1-500 | 501-1000 | 1001-1283
Part
501 VI | kérdést, hogy én vagyok-e az asszony a háznál?~Akkor
502 VI | meg kellene vennünk. Látod az én boldogult apám mondott
503 VI | vele egy órát töltenem. Az anyám is ott volt szegény.
504 VI | győztek.~- Okos ember lehetett az a te apád.~- Az volt, ha
505 VI | lehetett az a te apád.~- Az volt, ha nem is afféle könyves
506 VI | Eszter. Olyan voltam mint az agyonvert ember, akiben
507 VI | És egyetlen gondolatom az az óhajtás volt, hogy bárcsak
508 VI | És egyetlen gondolatom az az óhajtás volt, hogy bárcsak
509 VI | De apám szava jutott az eszembe, s mintha erre valósággal
510 VI | Eszter sose olvashatta le az arcáról, mit gondol. Soha
511 VI | bajait. Olyan volt mint az ismeretlen ház, amelynek
512 VI | úgy forranak össze, mint az ojtott ág a törzszsel. A
513 VI | vére-keringése egy.~És ez az egység különbözteti el az
514 VI | az egység különbözteti el az anyóst is a vőtől vagy menytől.
515 VI | is a vőtől vagy menytől. Az anyós még mindig magát érzi
516 VI | mind a két fél. És ahol az egyik házastárs az anyjával
517 VI | ahol az egyik házastárs az anyjával marad lélekegységben,
518 VI | pokoli szerződés.~De Eszter az anyjával se volt egységben.
519 VI | egységben. A házasságra az anyja kényszerítette. De
520 VI | kényszeríteni meleget is a szívbe?~Az egységet Ábellal érezte
521 VI | egységet Ábellal érezte az asszony. Ábel arca nem takart
522 VI | ideges-izgatottan jelent meg az asszony a Muzeum kertjében.~-
523 VI | Megaláztak! - rebegte az asszony kiomló könnyel. -
524 VI | Megaláztak!~Aztán hogy az izgalmát elsírta, töviről-hegyire
525 VI | délelőtt elbocsátást mondott az anyósom a cselédünknek,
526 VI | már öt órakor fölcsengeti az anyósom és szidja, zaklatja.
527 VI | el Rózikám, itt maradsz.~Az anyósom erre rám herreg:~-
528 VI | herreg:~- Mit avatkozol az én dolgomba!~- Bocsánat
529 VI | Bocsánat anyám, - felelem - ez az én dolgom, nem a magáé.~-
530 VI | szóba: összecsatáztunk. Az anyám csak kérlelt. Aztán
531 VI | nálam a pénztár: én vagyok az asszony!~Ábel hüledezett.~-
532 VI | szólt a férjed?~- A férjem az anyjára nézett, arra a konok
533 VI | kálvinista boszorkányra, az meg azt mondta, hogy ha
534 VI | No és aztán?~- Aztán az lett a vége, hogy a férjem
535 VI | hogy kérjek bocsánatot az anyjától. Rámparancsolt,
536 VI | szava zokogásba fulladt. Az arcát a zsebkendőjébe temette.~
537 VI | tudod ő öregebb. És ha ezzel az ügy elintéződött...~- Így
538 VI | Eszter, - a te gyávaságod az oka!~- Az én gyávaságom?~-
539 VI | te gyávaságod az oka!~- Az én gyávaságom?~- Csakis
540 VI | Csakis a te gyávaságod! Mert az juttatott engem ide! Ezek
541 VI | Éltünk volna kenyérhajon, de az én kenyerem lett volna!
542 VI | volna pince-szobában, de az az én szobám lett volna!
543 VI | volna pince-szobában, de az az én szobám lett volna! És
544 VI | lett volna! És elvégre is az az anyámnak is kötelessége,
545 VI | volna! És elvégre is az az anyámnak is kötelessége,
546 VI | lódult, hogy elérje. De az asszony csaknem futva haladt
547 VI | utólérhette volna, már künn volt az utcán.~~Mikorra Eszter hazaért,
548 VI | Ahogy leszórta magáról az utcai ruháit, mintha a dühét
549 VI | újra felöltözködött.~De az anyós lépett be akkor hozzá,
550 VI | anyós lépett be akkor hozzá, az öreg anyós és könnyes szemmel
551 VI | volt zörgés, - folytatta az öregasszony, - a ti családotokban
552 VI | családotokban is a szeretet volt az úr a háznál. Ha kívánod,
553 VI | hogy nem talál most helyet.~Az arcát is megcsókolta.~-
554 VII | is ő szólott volna akkor az ő nyelvén. Dehát ki? Dehát
555 VII | Ábelt, szegény jó Ábelt!~Az a gondolata, hogy Ábelra
556 VII | annyira irtózott attól, hogy az anyja arcát szenvedőnek
557 VII | gondolatokként jelentkezett nála az a vélekedés, hogy hozzámehetne.~
558 VII | mit gondol most, hogy mi az ő szeretete? És az a bizalmas
559 VII | hogy mi az ő szeretete? És az a bizalmas édes testvéri
560 VII | Ábelnak a nyakába borul ott az idegenek előtt, vagy letérdel
561 VII | vet magára.~De hol járt az ő gondolata az Istentől.~
562 VII | hol járt az ő gondolata az Istentől.~Az orgona megszólal.~
563 VII | ő gondolata az Istentől.~Az orgona megszólal.~Ahányszor
