1-500 | 501-723
Part
1 Eloszo| Semmi egyéb.~Megérthető, hogy a követ még életükben faragtatták
2 Eloszo| őket, nem gondoltak vele, hogy az évszámot is odavéssék
3 I | csupa finomság, - talán hogy a szemöldöke hosszuívű.
4 I | Az egyik arra vélekedett, hogy Széchenyi nem volt őrült,
5 I | Igaz-e, - susogott a másik, - hogy Kossuth újra befelé készül?~
6 I | De nem sokáig. Csak éppen hogy a virágaival babrált s körültekintett.
7 I | rajta. Soká kémlelődött, hogy látja-e ott a kövér asszonyt
8 I | ismét megjelent s örült, hogy a virágát ott látta a többi
9 I | ostoba vagyok! - mormogta. - Hogy is gondolhattam, hogy így
10 I | Hogy is gondolhattam, hogy így az útcán elfogadja a
11 I | Kisasszony!~Bocsásson meg, hogy ismeretlenül írok. De hiszen
12 I | keresem és várom az alkalmat, hogy bemutatkozhassak, de én
13 I | annyira, mint inkább az, hogy a lakkcipője elrútult. Ideges
14 I | annyira bántotta a barátomat, hogy Vácon a püspöki kertésznél
15 I | csak azt magyarázom ki, hogy valami láthatatlan fonál
16 I | Tisztelt Kisasszony, én érzem, hogy bennünket is köt egymáshoz
17 I | A helyzetem most olyan, hogy kerülnöm kellene Kegyedet,
18 I | boldogtalan, ha azon tünődöm, hogy nem ragadja-e el a reményeimet
19 I | tollat. Mosolygott. Várta, hogy megszáradjon a tinta. Aztán
20 I | Megbutultam? Vagy mi lelt, hogy egy rongy levelet nem tudok
21 I | találta.~Először azt gondolta, hogy alusznak. De csakhamar látta,
22 I | alusznak. De csakhamar látta, hogy a kárpit helyén a belső
23 I | házbelieket már ismerte. Tudta, hogy egy öreg cseléd lakik a
24 I | koronakincseket bízták volna rá, hogy őrizze. Azt is tudta, hogy
25 I | hogy őrizze. Azt is tudta, hogy a kiskutya azon a héten
26 I | ment és benyitott.~Csak épp hogy szétpillanthatott az udvaron;
27 I | csak annyit láthatott, hogy az udvar tele van leánderrel, -
28 I | a cipő orrának fordult, hogy a fiatalember feléje rúgott,
29 I | asszony olyan krinolinban, hogy tizenkét csirkés tyúk megfért
30 I | piroskodtak.~- Köszönöm, hogy kijött, - szólalt meg aztán
31 I | és lássa azt hiszem, hogy minket egytáblába vetettek.~
32 I | kissé beljebb húzódott. Hogy akkor a ruhája meglebbent,
33 I | minek? Hát nem engedi meg, hogy lássam?~A leány hallgatott.
34 I | Vagy talán arra gondolt, hogy nappal le vagyok kötve?
35 I | kötve? Okos lány! Látszik, hogy mindent meggondol.~És zengő
36 I | Úgye, - mondotta a fiú, - hogy nem beszélhetünk mindig
37 I | leány mindig azzal vált el, hogy van valami mondanivalója,
38 I | aztán Ábel megkérdezte, hogy másnap délután nem mutatkozhatna-e
39 I | kifejezte azt az óhajtását, hogy bemutatkozna a mamának.~-
40 I | akkor maga gondolja Eszter, hogy csekélyleni fog.~- Nem:
41 I | Csak a fejével intett, hogy nem.~- Akkor mégis maga
42 I | olyan fájdalmasan hajolt le, hogy a fiu csaknem kiáltva folytatta:~-
43 I | folytatta:~- Bocsásson meg, hogy ilyet gondoltam. De lássa
44 I | titkolódzása. Azt mondta, hogy a mamája nem csekélyli a
45 I | olyan gyászosan szólott, hogy nem kételkedhetett benne.
46 I | most azt kérdezi magában, hogy mért fogadtam hát el a maga
47 I | korán reggel csak azért, hogy nekem virágot hozzon. Feltüztem
48 I | hozzon. Feltüztem a virágot, hogy ne okozzak fájdalmat magának.
49 I | felelte Ábel, - köszönöm, hogy feltüzte. Oly boldog voltam!~-
50 I | Hiszen nincs mért tagadnom, hogy én is úgy éreztem... maga
51 I | haladhatok el úgy az élet útján, hogy a kezét meg ne szorítsam.~-
52 I | leány, - amikor azt láttam, hogy ide is kijön, éppen azért
53 I | azért mentem ki a kapuba, hogy megmondjam... De aznap nem
54 I | Azt véli?~- Azt vélem, hogy az a rokona épp úgy nem
55 I | Nem akarta megmondani, hogy a kijelölt fiatalember minden
56 I | üdvözlő levelet.~- Ki az? Hogy hívják? - kérdezte Ábel.~-
