1-500 | 501-754
Part
1 Eloszo| S akik eltemették őket, nem gondoltak vele, hogy az
2 Eloszo| odavéssék a kőre.~Minek is? Nem keresi azt a sírt soha senki.
3 I | elmosolyodott. Csak a kövér hölgy nem. Boszusan pillantott az
4 I | öldöke hosszuívű. Máskülönben nem volna a szemén semmi irigylenivaló:
5 I | vélekedett, hogy Széchenyi nem volt őrült, hanem a bécsi
6 I | róla álmodik.~A bentülők nem ügyeltek a beszélgetésre.
7 I | szemben ült vele, de mintha nem is látta volna: egykedvüen
8 I | Vasárnaponkint különösen. El nem ment onnan, míg csak a virágok
9 I | virágok tulajdonosa is meg nem jelent az ablakban.~A virágok
10 I | eltünt a szoba homályában és nem mutatkozott többé. De néhány
11 I | nagykomolyan a fiatalemberre. De nem sokáig. Csak éppen hogy
12 I | kalapját, de a leány mintha nem látta volna. De mégis elpirult,
13 I | egykicsit fogadta, egykicsit nem. Inkább a szemének egy nyájas
14 I | nyájas mozdulata volt az, nem bólintás. De a köszöntést
15 I | asszonyt is? De sem azt nem látta, sem a kisasszonyt.
16 I | ismeretlenül írok. De hiszen mi nem vagyunk merőben ismeret
17 I | zenéje, - szent jóslat.~Nem tudom kicsoda Kegyed? S
18 I | kicsoda Kegyed? S nekem mégis nem idegen.~A világon annyi
19 I | jóbarátok, vagy ellenségek. Nem lehet-e ezt néha előre megéreznünk?~
20 I | lábára. A leánynak tán nem is a lába fájt annyira,
21 I | egyik-másik embert egybe, ha nem is ismerik egymást. A fonál
22 I | égi kéz, s azt a csomót el nem oldhatja többé tán még a
23 I | kerülnöm kellene Kegyedet, de nem kerülhetem. Nincs álmom
24 I | álmom más, csak Kegyed. Nem tudok másra gondolni, csak
25 I | boldogtalan, ha azon tünődöm, hogy nem ragadja-e el a reményeimet
26 I | valami gonosz véletlen? De ez nem lehet, nem! Az idő igazolni
27 I | véletlen? De ez nem lehet, nem! Az idő igazolni fog engem.
28 I | még csak segéd. Remélem nem olyan foglalkozás, amelyre
29 I | hogy egy rongy levelet nem tudok megírni? Gondolkodjunk
30 I | ablakon semmi változást nem látott.~Darabig csak állt
31 I | húzódott a kapu mellé. Bot nem volt nála. A lábát mozgatta
32 I | kérdezte a fiatalember.~- Nem van, - felelte az asszony.~-
33 I | zárt ajtóra mutatott.)~- Ez nem van kiadni.~- Hát nem költöztek
34 I | Ez nem van kiadni.~- Hát nem költöztek el?~- Ja-ja, -
35 I | fiu ott maradt.~Negyedóra nem telt belé, a leány a bokrok
36 I | meg aztán a fiu, - ha ki nem jött volna, ha nem beszélhettem
37 I | ha ki nem jött volna, ha nem beszélhettem volna kegyeddel
38 I | Könyvkereskedő? Szép pálya.~- Nem éppen, de kénytelen vagyok
39 I | kellett Esztike, ha az idén nem, utóbb, - de találkoznunk
40 I | kezét, és esdőn nézett rá:~- Nem beszélhetünk többet?~- Nem...
41 I | Nem beszélhetünk többet?~- Nem... az úton is járnak.~És
42 I | Minek? Esztike, minek? Hát nem engedi meg, hogy lássam?~
43 I | vonakodással felelte:~- Nem.~S elvonta a kezét.~- Hát
44 I | Hát hol, Esztike, hol?~- Nem tudom...~- Mégis...~A leány
45 I | leszek, Esztike.~- De hátha nem jöhetek ki? És talán nem
46 I | nem jöhetek ki? És talán nem is illik...~És kivette a
47 I | húzódott.~- De hiszen maga nem jön ki Esztike: maga bent
48 I | mondaná: Meghalok ha rajtam nem segítesz!~A leány gondolkodó
49 I | Mért este, titkon? Mért nem hítt rendes látogatásra
50 I | ismerni. Vagy talán az anyja nem engedné? Vagy talán arra
51 I | föltekintett:~- Miért?~- Nem tudom. Pesten sok arc van
52 I | megláttam Esztike, maga nem volt nekem idegen. Magának
53 I | susogta a leány.~- De nem lehet, Esztike. Ha én akkor
54 I | mondotta a fiú, - hogy nem beszélhetünk mindig úgy,
55 I | úgy, ahogy szeretnénk?~- Nem, - hagyta rá csendesen a
56 I | mosolyogva vont vállat:~- Én nem tudom a maga érzését.~-
57 I | nagyon messze van: elfárad.~- Nem. Magáért Esztike nincs nekem
58 I | megkérdezte, hogy másnap délután nem mutatkozhatna-e be a mamának?~-
59 I | mutatkozhatna-e be a mamának?~- Nem, - felelte a leány, - holnap
60 I | bemutatkozna a mamának.~- Nem lehet, - felelte szinte
61 I | leány hangja.~- Talán maga nem akarja Eszter!~- Óh!...~-
62 I | vagyok neki úgye?~- Mama nem tud magáról semmit.~- Hát
63 I | hogy csekélyleni fog.~- Nem: mama is kereskedő családból
64 I | öregapám.~- Hát akkor mért nem mutatkozhatok be? Hiszen