564 VII | orgona megszólal.~Ahányszor az ajtó világossága bevillan,
565 VII | boltba.~Ábel nem volt ott.~Az asszonyka alig bírta elrebegni
566 VII | Eszter szinte repült oda.~Az emeleten egy fehérhajú,
567 VII | lakik?~A nő némán mutatott az ajtóra.~- Hallottam hogy
568 VII | Bizony beteg, - felelte az asszony a vasalóra hajolva.~
569 VII | A doktorné kopogtatott az ajtón.~Gyermekhang kiáltotta
570 VII | felbontott ágyat pillantott meg. Az ágy előtt egy tizenkét éves
571 VII | pirosan ült inkább mint feküdt az ágyban. A feje be volt kötve.
572 VII | játszottak.~- Ábel, - kiáltotta az asszony. - Nem ösmersz meg?~
573 VII | Fusson érte kedves. Az édesmama bizonyára megengedi.~
574 VII | A leány vonakodva nézett az asszonyra, aztán Ábelra:~-
575 VII | akar orvost.~- Fusson édes az én felelősségemre!~Megfogta
576 VII | Megfogta Ábel kezét. Olyan volt az, mint a tűz. Aztán levette
577 VII | Kétablakos utcai szoba volt az, de szegényes: egy vedlett
578 VII | egy ijedt szemü Mária-kép. Az egyedüli öröksége. Elhozta,
579 VII | azzal tért vissza, hogy az orvos úr mingyárt jön.~-
580 VII | asszony is bekisérte.~Leült az ágy mellé. Megolvasta az
581 VII | az ágy mellé. Megolvasta az érverést. Megtapogatta a
582 VII | Jóravaló ember. Pontos fizető.~Az orvos bólintott. Aztán receptet
583 VII | Tüdőgyulladás, - felelte az orvos az írásból felpillantva. -
584 VII | Tüdőgyulladás, - felelte az orvos az írásból felpillantva. -
585 VII | bólintással köszönte meg.~Az orvos tovább írt. Nem hallatszott
586 VII | hallatszott más a szobában, csak az orvos órájának a kecegése.~
587 VII | aggodalmasan nézett a betegre.~Az orvos megszólalt:~- Borogatást
588 VII | megszólalt:~- Borogatást az oldalára, ahol fáj. Aztán
589 VII | tüdőgyulladás, - felelte sértődve az orvos.~- Hiszen nem azért...
590 VII | dadogta Eszter.~- Ezt az orvosságot hozassák meg
591 VII | betegre bámult. A leányka mint az ijedt macska Eszterre.~Aztán
592 VII | ápoló kell. Ki lesz mellette az éjjel?~Berta vállat vont:~-
593 VII | beteg mellé valakit. Elővett az erszényéből öt forintot,
594 VII | történt meg?~- Eszter csalja az urát!~- Eszter? - hőkölt
595 VII | emeletre, ez már gyanús.~- Az én leányom, - rázta a fejét
596 VII | fejét a kövér asszony, - az én leányom nem jár senkihez!~-
597 VII | jár, - felelte szigoruan az öregkisasszony.~A réklije
598 VII | asszonynyal és egy kisleánynyal az ágy mellett. Orvosságszag,
599 VII | elfehérült. De nyugodt volt az arca és elszánt.~- Kicsoda
600 VII | és elszánt.~- Kicsoda ez az ember? - szólalt meg végre
601 VII | a betegre mutatva.~- Ez az ember, - felelte fölvillámló
602 VII | felelte fölvillámló szemmel az asszony, - ez az ember Lachapelle
603 VII | szemmel az asszony, - ez az ember Lachapelle Rosalienak
604 VII | Megfogta a csuklóját: olvasta az ere verését, megnézte az
605 VII | az ere verését, megnézte az orvosságot, kitakarta a
606 VII | kitakarta a beteg mellét. És az öregasszonyhoz fordult:
607 VII | rakjanak a mellére, tízet. Az én felelősségemre.~S még
608 VII | föl a lépcsőn. A doktor az ajtóban szótlanul előrebocsátotta.
609 VII | rányitott a leányára, és az ablakba vonta:~- Mit cselekedtél
610 VII | azt itélné: nem jól van.~- Az a boltos-legény...?~- Beteg.
611 VII | kezét összecsapta:~- De az Isten szerelmére Eszter,
612 VII | én róla?~Aztán megölelte az anyját:~- Ne aggódjék és
613 VII | ment. Aztán a vacsoránál az volt az első szava, hogy
614 VII | Aztán a vacsoránál az volt az első szava, hogy megkinálta
615 VII | jelentett: lássuk: haragszol-e?~Az asszony szótlanul vett ki
616 VII | nem haragszik, - gondolta az orvos.~Mert ő a leszámolást
617 VII | feleségétől várta.~De hogy az asszony nem kezdett, ő se
618 VII | Szokott-e eljárni a feleségem az én távollétem alatt?~- Nem.
619 VII | elnyomd a szikrát.~- De hiszen az egy féligholt beteg, - felelte
620 VII | féligholt beteg, - felelte az orvos a levegőbe csapva.~
621 VII | magyarázatot.~Különösen az fúrta a fejét, hogy hogyan
622 VII | a Lachapelle fiu Pestre?~Az még csak eszébe se jutott,
623 VII | Másnap a doktorné letérdelt az anyja elé:~- Anyám! Engedelmeskedtem
624 VII | halottaknak: odaáldoztam nekik az életemet. Engedelmesked