57 I | napról-napra többet vallott róla. Hogy az orvos látogatása tavaly
58 I | terminusáról is beszéltek. Hogy élénk természetű barna fiatal
59 I | Pesten telepedik meg.~- Dehát hogy mehet hozzá, ha nem szereti? -
60 I | Azt mondjam neki, hogy ne menjen hozzá! Dehát orvost
61 I | Mégis az enyim lesz! Érzem, hogy az enyim lesz! Eggyek vagyunk
62 I | reménységünk. Mink meg ahelyett, hogy eltemetnénk, mindennap megnyitjuk
63 I | nézett reá, oly szomoruan, hogy a szeme is elnedvesült.~
64 I | fiu, mögötte.~- Hát maga hogy kerül ide? - kérdezte susogva.~-
65 I | hiszen tegnap mondta, hogy vasárnaponkint ide jár misére.~
66 I | angyalt”, se én. Fogadjuk meg, hogy nem beszélünk róla.~- Megfogadhatom, -
67 I | Ábel búsan, - csak azt nem, hogy nem gondolok reá.~- Tudja
68 I | imádkoztam?~- Miért, Esztike?~- Hogy a jó Isten vigasztaljon
69 I | Az én sorsom nem olyan, hogy jókat is várhatnék tőle.
70 I | sincs jogom, - rebegte, - hogy megcsókoljam.~Eszter fölemelte
71 I | szemében.~Mindig megfogadták, hogy nem beszélnek Eördöghről,
72 I | Ábelnak.~- Vigyázzunk, Ábel, hogy kisértetbe ne essünk! Nem
73 I | szabad arra gondolnunk, hogy meghaljunk. Lássa, magának
74 I | Eszter megállt. Ábel látta, hogy le akar ülni, hát ráterítette
75 I | vállát, mintha tartaná, hogy le ne essen.~Eszter kivonta
76 I | is tudok. De elhiszi-e, hogy sose voltam még bálban?
77 I | lélekzéséről mindig tudta Eszter, hogy mikor osonhat ki. Nesztelenül
78 I | maga nevetne rajtam.~- Már hogy nevetnék!~- Itt a völgyben
79 I | is szép, ha szép. Tudja-e hogy mióta kijár ide a zöldbe,
80 I | Kezdetben sajnáltam magát, hogy ilyen messzire kijár, de
81 I | már nem sajnálom: látom, hogy ez nemcsak a szívének jó,
82 I | nem bolondok az emberek? hogy ilyen gyönyörü éjszakán
83 I | de jó volt!~Hátranyúlt, hogy visszakösse a haját csomóba.~-
84 I | nyúlt.~- Jaj, - mondotta, - hogy húzom fel?~Lebocsátotta
85 I | és arra tette a lábát, hogy megtörülje.~Ábel eléje térdelt,
86 I | Mert ha mama meghallja, hogy mozdulok, beszélgetést kezd
87 I | Hát várjuk meg. Tudod, hogy én még sose láttam fölkelni
88 I | látvány pedig nincsen. Azaz hogy van.~- Micsoda?~- Te magad,
89 II | lakott s azt telegrafálták, hogy halálosan beteg, Ábel éjjel,
90 II | Nekem kevés kell. Látod hogy van házam, kertem. Ez a
91 II | kicsiny. Ábel arra vélekedett, hogy az apja vagyonából is megmenthetett
92 II | mellett. Azon gondolkodott, hogy mihelyt lehet, a maga emberségére
93 II | lefolyt hétnek minden napját, hogy mivel foglalkozott. És az
94 II | jobbára csak tanácsolás volt, hogy vigyázzon az egészségére,
95 II | hatosa se, de mindig igérte, hogy mihelyt ötvenen forint lesz
96 II | szerelmes voltam a leányba, hogy egyszer csak arra gondoltam,
97 II | egyszer csak arra gondoltam, hogy elveszem. Ettől a gondolattól
98 II | aztán annyira megijedtem, hogy otthagytam.~- Aber herr
99 II | válópör ment át a kezemen, hogy a házasságnak minden rostáját
100 II | köztük a martír.~- Látszik, hogy nem nős ember. Látszik,
101 II | nem nős ember. Látszik, hogy pap. Ezt a gondolkodást
102 II | én nem arról beszéltem, hogy a nő értéke - mult bankó.
103 II | nézem. Megengedik önök, hogy a gyermek más szemmel nézi
104 II | Ábel már messziről látta, hogy nem ketten ülnek az asztalnál.
105 II | szemlélte. Egyszer aztán, hogy arca fordult a fiatalembernek,
106 II | zugából. A leányt figyelte. Hogy fájt neki minden ajka-mozdulása,
107 II | amint Eördöghnek felelt! Hogy nyilamlott a szívébe a mosolygása!~
108 II | ha a gyomra fáj. Véli, hogy elfuthat a gyomrától. Az
109 II | lábbogott.~Arra gondolt, hogy felakasztja magát Eszterék
110 II | Jól beszélt a vőlegény, hogy a nők nem olyan tökéletes
111 II | anyámmal. Megmondtam neki, hogy Eördöghöt nem szeretem.~-
112 II | nyugodtan azt felelte, hogy nem baj. Majd megszokom.