65 I | be? Hiszen azok a rokonok nem beszélnek olyan fontos ügyet.
66 I | össze.~- Dehát mégis... Nem mondhatja meg?~A leány a
67 I | Csak a fejével intett, hogy nem.~- Akkor mégis maga nem
68 I | nem.~- Akkor mégis maga nem akarja! - nyugtalankodott
69 I | Azt mondta, hogy a mamája nem csekélyli a foglalkozásomat,
70 I | de bizonyára csekélyli.~- Nem.~- De igen. Maga nem akarja
71 I | Nem.~- De igen. Maga nem akarja nekem megmondani
72 I | Dehiszen a könyvkereskedő nem olyan boltos, mint a füszeres.~-
73 I | boltos, mint a füszeres.~- Nem, ne magyarázzon félre!~-
74 I | gyászosan szólott, hogy nem kételkedhetett benne. Csak
75 I | magának. Ez volt a hiba.~- Nem, nem! - felelte Ábel, -
76 I | Ez volt a hiba.~- Nem, nem! - felelte Ábel, - köszönöm,
77 I | boldog voltam!~- Éppen azért: nem akartam megszomorítani magát.
78 I | valaki nekem, aki mellett nem haladhatok el úgy az élet
79 I | hogy megmondjam... De aznap nem lehetett... Aztán mindig
80 I | megmondanom. Nehéz...~- Hát nem szereti?~A leány lehajtotta
81 I | leány lehajtotta a fejét.~- Nem.~- Akkor ez az ügy nem is
82 I | Nem.~- Akkor ez az ügy nem is komoly.~- Azt véli?~-
83 I | hogy az a rokona épp úgy nem gondol magával Eszterke,
84 I | ővele.~Eszter hallgatott. Nem akarta megmondani, hogy
85 I | van.~Ábel gondolkodott.~- Nem bizonyos, - mondta a fejét
86 I | mondta a fejét rázva.~- Mi nem bizonyos?~- A veszedelem.~
87 I | természetű barna fiatalember, nem rút, de nem is kedves. Igen
88 I | fiatalember, nem rút, de nem is kedves. Igen komoly természetü.
89 I | Dehát hogy mehet hozzá, ha nem szereti? - kérdezte fájdalmasan
90 I | leány, - hát mit tehetek! Nem én választottam.~És könnyezett.~
91 I | mondotta Ábel, - annak már nem kellenek művelt társaságok
92 I | keresztet vetett magára.~Nem szokott imádkozni, nem élt
93 I | Nem szokott imádkozni, nem élt templomos életet, de
94 I | csupa szenvedés. A Föld nem az Isten kertje, hanem az
95 I | Hiszen azért eljöhet. Nem tudnék aludni, ha nem jönne
96 I | eljöhet. Nem tudnék aludni, ha nem jönne el.~És szomoruan nézett
97 I | gondolatban imádkozott, nem könyvből.~Mikor fölkelt,
98 I | mindenről, csak a bánatukról nem.~Mikor aztán délfelé járt
99 I | okosak voltunk. Se maga nem említette a „holt angyalt”,
100 I | se én. Fogadjuk meg, hogy nem beszélünk róla.~- Megfogadhatom, -
101 I | felelte Ábel búsan, - csak azt nem, hogy nem gondolok reá.~-
102 I | búsan, - csak azt nem, hogy nem gondolok reá.~- Tudja ma
103 I | bennünket. Lássa délelőtt már nem szomorkodtunk. Aztán lássa
104 I | számíthatatlan.~- Csak jó nem, Esztike, jó nem. Az én
105 I | Csak jó nem, Esztike, jó nem. Az én sorsom nem olyan,
106 I | Esztike, jó nem. Az én sorsom nem olyan, hogy jókat is várhatnék
107 I | Mindig megfogadták, hogy nem beszélnek Eördöghről, de
108 I | Jaj, ne mondjon ilyet.~- Nem mondok többé.~- Élnünk kell.
109 I | Élnünk kell. Élni mégis jó.~- Nem jó.~- Ne mondjon ilyet.~-
110 I | jó.~- Ne mondjon ilyet.~- Nem mondok többé.~A leány Ábelhoz
111 I | hogy kisértetbe ne essünk! Nem szabad arra gondolnunk,
112 I | kocsin tér vissza.~A jó mama nem ellenkezett.~Ábel már várta
113 I | előtt. A litániára persze nem mentek be. Elmentek sétálni
114 I | csokorba a virágait.~- Mért nem lehet megállítani a világmindenség
115 I | mosolygott.~A fák között nem messze tőlük, valami verklis
116 I | táncolni Ábel?~- Tudok, de nem szoktam. Diákkoromban olyan
117 I | befutott a bokrok közé. Nem nézett föl, csak amikor
118 I | hazafelé.~~Augusztusban már nem kilenc órakor találkoztak,
119 I | mezítláb.~- Hát járjon.~- Nem. Szégyelném maga előtt Ábel.~-
120 I | Hát még holdvilágnál!~- Nem, nem. A ruhám is hosszu;
121 I | még holdvilágnál!~- Nem, nem. A ruhám is hosszu; csatakos
122 I | Minden szép! Ugy érzem mintha nem volna testem. Szállani szeretnék
123 I | zöldbe, megpirosodott.~- Nem nézek gyakorta tükörbe.~-
124 I | messzire kijár, de most már nem sajnálom: látom, hogy ez
125 I | mégnagyobb Esztike.~- Hát mondja: nem bolondok az emberek? hogy
126 I | legutolsó rövid szoknyám. Nem nőttem azóta.~- A nőknek
127 I | úgy, - mondotta Ábel. - Nem is képzeli, milyen szép
128 I | Ábel. - De milyen hideg. Nem fog meghűlni?~És amint ott