625 VII | feláldoztam a boldogságomat. De az az ember beteg! Beteg az,
626 VII | feláldoztam a boldogságomat. De az az ember beteg! Beteg az, aki
627 VII | az az ember beteg! Beteg az, aki nekem legkedvesebb
628 VII | legkedvesebb a világon.~Az anyja szeme elnedvesült:~-
629 VII | órakor fordult át a válságon. Az orvos azt mondta, hogy meg
630 VII | susogta ijedt szemmel az asszony, - de ne mondja
631 VII | a beteg épülni kezdett, az asszony megfogta az alkalmat,
632 VII | kezdett, az asszony megfogta az alkalmat, hogy a szivére
633 VII | beszéljen:~- Lássa Nyéky úr, az én leányom boldog volna,
634 VII | Ábel hitetlenül nézett reá.~Az asszony folytatta:~- Az
635 VII | Az asszony folytatta:~- Az ura a legjobb ember a világon.
636 VII | megöli. Olvastam én már az ujságokban olyat, hogy a
637 VII | joga rá! Senkinek. Mit tett az az ember?~- Egy rossz szó
638 VII | rá! Senkinek. Mit tett az az ember?~- Egy rossz szó nem
639 VII | Szervita-templomba.~Felöltözött és fogta az imádságos könyvét.~Azon
640 VII | rút őszi esső pacskolta az ablakokat. Az öreg nők mind
641 VII | pacskolta az ablakokat. Az öreg nők mind otthon maradtak.
642 VII | egyenesen Ábelhoz.~Ábel már az ablaknál ült és egy piros
643 VII | olvasott. A szoba közepén az asztalon kettényitott koffer,
644 VII | igérte. Hát Eszterkém ütött az óra!~- Micsoda óra Ábelkám?~-
645 VII | mennyország kulcsát lenyújtotta az Ég! Fogd: tartsd hát a kezed.
646 VII | Hát lelkem, megkaptam az örökségemet.~- Örökségedet?~-
647 VII | üvegcsőben.~Eszter leöntötte az aranyakat az ablak párkányára.
648 VII | Eszter leöntötte az aranyakat az ablak párkányára. Bámult,
649 VII | Hálistennek Ábel! Megsegített az Isten!~És a nyakába borult.~-
650 VII | Ábel - hát most már Eszter az enyém vagy. Az enyém. Holnap
651 VII | már Eszter az enyém vagy. Az enyém. Holnap megindítod
652 VII | látod, hogy a karcsuságom... az ördögé!~ ~
653 VIII | Ment azon betegen. Eszter az anyjától tudta meg, hogy
654 VIII | mindig a lelkem.~Mingyárt az első napon beiratkoztam
655 VIII | azt a foglalkozást, hanem az az örökös lekötöttség, az
656 VIII | a foglalkozást, hanem az az örökös lekötöttség, az a
657 VIII | az az örökös lekötöttség, az a reggeltől estig való rabság,
658 VIII | magam gazdája vagyok is, az nekem elviselhetetlen.~Itt
659 VIII | van. Ablakomba bekandikál az akácfa lombja. Nem tudom,
660 VIII | Írsz nekem? Áldjon meg az Isten, ha írsz! De gondold
661 VIII | mint egy elviselt ruhát.~Az utolsó rózsát amit küldtél,
662 VIII | látlak viszont. Legalább az én kézszorításom lett volna
663 VIII | kézszorításom lett volna az utolsó melegség, amit Magyarországból
664 VIII | távozásod! Egy hétig sírtam. Az a gondolat fájt, hogy közénk
665 VIII | Eördögh gyermekét. Várjunk. Az élet tele van csodás véletlenekkel.
666 VIII | mozogj a levegőn akár jó az idő, akár rossz. Továbbá,
667 VIII | könyv, hogy tápláló ital.~Az életem csendesen folyik.
668 VIII | sétálnak tekörülötted. Mintha az én betegem volnál, mintha
669 VIII | mintha rám volnál bizva az Égtől, hogy felelős vagyok
670 VIII | Szégyenkeznék, ha látnál.~Az anyósom beteg. Máskülönben
671 VIII | pont kilenc órakor nézz az órára és érezd, hogy reád
672 VIII | vagy?~De mért nem is lehet az emberi arcot a tükörbe belefogni?
673 VIII | találtál. Írd meg, hogy milyen az a leány? Művelt-e? kedves-e?
674 VIII | szív, amely helyettesítené az enyémet. Hiába most már:
675 VIII | könyvbe ragasztanak bele.~Az élelmezésed jó-e? Gondolnak-e
676 VIII | kisebb. Kissé nagyfejü, de az arca akár a milói Vénuszé.
677 VIII | van. Mához egy hétre lesz az esküvőjük.~~És így következtek
678 VIII | értesítette Ábelt, hogy az anyósa meghalt. És így végezte
679 VIII | napon nem utazom-e el én is az anyósom után? Fiatal asszonyok
680 VIII | tudhatják, hogy fölkelhetnek-e az első gyermekágyból.”~~Abban
681 VIII | első gyermekágyból.”~~Abban az időben még sok helyen foglalkoztak
682 VIII | sok helyen foglalkoztak az asztaltáncoltatás csodáival,
683 VIII | egy természettudós lakott. Az is kutatta a titkot, Erdőssy
684 VIII | festőre gyanakodott, hogy az pajkoskodik a némettel,
685 VIII | hiszen azért is múlt divatja az asztaltáncoltatásnak, mert
686 VIII | nevet a markába. De egyszer az ő keze volt az asztalkán