113 II | férjhez.~- Borzasztó!~- Aztán, hogy sirva fakadtam, hosszasan
114 II | hosszasan fejtegette nekem, hogy ez már elvégzett ügy, és
115 II | ez már elvégzett ügy, és hogy ne féljek Bécstől semmit:
116 II | neki megmondani persze, hogy mért sirok. De holnap, holnap
117 II | eléje mindent: megmondom, hogy megvárlak Ábel; ha kell
118 II | Gondolja meg, Eszterkém, hogy én szegény ördög vagyok,
119 II | zuborgott, - azt kivánom-e, hogy az az édes leány feláldozza
120 II | csak nyugodtan!~Eltökélte, hogy másnap igy szól a leánynak:~-
121 II | között.~Másnap este elment, hogy elbúcsuzzék, hogy utoljára
122 II | elment, hogy elbúcsuzzék, hogy utoljára lássa.~A leány
123 II | más a levélben, ha nem az, hogy a kövérasszony leszidja,
124 II | úr!~A leányom elmondta, hogy megismerkedett Önnel és,
125 II | megismerkedett Önnel és, hogy inkább óhajtana lenni az
126 II | állapota olyan volna is, hogy elvehetné, nem lehetne.
127 II | napján megfogadták egymásnak, hogy ha az egyiknek fia lesz,
128 II | védek se tudták eldönteni, hogy kit illet: Eördöghöt-e vagy
129 II | De amaz arra hivatkozott, hogy a szerződésük értelmében,
130 II | is abban nyugodtak meg, hogy a kérdéses summát: harmincezer
131 II | az ügyünket és elhigyje, hogy sajnálattal mártottam a
132 II | valakit, azzal bizonyitja meg, hogy szereti, ha teljesíti a
133 II | szeretettnek a kérését.~Arra kérem, hogy legyen erős, és keressen
134 II | keressen sokféle alkalmat arra, hogy elmulassza az emlékemet
135 II | az emlékemet a fejében, hogy vigasztalódjon.~Férjhez
136 III | ugrott föl, s arra mozdult, hogy megölelje. De a mozdulat
137 III | át, - kezdte, - láttam, hogy magad vagy. Nem állhattam
138 III | vagy. Nem állhattam meg, hogy be ne jőjjek.~- Köszönöm
139 III | gondolat nyilamlott belé, hogy: Ime az én feleségem, más
140 III | egy könyvet és nézegesd.~S hogy az asszony leült, hosszan
141 III | mint férj. Kellemetlenebb, hogy magához vette az anyját
142 III | nézel reám. Bocsáss meg, hogy nem írtam. De olyan furcsa.
143 III | olyan furcsa. Azt gondoltam, hogy el foglak feledni. Akartam.
144 III | gondolok reád. S van olyan nap, hogy minden órában.~Ábel szeme
145 III | De aztán arra gondoltam, hogy te jó és becsületes vagy
146 III | kötelezne engem a házasság arra, hogy hátat fordítsak... annak,
147 III | szeret? Megesküdtem arra, hogy hű leszek, de arra nem,
148 III | hű leszek, de arra nem, hogy téged elfeledlek.~Folyékonyan
149 III | beszélt. Látszott rajta, hogy olyan gondolatokat mond
150 III | Gondolkodtam azon is, hogy a férjemnek elmondom...
151 III | a férjemnek elmondom... Hogy a beleegyezését kérem. Gondoltam,
152 III | beleegyezését kérem. Gondoltam, hogy vele jövök el, hogy összeismerkedtetlek,
153 III | Gondoltam, hogy vele jövök el, hogy összeismerkedtetlek, és
154 III | Életében először történt, hogy kárt okozott a gazdájának.~
155 III | kérdezte Ábel. - Írj, hogy mikor és hol akarod?~- Írni
156 III | is. Gyakorta megtörtént, hogy a hálás természetű betegek
157 III | elégedetten bólintott:~- Látom, hogy okosodol.~S evés közben
158 III | közben újra elmagyarázta, hogy az almában micsoda savak
159 III | sokszor megmondta nekik, hogy ami görögül van, azért van
160 III | műtermében, mind elmondta. Vélte, hogy a nőknek is érdekes.~S mulatott
161 III | borzadoztak.~Egyszer elmondta, hogy a bécsi boncoló teremben
162 III | vagy lábat és hazavitték, hogy otthon is boncolgassanak,
163 III | ilyesmitől irtóznia!~S másnap, hogy szoktassa, elmondta, hogy
164 III | hogy szoktassa, elmondta, hogy egyszer egy operai énekes
165 III | kulcsok karikája. Azt mondta, hogy csak addig, míg a fiatal
166 III | mindent, miből mi kell, hogy kell, hogy nem kell. Mindent
167 III | miből mi kell, hogy kell, hogy nem kell. Mindent kimértek,