129 I | bodzabokor alatt. Eszter azonban nem jött. Pedig virágot is hozott
130 I | Ábel csak fülelgetett, el nem tudta gondolni, mi történt?~
131 I | óh te hű angyal! Hát mért nem mentél haza? Nem jöhettem
132 I | Hát mért nem mentél haza? Nem jöhettem ki Ábelkám. Mama
133 I | Minduntalan rád gondoltam. S nem volt szabad megmozdulnom.
134 I | ránk virrad!~- Bizony. Még nem is beszélgethettünk. Ha
135 I | várhatnánk meg a napkeltét.~- Hát nem kell hazatérned?~- Bánom
136 II | eszméletén volt.~Hét éve nem látták egymást. Ábel tizenötéves
137 II | butorokon: gyermekkorában nem látszott olyan szegényesnek
138 II | napjaiban.~Ábelnak bizony nem volt félretett pénze, hatosa
139 II | Kártyázol?~- Soha.~- Iszol?~- Nem szeretem a bort.~- Akkor
140 II | mégegyszer ilyen baj ér, nem lábalok ki belőle. Akkor
141 II | mázolmány. De az ájtatos szívek nem azt nézik. Megszokják a
142 II | átváltozik nekik elevenné, s meg nem válnak tőle a világért se.
143 II | némelyek falra tenni.~- Nem felejted el? - kérdezte
144 II | kérdezte a beteg.~- Remélem nem lesz rá szükségem, - felelte
145 II | mennyi szenvedés vár rám? Nem jobb lenne‑e ma, mint azután?~
146 II | kacagott a társaság. Már nem a kutyáját nevették akkor,
147 II | rostáját ismerem.~- Házasodni nem is szabad szívvel, - szólalt
148 II | a székéről. - A házasság nem üzlet.~A fiatalember vállat
149 II | időleges őrültség. Okos ember nem szerelmes soha, vagy ha
150 II | soha, vagy ha szerelmes, nem okos. Tehát a házasság szerelem
151 II | szépség nagy valami! Azt nem lehet analizálni.~A fiatal
152 II | fejét rázva. - Az már akkor nem nő és nem szépség.~- Ez
153 II | Az már akkor nem nő és nem szépség.~- Ez az igazi, -
154 II | bolintott rá az ügyvéd.~- Nem hallgathatom, - mondta a
155 II | húst boncoltam? Hát a nő nem hús? Ha ön beleszeret egy
156 II | beleszeret egy leányba, hát nem a húsába szeret bele? Állítsunk
157 II | akár zsir a szépség, akár nem, ami szép, az szép. Az alma
158 II | lehámozzuk, elvetjük. De a nőnek nem a szépsége a főértéke.~-
159 II | meg a tükör.~- Városon. De nem csupa város a világ. Kedves
160 II | martír.~- Látszik, hogy nem nős ember. Látszik, hogy
161 II | mindig viaskodó kedvvel, - én nem arról beszéltem, hogy a
162 II | már messziről látta, hogy nem ketten ülnek az asztalnál.
163 II | beszélt.~- Eördögh!~Már nem volt olyan okos arcú mint
164 II | szórakozott. Mit beszéltek? Nem hallhatta. Jobbára a fiatalember
165 II | megfogta a leány kezét. A leány nem vonta vissza. Tovább beszélgettek.
166 II | kezét és megcsókolta.~Ábel nem nézhette tovább. Elfordult
167 II | Inkább meghalok, ha azé nem lehetek, aki nekem igazán
168 II | portéka a leányféle: meghalni nem akar. Jól beszélt a vőlegény,
169 II | beszélt a vőlegény, hogy a nők nem olyan tökéletes teremtések,
170 II | Hát meg fog halni egyedül. Nem ott az ablaka alatt, nem, -
171 II | Nem ott az ablaka alatt, nem, - mért is okozna neki ijedelmeket,
172 II | kisétáltak: sétálnak valamerre.~- Nem térek többé vissza! - kesergett
173 II | csillagos volt. A hold még nem kelt fel. Béke és boldogság
174 II | szokott. A vendégek már nem voltak ott.~Kilenc órakor
175 II | Eszter megjelent.~A homályban nem lehetett látni az arca kifejezését.~-
176 II | Megmondtam neki, hogy Eördöghöt nem szeretem.~- Megmondtad?~-
177 II | nyugodtan azt felelte, hogy nem baj. Majd megszokom. Ő is
178 II | együtt élünk mint eddig. Nem mertem neki megmondani persze,
179 II | Mért magázol? Ne magázz!~- Nem merlek tegezni, nincs jogom
180 II | vagy.~Ábel azon az éjszakán nem aludt.~- Mit akarok? - zuborgott, -
181 II | Eszter netán azt mondja:~- Nem, nem!~Hát akkor:~- Gyere:
182 II | netán azt mondja:~- Nem, nem!~Hát akkor:~- Gyere: lesz
183 II | teremt oda füvet is.~De nem igen bizott a csillagában.
184 II | lehet a levél egyéb, ha nem gyászjelentés a meghalt
185 II | lehet más a levélben, ha nem az, hogy a kövérasszony
186 II | volna is, hogy elvehetné, nem lehetne. Még akkor se lehetne,
187 II | vagy akár jobbmódú is. Nem én tiltom el Öntől a leányomat,
188 II | héten szerezte és a társa nem is tudott volna róla, ha
189 II | tudott volna róla, ha meg nem mondja. De amaz arra hivatkozott,
190 II | vigasztalódjon.~Férjhez kell mennem, nem Isten választása szerint,