687 VIII | De egyszer az ő keze volt az asztalkán s az asztal azonnal
688 VIII | keze volt az asztalkán s az asztal azonnal megindult.
689 VIII | legjobban.~Egy áprilisi estén is az asztalkára teszi a kezét,
690 VIII | várja, hogy mit kérdeznek?~Az asztalka inog és mozog.
691 VIII | volt ez a szó: Eszter.~- Ki az? - kérdezték Erdőssyék.~
692 VIII | Hideg áprilisi nap volt az, még hó is esett. A kályhájába
693 VIII | arcot látott, Eszternek az arcát. De csak olyan volt
694 VIII | arcát. De csak olyan volt az, mint a füst, olyan lengő,
695 VIII | Ábel érezte, hogy haj simul az arcához. Érezte a selymét,
696 VIII | a selymét, a melegségét, az illatát annak a hajnak.~-
697 VIII | hazaérkezett, s hogy elszendergett, az arca ahhoz hajlott.~De Ábel
698 VIII | bámult a lámpása lángjába. Az arca színe elhalványult.~
699 VIII | Egyszer aztán kilódult az ágyból. Megnézte az óráját.
700 VIII | kilódult az ágyból. Megnézte az óráját. Megnézte a vasuti
701 VIII | járatrendet.~Éjfélre künn volt az állomáson.~ ~
702 IX | bácsi!~Ábel csókot nyomott az arcára, s lerázta magáról:
703 IX | Mit tud a doktornéról?~Az asszony vállat vont:~- Ide
704 IX | Ide szerdán szokott jönni az anyja. Ma csütörtök van.~-
705 IX | mikor volt itt utoljára az anyja?~- Egy hete.~- És
706 IX | szakadt a háztartás terhe. Az öreg Eördöghné...~- Meghalt,
707 IX | volna a köszvényét: most meg az fekszik. Egyebet nem beszélt.
708 IX | megtudakolta, hogy kik haltak meg az utóbbi tíz napban? Aggódó
709 IX | milyen találkozás!~És megállt az utcán. A lába remegett.~-
710 IX | Minduntalan fölpillantott az ablakokba.~Ha Esztert csak
711 IX | mellett.~- Melyikök a gondozó?~Az idősebbik felállt és ránézett:~-
712 IX | Régen volt a. Akkor is csak az anyja halt meg.~- Hát a
713 IX | Hát a felesége nem?~- Az még nem.~S visszaült. Fölvette
714 IX | Fölvette a kártyát.~- Makk az adutt.~- Az még nem? - fuldoklott
715 IX | kártyát.~- Makk az adutt.~- Az még nem? - fuldoklott Ábel, -
716 IX | fuldoklott Ábel, - hát az is halálán van?~- Nem tudom, -
717 IX | tudom, - felelte félvállról az ember, - nem tudom.~Ábel
718 IX | nem tudom.~Ábel visszatért az utcára.~Már sötétedett.
719 IX | utcára.~Már sötétedett. Az emeleti ablakok megvilágosodtak.
720 IX | látni lehetne hogyan fekszik az ágyában. Látni lehetne az
721 IX | az ágyában. Látni lehetne az arcát, a keze mozdulatát.
722 IX | kapuhoz és megszólította az első cselédet, aki kijött.~-
723 IX | cselédje vagy?~- Nem. De az se Marcsa.~És nevetve futott
724 IX | cselédjét?~- Melyiket?~- Az izét...~- Annát?~- Azt azt,
725 IX | megértette, hogy éppen arra az órára érkezett, amikor új
726 IX | új csillagot igazitanak az angyalok az égre.~Szegény
727 IX | csillagot igazitanak az angyalok az égre.~Szegény asszony! Szegény
728 IX | tudta miért? Aztán hogy az éhség elővette, elment a
729 IX | és ijedten emelkedett föl az ágyban, a gazda kiküldte
730 IX | feleségem beteg, - felelte az, - feküdj le oda a konyhaládára,
731 IX | hangok jutottak Ábelnak az eszébe. Ő is itt ül, mint
732 IX | gombkötő, - pedig hát nem is az ő kötelessége a remegés.~
733 IX | visszafordult a Zöldfa-utcába.~Az ablakok még világosak voltak,
734 IX | Zöld-udvarba.~- Mi közöm ezzel az ügygyel, - sóhajtotta a
735 IX | a pillanatot várta, hogy az asszonynyal beszélhessen.
736 IX | hazaindultak. A cseléd elől, az asszony utána.~Akkor Ábel
737 IX | elszoruló szívvel. - De az asszonyka állapota úgy-e
738 IX | kövezeten. Maga is érezte, hogy az új jövevény teljesen hozzá
739 IX | hozzá fogja ölelni Esztert az apjához. Rég számolt ezzel
740 IX | s el is fog hízni, mint az anyja. Vége!~ ~
741 X | lassankint közéjük száll az idő s elfelejtik egymást.~
742 X | gyermekét, hogyan vonja a lábára az első cipőcskét, hogyan örül
743 X | Szeretett volna mégis ott lenni, az első sétán, amikor a nap
744 X | odamenne is, ott a férj. Az vezetgeti, az ül mellette,
745 X | ott a férj. Az vezetgeti, az ül mellette, az vigyázgat
746 X | vezetgeti, az ül mellette, az vigyázgat rá, arra mosolyog,
747 X | annak beszél, azzal eggy az élete.~Hát nem írt, nem
748 X | kerekére ráeresztik a vizet. Az élet csupa igazságtalanság.