168 III | tejfelt csak ők ismerték meg, hogy igaz-e. S ha egy tojásra
169 III | még tán azt is tudták, hogy tyúk kelt volna-e belőle
170 III | belőle vagy kakas?~Pedig hogy szeretett volna a fiatal
171 III | szerepét. Maga is kezdte hinni, hogy ő csak tudatlan, pazarló
172 III | tudod.~- Hát én azt tudom, hogy semmi rosszat se. Ha apáca
173 III | vétkeznél, ha elfelednéd, hogy a felesége vagy. Esdekelve
174 III | bánatomban, ha azt látnám, hogy a házasságtok szerencsétlen.~
175 III | meg anyám, mindig tudom, hogy asszony vagyok.~De utána
176 III | litániára. Megszokták már, hogy egyedül járt a litániára.
177 III | tükrözésében vizsgálta, hogy követi-e az öregkisasszony?~
178 III | meg tollat. Azt mondta, hogy telegrammot ír.~És nagysebten
179 III | kilépett a boltból és annélkül, hogy hátrapillantana, haladt
180 III | hallgatta.~Egyszercsak azt érzi, hogy valaki papirost nyom a tenyerébe.
181 III | haladt el mellette, annélkül, hogy rápillantana.~Ábel kibontja
182 III | a magányos kimenetelre, hogy a kémkedést megboszulja.~
183 III | Összevétetted valakivel.~- Már hogy vétettem volna. Egy percre
184 III | volt. Még ő hítta Károlyt, hogy nézzék meg a tüzet. Ha fáradt
185 IV | németül.) S már ő is tudta, hogy a könyvet könyvesboltban
186 IV | árulják. Maga is elment néha, hogy ezt vagy azt megrendelje.
187 IV | megujult, de sikertelenül. Az, hogy a könyvesboltba eljár, nem
188 IV | kontókat.~Csak Kardosné tudta, hogy mért érdeklődik annyira
189 IV | beszélnem kell vele. Elég, hogy eladtam testemet, lelkemet,
190 IV | arról lehet megismerni, hogy nem beszélgetnek.~~Pedig
191 IV | néha, s leginkább déltájt, hogy Ábel maga volt a boltban.
192 IV | levegőjében.~Egy juniusi napon, hogy így magukban voltak, azt
193 IV | eresztve.~Eszter intett neki, hogy üljön be. Aztán a bérkocsisnak
194 IV | asszony, - azt mondtam nekik, hogy az ajtót nyitva felejtettem.~-
195 IV | Cinkotán. Azt igérték neki, hogy négyig a réten heverészünk.
196 IV | várjuk. Nem gondoltak arra, hogy ünnep van és nyüzsög a nép.~
197 IV | behúzódott a kocsi ernyője alá, hogy az arcát ne lássák. Szegfüparfön
198 IV | értek.~Ábel nem kérdezte, hogy mért mennek oda? Tudta,
199 IV | álom.” Hátha az is álom, hogy én férjhez mentem?~Ábel
200 IV | szólott:~- Látod ez szép, hogy mióta asszony vagyok, nem
201 IV | ismerem a szivedet, lelkedet, hogy átlátok minden szavadon
202 IV | kisbiróval. Azt mondom neki, hogy a sors kegyetlen kézzel
203 IV | rá: azt mondtad egyszer, hogy közös halottunk a reménység.~
204 IV | Mondd ki bátran!~- Ugye hogy haragszol? Ülj vissza azonnal,
205 IV | De én magam mondom neked, hogy jobb ha ezentúl ritkábban
206 IV | ahogy megfeledkeztem arról, hogy az arcod is férjhez ment,
207 IV | szivemen. Arra gondoltam, hogy az Isten nekem teremtette
208 IV | maradt más, csak az az érzés, hogy én vagyok a legszerencsétlenebb
209 IV | kivánod-e egy leánytól, hogy rátaposson az apja sírjára,
210 IV | és hálás vagyok irántad, hogy nem feledkeztél meg rólam.
211 IV | meg rólam. Magam mondom, hogy csatlakozz minden érzéseddel
212 IV | érzéseddel a férjedhez.~- Hogy téged teljesen elfeledjelek?
213 IV | erősen átölelte.~Ábel érezte, hogy az asszony arcát forró könnyek
214 IV | a lelkemnek legszentebb, hogy nem haragszom, nem is haragudtam.
215 IV | arra gondoltál amire én: hogy ne lássuk egymást valameddig.
216 V | szól a levél.~Próbálta, hogy tovább olvassa, de hogy
217 V | hogy tovább olvassa, de hogy a nők franciául mégtöbb
218 V | elővette a levelet, látta, hogy már sokat ért belőle. Tanult
219 V | leányt, akiről magad mondtad, hogy olybá tekinted, mint a púpos
220 V | de ha igaz, nem kivánom, hogy boldogtalan légy, csak azt,
221 V | boldogtalan légy, csak azt, hogy ha nem áldja meg a házasságodat