191 II | emberek választása szerint.~Nem vádolom ezzel az apákat,
192 II | akartak.~S ha az ő akaratukat nem teljesíteném is, anyám egzisztenciája
193 II | nőttem fel, és soha bánatot nem okoztam. És őneki egyetlen
194 II | ismét levelet. Csak ennyit: Nem felejtelek, ne busulj!~Ábel
195 III | láttam, hogy magad vagy. Nem állhattam meg, hogy be ne
196 III | percek multán felelt:~- Nem lesznek többé holdas estéim.~-
197 III | Az asszony vállat vont:~- Nem rossz ember. Kissé unalmas,
198 III | anyám is velünk van. Én nem vagyok a háznál senki.~-
199 III | reám. Bocsáss meg, hogy nem írtam. De olyan furcsa.
200 III | foglak feledni. Akartam. Nem lehet. Úgy érezem, mintha
201 III | de félrenézett, mintha nem látná. Végigtekintett a
202 III | jöhetek: mink már többé nem találkozhatunk. De aztán
203 III | hogy hű leszek, de arra nem, hogy téged elfeledlek.~
204 III | gondolatokat mond el, amelyek nem abban a pillanatban keletkeztek
205 III | fejében.~- A lelkiismeretem nem mond ellent, - ez nekem
206 III | mikor és hol akarod?~- Írni nem írok Ábel. Az írás véletlenül
207 III | kerül és... veszedelem. Óh nem tőled tartok! A posta, az
208 III | Megcsókolnálak! De már nem szabad!~S elsietett.~~Vasárnaponkint
209 III | mint két veréb az ágon.~Ha nem volt közelükben senki, néhány
210 III | azt gondolta: Bizonyára nem jönne.~Eszter azt gondolta:
211 III | kicsit.~Sohasem evett almát. Nem szerette.~Az orvos elégedetten
212 III | a nők már megszokták. Ha nem is értették, rásejtették
213 III | mondta, - orvosnénak nem szabad az ilyesmitől irtóznia!~
214 III | a fiatal menyecske bele nem tanul. De aztán a doktor
215 III | mi kell, hogy kell, hogy nem kell. Mindent kimértek,
216 III | is be.~- Nohát most már nem halsz meg.~Az asszony Ábelra
217 III | városi nő, és semmihez máshoz nem ért, csak ahhoz: hogyan
218 III | fölé gyültek a fellegek.~De nem dörgött még egyik se, csak
219 III | ismerőseimmel.~- Olyan ismerőssel nem szabad.~- Miért ne volna
220 III | vele. Senki ezt nekem meg nem tilthatja.~És akkor sirva
221 III | öregasszony az órát nézni ment be. Nem látta meg a két nő arcát.~
222 III | leánykoroddal. El kell hagynod, nem szabad emlékezned reá Eszter!
223 III | öregasszonyokhoz járt, akikhez Eszter nem szokta elkísérni, mert únta
224 III | tűzre konditottak.~- Akkor nem ő volt. Összevétetted valakivel.~-
225 III | volna, itthon maradt volna. Nem ő volt akit láttál.~A vénkisasszony
226 IV | olvasott. Könyvesboltba nem járt az ő családja se, hanem
227 IV | hogy a könyvesboltba eljár, nem keltett gyanut, hiszen az
228 IV | Ha megöl is édesanyám, nem tehetek róla, - makacskodott
229 IV | anya.~- Mire? Megesküdtem. Nem szegem meg az eskümet.~És
230 IV | arról lehet megismerni, hogy nem beszélgetnek.~~Pedig azok
231 IV | kellett szólaniok. Ábel néha nem is volt közelben és akkor
232 IV | heverészünk. Ha négykor nem talál ott, a Pávaszigeten
233 IV | a Pávaszigeten várjuk. Nem gondoltak arra, hogy ünnep
234 IV | a Zugligetbe értek.~Ábel nem kérdezte, hogy mért mennek
235 IV | mint a nap a földnek. Mikor nem látlak, borult az időm.~
236 IV | összeigazította a haját.~- Nem haragszom, de tekints engem
237 IV | hogy mióta asszony vagyok, nem csókoltál meg, csak ma.~-
238 IV | elgondolkodott:~- Talán nem.~- Talán?~- Mondom: Talán
239 IV | Talán?~- Mondom: Talán nem. Annak éreztél egy percre,
240 IV | Eszter szólalt meg ismét:~- Nem tudom mikor láthatlak ujból:
241 IV | városból.~- Hova?~- Még nem tudom. Nem fogsz nyugtalankodni
242 IV | Hova?~- Még nem tudom. Nem fogsz nyugtalankodni ugye?
243 IV | szólalt meg bágyadtan:~- Mért nem beszélsz nyiltan? A férjed
244 IV | beszélsz nyiltan? A férjed nem megy el nyaralni. Az orvos
245 IV | évben ismeretséget gyűjt: nem hagyja el egy betegét se.
246 IV | magad nagyságos asszonyom nem fogsz nyaralni menni, mert
247 IV | megengedhetek neki. Egynehány hétig nem szabad találkoznunk. A tüznek
248 IV | kérdezte kérlelően Eszter.~- Nem, - felelte szeliden Ábel. -
249 IV | szeliden Ábel. - De mért nem beszélsz nyiltan.~- Attól
250 IV | Ne haragudj.~- Hiszen nem haragszom.~- Látod az nekem
251 IV | elveszteném a magam becsülését. Nem tudnék tükörbe nézni. Ezt
