Part

 1 I   |       Később aztán elkomolyodott:~- Mért este, titkon? Mért nem hítt
 2 I   | elkomolyodott:~- Mért este, titkon? Mért nem hítt rendes látogatásra
 3 I   |            az öregapám.~- Hát akkor mért nem mutatkozhatok be? Hiszen
 4 I   |           azt kérdezi magában, hogy mért fogadtam hát el a maga közeledését,
 5 I   |  megszomorítani magát. Hiszen nincs mért tagadnom, hogy én is úgy
 6 I   |            gondolok reá.~- Tudja ma mért imádkoztam?~- Miért, Esztike?~-
 7 I   |       tovább csokorba a virágait.~- Mért nem lehet megállítani a
 8 I   |                óh te hű angyal! Hát mért nem mentél haza? Nem jöhettem
 9 II  |        fiatal doktor vállat vont.~- Mért ne? Az én boncoló késem
10 II  |             az ablaka alatt, nem, - mért is okozna neki ijedelmeket,
11 II  |             megmondani persze, hogy mért sirok. De holnap, holnap
12 II  |    rontsam-e a maga szerencséjét?~- Mért magázol? Ne magázz!~- Nem
13 III |            könyökölt. Mosolygott:~- Mért kötelezne engem a házasság
14 IV  |           Csak Kardosné tudta, hogy mért érdeklődik annyira a leánya
15 IV  |             Ábel nem kérdezte, hogy mért mennek oda? Tudta, s mosolyogta.~
16 IV  |            Ábel búsan nézett reá:~- Mért? Haragszol tán érte?~Eszter
17 IV  |            szólalt meg bágyadtan:~- Mért nem beszélsz nyiltan? A
18 IV  |         felelte szeliden Ábel. - De mért nem beszélsz nyiltan.~-
19 IV  |        megtarthatom, a te emlékedet mért keljen eldobnom? És éppen
20 VIII|            vagy, mikor rút vagy?~De mért nem is lehet az emberi arcot
21 X   |         élet csupa igazságtalanság. Mért kellett annak a nőnek ahhoz
22 XI  |           elém áll, és azt kérdezi: Mért hagytad el apámat?~Ábel
23 XI  |     haragszol. Azt kérded magadban: mért veti ez az asszony magát
24 XII |             Apám is korán őszült.~- Mért nem házasodol meg? Meg kellene
25 XII |        délben azt kérdezte tőlem:~- Mért nem jön hozzánk Ábel bácsi?~
26 XII |      tréfálni, - rebegte a leány.~- Mért volna ez tréfa? - mondotta
27 XIII|            kocsiba.~- És a szakálad mért vetted le?~Ábel meg volt
28 XIV |         Eszter arcán, hogy megérti, mért nem fogadja el Ábel a szivart.
29 XIV |        kérlelőn nézett reá.~- Dehát mért? Nem szereti?~És a szeme
30 XIV |    sóhajtott:~- Sajnos. Tudom, hogy mért tetszik; tudom hogy mért
31 XIV |            mért tetszik; tudom hogy mért szeretem. A fajfentartás
32 XIV |        biggyesztett:~- Dicsekvők.~- Mért?~Berta biggyesztett:~- Dicsekvők.~-
33 XIV |           is cuppantott egy csókot.~Mért cselekedte? ő tudta.~Vidáman
34 XV  |            jön az a harmadik lélek? Mért csatlakozik a szivünkhöz?
35 XVII|             rám nézett:~- Anyácskám mért nem jön hozzánk Ábel bácsi?~
36 XVII|        agyonlőtte.~Ábel elhőkölt:~- Mért?~Eszter sokáig tartotta