222 V | megkövülten nézett a levélre. Hogy Károly őt púpnak mondja...
223 V | Károly őt púpnak mondja... Hogy van gyermek a világon...~
224 V | bántotta, mint inkább az, hogy Károly is családi kivánatoknak
225 V | nem éreztette vele soha, hogy púpnak tekinti. Langyos
226 V | Eszternek eszébe jutott, hogy a férje egyszer a tavaszon
227 V | Bécsbe utazott. Azt mondta, hogy valami nevezetes operációra
228 V | egymáshoz. Az a kép bizonyos, hogy ott marad mindig az első
229 V | Aztán azon gondolkodott, hogy milyen lehetett az a Lachapelle
230 V | semmit se.~Délután aztán, hogy együtt varrt az öregekkel,
231 V | öregekkel, alkalomra várt, hogy kérdezősködhessen Lachapelle
232 V | után keményen eltökélte, hogy legalább is két hétig nem
233 V | egypercnyi megfeledkezés! és óh hogy átjárta annak a csóknak
234 V | neki. Arra nem is gondolt, hogy a kényszeritett eskü senkire
235 V | litániát. S még aggódott is, hogy Ábel nem jelenik meg. Hiszen
236 V | meg. Hiszen megbeszélték, hogy egyideig nem találkoznak.~
237 V | Bizonyára arra gondolt, hogy Eszter nem birja egy hétig.
238 V | esküdött hűséget.~- De tudta, hogy el fog venni!~- Hát szeretett
239 V | kellett emelnie a fátyolát, hogy letörülje a könnyeit. Végre
240 V | történeteket mondott el, hogy Eszter a veszteségét csekélységnek
241 V | csekélységnek érezze. Elmondotta, hogy az előbbi napon egy tizenötéves
242 V | ütközött meg rajta. Tudta, hogy a nők gondolkodásában nincsen
243 V | kelve meg szinte elrémült, hogy az ügyet újra fontolgatta.~-
244 V | könyvesboltba. Az volt a szándéka, hogy nyájasan beszél Ábelhoz,
245 V | Ábel meg fogja érteni, hogy nem haragszik.~Azonban Ábel
246 V | is volna. Már megszoktam, hogy neki diktáljam le, a hogy
247 V | hogy neki diktáljam le, a hogy is hivják úrnak.~- Nyékynek
248 V | nagyságos asszonyom. Sajnálom, hogy nincs itt, de el kellett
249 V | Eszter.~Arra nem is gondolt, hogy talán utcanév is kellene
250 V | betegek is úgy szokták, hogy az utolsó negyedórában vannak
251 V | földbe.~Aztán elpanaszolta, hogy micsoda szegénységben élt
252 V | lelkemet, - sóhajtott, - hogy csak a halála után tudtam
253 V | már van annyi fizetésem, hogy meg se éreztem volna.~És
254 V | kezét:~- Köszönöm Eszter, hogy eljöttél. Úgy érzem mintha
255 V | jött volna le az égből, hogy letörölje a könnyeimet.~ ~
256 VI | úgy viselkedett otthon, hogy gyanut ne keltsen. Ha valahova
257 VI | keltett gyanút otthon. Tudták, hogy csevegő természetű. És Eszter
258 VI | És Eszter el is mondta, hogy ezzel vagy azzal az asszonynyal
259 VI | Ábel sokszor eltünődött, hogy mi köti őt egy olyan asszonyhoz,
260 VI | iránt, és őt is érdekelte, hogy hogyan él az asszony? micsoda
261 VI | Földön, hát jólesett neki, hogy valaki érdeklődik az élete
262 VI | érdeklődhetett jobban.~- Hogy viselkedik a gazda? - kérdezte
263 VI | két vénre panaszkodott, hogy milyen fontoskodók. Hogyan
264 VI | gazdasszonyt. Azt gondolják, hogy a húst senkise tudja megmosni
265 VI | megcsal, csak őket nem, hogy egy ruhát háromszor is megfordítanak,
266 VI | háromszor is megfordítanak, és hogy mindig sokalják azt, amit
267 VI | állok, és kivágom a kérdést, hogy én vagyok-e az asszony a
268 VI | volt szegény. Akkor mondta, hogy valahányszor felindul a
269 VI | megharagít, mindig arra gondolok, hogy egy messzely vért kellene
270 VI | gondolatom az az óhajtás volt, hogy bárcsak meghalnék.~- Szegény
271 VI | Megaláztak! Megaláztak!~Aztán hogy az izgalmát elsírta, töviről-hegyire
272 VI | konyhán, s panaszkodik nekem, hogy hova menjen? Így aratás
273 VI | én dolgom, nem a magáé.~- Hogy vóna ez a te dógod!~- Hát
274 VI | boszorkányra, az meg azt mondta, hogy ha ő egy cseléd miatt megszégyenül,
275 VI | És a fiát is leszidta, hogy ő neki már nincs becsülete
