Part
1 I | szőke fiatalember telepedett le az omnibusz belsejébe; -
2 I | de batiszt ruhába. A haja le volt eresztve kétágba magyarosan.
3 I | arra gondolt, hogy nappal le vagyok kötve? Okos lány!
4 I | olyan fájdalmasan hajolt le, hogy a fiu csaknem kiáltva
5 I | megállt. Ábel látta, hogy le akar ülni, hát ráterítette
6 I | kissé odább ült.~- Üljön le maga is Ábelkám.~Ábel leült
7 I | vállát, mintha tartaná, hogy le ne essen.~Eszter kivonta
8 I | hozzásimulva sétált vele le a lombok alatt a völgybe
9 I | És sohajtott.~- Térjünk le a gyalogútra, - mondotta
10 I | a selymes fű. Üljön ide le. Hadd fussak egyet a harmatban.~
11 III | ismét elmosolyodott.~- Ülj le kissé, - rebegte Ábel, -
12 IV | a gyepre s arra hevertek le. Csak a doktor hiányzott.~
13 IV | Lövőháznál.~A kocsi ernyője le volt eresztve.~Eszter intett
14 V | találkoztak-e Bécsben? Nem hívta-e le Pestre? Hátha eljár hozzá
15 V | megszoktam, hogy neki diktáljam le, a hogy is hivják úrnak.~-
16 V | mintha egy angyal jött volna le az égből, hogy letörölje
17 VI | valamelyik közeli boltba menne le ötpercre. Az ötpercből néha
18 VI | Eszter sose olvashatta le az arcáról, mit gondol.
19 VIII| vagyok. Bizonyára magam írtam le akaratlanul.~Mégis hogy
20 IX | felelte az, - feküdj le oda a konyhaládára, oszt
21 XI | kislányommal. Négykor szállunk le a Lövőház-téren, és onnan
22 XIII| abban, hogy még nem tette le a gyászt.~Az új pár még
23 XIII| És a szakálad mért vetted le?~Ábel meg volt borotválkozva.
24 XIV | Eredj a borbélyhoz: vetesd le ezt a bozótot.~- De kérlek,
25 XIV | azonnal vissza, és vetesd le egészen!~- De kérlek a borbély
26 XIV | nálam?~Ábelnek kő esett le a melléről.~- Isten hozta.
27 XV | vált el.~Ábel reggel feküdt le és aludt délig. Akkor alig
28 XV | Ki van mellette? Ki törli le a könnyeit? És ki intézkedik
29 XV | mondtam ki. Ő ahogy rámnézett, leolvasta az arcomról mit
30 XVI | Vacsora-bevásárláson volt. Izgatottan dobta le az asztalra az esernyőjét
31 XVII| hörkent fel Ábel. - Dobd le onnan a falról!~Eszter vállat
|