1-500 | 501-1000 | 1001-1283
Part
1001 XIV | jelenetet, de Eszternek mingyárt az volt az első kérdése, hogy
1002 XIV | Eszternek mingyárt az volt az első kérdése, hogy mi a
1003 XIV | Értelmes úriember a férjed. Az életet kissé a tudomány
1004 XIV | beszéltetek?~Ábel elmondta.~Az asszony bólogatott:~- Ismerem
1005 XIV | ismerem. Hogy a világ üres, az ég is üres, csak az ő feje
1006 XIV | üres, az ég is üres, csak az ő feje nem üres. Semmise
1007 XIV | komplikált betegség, meg az a ház, amelyet megveszünk
1008 XIV | élünk. Ezek csak felhők. Az ég se napos mindig. Dehát
1009 XIV | nőnek alacsonyabb kissé az értelme, de a szive meg
1010 XIV | meg magasabb. A nőnek épp az az értéke, hogy a gondolkodása
1011 XIV | magasabb. A nőnek épp az az értéke, hogy a gondolkodása
1012 XIV | angyali.~Eszter hozzáérintette az ajkát Ábel halántékához.~-
1013 XIV | Te okosabb ember vagy az uramnál. Mit szólt Berta
1014 XIV | fehér kabátban, olyan volt az arcod, mint azon a hajnalon,
1015 XIV | kisleánya is vele volt.~Berta az ölébe vette a kisleányt,
1016 XIV | a ház előtt, kitekintett az ablakon, és azonnal búcsúzott.~
1017 XIV | nekem ilyet Eszter. Látom az arcodról. A férjeddel volt
1018 XIV | Eszter ugyanugy fogadta.~Az igaz, hogy hideg is volt.
1019 XIV | avatkozott Eszter családjának az ügyeibe.~Végre Eszternek
1020 XIV | kedvetlen mosolygás jelent meg az arcán, és szólott keserü
1021 XIV | De azért megkimélhetnél az ilyen látványosságtól.~És
1022 XIV | Hallgass ide Eszterkém: az a csók, amelylyel előtted
1023 XIV | szál rózsát küldtél? Nem az anyja útján kaptad-e a leveleimet?~-
1024 XIV | Látod.~- Hát jó. Kiszálljak?~Az asszony megfogta a kabátját:~-
1025 XIV | lámpás előtt találta, amint az iskolai órarendet betüzgette
1026 XIV | felelte Ábel nyugtalanul.~- Az órarended szerint ma három
1027 XIV | Konferencián lelkem.~- Mi az a konferencia?~- Tanári
1028 XIV | konferencia?~- Tanári értekezés.~Az asszony megnyugodott. Megsimogatta
1029 XIV | illik.~- De ha én kivánom?~Az én szerelmes hangsúlylyal
1030 XIV | kivánja, hát akkor mit nyomhat az idegen vélemény?~Egy kicsit
1031 XIV | itt vagyok: hogy tetszik?~Az asszony nevetett:~- Micsoda
1032 XIV | szakál illik legjobban.~Az asszony aznap gyengélkedett:
1033 XIV | Semmi: valami rossz falat az oka. Holnapra semmi bajom.~
1034 XIV | egy professzortársa, aki az esküvőjén az egyik tanu
1035 XIV | professzortársa, aki az esküvőjén az egyik tanu volt.~Berta megvidámult.
1036 XIV | van havonkint, de nekem az Akadémiába is el kell járnom.~
1037 XIV | Locsogott, magyarázgatott aztán az akadémiai bizottságukról,
1038 XIV | sétált a szobában. Időnkint az órára pillantott. Végre
1039 XIV | Lemegyek a Törökcsászárba: az ujságokat még nem olvastam.~
1040 XIV | tanártársa ajánlott. De az orvos nem volt otthon, hát
1041 XIV | visszatért, a feleségét az anyjával találta. Ruhát
1042 XIV | nem oda siettem.~- Hát?~- Az orvoshoz.~Berta leeresztette
1043 XIV | Berta leeresztette a varrást az ölébe, és hideg szemmel
1044 XIV | és hideg szemmel nézett az ura arcába.~- Hazudik!~Ábel
1045 XIV | Berta.~És akkor nagyzokogva az anyjára borult.~Ábel úgy
1046 XIV | Rossz jel, - fakadt ki, - ha az élettárs gyanakvó. Napszámosasszonyok
1047 XIV | feleségem... Itt a feleségem...~Az asszony letörölte a könnyeit,