276 VI | nincs becsülete a háznál, hogy jobb lett volna nem szülnie
277 VI | Aztán az lett a vége, hogy a férjem rámparancsolt,
278 VI | a férjem rámparancsolt, hogy kérjek bocsánatot az anyjától.
279 VI | gondolkodott:~- Jól tetted, hogy engedtél.~- De nem tettem
280 VI | anyámnak is kötelessége, hogy a boldogságomat ne ellenezze.~-
281 VI | elsuhogott.~Ábel utána lódult, hogy elérje. De az asszony csaknem
282 VI | sajnáltam azt a leányt, hogy nem talál most helyet.~Az
283 VII | Ábelra és nem értette magát, hogy hogyan lobbanhatott fel
284 VII | ki? Dehát mi? Hogyan van, hogy a harag hevületében olyanokat
285 VII | lelkünkben, sem a szívünkben? És hogy gyávázta Ábelt, szegény
286 VII | jó Ábelt!~Az a gondolata, hogy Ábelra hárítsa a felelősséget,
287 VII | annyira irtózott attól, hogy az anyja arcát szenvedőnek
288 VII | arcát szenvedőnek lássa, hogy csak távoli ködös gondolatokként
289 VII | jelentkezett nála az a vélekedés, hogy hozzámehetne.~Vajjon ott
290 VII | Vajjon mit gondol most, hogy mi az ő szeretete? És az
291 VII | boltba, mert attól tartott, hogy Ábelnak a nyakába borul
292 VII | megrendelésem olyan természetű, hogy legjobban szeretném Nyéky
293 VII | kérdezni. Attól tartott, hogy a hangja rezgése elárulja.~-
294 VII | mutatott az ajtóra.~- Hallottam hogy beteg, - rebegte Eszter, -
295 VII | orvos?~- A szomszédban.~- Hogy hívják?~- Nem tudom. Olyan
296 VII | kisleány azzal tért vissza, hogy az orvos úr mingyárt jön.~-
297 VII | fel. Megkért bennünket, hogy nézzünk be minden órában.~-
298 VII | felelt:~- Ő maga. Azt mondta, hogy nyilallik a baloldala, ha
299 VII | Aztán rá kell kényszeríteni, hogy ne ülve feküdjön, hanem
300 VII | meghülni.~- Bizonynyal mondom, hogy tüdőgyulladás, - felelte
301 VII | Eszter őhozzá fordult:~- Hogy is hívják kedves?~- Török
302 VII | neki, s komolyan ismételte, hogy rokona Ábelnak. Aztán megkérte,
303 VII | Ábelnak. Aztán megkérte, hogy állítson a beteg mellé valakit.
304 VII | erszényéből öt forintot, s mondta, hogy holnap ismét hoz pénzt.
305 VII | Könnyes szemmel kérte, hogy ne hagyják a beteget magára.~~
306 VII | azelőtt nem szeretett.~Egyszer hogy vasaltak, a szenet kivánta
307 VII | vasaltak, a szenet kivánta meg, hogy roppantson belőle.~A környezete
308 VII | rendelőszobából:~- Tudod, hogy a feleséged kószál?~- Hát
309 VII | pislogott.~- Most már bizonyos, hogy van valakije, - lihegte
310 VII | izgatottan keverte a lekvárt, hogy el ne égjen.~A doktor fiákeren
311 VII | hát nem gondolsz arra, hogy asszony vagy?~Eszter fájdalmasan
312 VII | erről többet. Igérje meg, hogy Eördöghékkel se beszél erről
313 VII | talált. A szeme közé vágtam, hogy... De nem beszélek erről.
314 VII | ponty.~Eszter aztán várta, hogy következik a leszámolás.
315 VII | vacsoránál az volt az első szava, hogy megkinálta a kacsás tállal:~-
316 VII | a feleségétől várta.~De hogy az asszony nem kezdett,
317 VII | rohantam azonnal hozzád, hogy még elején elnyomd a szikrát.~-
318 VII | Különösen az fúrta a fejét, hogy hogyan került össze a felesége
319 VII | még csak eszébe se jutott, hogy mégegyszer elmenjen a beteghez.~
320 VII | Menjen el hozzá. Nézze meg, hogy van? Én nem birom meg, hogy
321 VII | hogy van? Én nem birom meg, hogy mégegyszer kard kard ellen,
322 VII | Ápolja, gondoskodjék róla, hogy szükséget ne lásson. És
323 VII | hosszáig. Azzal tért haza, hogy Ábel éjfélután két órakor
324 VII | válságon. Az orvos azt mondta, hogy meg fog gyógyulni.~Attólfogva
325 VII | asszony megfogta az alkalmat, hogy a szivére beszéljen:~- Lássa
326 VII | már az ujságokban olyat, hogy a férj megölte a feleségét.~-
327 VII | szükké vált a szoba. Öt hete, hogy nem látta Ábelt, s vasárnap
328 VII | reggel izentem anyádtól, hogy jőjj el, bizonynyal jőjj
329 VII | Nem? Csodálom. Ámbár igaz, hogy nem igérte. Hát Eszterkém