252 IV | emelte.~- Köszönöm.~Aztán nem beszéltek többet. A Vérmezőhöz
253 IV | vissza a nyaralásból?~- Nem tudom.~- Mondd: soha. Mondd
254 IV | A kocsi tovább-haladt.~- Nem haragszom Eszter, ne érts
255 IV | jóságodat, ékességedet és nekem nem maradt más, csak az az érzés,
256 IV | Félreértesz! Eszter félreértesz! Nem vádollak téged. Nem tehettél
257 IV | félreértesz! Nem vádollak téged. Nem tehettél másképp. Én a sorsomat
258 IV | hálás vagyok irántad, hogy nem feledkeztél meg rólam. Magam
259 IV | lelkemnek legszentebb, hogy nem haragszom, nem is haragudtam.
260 IV | legszentebb, hogy nem haragszom, nem is haragudtam. Soha jobban
261 IV | haragudtam. Soha jobban nem szerettelek mint ma, és
262 IV | vagy mindketten. Két férjed nem lehet.~- Hát próbáljuk meg, -
263 V | az iráson megáll a szeme: nem férfiirás. Finom orrocskája
264 V | franciául a klastromban, de nem sokra jutott vele.~Előkeres
265 V | a nyelvet. De a levéllel nem boldogult.~Aztán hetekig
266 V | boldogult.~Aztán hetekig nem nyúlt a levélhez, csak tanult
267 V | megoldotta a levelet:~Igy szólt:~„Nem tudom tréfálsz-e vagy komolyan
268 V | vagy komolyan beszélsz. Nem hiszem, nem hihetem. Ha
269 V | komolyan beszélsz. Nem hiszem, nem hihetem. Ha férfi vagy s
270 V | megélsz mindenütt. De te nem vagy férfi, mert elveszel
271 V | leveledben, de ha igaz, nem kivánom, hogy boldogtalan
272 V | légy, csak azt, hogy ha nem áldja meg a házasságodat
273 V | jégzajlás indult volna meg.~Nem annyira a fölfedezés bántotta,
274 V | kedvesét.~A férje különben nem éreztette vele soha, hogy
275 V | Langyos volt iránta, de nem keserü. Az első napok is
276 V | férje ha megcsókolta is, nem volt benne a csókjában a
277 V | vajjon találkoztak-e Bécsben? Nem hívta-e le Pestre? Hátha
278 V | lógó ruhák zsebében, de nem talált semmit se.~Délután
279 V | hogy legalább is két hétig nem találkozik Ábellal. Az az
280 V | fogadalom volt neki. Arra nem is gondolt, hogy a kényszeritett
281 V | kényszeritett eskü senkire nem kötelező. Még egy olyan
282 V | felizgatta. Az anyjának nem mert róla szólani. Ismerte
283 V | még aggódott is, hogy Ábel nem jelenik meg. Hiszen megbeszélték,
284 V | megbeszélték, hogy egyideig nem találkoznak.~De Ábel ott
285 V | arra gondolt, hogy Eszter nem birja egy hétig. Állt szép
286 V | ez? A legrútabb csalás!~- Nem. Hiszen akkor még nem esküdött
287 V | Nem. Hiszen akkor még nem esküdött hűséget.~- De tudta,
288 V | valakit a házassága előtt. Te nem szerettél senkit Eszterkém?~-
289 V | szerettél senkit Eszterkém?~- Nem bizony.~- Hát engem?~- Téged
290 V | szerettelek az igaz, de idegeneket nem.~Ábel nevetett.~- Neki se
291 V | lelkemmel szerettelek. Én nem mentem piszkos cipővel az
292 V | Férfinál az ilyen apró kalandok nem mérhetők súlyosan. A férfi
293 V | ostobaságok...~- Neked is volt!~- Nem igen. És én még akkor nem
294 V | Nem igen. És én még akkor nem ismertelek.~- Oh gyalázatosak!
295 V | könnyeit letörülte.~- Eszter!~- Nem ismerem önt uram, - felelte
296 V | elgondolkodva.~Semmi kapcsolata nem volt a megjegyzésének az
297 V | elbeszéléssel, de a doktor nem ütközött meg rajta. Tudta,
298 V | foglalkoztatta: Még akkor nem ismertelek!~Ez a néhány
299 V | Ábel meg fogja érteni, hogy nem haragszik.~Azonban Ábel
300 V | haragszik.~Azonban Ábel nem volt ott.~- A divatlapom, -
301 V | kérdezte körülpillantva, - nem jött meg? Igen várom.~-
302 V | szomoruságodban.~Eszter.~Arra nem is gondolt, hogy talán utcanév
303 V | délben spanyolviaszért. Nem öltözött át, csak épp a
304 V | azoknak a tojásán. Este nem gyujtott soha mécset, mert
305 V | olajra se volt pénze. Télen nem fűtött.~- Örökre nyomni
306 V | Édesanyádnak, Isten nyugtassa, nem volt az olyan nehéz, mint
307 V | te gondolod. Megszokta. Nem is kivánt jobbat.~- Hacsak
308 VI | néha két óra is lett, de az nem keltett gyanút otthon. Tudták,
309 VI | s aki abból a kötelékből nem is oldózkodik, nem is oldozkodhatik:
310 VI | kötelékből nem is oldózkodik, nem is oldozkodhatik: minden
311 VI | üvegen át. Mi köti hozzá? Nem talált reá választ. Eszter
312 VI | bennök lassacskán. Ábelnak nem volt senkije az anyja eltávozása
313 VI | pénzszükség szorítana...~- Nem, köszönöm, annyira én soha
314 VI | köszönöm, annyira én soha nem jutok. Nem iszok, nem kártyázok.
