Part

 1 I   |             is én.~- Hát várjuk meg. Tudod, hogy én még sose láttam
 2 III |            rosszat cselekedtem?~- Te tudod.~- Hát én azt tudom, hogy
 3 IV  |        megindult hangon folytatta:~- Tudod ma ahogy megfeledkeztem
 4 VI  |          Ábel csillapította:~- Mégis tudod ő öregebb. És ha ezzel az
 5 VII |         doktort a rendelőszobából:~- Tudod, hogy a feleséged kószál?~-
 6 VIII|             mindent, mindent, hiszen tudod, hogy engem minden érdekel,
 7 XI  |        asszony ellágyultan, - te nem tudod, mi az. Az a gyermek egyik
 8 XII |          szomorúan mosolygott:~- Mit tudod te azt?~- Hát még van amit
 9 XII |            van amit nem tudok?~- Mit tudod te azt a lelki harcot, amit
10 XII |           megpendítse. Én meg hát, - tudod.~- És sohse beszéltetek
11 XII |              fiatal is, kedves is.~- Tudod, hogy tízezer forintja van?~-
12 XIII|        gondos kéznek a melege! Aztán tudod Bécsben vett nekem a feleségem
13 XIII|                Boldog?~- Hát hogyne! Tudod hogy nem is kivánt mást
14 XIII|        mondotta a vállát megvonva, - tudod hogy sohse nősültem volna
15 XIII|            azért nem mennék haza: de tudod az első, a legelső uzsonna.~
16 XIV |         elment.~- Tele van a műhely. Tudod így vasárnap mindenki borotválkozik.
17 XIV |             megölelte:~- Mi bajod?~- Tudod, - fakadt ki az asszony
18 XIV |            Megszeppent.~- Hát ha már tudod: nem oda siettem.~- Hát?~-
19 XV  |           Hát mi? Mondd meg nyiltan, tudod, úgy mint máskor.~Eszter
20 XV  |          teher ez. Éreztem, éreztem. Tudod, a nők szive érzékenyebb
21 XV  | elmosolyodott.~- Én édesem adnék, de tudod mi történt?~- Mi?~- Fiam
22 XVII|          velök mióta elváltak.~- Hát tudod hogy én férjhez mentem, -
23 XVII|             Az első férjem... hiszen tudod milyen volt, de durva nem
24 XVII|              már akkor késő volt. És tudod mi vége lett az én szegény
25 XVII|          évben. A vagyonom bizony... tudod az átkozott vagyon, az bizony