Part

 1 I   |        ilyen korán. És délben se. Mert hátha az anyja...~Hazament
 2 I   |           csillapítottam magamat.~Mert ha az érzésemnek engedhettem
 3 I   |           nemsokára a férje lesz?~Mert hát az lett. Sohse látták
 4 I   |  haragudhatott a fiatal­embernek, mert azt igyekezett róla leszedni.~
 5 I   |    akartam magával beszélni Ábel, mert láttam hogyan érdeklődik
 6 I   |        Aztán mindig halasztottam, mert nehéz volt megmondanom.
 7 I   |        volt szabad meg­mozdulnom. Mert ha mama meghallja, hogy
 8 I   |   legérdekesebb olvasmánya lenne. Mert csak ő érezné a sorok között
 9 II  |          magához veszi az anyját.~Mert gyöngéd szeretettel szerették
10 II  |        össze, és takarékoskodjék, mert a félrerakott pénz nagy
11 II  |           Isten a világ rendjébe, mert józanon senki se nősülne.
12 II  |         fiatalember mosolygott:~- Mert hát mi is a szépség? Ha
13 II  |     találni reggel Eszter holtan!~Mert ha Eszter is olyan szívvel
14 II  |        vagy Kardost az én uramat? Mert az én uram egy szerencsés
15 III |           van, azért van görögül, mert magyar szó még nincs reá.~
16 III |      Eszter nem szokta elkísérni, mert únta a pletykákat. A két
17 IV  |         nem fogsz nyaralni menni, mert új házasok vagytok.~Eszter
18 IV  |         ma, és te is érezted ezt, mert arra gondoltál amire én:
19 IV  |        lássuk egymást valameddig. Mert vagy te pusztulsz el, vagy
20 V   |  mindenütt. De te nem vagy férfi, mert elveszel egy olyan leányt,
21 V   |       felizgatta. Az anyjának nem mert róla szólani. Ismerte az
22 V   |            Várok talán egykicsit, mert más megrendelésem is volna.
23 V   |         nem gyujtott soha mécset, mert még olajra se volt pénze.
24 VI  |       örömei? micsoda gondolatai?~Mert az asszony mindent elcsevegett
25 VI  |           Csakis a te gyávaságod! Mert az juttatott engem ide!
26 VI  |        Ezek közé a pogányok közé! Mert ha tebenned akkor, akkor
27 VI  |        csak azért ostobál­kodtam, mert sajnáltam azt a leányt,
28 VII |         ment el a könyves boltba, mert attól tartott, hogy Ábelnak
29 VII |        leli vagy mi...~Eszter nem mert többet kérdezni. Attól tartott,
30 VII |          nem jött a litániára se. Mert eljött volna, el. Ábel nem
31 VII |   haragszik, - gondolta az orvos.~Mert ő a leszámolást viszont
32 VIII|          enni, csak egyél bátran, mert van abban valami, ami a
33 VIII|         érzem, hogy ez fáj neked. Mert én sohse láttalak rútnak
34 VIII|          az asztaltáncoltatásnak, mert minden társaságban akad
35 IX  |        kiadó.~- Nem tudok róla.~- Mert hogy halálozás történt...~-
36 X   |         Ábel, - igen gyermekkori.~Mert abban a pillanatban megmozdult
37 XII |          Én aztán belezavarodnék. Mert egy mondatot én is tudok
38 XII |         lámpásomba. Nekem kell ő, mert ösmeri a gyengeségeimet.~-
39 XII |       Ábel, - elveszem. Elveszem, mert te akarod Eszter. És hát
40 XIII|          megmaradt a régi helyen, mert oda volt szokva a közönsége.
41 XIII|       templomba gyalog mentek át, mert hiszen a Zöld-udvar a szomszédságban
42 XIV |          És ez mégjobban boszant, mert ez is kicsinylés. Azt mondja
43 XIV |        szólt rá Ábel ellágyultan.~Mert mindig ellágyult, valahányszor
44 XV  | házasságuk meg van szentelve. Oh, mert a fővárosi ember szivéből
45 XV  |        mindennap talál­kozzunk?~- Mert éreztem, hogy neked teher
46 XVII|      gondoltad? Nem oda.~- Azért. Mert én már... az én lábam már