315 VI | annyira én soha nem jutok. Nem iszok, nem kártyázok. Hát
316 VI | soha nem jutok. Nem iszok, nem kártyázok. Hát nálatok történt‑
317 VI | mindenkit megcsal, csak őket nem, hogy egy ruhát háromszor
318 VI | férje őrá költ.~- De én nem türök tovább! - lázadozott
319 VI | selőn eret vágtak volna, nem mondták volna ki a trónfosztást,
320 VI | volna ki a trónfosztást, nem következett volna ránk a
321 VI | a te apád.~- Az volt, ha nem is afféle könyves tudós.
322 VI | bizonyisten arra. És ha arra nem gondoltam volna...~- Beszélj
323 VI | Beszélj bizalmasan.~- Nem tudom mi történt volna velem
324 VI | arcáról, mit gondol. Soha nem tudta a szándékait, gondjait,
325 VI | érezte az asszony. Ábel arca nem takart el előle semmi gondolatot.
326 VI | voltak titkai, de Ábel előtt nem. Neki mindent elmondott.
327 VI | lett volna, mint amennyire nem volt, olyasmiket is kérdezhetett
328 VI | se igen beszélnek. Ábel nem kérdezett affélét soha.~
329 VI | felelem - ez az én dolgom, nem a magáé.~- Hogy vóna ez
330 VI | kanári madár vagy papagáj? Nem én vagyok-e a ház asszonya?~
331 VI | háznál, hogy jobb lett volna nem szülnie és mindefféléket.~-
332 VI | tetted, hogy engedtél.~- De nem tettem jól! - pattant fel
333 VI | Jössz! Viszlek! Akarom! én nem tudtam volna ellentállni!~-
334 VI | dühét is levetette volna. Nem maradt belőle más, csak
335 VI | haragudj, ne gyülölj.~- Hiszen nem haragszom, - pillogott megilletődve
336 VI | Eszter megcsókolta a kezét:~- Nem, anyám. De fizessük meg
337 VI | sajnáltam azt a leányt, hogy nem talál most helyet.~Az arcát
338 VI | arcát is megcsókolta.~- Nem történt semmi. Feledjük.~
339 VI | muzeumkertbe.~De Ábel már nem volt ottan.~ ~
340 VII | percben rágondolt Ábelra és nem értette magát, hogy hogyan
341 VII | lobbanhatott fel annyira! Mintha nem is ő szólott volna akkor
342 VII | olyanokat mondunk, amelyek nem voltak azelőtt sem a lelkünkben,
343 VII | a bánattól, s csak azért nem ment el a könyves boltba,
344 VII | szinte remegve nyit be. Ábelt nem látja a szokott helyén.~
345 VII | mindannyiszor hátrapillant. Nem Ábel, ez sem Ábel!~Ujjai
346 VII | ebédután bement a boltba.~Ábel nem volt ott.~Az asszonyka alig
347 VII | ijedt elcsodálkozással, - nem nagyon talán?~- Hideg leli
348 VII | Hideg leli vagy mi...~Eszter nem mert többet kérdezni. Attól
349 VII | szegény Ábel! Bizonyára azért nem jött a litániára se. Mert
350 VII | Mert eljött volna, el. Ábel nem fog őrá haragudni soha.~
351 VII | hordárt:~- Ösmer maga engem?~- Nem, nagyságos asszonyom.~-
352 VII | címét. De vigyázzon: ha nem leszek egyedül, ne közelítsen
353 VII | forint, ha történetesen nem leszek egyedül. Akkor aztán
354 VII | rebegte Eszter, - remélem nem nagyon?~S aggódó szemmel
355 VII | kiáltotta az asszony. - Nem ösmersz meg?~Ábel behunyta
356 VII | Ábel behunyta a szemét. Nem felelt.~- Nagy hő van rajta, -
357 VII | véli álmodik.~- És orvos nem volt még itt?~- Nem. Ő maga
358 VII | orvos nem volt még itt?~- Nem. Ő maga rendelt magának
359 VII | szomszédban.~- Hogy hívják?~- Nem tudom. Olyan öreg...~- Fusson
360 VII | aztán Ábelra:~- Nyéky úr nem akar orvost.~- Fusson édes
361 VII | s frisset kötött reá.~- Nem ismersz meg Ábel! Ábel!~-
362 VII | öröksége. Elhozta, de még nem választotta ketté.~A kisleány
363 VII | maguk szomszédlakók?~- Igen. Nem. A szomszédban lakunk, de
364 VII | receptet írt a térdén.~- Nem nagy a baj? - kérdezte félénken
365 VII | Eszter összerezzent.~- Nem, de rokona vagyok.~A fehérhajú
366 VII | meg.~Az orvos tovább írt. Nem hallatszott más a szobában,
367 VII | Eszter, - hiszen ilyenkor nem lehet meghülni.~- Bizonynyal
368 VII | sértődve az orvos.~- Hiszen nem azért... bocsánat, - dadogta
369 VII | éjjel?~Berta vállat vont:~- Nem tudom. Talán a takarító
370 VII | kivánt, aminőket azelőtt nem szeretett.~Egyszer hogy
371 VII | Hagyjátok: hadd egyen.~De a nők nem nyugodtak meg. Eszter magaviseletében
372 VII | aztán? Csak hagyják.~- De nem úgy van. Egyhelyre jár!~
373 VII | Egyhelyre jár!~A doktor nem értette, csak pislogott.~-
374 VII | hőkölt el a kövér asszony. - Nem igaz!~- Lehetetlen! - rebegte
375 VII | asszony, - az én leányom nem jár senkihez!~- De jár, -