1048 XIV | könnyeit, s készséggel felelt az orvos kérdéseire.~Az csak
1049 XIV | felelt az orvos kérdéseire.~Az csak bólogatott:~- Mellszúrás…
1050 XIV | mosolygott, - gratulálok.~Mikor az orvos elment, Berta szinte
1051 XIV | Bocsáss meg! Csak most az egyszer bocsáss meg! te
1052 XIV | Eszter! Eszter! - lobogott az örömtől, - tudod-e mi ujság?~
1053 XIV | Micsoda maskarát csinálsz az arcodból, - szólt Ábelra, -
1054 XIV | ezentúl.~Eszter kibámult az ablakon.~- Hát sehogyan.
1055 XIV | szólalt meg azután, - de az mégse lehet, hogy sohse
1056 XV | szépségeket fedezett föl az arcán, a szemén, a homlokán,
1057 XV | Gyakorta megcsókolta a kezét és az arcát, és meleg szavakat
1058 XV | Én meg sem érdemlem, hogy az Isten nekem adott. ~Berta
1059 XV | csatlakozik.~Honnan jön az a harmadik lélek? Mért csatlakozik
1060 XV | leggyönyörübb csoda, a rügy az életünk fáján.~Talán tíz
1061 XV | Hiányzott neki, és fájt neki az a hiány. Hát Eszter nélkül
1062 XV | Hát Eszter nélkül is élet az élet?~Szinte megrezzent
1063 XV | óraközben ott pillantotta meg az iskola folyosóján.~Egyedül
1064 XV | folyosóján.~Egyedül volt. Az arcán fátyol. Föl és alá
1065 XV | alá sétált.~Ábel bevezette az iskolai múzeumba, ahol magukra
1066 XV | maradhattak. Széket tett neki az asztalhoz.~- Bajod történhet
1067 XV | történhet édes!~- Nem, - felelte az asszony, - csak egy percre
1068 XV | mondotta alig mozduló ajakkal az asszony, - pedig tudtam,
1069 XV | gyöngéden megölelte, megcsókolta az arcát.~- Szegény Eszter!~
1070 XV | mosolygott:~- Látod, így fordul az élet. Azelőtt én mondtam
1071 XV | indult.~- Holnap hol leszel?~Az asszony mintha nem is hallotta
1072 XV | mintha nem is hallotta volna. Az ajtóban az arcára vonta
1073 XV | hallotta volna. Az ajtóban az arcára vonta a fátyolát,
1074 XV | második héten ellátogatott az iskolába. Ott időzött tiz
1075 XV | Eszternek, - annyira fáj-e az neked, hogy egy gyermek
1076 XV | Eszter, - ha valami fáj, nem az fáj.~- Hát mi? Mondd meg
1077 XV | Már lelkileg se vagy az enyém, - mondotta végre
1078 XV | A tied vagyok.~- Csak az ajkad mondja ezt Ábel.~-
1079 XV | vagy te? Nem te voltál-e az, aki leintett arról, hogy
1080 XV | pillanatban a régi vagy, az enyém vagy. De mikor haza
1081 XV | viszel be engem a szivedben az ajtón.~Ábel tagadón ingatta
1082 XV | fejét:~- Hol leszel holnap?~Az asszony gondolkodott.~-
1083 XV | most a feleségednek. Ebben az állapotában szükséges, hogy
1084 XV | ismét a szeme és lelke. Az akadémiai konferenciákra
1085 XV | járt már el. Berta láthatta az órarendről, hogy az ura
1086 XV | láthatta az órarendről, hogy az ura minden idejét otthon
1087 XV | nyáron Ábelnak fia érkezett.~Az érkezés éjjel történt. Ábel
1088 XV | csaknem táncolt örömében.~Az első érzése az volt, hogy
1089 XV | örömében.~Az első érzése az volt, hogy bárcsak már délután
1090 XV | Eszter épp úgy nem örül az ő örömének, mint ahogy ő
1091 XV | Eszternek a leánya született. Az érzésük mindig mindenben
1092 XV | délig. Akkor alig kapta be az ebédet, lódult a városba.
1093 XV | Szórakozottan forgatta az ujságokat, amíg a kávéra
1094 XV | intézkedik a temetésről?~Ledobott az asztalra egy huszast és
1095 XV | kapu gyásszal volt bevonva. Az orvos a betegek várótermében
