor nem látlak, borult az időm.~Eszter álmodozó szemmel
394 IV | Mit is mond Kalderon? „Az élet álom.” Hátha az is
395 IV | Kalderon? „Az élet álom.” Hátha az is álom, hogy én férjhez
396 IV | és csókkal borította el az arcát. Aztán az ajakát csókolta
397 IV | borította el az arcát. Aztán az ajakát csókolta meg hosszasan.~
398 IV | csókolta meg hosszasan.~Az asszony akkor, mintha álomból
399 IV | lábához.~Napnyugta felé járt az idő, mikor a kocsira ültek.~
400 IV | csak ma.~- És vétkeztem ma?~Az asszony elgondolkodott:~-
401 IV | tavaly voltam. Nekem is az volt az érzésem. Megfeledkeztünk.~
402 IV | voltam. Nekem is az volt az érzésem. Megfeledkeztünk.~
403 IV | Szomorún mondta. Ábel válaszul az ajkához emelte az asszony
404 IV | válaszul az ajkához emelte az asszony kezét és csókot
405 IV | férjed nem megy el nyaralni. Az orvos az első évben ismeret
406 IV | megy el nyaralni. Az orvos az első évben ismeretséget
407 IV | átlátok minden szavadon mint az üvegen. A te szavaid mögött
408 IV | Hiszen nem haragszom.~- Látod az nekem örök gyötrelem volna,
409 IV | megfogta Eszter kezét és az ajkához emelte.~- Köszönöm.~
410 IV | megfeledkeztem arról, hogy az arcod is férjhez ment, a
411 IV | szivemen. Arra gondoltam, hogy az Isten nekem teremtette a
412 IV | nekem nem maradt más, csak az az érzés, hogy én vagyok
413 IV | nem maradt más, csak az az érzés, hogy én vagyok a
414 IV | leánytól, hogy rátaposson az apja sírjára, és megölje
415 IV | apja sírjára, és megölje az anyját?~- Félreértesz! Eszter
416 IV | átölelte.~Ábel érezte, hogy az asszony arcát forró könnyek
417 IV | próbáljuk meg, - felelte az asszony a könnyeit letörölve.~
418 IV | asszony a könnyeit letörölve.~Az Alagút alá értek. Középen
419 IV | Középen ahol legsötétebb az út, Ábel megérintette a
420 IV | Eszter! Isten veled... álmom!~Az asszony a könnyein át mosolyogva,
421 V | szegélyü piros jelzőn megakadt az asszony szeme.~Kibontja.
422 V | vissza is teszi mingyárt, de az iráson megáll a szeme: nem
423 V | orrocskája úgy mozgott mint az egéré, amely éléskamrába
424 V | éléskamrába érkezik.~Nézi az aláirást: Rosalie Lachapelle.
425 V | előtünt a levélből, tehát az ő férjének szól a levél.~
426 V | hibával írnak, mingyárt az elején megakadt. Aztán egy
427 V | házasságodat gyermekkel az Ég, jusson eszedbe az a
428 V | gyermekkel az Ég, jusson eszedbe az a gyermek, aki neked azt
429 V | Visszatette a levelet az orvosi könyvbe, amelyből
430 V | amelyből Károly bizonyosan az utolsó vizsgálatára készült.
431 V | fölfedezés bántotta, mint inkább az, hogy Károly is családi
432 V | volt iránta, de nem keserü. Az első napok is langyosak
433 V | levelet, aztán elrejtette az arcképes albumba, az első
434 V | elrejtette az arcképes albumba, az első kép alá, amely az ő
435 V | az első kép alá, amely az ő apját és Károly apját
436 V | hasonlítottak egymáshoz. Az a kép bizonyos, hogy ott
437 V | bizonyos, hogy ott marad mindig az első helyen, az alatt ellehet
438 V | marad mindig az első helyen, az alatt ellehet a levél itéletnapig.~
439 V | gyermek? Mily boldog lehet az a nő, aki anya! A levélnek
440 V | nő, aki anya! A levélnek az a vége elleplezett átok!~
441 V | gondolkodott, hogy milyen lehetett az a Lachapelle Rosalie, ha
442 V | a Lachapelle Rosalie, ha az ura jobban tudta szeretni,
443 V | aztán, hogy együtt varrt az öregekkel, alkalomra várt,
444 V | Lachapelle kisasszony felől.~Az alkalom hamar elkövetkezett.
445 V | nyelvmester özvegyénél, - felelte az anyós. - Mi is volt a neve,
446 V | nem találkozik Ábellal. Az az egypercnyi megfeledkezés!
