Part

 1 I   |         fiatalemberre s eltűnt.~Aztán ismét visszatért. Öntöző kannácska
 2 I   |             virágait. A rózsát is. És ismét kipillantott.~A fiatalember
 3 I   |             többi cserép közé.~Másnap ismét megjelent s örült, hogy
 4 I   |              Városház-téren, s kiment ismét az első omnibuszszal a Kétszív-útcába.~
 5 I   |              még-messzebb elsétált és ismét visszatért.~Öt óra tájban
 6 I   |              de találkoznunk kellett.~Ismét hallgattak. A leány a ház
 7 I   |           tudom...~- Mégis...~A leány ismét ránézett a fiura, pillogott.~-
 8 I   |                köszönöm.~S megragadta ismét a leány kezét.~- Köszönöm.
 9 I   |              következő szombaton Ábel ismét kifejezte azt az óhajtását,
10 I   |          fölkelek hajnali ötórakor és ismét tanulok. Aztán, ha a nyolc
11 II  |    hallgathatom, - mondta a hölgy.~És ismét odább lépett.~A fiatalember
12 II  |               szebb látvány a víznél.~Ismét nevettek.~Csak a pap maradt
13 II  |              Aztán harmadnapra kapott ismét levelet. Csak ennyit: Nem
14 III |       elhalaványult egy percre. Aztán ismét elmosolyodott.~- Ülj le
15 III | Végigtekintett a könyvek falán. Aztán ismét Ábelra fordult az arca:~-
16 IV  |              Aztán Eszter szólalt meg ismét:~- Nem tudom mikor láthatlak
17 VI  |                VI.~Aztán a barátságuk ismét a régi Csendes tengeren
18 VII |       forintot, s mondta, hogy holnap ismét hoz pénzt. Könnyes szemmel
19 VII |             Lidi néni mellől. Délután ismét kapta a napernyőjét: lódult
20 VIII|          táncolj.~Szilveszter estéjét ismét Erdőssyéknél töltöm. Éjfélkor
21 X   |              Egyszer beszélünk, aztán ismét nem látom, nem látom talán
22 X   |            újra megküldötte.~Ekközben ismét kitavaszodott. A levegő
23 X   |               Emlékszik-e még reá?~És ismét kishijja volt, hogy vonatra
24 X   |           Hogy mehetne annyi idő után ismét Eszter elé?~Mégis szeretett
25 XI  |             ahol Mádi Mózes. Kezdődik ismét a sétálás a Paradicsomkert
26 XII |                               XII.~És ismét folytatódott az epedés végtelen
27 XII |            tovább.~~Másnap aztán Ábel ismét maga ment a találkozóra.~-
28 XIV |         sóhajtott Eszter.~Harmadnapra ismét elment Bertához, és korholta,
29 XV  |            hazaért, Bertával telt meg ismét a szeme és lelke. Az akadémiai
30 XV  |               könyörgő szemmel nézett ismét Ábelra:~- Ne hagyj el!~-
31 XV  |                De nem fogadták el.~És ismét megeredtek a könnyei.~-
32 XV  |                A szemében is látszott ismét a régi életerő.~Mikorra
33 XV  |             Valamit akart mondani, de ismét kifejlett a karjából.~A
34 XV  |             egyszer?~Vélte, hogy Ábel ismét az övé, mint valamikor,
35 XVII|             szikla...~- Együtt nézzük ismét Eszterkém a nap fölkeltét.