1096 XV | várótermében feküdt a ravatalon. Az arca épp oly hideg volt,
1097 XV | nem látta őket tisztán.~Az egyik nő fölemelkedett:~-
1098 XV | látta kik, - bámultak.~Ábel az ablakmélyedésbe vezette
1099 XV | ablakmélyedésbe vezette Esztert.~Az asszony fájdalmasan pihegett.~-
1100 XV | vígasztalna engem, ha nem az én egyetlen testvérem!~Ábel
1101 XV | elvonultak a vendégek. Talán az öreg kisasszony átvitte
1102 XV | Én csak most értesültem az újságból. Egyenesen idejöttem.
1103 XV | Igaz, - felelte, - de az szörnyü nekem, az a gondolat,
1104 XV | de az szörnyü nekem, az a gondolat, az a sejtelem,
1105 XV | szörnyü nekem, az a gondolat, az a sejtelem, hogy akarta
1106 XV | és sötétebb volt a lelke. Az utóbbi napokban már azt
1107 XV | fejtegette, hogy nincs értelme az életnek: lótás-futás, gondok,
1108 XV | ahogy rámnézett, leolvasta az arcomról mit gondolok. Azt
1109 XV | És kiment a szobából. Őt az a gondolat kínozta, hogy
1110 XV | Hát ő? boldogított téged?~Az asszony mélyen behunyta
1111 XV | sebezte meg magát?~- Nem. Az ilyen mérgezés kinos. Az
1112 XV | Az ilyen mérgezés kinos. Az ujság is írja, és ő is bizonyosan
1113 XV | pusztította volna el magát.~Az asszony a fejét rázta:~-
1114 XV | Boldogtalan volt! Én vagyok az oka, én, én, én.~Ábel vigasztalta:~-
1115 XV | maga irányitja a hajóját az életének. Ha maga vitte
1116 XV | vitte zátonyra, te nem vagy az oka.~- Hogy háljak itthon? -
1117 XV | háljak itthon? - mondotta az asszony rémledező szemmel. -
1118 XV | Mi?~- Fiam született! Az éjjel!~Eszter elnyitotta
1119 XV | orvosfélék. Koszorúkat hoztak.~Az egyik orvos egy fiatal angolos
1120 XV | fiatal angolos arcu ember az özvegy elé állt, és néhány
1121 XV | elé állt, és néhány szóval az iskolástársak gyászát fejezte
1122 XV | gyászát fejezte ki.~Elmentek.~Az asszony a karosszékbe rogyott,
1123 XV | Most már szedd össze az erődet édes Eszterkém. Vonulj
1124 XV | gondolatom veled lesz ezen az éjszakán.~Eszter mégegyszer
1125 XV | mellett. A koporsónál is az ő karja támogatta. A sírba
1126 XV | sírba is együtt vetették az utolsó marok földet.~Mindenki
1127 XV | napokban csak esténkint látta az urát. Nem is kérdezte hol
1128 XV | háromszobás lakást. Oda kerültek az aranyrámás képek, a faragott
1129 XV | fölösleges bútorát eladta az asszony. Az orvosi műszereket
1130 XV | bútorát eladta az asszony. Az orvosi műszereket és könyveket
1131 XV | műszereket és könyveket az angolképű iskolástárs vette
1132 XV | Lidi néninek szántak, de az öreg kisasszony elhagyta
1133 XV | immár szabadon járhatott az özvegyhez.~A gyász első
1134 XV | negyedórára, néha továbbra is.~Az asszony mindig sugárzó arccal
1135 XV | ha szünet szakadt, mindig az asszony öltött új fonalat.
1136 XV | érzékenysége fokozódott. Az arca mindig halvány volt
1137 XV | halvány volt és szenvedő. Az orvosok azt tanácsolták
1138 XV | emlékezteti a fővárosra. Még az őszi szezon alkalmas reá.
1139 XV | levegőváltozás is orvosság lesz az idegeidre.~Hát végre is
1140 XV | kisérgették a sétákon. Még az angolos képű orvos is. Eszter
1141 XV | hogy nem írok mindennap, de az életünk járása olyan egyforma,
1142 XV | járása olyan egyforma, mint az óráé. A fiam már mosolyog.
1143 XV | teremtésnek ez a csodás titka az én hajlékomban is megjelent
