Part

 1 I   |               úgy megbámulta a házat, ahogy csak királyi palotát szoktak
 2 I   |            felé fordulva ült. Egyszer ahogy fölnézett, megpillantotta
 3 I   |    visszatértek. A fiatalember is.~És ahogy a fiatalember kisérte őket,
 4 I   |           mondta, olyan szemmel, mint ahogy valaki azt mondaná: Meghalok
 5 I   |       alleluja. Ha úgy beszélhetnénk, ahogy érezünk...~- Beszélhet, -
 6 I   |           akkor úgy szólhattam volna, ahogy éreztem, ott, az omnibusz­
 7 I   |              beszélhetünk mindig úgy, ahogy szeretnénk?~- Nem, - hagyta
 8 I   |       hőségtől piros finom arcocskát, ahogy a napfény a falevelek közül
 9 I   |              édes gügyögés volt, mint ahogy az alvó madár gügyög álmában
10 II  |            tovább figyelte őket, mint ahogy a ketrecbe zárt bagoly les
11 II  |             szívvel szeretné őt, mint ahogy ő Esztert, eltaszitaná Eördöghöt.
12 II  |           csakugy világlott a lámpás, ahogy szokott. A vendégek már
13 II  |              Hát akkor:~- Gyere: lesz ahogy lesz. Élünk kenyéren és
14 III |             tükör, csontkeretü tükör. Ahogy ott gyönyörködik az arcában,
15 IV  |          hangon folytatta:~- Tudod ma ahogy megfeledkeztem arról, hogy
16 VI  |               lezuhintotta a záporát.~Ahogy leszórta magáról az utcai
17 VIII|   karácsonestére. Velök töltöttem.~De ahogy ott ültünk a kétaraszos
18 VIII|               szobában vetköződnie.~S ahogy ott ült a karosszékében,
19 IX  |              nem valami nehéz?~- Csak ahogy szokott lenni ilyenkor.~-
20 X   |             lássák a divatos ruhákat. Ahogy a Nagy Kristóf szobrához
21 XII |            bizalmasan beszéltek, mint ahogy testvérek szoktak, fordult
22 XII |             úgy eresztett útnak, mint ahogy a tyúkot kiröpítik a ketrecből.
23 XIII|            Hát inkább úgy van minden, ahogy ő akarja.~- Dehát nekünk
24 XIV |        nyájasságán, hogy csak afféle, ahogy a betegeivel udvariaskodik.
25 XIV |          kályhát. Gyönyörködve nézte.~Ahogy a tűz fénye rápiroslott
26 XIV |      Bertácskám. Hiszen ha úgy volna, ahogy te mondod, de magad is érzed,
27 XIV |            tűz fénye rádpiroslott. És ahogy ott ültél fehér kabátban,
28 XIV | Megházasítottalak. Köszönd meg te is, ahogy Berta köszöni.~- És te ezt
29 XV  |               Fölkelt és letörülte.~S ahogy igy állott, Ábel gyöngéden
30 XV  |              örül az ő örömének, mint ahogy ő nem örült, mikor Eszternek
31 XV  |         Rosalie, de nem mondtam ki. Ő ahogy rámnézett, le­olvasta az
32 XV  |     boldogítani.~S lecsüggedt a keze, ahogy a szárnyatörött galamb lecsüggeszti
33 XV  |                Hagyj itt mindent!” És ahogy ő szólott: „Ha most nem
34 XVII|               be a Délibáb-utcába.~És ahogy így bicegnek, Ábel az asszonyra
35 XVII|          szőkesége sárgább volt, mint ahogy ő emlékezett magára, dehát
36 XVII|               csöndes élete lehetett. Ahogy ő akarta...~- Hát az igaz,
37 XVII|               úgy nem szeretted, mint ahogy engem szerettél... leánykoromban?~
38 XVII|            hogy mégis találkoztunk!~S ahogy az öregasszony mellette