376 VII | belső kisbíró azt itélné: nem jól van.~- Az a boltos-legény...?~-
377 VII | Isten szerelmére Eszter, hát nem gondolsz arra, hogy asszony
378 VII | erről semmit. Elvégre is nem tudnak bizonyosra semmit.
379 VII | is.~- Károly meglepett?~- Nem sikerült neki. A családnál
380 VII | közé vágtam, hogy... De nem beszélek erről. Térjen vissza
381 VII | vett ki egy szárnyat.~Tehát nem haragszik, - gondolta az
382 VII | várta.~De hogy az asszony nem kezdett, ő se kezdett.~Másnap
383 VII | az én távollétem alatt?~- Nem. Csak most ebben a három
384 VII | orvos a levegőbe csapva.~És nem talált magyarázatot.~Különösen
385 VII | kellemetlen ügynek. Sem ő nem merte említeni, sem a felesége
386 VII | említeni, sem a felesége nem beszélt róla soha.~Másnap
387 VII | Nézze meg, hogy van? Én nem birom meg, hogy mégegyszer
388 VII | Hát még mindig... Hát nem birod elhagyni, elfelejteni?~
389 VII | rózsát.~A beteg eleinte nem igen beszélt vele. A fehér
390 VII | leányom boldog volna, ha maga nem élne Pesten.~Ábel hitetlenül
391 VII | az ember?~- Egy rossz szó nem sok, annyit se szólt.~Ábel
392 VII | vált a szoba. Öt hete, hogy nem látta Ábelt, s vasárnap
393 VII | akarták bocsátani. De ő nem is felelt. Rohant egyenesen
394 VII | el, bizonynyal jőjj el.~- Nem mondta meg.~- Nem? Csodálom.
395 VII | el.~- Nem mondta meg.~- Nem? Csodálom. Ámbár igaz, hogy
396 VII | Csodálom. Ámbár igaz, hogy nem igérte. Hát Eszterkém ütött
397 VII | Tartsd a markod! A tiéd!~- Nem, nem kell. Hol vetted?~-
398 VII | a markod! A tiéd!~- Nem, nem kell. Hol vetted?~- Gazdag
399 VII | nézett reá. Sohajtott.~- Nem lehet Ábel: hát nem látsz!
400 VII | Sohajtott.~- Nem lehet Ábel: hát nem látsz! Nem látod, hogy a
401 VII | lehet Ábel: hát nem látsz! Nem látod, hogy a karcsuságom...
402 VIII | búcsuzatlanul távoztam. Nem birtam volna elmenni, ha
403 VIII | magántanulónak egy gimnáziumba. Nem akarok többé könyvkereskedő
404 VIII | többé könyvkereskedő lenni. Nem mintha gyűlölném azt a foglalkozást,
405 VIII | bekandikál az akácfa lombja. Nem tudom, hogyan szokom meg,
406 VIII | sors. A férjemhez egy hétig nem szóltam semmit. És gondolkodtam,
407 VIII | megváltozhatik, csak a szívem nem.~Írd meg, hogy vagy? Ne
408 VIII | sohse láttalak rútnak és el nem képzelhetem, hogy milyen
409 VIII | mikor rút vagy?~De mért nem is lehet az emberi arcot
410 VIII | jó-e? Gondolnak-e veled? Nem hideg-e a szobád? Vigyázz:
411 VIII | így végezte a levelét:~„Nem tudom, hogy azon a válságos
412 VIII | hogy azon a válságos napon nem utazom-e el én is az anyósom
413 VIII | arca ahhoz hajlott.~De Ábel nem vizsgált semmit. Nyugtalanul
414 IX | óh bizonyára meghalt!~- Nem hallottam.~- Hát mikor volt
415 IX | beszélt? Megtörtént már...~- Nem. Éppen arról beszélt, hogy
416 IX | meg az fekszik. Egyebet nem beszélt. Igaz: a levelet
417 IX | is a lajstromot. Eszter nem volt közte.~- Talán még
418 IX | volt közte.~- Talán még nem jelentették be? Talán még
419 IX | mindenki bemehet. A doktor nem ismerhet rám. Megnézem.
420 IX | vonva gyászba a kapuja? Nem volt. Tehát vagy eltemették
421 IX | Tehát vagy eltemették vagy nem halt meg.~S nyugtalanul
422 IX | látja, hazamegy nyugodtan, nem is köszön neki. De nem látta.~
423 IX | nem is köszön neki. De nem látta.~Végre is bement a
424 IX | a doktor lakása kiadó.~- Nem tudok róla.~- Mert hogy
425 IX | halt meg.~- Hát a felesége nem?~- Az még nem.~S visszaült.
426 IX | a felesége nem?~- Az még nem.~S visszaült. Fölvette a
427 IX | Makk az adutt.~- Az még nem? - fuldoklott Ábel, - hát
428 IX | hát az is halálán van?~- Nem tudom, - felelte félvállról
429 IX | felelte félvállról az ember, - nem tudom.~Ábel visszatért az
430 IX | Doktoréknál öt ablak.~Tehát nem halt meg. Él. Ha a fal üvegből
431 IX | a házmester szava a még nem gyászosan rezgett a mellében.~
432 IX | meg egy szóra Marcsa.~- Én nem vagyok Marcsa.~- Hát nem
433 IX | nem vagyok Marcsa.~- Hát nem a doktorék cselédje vagy?~-
434 IX | doktorék cselédje vagy?~- Nem. De az se Marcsa.~És nevetve
435 IX | Olyan, amit magamnak nem kivánok.~S elcsattogott
436 IX | taplót tettek volna eléje: nem érezte mit eszik.~Eszébe
437 IX | a gombkötő, - pedig hát nem is az ő kötelessége a remegés.~