1144 XV | hogyan vagy? miképpen töltöd az idődet? szeretnék melletted
1145 XV | vagy tán a levegő javított az egészségén. Az arca kissé
1146 XV | javított az egészségén. Az arca kissé megtelt. A szemében
1147 XV | visszatért, már megkezdődtek az iskolák. Ábel több munkát
1148 XV | szivesen járt oda. Mintha az is az ő családja volna.~
1149 XV | szivesen járt oda. Mintha az is az ő családja volna.~Irénkének
1150 XV | mindenképpen járni akar.~Az asszony bús mosolygással
1151 XV | mégbúsabbá vált.~Mikor aztán Ábel az órára tekintett, Eszter
1152 XV | lehet holnap megint eljövök.~Az asszonynak olyankor megvidult
1153 XV | megvidult a szeme. Egyszer az ajtóban a keblére dőlt és
1154 XV | karjából.~A büszkeség zárta-e az ajkát? Vagy Ábelra várt,
1155 XV | Vélte, hogy Ábel ismét az övé, mint valamikor, azokon
1156 XV | azért mindig boldog volt az arca mikor megjelent. Megcsókolta
1157 XV | jelent. Csupa öröm volt az arca. Porcellán macskát
1158 XV | különös ügygyel, amely aznap az iskolát foglalkoztatta.
1159 XV | iskolát foglalkoztatta. Az egyik kisfiu tanítványát
1160 XV | kapták. Már éjfél felé járt az idő, mikor a fiucska belépett,
1161 XV | beszéltek, hogy nem járhat az a gyerek iskolába: de mi
1162 XV | elment a szülőkhöz. Hát az apa vak, az anya köszvényes.
1163 XV | szülőkhöz. Hát az apa vak, az anya köszvényes. Csak egy
1164 XV | könyvjegyző valami üzletben. Az a leány meg a fiucska tartja
1165 XV | mindezt apróra elbeszélte, az asszony gondolatokba merülve
1166 XV | reá.~Látta, hogy Ábelnak az ajka mozog, a keze olykor
1167 XV | nem ügyelt.~Arra gondolt, az jutott eszébe, amikor Ábel
1168 XV | Ha most nem jösz, ezt az órát Isten sem adja többé
1169 XV | a szeme már kigyulladt, az arcára rózsaszinek vonultak.~
1170 XV | egy percnyi csend szakadt. Az óra tik-takkolt halkan a
1171 XV | kezével megsimította Ábelnak az arcát, és ábrándosan komolyan
1172 XV | bácsi, most már te vagy az én papám?~Eszter kezén remegés
1173 XV | férjhez kellene menned.~Az asszony arcát halotti sápadtság
1174 XV | megvillanó szemmel felelte:~- Ha az a szándékom, hogy férjhez
1175 XV | csodálkozott utána. Egyet lépett az ajtó felé. De megállt, és
1176 XV | Elvörösödve nézett maga elé. Aztán az ajtóhoz sietett: megnyomta
1177 XV | könyörgött, - Eszterkém!~De az ajtó be volt már zárva.~ ~
1178 XVI | Ő nem hagyta el énértem az urát, én meg hagyjam el
1179 XVI | Micsoda maga-szereti bestia az asszony!~S vörösen duzzadozott
1180 XVI | szabad haragudnia. Mindig az állati részünk haragszik,
1181 XVI | okosabb már senkise lehetne, az olyan ember nem haragudna
1182 XVI | bizonyára megnyílott már az ajtó, s Eszter kinézett
1183 XVI | Ábel bácsi?~De hogyan van az, hogy ő máskor mindig nyugodt
1184 XVI | mindig nyugodt birt maradni az ilyen apró zivatarokban,
1185 XVI | vagyok?~Akármint fordította az ügyet, hibásnak csupán Esztert
1186 XVI | és a sarkán két ezüstlap; az ezüstlapon ez a szó: Viszontlátásra!~
1187 XVI | Elmosolyodott, hogy arra az ezüstlapra gondolt.~- Aludjunk
1188 XVI | látta a szakadást. Eszternek az a kevély hideg nézése...
1189 XVI | nézése... Soha nem nézett az a nő úgy reá! Máskor ha
1190 XVI | reá. S minél inkább haladt az idő, annál fájdalmasabban.~-
