Part

 1 I   |       látta, sem a kisasszonyt. Végre is odalopta a rózsát a többi
 2 I   |    nyugtalanul járt föl és alá. Végre is elment.~Délben aztán
 3 I   |     gyüjtött volna a levegőből. Végre is a kapuhoz ment és benyitott.~
 4 I   |         ugrált, mint a hörcsök.~Végre is kilépett a német asszony,
 5 I   |       kert végén, - szólalt meg végre.~- Jó, az éppen jó.~- Ott
 6 I   |       halk ropogása hallatszott végre a csendben, s egyre közelebb-közelebb.~
 7 I   |     tudta gondolni, mi történt?~Végre éjfélkor hallatszott a kavicsos
 8 II  |        minden szerzemény közös.~Végre is abban nyugodtak meg,
 9 V   |     csendes törekvéssel tovább.~Végre a zugligeti napot követő
10 V   |      hogy letörülje a könnyeit. Végre is befordult egy házba,
11 VII |        eléje s úgy kérleli meg.~Végre elkövetkezett a vasárnap.~
12 VII |         az ember? - szólalt meg végre Eördögh a betegre mutatva.~-
13 IX  |      köszön neki. De nem látta.~Végre is bement a ház gondozójához.
14 IX  |       kezében remegett a pohár.~Végre megszüntek a hangok. Egy
15 IX  |        ácsorgott már ott, mikor végre megjelent a kövér asszony
16 IX  |     szagokat kebelezett be, míg végre megrakodva hazaindultak.
17 X   |        másutt mindenütt idegen.~Végre egy tavaszi napon földhöz
18 X   |         csak kalapok kerengtek. Végre is látszólag egykedvüen
19 XIV | szótlanul mentek néhány percig. Végre is Ábel szólt Bertának:~-
20 XIV |         családjának az ügyeibe.~Végre Eszternek kedvetlen mosolygás
21 XIV |   Időnkint az órára pillantott. Végre öt órakor megszólalt:~-
22 XV  |       vagy az enyém, - mondotta végre csendesen.~Ábel megfogta
23 XV  |        kezét, apadt halántékát. Végre is megrémült attól a gondolattól,
24 XV  | orvosság lesz az idegeidre.~Hát végre is engedett. Ábel kisérte
25 XV  |       másnap többet ért belőle. Végre is abban nyugodott meg,
26 XVI |       csak bámulta a kilincset. Végre is megboszankodott, haza
27 XVII|     Hogy kerülsz ide? - rebegte végre Ábel, mintha kisértettel