438 IX | asszonyka állapota úgy-e nem valami nehéz?~- Csak ahogy
439 X | Sorsnak kárpótlása. Levelet nem kaptam tőled március óta.
440 X | kétszeresen kedves minden anyának.~Nem felelt. Mit is feleljen?
441 X | azzal eggy az élete.~Hát nem írt, nem írt. De sokszor
442 X | eggy az élete.~Hát nem írt, nem írt. De sokszor ha rágondolt,
443 X | nőnek ahhoz mennie, akit nem szeretett! S még az ilyen
444 X | egy hús és csont épületbe. Nem gondol velünk ezen a Földön
445 X | szinte átnyilalta. Pedig nem Eszter volt. Magasabb termetü,
446 X | szeme, a szeme!~Ábelnak nem izlett többé az étel. Olyanféle
447 X | mondja-e? Hiszen oly régen nem látták egymást!~Próbált
448 X | csak a szemét hordozza ott, nem az érzéseit. Bizony meg-megújult
449 X | Egyszer beszélünk, aztán ismét nem látom, nem látom talán többé
450 X | aztán ismét nem látom, nem látom talán többé sohase.
451 X | azt felelte, hogy a szoba nem üres, egy klaviros kisasszony
452 X | készült.~És azt gondolta nem tér többé haza.~Mégis mikor
453 X | kishijja volt, hogy vonatra nem ült.~De legyűrte az érzését.
454 X | volna hazatérni. A fecske nem ember, mégis visszavágyik
455 X | visszavágyik a szülőföldére. Ha nem vágyakozna, nem térne vissza.
456 X | szülőföldére. Ha nem vágyakozna, nem térne vissza. Ábel lelkében
457 X | nyujtotta neki a kezét.~- Nem ismer meg?~- Berta? Maga
458 X | Bertácska.~- Oh Nyéky úr, hogyan nem feledkezett meg rólam!~És
459 X | leánynak furcsa volt, hogy Ábel nem tegezi. Ábelnak furcsa volt,
460 X | furcsa volt, hogy a leány nem bácsizza.~De egyik se mondta
461 X | megráncosodott a képe. Most már nem olyan szembeötlő a fehér
462 X | csodálkozásra nyílott:~- Hát nem leveleztek?~Ábel némán legyintett.~-
463 X | igazítom a kalapjait. De nem sokat. A férje jól keres.
464 X | mondotta, - szép, hogy nem feledkezett meg róla.~-
465 X | hogy a doktor címtábláját nem látja rajta.~Tehát elköltöztek.~
466 X | ott látta volna Esztert, nem szólította volna meg, csak
467 X | tovább ment volna.~Jobb, ha nem ismerik egymást. Valamikor
468 X | igen, igen. Csak a neve nem jut az eszembe. Hol is találkoztunk?~
469 X | játszott. Csak megnézné, de már nem játszana vele.~Vajjon ha
470 X | az a gyöngéd érintés?~De nem jár ő már oda! Hogy is járna!
471 X | padba. Ábel állva maradt.~Nem az az ötlet vonzotta be,
472 X | ketten, szótlanul egymásra nem nézve, csupán azért az érzésért,
473 X | öltözetü anyókák, mint akkor. Nem változott meg semmi. Az
474 X | változott meg semmi. Az anyókák nem fogynak el soha.~A szeme
475 X | gyertyavilágos félhomályában nem látta tisztán az arcát,
476 X | volt volna, hogy évekig nem látta; mintha úgy állna
477 X | ezt az ábrándot. Eszternek nem szabad őt látnia többé.
478 X | Eszter véletlenül rátekint, nem fog köszönni; egy arcizma
479 X | Összeesett volna, ha Ábel el nem kapja.~A tolongók bámulva
480 XI | XI.~Az első percekben nem tudtak egyebet mondani,
481 XI | enyém! Viszlek! Most már nem él az anyád! A családi tekintetnek
482 XI | a lakásom előtt. Ha most nem jösz, ezt az órát Isten
483 XI | jösz, ezt az órát Isten nem adja többé vissza! Jer!
484 XI | Irénkém.~- Visszük!~- Nem lehet, Ábel!~- Nem lehet?
485 XI | Visszük!~- Nem lehet, Ábel!~- Nem lehet? Mi az, ami nem lehet,
486 XI | Nem lehet? Mi az, ami nem lehet, ha két szív egylánggal
487 XI | Az apja szeretetéből nem vihetjük ki, - rebegte az
488 XI | varangyos békát, a gyermeket nem lehet megfosztani az apja
489 XI | asszony ellágyultan, - te nem tudod, mi az. Az a gyermek
490 XI | szemében itélet lesz. Ha nem mondja is ki, itélet lesz.~
491 XI | Ne haragudj rám Ábel!~- Nem haragszom.~- De haragszol.
492 XI | magát az én szivemre, ha nem akar ott maradni? Azt mondod
493 XI | mondod magadban: Eszter nem szeret úgy, mint azelőtt!
494 XI | csakúgy szeretlek. Mióta nem láttalak, mióta nem írtál,
495 XI | Mióta nem láttalak, mióta nem írtál, minden vasárnap elmentem
496 XI | élő lelkiismerete.~Ábel nem erőltette tovább. Ime, gondolta,
497 XI | ismerős látta őket. Igy nem kelt gyanút.~Az asszony
498 XI | Ne haragudj!~- Hiszen nem haragszom.~- Délutánonkint
499 XI | asszonynak, s gondolta:~- Nem, nem, soha többé!~~Visszatérőben
500 XI | asszonynak, s gondolta:~- Nem, nem, soha többé!~~Visszatérőben
1-500 | 501-754 |