1191 XVI | elhajít mikor azt látja, hogy az ő kedvének nem áldozom fel
1192 XVI | volt. Izgatottan dobta le az asztalra az esernyőjét és
1193 XVI | Izgatottan dobta le az asztalra az esernyőjét és a keztyüjét.~-
1194 XVI | Pedig valami lakáj lehetett az az úr! No de én is visszanéztem
1195 XVI | valami lakáj lehetett az az úr! No de én is visszanéztem
1196 XVI | nap mulván olvasta, hogy az egyetemi templomban esküvő
1197 XVI | zágrábi orvos vette el, - az angolképü.~ ~
1198 XVII | XVII.~Az éveknek hosszu sora szállt
1199 XVII | száguldoznak a fő-utakon. Az utcákon más arcok nyüzsögnek,
1200 XVII | csak éppen egy hely volt, az is a belső sarokban.~Az
1201 XVII | az is a belső sarokban.~Az öregúr áttipegett az utasok
1202 XVII | sarokban.~Az öregúr áttipegett az utasok során és leült.~-
1203 XVII | zsebéből. Megigazitotta az orrán a szemüveget, s olvasásba
1204 XVII | csengetéssel. Megkerülte az Akadémiát s kanyarodott
1205 XVII | Akadémiát s kanyarodott az Országháznál a Ligetnek.
1206 XVII | Közben beszálltak-kiszálltak. Az öregúr olvasott elmélyedten.~
1207 XVII | Amerikába magyar munkásokért.~Az öregúr elképedve rázta a
1208 XVII | tovább olvasott.~S amint az ujságot tartja, egyszerre
1209 XVII | A kéz gyöngéden rámarkol az ő kezére.~Az öregúr föltekint.
1210 XVII | gyöngéden rámarkol az ő kezére.~Az öregúr föltekint. Egy fehérhajú
1211 XVII | mosolygó ráncos szemek.~Az öregúrnak ismerős volt az
1212 XVII | Az öregúrnak ismerős volt az az arc, igen ismerős. De
1213 XVII | öregúrnak ismerős volt az az arc, igen ismerős. De hirtelenében
1214 XVII | rá. Közben rápillantott az asszony ruhájára is. Fekete
1215 XVII | elefántcsontkeresztes imádságos könyv.~Az öregúr csak bámult. Az asszonyka
1216 XVII | Az öregúr csak bámult. Az asszonyka nézett bizalmas
1217 XVII | mosolygással.~- Nem ismersz? Ábel.~Az öregúr megrezzent:~- Eszter!~
1218 XVII | megrezzent:~- Eszter!~S az ujság kiesett a kezéből.~
1219 XVII | ujság kiesett a kezéből.~Az asszony bús mosolygással
1220 XVII | nem él.~- És a leányod?~Az asszony behunyta a szemét:~-
1221 XVII | Podmaniczky-utcán. A napfény rásütött az ablakon át az asszony bársonykabátjára
1222 XVII | napfény rásütött az ablakon át az asszony bársonykabátjára
1223 XVII | magam lődörgök a világban.~Az asszony sajnálkozva és nagy
1224 XVII | érdeklődéssel nézett.~- Hogyan?~- Az én családi életem is átalakult
1225 XVII | hogy veled találkoztam.~Az asszony szemébe könny gyülemlett.~-
1226 XVII | elől, s a kezét nyujtotta az asszonynak, hogy lesegitse.~
1227 XVII | végig-pillantottak egymáson.~Az asszony látta, hogy Ábel
1228 XVII | is.~A férfi látta, hogy az asszonykánál vastagnyelü
1229 XVII | kérdezte sajnálkozón.~Az asszony mélyen behunyta
1230 XVII | Nyujthatom a karomat?~Az asszony beleöltötte a karját,
1231 XVII | ahogy így bicegnek, Ábel az asszonyra pillantott.~Könnycseppet
1232 XVII | Istenem, Istenem... - susogta az asszonyka maga elé.~Ábel
1233 XVII | elfogódottan gondolt arra, hogy az élete őszén újra együtt
1234 XVII | egy nyaralóforma házba. Az ajtót egy apáca-képü vén
1235 XVII | eredj be Ábelkám, - mondotta az asszony egy üveges ajtóra
1236 XVII | a faragott pohárszéket, az aranyozott lábu szalonasztalt.
1237 XVII | foltokat rágott a moly. Az aranyos lábu asztal vörösre
