Part

 1 I   |          Ideges megrándulással szólt rá:~- Ostoba!~Ugye furcsa lett
 2 I   |              találkoznak, csomót köt rá az égi kéz, s azt a csomót
 3 I   |         koronakincseket bízták volna rá, hogy őrizze. Azt is tudta,
 4 I   |         leány kezét, és esdőn nézett rá:~- Nem beszélhetünk többet?~-
 5 I   |               A leány habozva nézett rá.~- Minek?~- Minek? Esztike,
 6 I   |          szeretnénk?~- Nem, - hagyta rá csendesen a leány.~Aztán
 7 I   |    kételkedhetett benne. Csak nézett rá elképedten, megdermedten.~-
 8 I   |            napfény a falevelek közül rá­aranylott. Eszter behunyta
 9 I   |             hosszu szoknyában! S még rá a krinolinban. Magának is
10 II  |            beteg.~- Remélem nem lesz rá szükségem, - felelte a fia.~
11 II  |             Ez az igazi, - bolintott rá az ügyvéd.~- Nem hallgathatom, -
12 II  |          merlek tegezni, nincs jogom rá.~- De én akarom, én kivánom.
13 III | megszorította Eszter kezét.~S nézett rá. A nő is nézett bús édes
14 III |           szaladsz te orvoshoz! Fujj rá, aztán megvan.~Másnap vasárnap
15 III |      felesége kezére. De úgy öntötte rá, olyan hivatalosan, tudományosan,
16 III |              Ott van most is. Vártam rá egyideig. De jobb tán, ha
17 IV  |            és elment.~Aztán kisidőre rá látta hogyan kel fel Eszter
18 IV  |          délutánja. Hiszen emlékszel rá: azt mondtad egyszer, hogy
19 V   |        ránézett Ábelra:~- Mit szólsz rá?~- Sajnálnálak, ha neked
20 V   |           szó balzsamként olvadozott rá lassankint a szivére.~-
21 VI  |           Ábelkám. Ne zugolódj azért rá. Az életed egyszer majdcsak
22 VII |            oldalára, ahol fáj. Aztán rá kell kényszeríteni, hogy
23 VII |              feleségét.~- Nincs joga rá! Senkinek. Mit tett az az
24 IX  |              Téged vártalak, - szólt rá Ábel, - állj csak meg.~-
25 X   |            ül mellette, az vigyázgat rá, arra mosolyog, annak beszél,
26 X   |        táblámról. Új jegyek kerülnek rá.~Vasárnap mégis eszébe jutott
27 XI  |              nyakához fonulva nézett rá mámoros szemmel. A szivét
28 XI  |             arccal hallgatták. Berta rá se nézett.~- No persze:
29 XII |        kiröpítik a ketrecből. És még rá a menyekző estéjén bort
30 XIV |          eléje, de Ábel nem gyujtott rá. Eszter rá-rápillantott.~
31 XIV |                 Ez a hit, - mondotta rá diadalmasan Ábel, - az ismeretlen
32 XIV |         haraggal, - hogy többet soha rá nem nézek! Fogadom, ha mégegyszer
33 XIV |         nyomta.~- Eszterkém! - szólt rá Ábel ellágyultan.~Mert mindig
34 XV  |            Hátha a szülők késztették rá. Akkor is a szülőket büntessük,
35 XVI |       ezüstlapra gondolt.~- Aludjunk rá eggyet, - sohajtott aztán, -
36 XVII|           tudta kicsoda? Csak bámult rá. Közben rápillantott az
37 XVII|             téged Ábelkám! Emlékszel rá? Egy hétre az után a szomoru