Part

 1 I   |             feje mellett, az ablakon át az épületekre.~Közben az
 2 I   |             látott a kerítés bokrain át bent az uzsonna-asztalnál.
 3 I   |              ott és várt.~A lombokon át négyszögletü kis fénylap
 4 I   |            ünnepi borzongások jártak át.~- Szép lehetett.~- De az
 5 I   |           megrezzentek.~A sötétségen át a kövér asszony kiáltása
 6 I   |              És csüggedten ballagott át a Városmajoron.~Az út sötét
 7 II  |       házasság... Annyi válópör ment át a kezemen, hogy a házasságnak
 8 II  |              napraforgó­ként sárgult át a lombokon. Kik lehetnek?~
 9 II  |             bará­tok teljes életükön át. Egyszerre is házasodtak.
10 III |           kalpag. Az arca a fátyolon át is piros a hidegtől.~Ábel
11 III |       Belesekedtem a kirakat hézagán át, - kezdte, - láttam, hogy
12 III |        kisérte, aztán a Magyar-utcán át tovább és tovább.~Az orvos
13 III |            Ki kisért a Hatvani-utcán át?~Az asszony elhalaványult.~-
14 IV  |   fájdalomnak egy új örvénye forgott át a szivemen. Arra gondoltam,
15 IV  |         álmom!~Az asszony a könnyein át mosolyogva, némán intett
16 V   |        spanyolviaszért. Nem öltözött át, csak épp a kalapját vette
17 VI  |         férfié, - az övé csak üvegen át. Mi köti hozzá? Nem talált
18 VI  |         asszony csaknem futva haladt át a játszó gyermekek cso­portjain.
19 VII |         éjfélután két órakor fordult át a válságon. Az orvos azt
20 VIII|    állapotoddal nagy változáson megy át: azt gondolom, hogy te most
21 VIII|                Ábel...~A szempilláin át opálszín női arcot látott,
22 X   |          szinte röstelkedve nyújtott át neki egy kisleányos kék-bársony
23 X   |           első meleg lehellete száll át a téli világon, és minden
24 X   | csatlakozhatna hozzá, hogy két utcán át elkísérje.~De kirázta a
25 XII |              lelkem: Budára hajtatok át az egyik Karácsony grófhoz.
26 XII |        percnyi kínos csend fagylalta át a társaságot.~A doktorné
27 XIII|              templomba gyalog mentek át, mert hiszen a Zöld-udvar
28 XIII|        Szegény asszony azt szenvedte át, amit valamikor ő. De hogyan
29 XIV |            kissé a tudomány szitáján át szemléli, de nem közönséges
30 XV  |              telt meg, s a könnyeken át hálásan nézett Ábelra.~~
31 XV  |          Eszter kezén remegés futott át. Arca édes várakozással
32 XVI |               Vége! Többet nem lépem át a küszöbét!~Aztán arra gondolt,
33 XVII|          napfény rásütött az ablakon át az asszony bársonykabátjára