Part

 1 I   |     nézték a különös küzdelmet.~- Szegény! - mondta a leány.~Két sz-szel
 2 I   |           gyakorta mondo­gatta:~- Szegény!~És mosolyogva csóválgatta
 3 I   |       csak azt se mondta volna:~- Szegény.~Pedig hát van a szívünkben
 4 I   |           jártunk. Csakhogy az én szegény apám oda is veszett az isaszegi
 5 I   |     ananászt?~… Hiszen, ha valami szegény varróleány volna, akinek
 6 I   |          a bokorba.~- Sokat evett szegény, - mondta aggodalmasan.~
 7 I   |           akkor nincs vége. Oh te szegény jó lélek te! És te itt álltál
 8 II  |           a kezét Ábel karjára:~- Szegény Ábelkám.~- És nincs menekvés?~
 9 II  |           meg, Eszterkém, hogy én szegény ördög vagyok, az meg gazdag
10 V   |           lassankint a szivére.~- Szegény Ábel, - gondolta, - nagyon
11 V   |      fejével könnyedén köszönt.~- Szegény Ábel, - gondolta künn megrázkódó
12 V   |  könnyezve omlott Ábel mellére:~- Szegény Ábelkám! Szegény Ábelkám!~-
13 V   |       mellére:~- Szegény Ábelkám! Szegény Ábelkám!~- Köszönöm, - felelte
14 V   |    szomszédoktól. Sohse költött a szegény öregasszony semmire. Csak
15 VI  |    Krajcárkaparó fösvény medve.~- Szegény Ábelkám. Ne zugolódj azért
16 VI  |    töltenem. Az anyám is ott volt szegény. Akkor mondta, hogy valahányszor
17 VI  |         hogy bárcsak meghalnék.~- Szegény Ábel.~- De apám szava jutott
18 VI  |      anyósom és szidja, zaklatja. Szegény leánynak már a szeme pillája
19 VI  |         szegődségnek. Ott rídogál szegény a konyhán, s panaszkodik
20 VII |           És hogy gyávázta Ábelt, szegény jó Ábelt!~Az a gondolata,
21 VII |        azért betegedett meg... óh szegény Ábel! Bizonyára azért nem
22 IX  | csináltatom, és szalag nélkül. Oh szegény Eszter! Szegény Eszter!
23 IX  |        nélkül. Oh szegény Eszter! Szegény Eszter! De miért is voltam
24 IX  |   igazitanak az angyalok az égre.~Szegény asszony! Szegény asszony!~
25 IX  |         az égre.~Szegény asszony! Szegény asszony!~Darabideig még
26 X   |      megvan, de az anyja meghalt. Szegény. Jó vidám kövér asszony
27 X   |           odavetette a kérdést:~- Szegény kis doktorné. Ugyan kérdezte-e,
28 XI  |         szakadt föl a melléből:~- Szegény Ábel!~Ábel elszomorodva
29 XII |        kezét Ábel kezére tette:~- Szegény barátom!~~Egy őszi napon
30 XIII|     utólja volt.~Ábel megértette. Szegény asszony azt szenvedte át,
31 XV  |           megcsókolta az arcát.~- Szegény Eszter!~Eszter szomorúan
32 XV  |        Azelőtt én mondtam mindig: Szegény Ábel! most te mondod: Szegény
33 XV  |     Szegény Ábel! most te mondod: Szegény Eszter.~És kezet nyujtott.
34 XVII|   sajnálkozón csóválta a fejét.~- Szegény Ábel! Azt hittem már unokáid
35 XVII|           képedet? Irén festette, szegény boldogult jó Irénem.~- Láttam.
36 XVII|          tudod mi vége lett az én szegény egyetlen leányomnak? A kapitány