Part

 1 I   |       rajta-ragadt a tekintete. Szinte áhitattal nézett reá. Sokáig
 2 I   |     fiatalember pillogva nézte. Szinte falta a szemével.~A Kétszív-útca
 3 I   |     volt látható. A fiatalember szinte falta a szemével a rányomtatott
 4 I   |       és kis sárga ház volt az. Szinte elmerült a bokrok és fák
 5 I   |       járnak.~És elgondolkodón, szinte szomorúan nézett a fiura.~-
 6 I   |    mosolyogva, olykor komolyan, szinte szomorún.~Szombaton aztán
 7 I   |            Nem lehet, - felelte szinte ijedten a leány, - itt lesznek
 8 I   |   ismerte, annak a gondolkodása szinte megszentelte őt.~- Valaki
 9 I   |      virág és bimbó terhe alatt szinte görnye­dezett a bokor.~Ábel
10 I   |     Ábel, olyan színtelen volt, szinte beteges.~- A bolti levegő.~-
11 I   |        suhan által. És a hangja szinte lázas volt, szinte borzongott
12 I   |       hangja szinte lázas volt, szinte borzongott a holdas éj gyönyörűségétől.~-
13 I   |   keringőzött. A sötétkék fűben szinte villogott a lába fehérsége.
14 II  |   nézhette tovább. Elfordult és szinte robogva sietett, mint a
15 II  |    kétféle. Az egyik nagybetüs, szinte feketélett tőle a papiros.
16 III |   szegfüillatot érzett, és erre szinte megrettenve pillantott fel
17 III |          Az anya aggodal­masan, szinte ijedten nézte. Az anyósa
18 IV  |        odaadta megcsókolásra, - szinte fürdött a boldogság levegőjében.~
19 IV  |         bocsátja el a cselédet. Szinte hallotta amint mondja neki:~-
20 V   |        atillás magyarok voltak. Szinte hasonlítottak egymáshoz.
21 V   |   utcákat. A város kövei között szinte rekedezett a meleg. A Károly-kaszárnya
22 V   |       tebenned is csalódtam!~És szinte fuldoklott.~- De Eszterkém...~-
23 V   |     mint a förgeteg.~Jó darabig szinte futott, aztán az Egyetem-utcán
24 V   | viselkedtem.~Reggelre kelve meg szinte elrémült, hogy az ügyet
25 V   |          másnak a felesége!?~És szinte rázta a lelkét a bánat.~
26 VI  |         menjen? Így aratás után szinte özönlenek a falusi lányok
27 VI  | Fölpattant és dühében remegett, szinte lángot fújt.~- Gyáva!~És
28 VII |        homály nagyobb.~S Eszter szinte remegve nyit be. Ábelt nem
29 VII |         emelet, 5. ajtó.~Eszter szinte repült oda.~Az emeleten
30 VII |     gyöngélkedett. Sápadt volt, szinte sárga. Hirtelenbajok lepték
31 VIII|         figyelmes irántam, hogy szinte szerelmes belém. Mindig
32 X   |     Eszter szeméhez, hogy Ábelt szinte átnyilalta. Pedig nem Eszter
33 X   |  elváltozott nagyleánynak.~Ábel szinte röstelkedve nyújtott át
34 X   |         s rápillantott a házra. Szinte jólesett neki, hogy a doktor
35 XI  |       mámoros szemmel. A szivét szinte sodorta a láng, amely Ábel
36 XIV |   borult.~Ábel úgy elfűlt, hogy szinte gőzölgött belé.~- Rossz
37 XIV |     vagy kétszer a szobában, de szinte zúgott a feje a haragtól.~
38 XIV |    Mikor az orvos elment, Berta szinte röpülve borult Ábelnak a
39 XV  |    Megbocsátotta, elfeledte.~És szinte versenyeztek a gyöngédségben
40 XV  |         nélkül is élet az élet?~Szinte megrezzent hát, mikor egy
41 XV  |      kis meglepődéssel fogadta, szinte ijedten, mintha valami bűn
42 XV  |         mosolyog. Ha engem lát, szinte röpdös. Látszik rajta, hogy
43 XVI |     álom volt, Ábel kábuldozva, szinte betegen ébredt ki belőle.~
44 XVII|          Egy szőkeszakálu ember szinte kiviritott közűlök. Ábelnak