330 VII | Pestről ki külföldre. Aztán, hogy a Mária-képet is el akarom
331 VII | hát nem látsz! Nem látod, hogy a karcsuságom... az ördögé!~ ~
332 VIII | Eszter az anyjától tudta meg, hogy elutazott s hogy azt igérte,
333 VIII | tudta meg, hogy elutazott s hogy azt igérte, írni fog. A
334 VIII | jó Eszterem!~Bocsáss meg, hogy búcsuzatlanul távoztam.
335 VIII | látom. Azért jöttem ide, hogy távol legyek tőled, tőled,
336 VIII | tudom, hogyan szokom meg, hogy téged vasárnaponkint se
337 VIII | mint azt a gondolatot, hogy egyszer meghalunk.~Írsz
338 VIII | ha írsz! De gondold meg, hogy a te életed a mostani állapotoddal
339 VIII | változáson megy át: azt gondolom, hogy te most már szíveddel, lelkeddel
340 VIII | Pest, nov.15~Édes Ábelkám!~Hogy tudtál elmenni búcsuzatlanul!
341 VIII | Magyarországból elviszel magaddal.~És hogy elmentél, oly gyönge egészséggel!
342 VIII | sírtam. Az a gondolat fájt, hogy közénk mindig új falakat
343 VIII | semmit. És gondolkodtam, hogy a te óhajtásod szerint lehetett
344 VIII | való őrültség lett volna, hogy ilyen állapotban házasságot
345 VIII | csak a szívem nem.~Írd meg, hogy vagy? Ne élj magánykodó
346 VIII | mindent, hiszen tudod, hogy engem minden érdekel, ami
347 VIII | Isten veled!~Érezd itt, hogy a gondolatom homlokon csókol
348 VIII | olvashattam. Azt mondtad egyszer, hogy nevet a férjed, ha valami
349 VIII | ér. Hát arra gondoltam, hogy elküldöm neked a könyvet.
350 VIII | egynehány sort. Legjobban azt, hogy mozogj a levegőn akár jó
351 VIII | idő, akár rossz. Továbbá, hogy ha valami különöset kívánsz
352 VIII | jólesik. Azt mondja a könyv, hogy tápláló ital.~Az életem
353 VIII | rám volnál bizva az Égtől, hogy felelős vagyok teljes életedért.~
354 VIII | annyira figyelmes irántam, hogy szinte szerelmes belém.
355 VIII | Pedig megirom neked Ábel, hogy sohse voltam olyan rút mint
356 VIII | nézz az órára és érezd, hogy reád gondolok.~Csókollak
357 VIII | Ugy ismerkedtem meg velök, hogy a család feje Erdőssy Miklós
358 VIII | káromkodott.~No sohse hittem, hogy a menydörgősménkü emlegetése
359 VIII | a könnyeimet.~Azt irod, hogy elrútultál. Én csak azt
360 VIII | elrútultál. Én csak azt érzem, hogy ez fáj neked. Mert én sohse
361 VIII | rútnak és el nem képzelhetem, hogy milyen vagy, mikor rút vagy?~
362 VIII | arcot a tükörbe belefogni? Hogy mindig láthatnám a te édes
363 VIII | Édes Bujdosóm!~Örülök, hogy olyan jó emberekre találtál.
364 VIII | emberekre találtál. Írd meg, hogy milyen az a leány? Művelt-e?
365 VIII | szép-e? hány esztendős? És hogy mi a neve?~Ne mosolyogj:
366 VIII | mosolyogj: bizony mondom, hogy szeretném, ha mentül többet
367 VIII | milói Vénuszé. Sajnálom, hogy ritkán beszélgethetek vele.
368 VIII | sors arra választott ki, hogy csupa olyan leányokkal ismerkedjek
369 VIII | arról értesítette Ábelt, hogy az anyósa meghalt. És így
370 VIII | végezte a levelét:~„Nem tudom, hogy azon a válságos napon nem
371 VIII | asszonyok sohse tudhatják, hogy fölkelhetnek-e az első gyermekágyból.”~~
372 VIII | eleinte a festőre gyanakodott, hogy az pajkoskodik a némettel,
373 VIII | azonnal megindult. Látszott, hogy ő a társaságban a legjobb
374 VIII | s néz a többire: várja, hogy mit kérdeznek?~Az asztalka
375 VIII | és mozog. Ábel fölemeli, hogy mi jegyeket irhatott, holott
376 VIII | írtam le akaratlanul.~Mégis hogy hazaért, igen elgondolkodott.~
377 VIII | A kályhájába begyujtott, hogy ne kelljen hideg szobában
378 VIII | Ábel...~Ábel érezte, hogy haj simul az arcához. Érezte
379 VIII | Odadobta, mikor hazaérkezett, s hogy elszendergett, az arca ahhoz
380 IX | Nem. Éppen arról beszélt, hogy őrá szakadt a háztartás
381 IX | Ábel még csak azt kérdezte, hogy van-e bérlő a szobájában?~-
382 IX | városházán megtudakolta, hogy kik haltak meg az utóbbi
