Part

 1 I   |          abbahagyta a táncot, és az arcát a két tenyerébe rejtette,
 2 I   |            feléjök hajló lombot. Az arcát fölfelé tartotta. Odarázta
 3 I   |           és Ábel arcához nyomta az arcát:~- Legyen maga is az!~Ábel
 4 I   |           Ábel akkor is csak Eszter arcát nézte. Amint rásütött a
 5 I   | narancsszínű fénynyel öntötte el az arcát és a fehér kásmir-kendőt.
 6 III |              Nem látta meg a két nő arcát.~Kardosné aztán csillapítóan
 7 IV  |        kellett Ábelnak jámbor szőke arcát. Boldogok voltak, ha a kezük
 8 IV  |          kocsi ernyője alá, hogy az arcát ne lássák. Szegfüparfön
 9 IV  |             csókkal borította el az arcát. Aztán az ajakát csókolta
10 IV  |             érezte, hogy az asszony arcát forró könnyek lepik el.~-
11 VI  |         szava zokogásba fulladt. Az arcát a zsebkendőjébe temette.~
12 VI  |           nem talál most helyet.~Az arcát is megcsókolta.~- Nem történt
13 VII |       irtózott attól, hogy az anyja arcát szenvedőnek lássa, hogy
14 VIII|          arcot látott, Eszternek az arcát. De csak olyan volt az,
15 IX  |           ágyában. Látni lehetne az arcát, a keze mozdulatát. Vajjon
16 X   |  félhomályában nem látta tisztán az arcát, de megismerte. És végigzendült-zúdult
17 X   |            félre, hogy lássa Eszter arcát, de úgy hogy Eszter ne lássa
18 XI  |             csókkal borította el az arcát.~- Most már az enyém vagy!
19 XI  |   fölcsapongott. Itta a szemével az arcát. A mondatok végét csókkal
20 XII |          köré fonta: megcsókolta az arcát.~Eszternek könnybe lábadt
21 XIV |             néninek, aki viszont az arcát csókolta meg.~Berta aztán
22 XIV |            a gyermeke? Hát annak az arcát is agyon tudja gondolni?~
23 XIV |  megnyugodott. Megsimogatta a férje arcát, aztán egyszercsak eltolta
24 XV  |           megcsókolta a kezét és az arcát, és meleg szavakat rebegett
25 XV  |           megölelte, megcsókolta az arcát.~- Szegény Eszter!~Eszter
26 XV  |         előtt és nézte benne sovány arcát, sovány kezét, apadt halántékát.
27 XV  |             megsimította Ábelnak az arcát, és ábrándosan komolyan
28 XV  |          kellene menned.~Az asszony arcát halotti sápadtság fehérítette
29 XVII|              S gyöngéden megölelte, arcát egy percre a mellére hajtotta.~
30 XVII|         fehér kezére támasztotta az arcát. Rámélázott Ábelra.~- Hol