749 X | akit nem szeretett! S még az ilyen házasságot gyermekkel
750 X | gondol velünk ezen a Földön az Ég.~Minek lett volna ezeket
751 X | elvégzett két osztályt. Az érettségit is letette.~Akkor
752 X | fiatal házaspár telepedik az asztala mellé. Ábel megmozzant,
753 X | Ábelnak nem izlett többé az étel. Olyanféle érzés szállotta
754 X | hallania mégegyszer, amint az a kellemes csupaérzéshang
755 X | Sokszor felébredt benne ez az érzés, de úgy mint akkor,
756 X | szemét hordozza ott, nem az érzéseit. Bizony meg-megújult
757 X | Bizony meg-megújult benne az a gondolat, hogy Esztert
758 X | látom talán többé sohase. Az is meglehet, hogy olyan
759 X | mégis meggondolkodott: ha az érzése ennyire eleven még,
760 X | bolygójává ne essék annak az asszonynak. Éshát azért
761 X | meglepik? És hogy újra epedjen az üveg alá zárt tortáért.
762 X | mártirság.~Beiratkozott az egyetemre a filológiai szakra.
763 X | langyos áramlata szállt be az ablakon.~Ábel takarító asszonya
764 X | szegfűcsokrot tett Ábel asztalára. Az emeletről hozta egy asszony
765 X | hogy vesse a szemétbe. Az asszony sajnálta még szemétbe
766 X | vonatra nem ült.~De legyűrte az érzését. Hogy mehetne annyi
767 X | föl-fölébredt a haza képe. Az ember is csak egyhelyen
768 X | Nekem otthon a helyem! Az a fiatalkori bolondság elmúlt.
769 X | szakál tíz évvel is véníti az arcot. Különben is öt évet
770 X | Maga volna a Bertácska, az a kicsi?...~- Az a nagy, -
771 X | Bertácska, az a kicsi?...~- Az a nagy, - nevetett az anyja.~
772 X | Az a nagy, - nevetett az anyja.~Sok mindenféle női
773 X | körülöttük. Látszott, hogy Berta az anyja mesterségét gyakorolja.~
774 X | nyulánk leány lett belőle. Az arca csakolyan tejszínü
775 X | mintha haza érkezett volna. Az a kis szoba volt neki a
776 X | szoba volt neki a haza, meg az a fehérhajú asszony, meg
777 X | a fehérhajú asszony, meg az a gyermekleány lett volna,
778 X | gyermekleány lett volna, de az bizony elváltozott nagyleánynak.~
779 X | pázik. A falon ott függ az ő Mária-képe. Az ágy is
780 X | ott függ az ő Mária-képe. Az ágy is ugyanazon a helyen,
781 X | ágy is ugyanazon a helyen, az ablaksarokban.~Megmosdott
782 X | Hát a doktorné megvan, de az anyja meghalt. Szegény.
783 X | néni él. Eljön néha ide. Az ősszel a doktorné is járt
784 X | néni kalapjai a régiek. Az sohse vesz újat. Fösvény.
785 X | még valamit. De Töröknének az eszevilágában csak kalapok
786 X | Ugye maguknak gyermekkori az ismeretségük?~S hamisan
787 X | hamisan rákancsalított.~- Az, - bólintott Ábel, - igen
788 X | lelke, mint mikor szél támad az erdőn, s a néma és a mozdulatlan
789 X | tolldíszt.~- Berta igen örül az ajándéknak, - mondotta, -
790 X | Hogy feledkeztem volna meg az én kis barátomról, - felelte
791 X | Ábel szórakozottan, - csak az lepett meg, hogy ennyire
792 X | menő hajadon. Hogy repül az idő?~Azt gondolta, hogy
793 X | ott volt, végigbandukolt az utcán s rápillantott a házra.
794 X | Megállt. Elmerengve nézett az ablakra, amelyben Eszter
795 X | igen. Csak a neve nem jut az eszembe. Hol is találkoztunk?~
796 X | találkoztunk?~Másnap elment az egyetemre, hogy tudakozódjék,
797 X | csaknem kötéllel fogják.~És az egyik gimnáziumban már harmadik
798 X | csak a kezét amint fordít az imádságos könyve levelein.
799 X | régi helyére, megérkezne-e az a gyöngéd érintés?~De nem
800 X | is járna! A gyermekének az arca az imádságos könyve.~
801 X | járna! A gyermekének az arca az imádságos könyve.~Benézett
802 X | ülünk. És ma különösen szép az idő.~Május első hete volt.~
803 X | Lánchidon túl is. Megnézték az épülő Magyar tudományos
804 X | litánia javában folyt: zúgott az orgona, zengett az ének.
805 X | zúgott az orgona, zengett az ének. A Mária-oltár föl
806 X | Ábel állva maradt.~Nem az az ötlet vonzotta be, hogy
807 X | Ábel állva maradt.~Nem az az ötlet vonzotta be, hogy
808 X | találja, csak Eszternek az emléke. Hányszor ültek ők
809 X | nem nézve, csupán azért az érzésért, hogy egymás mellett
810 X | hogy egymás mellett vannak.~Az idő elmúlasztja az érzéseket.
811 X | vannak.~Az idő elmúlasztja az érzéseket. Ábel azt kereste:
812 X | Nem változott meg semmi. Az anyókák nem fogynak el soha.~
813 X | ruháju hölgyön állt meg, aki az úriasszonyok között ült