1238 XVII | asztal vörösre hámlott.~Az ablak-fülkében már ott volt
1239 XVII | fejlődött! A leány mellett az első férj, az összenőtt
1240 XVII | leány mellett az első férj, az összenőtt szemöldökü és
1241 XVII | Esztert nézte. A kép abban az időben készülhetett, mikor
1242 XVII | tekintete, a szive is eldobbant.~Az ő arcképe volt.~Közelebb
1243 XVII | szines Mária-kép, Bugrónak az a képe, amely a holt gyermeket
1244 XVII | meghatottan nézett reá. Az emlékek olyan kavarodással
1245 XVII | ugyanazon székekre, amelyeken az utolsó estén ültek. Eszter
1246 XVII | de lásd igen fájt... Még az nem fájt annyira, hogy a
1247 XVII | gyermekedtől nem válsz el az én kedvemért, de az nyilallott
1248 XVII | válsz el az én kedvemért, de az nyilallott belém, mikor
1249 XVII | kellene menned, de kihez? Az a kihez fájt, hogy éppen
1250 XVII | Irénem.~- Láttam. De ki az a többi fiatal ember?~-
1251 XVII | fiatal ember?~- Irénnek az udvarlói. Mindnek megnagyíttatta
1252 XVII | hallgatnám el... eldurvult. Az első férjem... hiszen tudod
1253 XVII | vállat vont.~- A házasság az égben köttetik. A rossz
1254 XVII | várhattunk tovább, mig előjön az ismeretlenség homályából
1255 XVII | Emlékszel rá? Egy hétre az után a szomoru est után
1256 XVII | jön hozzánk Ábel bácsi?~Az asszony mélyen sóhajtott
1257 XVII | hozzám hasonlitott, hanem az apjához. A természete is
1258 XVII | volt. És tudod mi vége lett az én szegény egyetlen leányomnak?
1259 XVII | szakácsasszony megszélesitette az asztalt és másik teritéket
1260 XVII | pusztult el. A feleségét is az ölte meg. Csendes élete
1261 XVII | Ahogy ő akarta...~- Hát az igaz, hogy kerültem a perpatvart.
1262 XVII | szeretted, igazán szeretted azt az asszonyt?~Ábel egy késhegynyi
1263 XVII | kavargatta a paprikát.~- Az volt a szerencsém, különben
1264 XVII | megdöglött. Ámbár igaz: az később volt. Te nem ismerted
1265 XVII | fogtalak el, - mentegetődzött az asszony, - de lásd nem is
1266 XVII | eszel valamit, Eszterkém.~Az öregasszony szeme pillája
1267 XVII | említésére. Mily rég volt az, mikor így hallotta a nevét.
1268 XVII | csak Ábel.~Felkönyökölt az asztalra, és hervadt fehér
1269 XVII | fehér kezére támasztotta az arcát. Rámélázott Ábelra.~-
1270 XVII | vagyonom bizony... tudod az átkozott vagyon, az bizony
1271 XVII | tudod az átkozott vagyon, az bizony megcsappant. Elkártyázta
1272 XVII | egynehány száz forintot az árva leányok házának is
1273 XVII | megnyomott egy csengőgombot az ablakfalban. A cseléd kihordta
1274 XVII | ablakfalban. A cseléd kihordta az edényt és kis csésze fekete
1275 XVII | asztalra.~Ábel kezet csókolt az asszonynak.~- Jó ebéd volt
1276 XVII | Ismered?~- Nem.~- Nézd ezt az ezüst lapot. Sokszor elolvastam
1277 XVII | lapot. Sokszor elolvastam az iratát. Sokszor.~- Nini!
1278 XVII | mégis találkoztunk!~S ahogy az öregasszony mellette ült
1279 XVII | Közben beesteledett.~Ábel az ablakra pillantott.~- Nini
1280 XVII | Azért. Mert én már... az én lábam már nem táncol.~-
1281 XVII | beszéltünk... Nem tudom áll-e még az a kis villa ott az út mellett?~-
1282 XVII | áll-e még az a kis villa ott az út mellett?~- Bizonyosan.
1283 XVII | Eszterkém.~- És ha még ott az a szikla...~- Együtt nézzük
1-500 | 501-1000 | 1001-1283 |