Part
1 I | zöldikélt benne. A fiatalember igen érdeklődött a három virágtő
2 I | volna kegyeddel Esztike, igen szomoruan tértem volna haza.~
3 I | bizonyára csekélyli.~- Nem.~- De igen. Maga nem akarja nekem megmondani
4 I | Hát akkor mi lehet az ok? Igen elszomorít maga engem!~A
5 I | nem rút, de nem is kedves. Igen komoly természetü. Tulságosan
6 II | teremt oda füvet is.~De nem igen bizott a csillagában. Sokáig
7 V | Neked is volt!~- Nem igen. És én még akkor nem ismertelek.~-
8 V | körülpillantva, - nem jött meg? Igen várom.~- Holnap jön meg
9 VI | amiket a nők egymás között se igen beszélnek. Ábel nem kérdezett
10 VII | Eszerint maguk szomszédlakók?~- Igen. Nem. A szomszédban lakunk,
11 VII | A leányka bólintott.~- Igen. De csak ócska kalapból
12 VII | Tegnap egy bárónénak is. Igen tetszett a bárónénak.~Eleven
13 VII | rózsát.~A beteg eleinte nem igen beszélt vele. A fehér rózsát
14 VIII| akaratlanul.~Mégis hogy hazaért, igen elgondolkodott.~Hideg áprilisi
15 IX | kérdezte. El is vitte. Különben igen összebarátkoztunk azóta
16 IX | a leánykájával együtt. Igen boldog. A vőm is majd megbolondul
17 X | Az, - bólintott Ábel, - igen gyermekkori.~Mert abban
18 X | róla a tolldíszt.~- Berta igen örül az ajándéknak, - mondotta, -
19 X | mindig-keztyüs kezét:~- Ah igen, igen. Csak a neve nem jut
20 X | mindig-keztyüs kezét:~- Ah igen, igen. Csak a neve nem jut az
21 XII | asszonyom? - kérdezte Ábel.~- Igen tanár úr. Mutatkozzál be
22 XIII| azt rosszul mondta. Neked igen illett a körszakál Ábelkám.
23 XIV | is Ábel szólt Bertának:~- Igen kedvesen fogadtak.~Berta
24 XIV | Bocsáss meg a szóért, de igen illik reá. És te se keress
25 XVII| ismerős volt az az arc, igen ismerős. De hirtelenében
26 XVII| mentem, - kezdte Eszter. - Igen megharagudtam akkor este
27 XVII| Nem szerettem őt, de lásd igen fájt... Még az nem fájt
28 XVII| vállalt állást. Eleinte igen szerető férj volt, később
29 XVII| Jó ebéd volt kedves, igen jó. De ez igazán különös,
|