814 X | hogy profilban lássa.~Ő az, Ő, Ő, Ő!~S a szive nagy
815 X | vallás hozza-e ide? vagy az emlék?~A templomnak gyertyavilágos
816 X | félhomályában nem látta tisztán az arcát, de megismerte. És
817 X | De kirázta a szívéből ezt az ábrándot. Eszternek nem
818 X | Eszter megmozdult, mikor az imádságos könyvét becsukta,
819 X | megindultak kifelé.~Ábel az ajtó közelében állott. Hamar
820 X | A szakál elváltoztatta az arcomat.~S a templom elé
821 X | templom elé állt, közel az ajtóhoz, hogy közelről lássa,
822 X | körül.~- Elájult! - susogják az asszonyok.~De Ábel a karját
823 X | De Ábel a karját erősen az Eszter karjába fűzi, s elvonja
824 XI | XI.~Az első percekben nem tudtak
825 XI | ezer csókkal borította el az arcát.~- Most már az enyém
826 XI | el az arcát.~- Most már az enyém vagy! Az enyém! Viszlek!
827 XI | Most már az enyém vagy! Az enyém! Viszlek! Most már
828 XI | Viszlek! Most már nem él az anyád! A családi tekintetnek
829 XI | boldog fészkében várjuk meg az oldást.~- Amint akarod, -
830 XI | akarod, - rebegte mámorosan az asszony.~S Ábelnak a mellére
831 XI | Amint akarod!~- Még ebben az órában elutazunk! A pénzem
832 XI | előtt. Ha most nem jösz, ezt az órát Isten nem adja többé
833 XI | adták. Ideiglen odahuzódunk.~Az asszony Ábel nyakához fonulva
834 XI | fölcsapongott. Itta a szemével az arcát. A mondatok végét
835 XI | leányom?~- Visszük magunkkal!~Az asszony Ábel vállára hajtotta
836 XI | felelte nedves szemmel az asszony, - Irénkém.~- Visszük!~-
837 XI | lehet, Ábel!~- Nem lehet? Mi az, ami nem lehet, ha két szív
838 XI | szív egylánggal akarja!?~Az asszony szeméből leperdült
839 XI | szeméből leperdült a könny az arcára:~- A gyermekemtől
840 XI | zsebkendőjét és fölitatta vele az asszony pilláin csillogó
841 XI | mondom, hogy visszük.~- Az apja szeretetéből nem vihetjük
842 XI | nem vihetjük ki, - rebegte az asszony. - És ha úgy gyülölném
843 XI | gyermeket nem lehet megfosztani az apja szeretetétől.~Ábel
844 XI | volt gyermeked, - folytatta az asszony ellágyultan, - te
845 XI | ellágyultan, - te nem tudod, mi az. Az a gyermek egyik kezével
846 XI | te nem tudod, mi az. Az a gyermek egyik kezével
847 XI | a gyermek egyik kezével az én kezemet fogja, másikkal
848 XI | kezemet fogja, másikkal az apjáét. És ha erővel kiszakítom
849 XI | És ha erővel kiszakítom az apja kezéből, akkor is feléje
850 XI | van egy elválasztó kéz.~Az asszony folytatta:~- És
851 XI | kérded magadban: mért veti ez az asszony magát az én szivemre,
852 XI | veti ez az asszony magát az én szivemre, ha nem akar
853 XI | De a gyermek! A gyermek az anyjának élő lelkiismerete.~
854 XI | körül, kívülről.~Elkísérte az asszonyt kocsin. Ha véletlenül
855 XI | asszonyt kocsin. Ha véletlenül az orvos meglátja őket, azt
856 XI | elájult a tolongásban, és ő az idegen, humánus kötelességet
857 XI | kötelességet teljesített. Az is lehet, hogy valami ismerős
858 XI | őket. Igy nem kelt gyanút.~Az asszony a Kerepesi-úton
859 XI | fasoron.~Ábel kezet csókolt az asszonynak, s gondolta:~-
860 XI | bocsánatot kérjen tőlük az elmaradásért.~- Egy ismerősöm, -
861 XI | doktorné, - szólalt meg aztán az asszony elburkolt gúnynyal. -
862 XI | fel sem a hidegség, sem az, hogy nem kinálják meg leüléssel.
863 XI | őket. De Törökné szavának az éle mégis megérintette.~-
864 XI | talán, hogy elmondjam mi az ismeretségem vele?~S hogy
865 XI | nő tisztességének sem árt az, ha leány-korában sokan
866 XI | Berta is ránézett Ábelnak az arcára. Nyugodtan és hidegen
867 XI | Kérem Nyéky úr! - szólt az asszony, - hiszen mi nem
868 XI | képzelődése nála is erős. Mikor az a tüdőgyulladásom volt,
869 XI | és megnézte, hogy milyen az állapotom? Ha nekem akkor
870 XI | megkinálhatjuk?~Hideg borjuhus volt az asztalon.~- Köszönöm, -
871 XI | fejlődött ki közöttünk. Ez volt az oka a levélváltásunknak
872 XI | a levélváltásunknak is. Az a templomi véletlenség meg
873 XII | XII.~És ismét folytatódott az epedés végtelen éneke.~A
874 XII | levegőre vitte. Ha napos volt az idő, leszálltak a fasor
875 XII | hozzájuk. Ha essős volt az idő, Ábel beült a kocsiba.~
876 XII | hallgatag bábu, barnabőrü, mint az apja, csak a szeme és az
