Part
1 I | leány csak nézett. Halkan, édes vonakodással felelte:~-
2 I | Te egyetlen! Te megtalált édes álomképem!~A leány kezében
3 I | fontos ügyet. Mondja meg édes Eszter, mi az igazi ok?~-
4 I | Legyen maga is az!~Ábel édes hevüléssel ölelte magához,
5 I | között. A beszélgetésük halk, édes gügyögés volt, mint ahogy
6 I | liliomot hoztam.~- Köszönöm édes. Minek hoztad? hiszen nekünk
7 I | Micsoda?~- Te magad, édes.~Eszter elmosolyodott.~És
8 II | azt kivánom-e, hogy az az édes leány feláldozza a bizonyost
9 III | nézett rá. A nő is nézett bús édes mosolygással.~- Belesekedtem
10 III | kérdezte:~- Mi lelte az édes kis kezedet?~S a kezébe
11 III | mondotta:~- Mi lelte az édes kis kezedet?~Hát olyan fölösleges
12 III | csillapítóan beszélt:~- Vigyázz édes lányom, hiszen Károly jó
13 IV | Mire gondolsz?~- Rád édes fehérszegfűm. Olyan vagy
14 VII | szeretete? És az a bizalmas édes testvéri érzés, amely eddig
15 VII | nem akar orvost.~- Fusson édes az én felelősségemre!~Megfogta
16 VII | ismersz meg Ábel! Ábel!~- Édes Eszter, - rebegte Ábel szenvedő
17 VIII| levelek:~Berlin, nov.3.~Édes jó Eszterem!~Bocsáss meg,
18 VIII| helyett.~Ábel.~~Pest, nov.15~Édes Ábelkám!~Hogy tudtál elmenni
19 VIII| várjuk.~Boldog karácsont édes Ábelem! Menj el valahova
20 VIII| szeretettel:~E.~~december 26.~Édes!~Karácson estéjét óhajtásod
21 VIII| Hogy mindig láthatnám a te édes kis rút arcodat.~Itt Berlinben
22 VIII| legtöbbet.~Á.~~január 8.~Édes Bujdosóm!~Örülök, hogy olyan
23 IX | fájt neki. Eszter, a régi édes kis Eszter nincs többé:
24 X | Ábel a csokor illatára édes megmozdulást érzett a mellében.
25 X | ahol azelőtt! Ábel hátán édes borzongás bizsergett végig.~
26 X | végigzendült-zúdult a szívén valami édes érzés, mint mikor a tavasz
27 X | vetett, minden mozdulata édes sajgást keltett a mellében.~
28 X | előtünik Eszter is. A régi édes finom arc, csak kissé teltebb.
29 XI | Ábel!~- Te kedves! Te édes!~- Hogy megleptél!~- Te
30 XII | megházasodnod Ábel. Törökné öreg, édes lelkem. Aztán egyszercsak
31 XIII| Eszter.~- Neked köszönhetem édes! örökké hálás vagyok érte!
32 XIV | kifakadok: A betegeidnek édes porral adod a förtelmes
33 XIV | amely tele volt harmattal.~- Édes Eszterem, te kis okosom,
34 XIV | órakor végeztél. Hol voltál édes?~- Konferencián lelkem.~-
35 XV | asztalhoz.~- Bajod történhet édes!~- Nem, - felelte az asszony, -
36 XV | már néki, mint egy elmúlt édes emlék, amely havonkint egyszer-kétszer
37 XV | már szedd össze az erődet édes Eszterkém. Vonulj más szobába,
38 XV | elhagyni?~- Nem lelkem, édes eggyetlenem. Holnap már
39 XV | hallgatni a te lágyan zengő édes szavadat.~De ugy-e megérzed,
40 XV | remegés futott át. Arca édes várakozással hajolt Ábel
41 XVII| mosolygott:~- A nap nyugvását édes Ábelkám.~~VÉGE.~ ~ ~ ~
|