Part

 1 IV  |               Attól tartottam: fáj neked.~És hozzásimult:~- Ne haragudj.~-
 2 IV  |          balul. De én magam mondom neked, hogy jobb ha ezentúl ritkábban
 3 IV  |          csillapította, - esküszöm neked arra, ami a lelkemnek legszentebb,
 4 V   |          eszedbe az a gyermek, aki neked azt mondotta volna: apám!”~
 5 V   |       szólsz rá?~- Sajnálnálak, ha neked fájna ez.~- Fájna? Ugy tekintem,
 6 V   |          diákkori ostobaságok...~- Neked is volt!~- Nem igen. És
 7 VIII|   állapotban házasságot bontsak: s neked szüljem meg Eördögh gyermekét.
 8 VIII|           gondoltam, hogy elküldöm neked a könyvet. Megceruzáztam
 9 VIII|         kedveskedik.~Pedig megirom neked Ábel, hogy sohse voltam
10 VIII|        csak azt érzem, hogy ez fáj neked. Mert én sohse láttalak
11 VIII|         nak. És én egy gondolatban Neked a legtöbbet.~Á.~~január
12 VIII|          hideg mindenkinek árt, de neked kétszeresen. Ámbár remélem
13 XI  |   szeretetétől.~Ábel hallgatott.~- Neked sohase volt gyermeked, -
14 XI  |         meg, hogy fájdalmat okozok neked! éppen neked!~- Hol lakol? -
15 XI  |      fájdalmat okozok neked! éppen neked!~- Hol lakol? - kérdezte
16 XII |         házasodol meg? Meg kellene neked házasodnod Ábelkám.~- Erős
17 XII |          ugye?~- Bizony.~- Keresek neked valami jóravaló leányt.~
18 XIII|             No azt rosszul mondta. Neked igen illett a körszakál
19 XIII|        vagy, - sohajtott Eszter.~- Neked köszönhetem édes! örökké
20 XIV |            mondta a pillantás, - s neked semmi se kell ami a férjemé.
21 XIV |            ilang-ilang járja. Adok neked egy üvegecskével.~- Dehiszen
22 XIV | beszélhettünk azóta. Mondd: milyen neked? Miről beszélgettetek? Fogadni
23 XV  |      Eszternek, - annyira fáj-e az neked, hogy egy gyermek azt mondogatja
24 XV  |      kozzunk?~- Mert éreztem, hogy neked teher ez. Éreztem, éreztem.
25 XVII|              folytatta - megmondom neked... miért is hallgatnám el...
26 XVII|            kocsin is. Budára... ha neked is kedves...~- Budára? -