877 XII | az apja, csak a szeme és az ajka olyan mint az anyjáé.~
878 XII | szeme és az ajka olyan mint az anyjáé.~Ábel először idegenül
879 XII | ártatlan bizalmával, mingyárt az első találkozásnál a térdére
880 XII | köré fonta: megcsókolta az arcát.~Eszternek könnybe
881 XII | szeret. Hogyan eggy a szive az én szivemmel!~És akkor Ábel
882 XII | mindennap találkoztak ottan. Az a hely látszott legbiztosabbnak.
883 XII | látszott legbiztosabbnak. Az út többnyire néptelen volt.
884 XII | találkozzanak, arra nem is kérte az asszonyt. Talán megtette
885 XII | vagy eljegyezve Istentől. Az én fám voltál. Másnak virágzol,
886 XII | másnak gyümölcsözöl. Ez az amit nem értek. Hogy te
887 XII | hetedik szentség párnáját.~Az asszony szomorúan mosolygott:~-
888 XII | ittam, hogy ne légy mindig az eszemben. Kábult akartam
889 XII | vádollak.~- Aztán, - folytatta az asszony, - mikor a gyermekem
890 XII | ismeretségbe a kisasszonynak az öccsével vagy bátyjával?
891 XII | kimondtam, kivágtam hogy: Ez az úr Lachapelle kisasszonynak
892 XII | melegben elálmosodott. Ábel az ölébe vette. S amig tovább
893 XII | beszélgettek, elaludt.~Ábel aztán az ölében vitte a kocsiba.
894 XII | a kocsiba. Mikor betette az anyja mellé, Eszternek az
895 XII | az anyja mellé, Eszternek az ajka érintette a homlokát.~~
896 XII | nem élhetsz mindenkoron. Az idő napról-napra mulik,
897 XII | abba ezt a kérdést Eszter. Az én életem már olyan, mint
898 XII | része vagy a napomnak, mint az ebéd, mint az alvás. Ha
899 XII | napomnak, mint az ebéd, mint az alvás. Ha egy nap nem látlak,
900 XII | tudom.~- Elvégre elmúlt az a regényes idő, mikor a
901 XII | mindig nem nézed józanul az életet.~Ábel a fejét csóválta:~-
902 XII | mondtam, bocsáss meg.~- Igaz az a mondás, hogy a házastársak
903 XII | levelet vitt egy hordár az iskolába. Kuszált ceruza-vonások.
904 XII | A férjem rám-néz:~- Ki az?~- Egy úr, - feleltem egykedvűen, -
905 XII | hogy Lidi néni velünk lesz. Az is lehet, hogy a férjem.
906 XII | hogy a férjem. Lehet, hogy az arcom mégis elárult. Gondolj
907 XII | nyájassággal viszonozták az örömét, s hogy a doktorné
908 XII | Öjdög Ijén vagyok.~Ábel az ölébe kapta, s odatartotta
909 XII | lelkem: Budára hajtatok át az egyik Karácsony grófhoz.
910 XII | elpirosodott: olyanná vált az arca, mint a ribizli.~A
911 XII | maga elvehetné Bertát. Az Isten is magának teremtette.~
912 XII | de neki bizonyosan jobb az izlése, hogysem ilyen öreglegényhez
913 XII | a doktorné nyelvén néha az angyalok szólalnak meg.
914 XII | gyermekkorom óta ez volt az egyetlen álmom.~Ábel csak
915 XII | ágrul szakadt szomoru figura az agglegény! Kabátja gyürött,
916 XII | És elérzékenyülten nézett az asszonyra.~- Angyali lélek,
917 XII | Csak vedd el nyugodtan. Az én lelkem is nyugodtabb
918 XII | nyugodtabb lesz, ha látom, hogy az életed folyása rendes, és
919 XII | lesz testileg. Lelkileg meg az enyém maradsz.~ ~
920 XIII | Háromszobás kis lakás volt az. Az anyós megmaradt a régi
921 XIII | Háromszobás kis lakás volt az. Az anyós megmaradt a régi helyen,
922 XIII | még a gyúródeszkát is.~Az esküvő aztán a belvárosi
923 XIII | félgyászban járt, hát nem állt az oltár mellé, csak az első
924 XIII | állt az oltár mellé, csak az első padba. Az arca kissé
925 XIII | mellé, csak az első padba. Az arca kissé halavány volt.~
926 XIII | amint a pap eléjök mondta az eskü szavait: „Szeretvén
927 XIII | Aztán a pap megáldotta az új házaspárt. Berta az anyja
928 XIII | megáldotta az új házaspárt. Berta az anyja nyakába borult és
929 XIII | ember.~Aztán elvonultak. Az egyik tanár a karját akarta
930 XIII | nyújtani a doktornénak, de az nem fogadta el.~- Köszönöm, -
931 XIII | percre itt maradok imádkozni az új házaspár boldogságáért.~
932 XIII | kiürült. A doktorné ott maradt az első padban, és a zsebkendőjére
933 XIII | a zsebkendőjére borúlt.~~Az új pár aztán rövid vacsorára
934 XIII | rövid vacsorára ült össze az Arany-sasban. A doktornét
935 XIII | még nem tette le a gyászt.~Az új pár még aznap este elutazott.
936 XIII | Linczbe, Szalczburgba.~Az anyós addig a doktornéval
937 XIII | takarékosságnak a gyümölcse volt az. Ábel egyszerre jómódba
938 XIII | borult idő volt pedig. Az égből nagy pelyhekben szállongott