447 V | nem találkozik Ábellal. Az az egypercnyi megfeledkezés!
448 V | átjárta annak a csóknak az édessége! átjárta a testét
449 V | édessége! átjárta a testét az ajkától a sarkáig!~De a
450 V | irtózott minden szennytől. Az eskü Isten szeme előtt kötött
451 V | azonban a levél felizgatta. Az anyjának nem mert róla szólani.
452 V | mert róla szólani. Ismerte az anyja természetét. Olyan
453 V | a jó kövérasszony, mint az ébresztő óra, amely mindig
454 V | atillában, a szokott helyén, az utolsó pad mögött.~Eszter
455 V | aztán Eszter kinyitotta az imádságos könyvet, s kivette
456 V | világosságban kisillabizálta az irást, és szótlanul visszaadta.~
457 V | szótlanul visszaadta.~Akkor az asszony felkelt.~Kimentek
458 V | templomból.~Nyári forróság lepte az utcákat. A város kövei között
459 V | körtét nyujtana a férjem az egészséges oldalával. Megcsalt.
460 V | engem?~- Téged szerettelek az igaz, de idegeneket nem.~
461 V | nem mentem piszkos cipővel az oltár elé.~Ábel vállat vont.~-
462 V | vállat vont.~- Férfinál az ilyen apró kalandok nem
463 V | más mint a nőé. A léleknek az ilyen szerelmekben semmi
464 V | Kérlek, - hebegte, - hát... az ilyen apró diákkori ostobaságok...~-
465 V | darabig szinte futott, aztán az Egyetem-utcán meglassúdott.
466 V | házból, hazasietett.~Otthon az öregek csak nézték.~- Sirtál? -
467 V | nézték.~- Sirtál? - mondotta az anyja, - mi bajod?~- Elvesztettem
468 V | Eszter, - húsz forint volt az erszényemben.~És újra sírva
469 V | azért Eszter szomorú maradt.~Az orvos történeteket mondott
470 V | érezze. Elmondotta, hogy az előbbi napon egy tizenötéves
471 V | milyen jajtalanul türte az ujjának a lemetszését.~-
472 V | nem volt a megjegyzésének az elbeszéléssel, de a doktor
473 V | meghányta-vetette a fejecskéjében az ügyet. Ábel nyilatkozatá
474 V | nyilatkozatának különösen az a része foglalkoztatta:
475 V | meg szinte elrémült, hogy az ügyet újra fontolgatta.~-
476 V | bement a könyvesboltba. Az volt a szándéka, hogy nyájasan
477 V | felelte a gazda.~- Talán az a segéd úr, akinél rendeltem,
478 V | kellett utaznia: meghalt az anyja.~Eszter leeresztette
479 V | szivet pótolni igyekszik majd az élő szív. Isten vigasztaljon
480 V | betegek is úgy szokták, hogy az utolsó negyedórában vannak
481 V | negyedórában vannak legtöbben.~Az orvos többnyire csak két
482 V | óra felé szabadulhatott az asztalhoz.~Eszter harmadnapra
483 V | micsoda szegénységben élt az anyja. Ő csak a temetés
484 V | Isten nyugtassa, nem volt az olyan nehéz, mint te gondolod.
485 V | egy angyal jött volna le az égből, hogy letörölje a
486 VI | szerda délutánja szabad volt. Az asszony a hét többi napján
487 VI | Ha valahova ment, csak az anyjával vagy Lidi nénivel
488 VI | Muzeumkertbe.~Mindig azt az órát választotta, amelyben
489 VI | boltba menne le ötpercre. Az ötpercből néha két óra is
490 VI | néha két óra is lett, de az nem keltett gyanút otthon.
491 VI | mondta, hogy ezzel vagy azzal az asszonynyal miket beszélt.~
492 VI | Pedighát Ábellal töltötte ő azt az időt.~A Muzeumkertbe jobbára
493 VI | méze azé a másik férfié, - az övé csak üvegen át. Mi köti
494 VI | nézni, szerette hallgatni. Az asszony érdeklődött minden
495 VI | érdekelte, hogy hogyan él az asszony? micsoda gondjai
496 VI | micsoda gondolatai?~Mert az asszony mindent elcsevegett
497 VI | Ábelnak nem volt senkije az anyja eltávozása óta ezen
498 VI | hogy valaki érdeklődik az élete folyása iránt. Testvére
499 VI | Ábelkám. Ne zugolódj azért rá. Az életed egyszer majdcsak
500 VI | türök tovább! - lázadozott az esernyő hegyével böködve
1-500 | 501-1000 | 1001-1283 |