939 XIII | nagy pelyhekben szállongott az első hó.~Vajjon kijön-e
940 XIII | Hogyan? már megjöttetek?~- Az este érkeztünk, - felelte
941 XIII | felelte Ábel.~S hogy az asszony beljebb húzódott
942 XIII | borotválkozva. Nevetett.~- Az asszony mondta, hogy minek
943 XIII | asszony mondta, hogy minek az a bozót!~- No azt rosszul
944 XIII | megházasítottál.~És kezet csókolt az asszonynak.~- Nekem, - folytatta
945 XIII | mi a házasélet? Barátom, az a tágasság! azok a puha
946 XIII | a puha székek! diván!... az a nyugodtság! az a saját
947 XIII | diván!... az a nyugodtság! az a saját otthon! mindenütt
948 XIII | saját otthon! mindenütt az asszonyi gondos kéznek a
949 XIII | Előttem illatos tea párolog. Az asszony mosolyog rám. Cirógat,
950 XIII | csak egy egyheti essőzésnek az utólja volt.~Ábel megértette.
951 XIII | durva. Csak hallgat, és az arca elsötétül, ha valami
952 XIII | hogy meglátogassunk téged. Az esküvő után kéthétre minden
953 XIII | meglátogatja azokat, akik az esküvőn jelen voltak. S
954 XIII | házasság-szerzőt éppen.~- Hiszen az meglesz. Eljöttök, szives
955 XIII | meglátjuk, - mondotta Ábel.~És az órájára pillantott:~- Sietnem
956 XIII | hazamegyek. Egye meg a holló azt az uzsonnát, azért nem mennék
957 XIII | nem mennék haza: de tudod az első, a legelső uzsonna.~
958 XIV | XIV.~Az esküvő után két hétre, Ábel
959 XIV | meg azelőtt se jártam.~- Az nem ok. Illik. Tartozol
960 XIV | lenne, hanem bántás is.~Az asszony még kissé vonakodott,
961 XIV | pongyolában volt öltözködve. Az arca sugárzott az örömtől
962 XIV | ködve. Az arca sugárzott az örömtől és kedvességtől.
963 XIV | Merre jártatok? Nem ért az úton baj? kellemetlenség?~
964 XIV | hozzáfordult:~- Lidi néni, ime az én legfiatalabb és legkedvesebb
965 XIV | Lidi néninek, aki viszont az arcát csókolta meg.~Berta
966 XIV | hogy micsoda izléstelen az új divat, hogy főznek a
967 XIV | és előlkelő pompája volt az a szoba.~A doktorné egy
968 XIV | egy lassu pillantása volt az, rosszaló pillantás:~- A
969 XIV | ami a férjemé. Dehiszen az én vagyonom fele is benne
970 XIV | és akkor se fogadod el!~- Az uram nem szereti a kávét, -
971 XIV | udvariaskodik. Vagyhogy az összenőtt szemöldök nem
972 XIV | nyájasságot? Leült ő is az asztalhoz, és beöntött egy
973 XIV | gondolkodásukat.~- Nohát az érthető, - biccentett a
974 XIV | kinálta Ábelt. Félreültek az asztaltól, hogy a füst ne
975 XIV | vagyok.~- Érdekes valami az a filologia?~- Minden érdekes,
976 XIV | doktor, - mi a lélek?~- Az igazi ember, - felelte Ábel
977 XIV | Ábel nyugodtan. Vagy a hús az igazi ember?~Eszébe jutott
978 XIV | Mindenütt ahol ember van. Az ember nekem lélek.~- Test
979 XIV | vidám csevegéssel ültek az asztalnál.~Aztán a doktor
980 XIV | Hát a gyermeke? Hát annak az arcát is agyon tudja gondolni?~
981 XIV | mondotta rá diadalmasan Ábel, - az ismeretlen erőkben való
982 XIV | életunalommal nézett maga elé.~Ez az ember beteg - gondolta Ábel.~
983 XIV | szagosítod a ruhádat? Hiszen az kiment a divatból. Most
984 XIV | elő a ruhás szekrényéből. Az orrához tartotta:~- Ugye
985 XIV | kellemes?~Berta hálásan fogadta az ajándékot. Nem is sejtette,
986 XIV | Búcsúztak. Eszter megcsókolta az asszonyt: Ábellal kezet
987 XIV | Berta szeme elsötétült.~Az utcán szótlanul mentek néhány
988 XIV | érkeztek, ránézett Bertára.~Az asszony kedvetlen volt.
989 XIV | Milyen jó meleg van itt! Az én férjem még nem enged
990 XIV | nyájas a doktornéhoz, mintha az előttevaló nap jókedvvel
991 XIV | szeme nagyobb, nyiltabb, az orra szabályos görög orr.
992 XIV | ideges macska-testalkat, az arca vékonyabb, de kifejezőbb.
993 XIV | hangja: milyen más minden szó az ő ajkán! mennyivel szebb,
994 XIV | a tűz fénye rápiroslott az arcára olyan volt, mint
995 XIV | vitte a másik hölgyet is, - az is arrafelé lakott.~Ábel
996 XIV | Berta hallgatott, csak az orrát szivogatta.~Ábel megölelte:~-
997 XIV | bajod?~- Tudod, - fakadt ki az asszony a szemét meregetve, -
998 XIV | asszony a szemét meregetve, - az mégsem illik, hogy te folyton
999 XIV | Nagyságos asszonyom, az én feleségem ideges mostanában:
1000 XIV | Elvégre is a mi békességünk az első!~- Nem ennyire nem...~-
1-500 | 501-1000 | 1001-1283 |