383 IX | kérdezze meg kérem apróra, hogy a leánya hogy van? Azt ne
384 IX | kérem apróra, hogy a leánya hogy van? Azt ne ujságolja neki
385 IX | van? Azt ne ujságolja neki hogy hazajöttem. Ámbár azt se
386 IX | szívvel nézett a házra, hogy be van-e vonva gyászba a
387 IX | vagyok.~- Azt hallottam, hogy a doktor lakása kiadó.~-
388 IX | Nem tudok róla.~- Mert hogy halálozás történt...~- Régen
389 IX | Elég volt. Ábel megértette, hogy éppen arra az órára érkezett,
390 IX | maga se tudta miért? Aztán hogy az éhség elővette, elment
391 IX | mit eszik.~Eszébe jutott, hogy egyszer diák-korában fájdalmas
392 IX | gyermektelen fiatal házaspárnál.~Hogy fölébredt és ijedten emelkedett
393 IX | Azt a pillanatot várta, hogy az asszonynyal beszélhessen.
394 IX | Hát maga itthon van?~- Hogy van Eszter?~- Köszönöm jól,
395 IX | ilyenkor.~- Megmondja neki, hogy részvéttel kérdezősködtem?~-
396 IX | gondolnám kedves öcsémuram, hogy fölösleges. Remélem most
397 IX | kövezeten. Maga is érezte, hogy az új jövevény teljesen
398 X | volna a karját nyújtani, hogy rátámaszkodjék. Szerette
399 X | Valóban azt kell hinni, hogy a Föld a Végtelenség számüzöttjeinek
400 X | Akkor aztán arra gondolt, hogy mi legyen? Künn maradjon-e
401 X | hasonlított Eszter szeméhez, hogy Ábelt szinte átnyilalta.
402 X | meg-megújult benne az a gondolat, hogy Esztert mégegyszer látnia
403 X | sohase. Az is meglehet, hogy olyan állapotban találom,
404 X | Levelet irt Töröknének, hogy visszatér. Értesitést kér,
405 X | visszatér. Értesitést kér, hogy üres-e a szoba?~Törökné
406 X | szoba?~Törökné azt felelte, hogy a szoba nem üres, egy klaviros
407 X | eleven még, lehetetlen, hogy újra bolygójává ne essék
408 X | lappangani? Ujra rettegni, hogy meglepik? És hogy újra epedjen
409 X | rettegni, hogy meglepik? És hogy újra epedjen az üveg alá
410 X | tól, aki azt mondta neki, hogy vesse a szemétbe. Az asszony
411 X | És ismét kishijja volt, hogy vonatra nem ült.~De legyűrte
412 X | De legyűrte az érzését. Hogy mehetne annyi idő után ismét
413 X | tünődve fog rám nézni, hogy ki vagyok?~Harmadnapra hazatért.~
414 X | betoppant.~- Szent Isten, hogy megváltozott!~Ábel szakált
415 X | hevert körülöttük. Látszott, hogy Berta az anyja mesterségét
416 X | és megindult Ábel előtt, hogy megnyissa a szobáját.~Ábelnak
417 X | A leánynak furcsa volt, hogy Ábel nem tegezi. Ábelnak
418 X | tegezi. Ábelnak furcsa volt, hogy a leány nem bácsizza.~De
419 X | műhelybe.~Elkérdezte tőlük: hogy vannak? Mi történt velök?
420 X | Csodálkozott közben Töröknén, hogy mennyire megráncosodott
421 X | Aztán maga is elmondta, hogy külföldön iskolákat végzett;
422 X | professzor lesz.~- Hát doktorék hogy vannak? - kérdezte aztán
423 X | Törökné. - De azt gondoltam, hogy talán direkte folytatják.~
424 X | doktorné. Ugyan kérdezte-e, hogy hol vagyok?~Berta elpirult
425 X | ajándéknak, - mondotta, - szép, hogy nem feledkezett meg róla.~-
426 X | feledkezett meg róla.~- Hogy feledkeztem volna meg az
427 X | szórakozottan, - csak az lepett meg, hogy ennyire megnőtt. Tegnap
428 X | tessék: férjhez menő hajadon. Hogy repül az idő?~Azt gondolta,
429 X | repül az idő?~Azt gondolta, hogy Eszter elmúlt álma neki,
430 X | egyszer csak meglepődve látta, hogy a Zöldfa-utcában van.~Ha
431 X | házra. Szinte jólesett neki, hogy a doktor címtábláját nem
432 X | Másnap elment az egyetemre, hogy tudakozódjék, micsoda vizsgákon
433 X | vizsgákon kell átjutnia, hogy professzor lehessen?~Örömmel
434 X | szükség van professzorokra, hogy csaknem kötéllel fogják.~
435 X | érintés?~De nem jár ő már oda! Hogy is járna! A gyermekének
436 X | visszafordultak a Váci-utcának, hogy lássák a divatos ruhákat.
437 X | az az ötlet vonzotta be, hogy Esztert ott találja, csak
438 X | csupán azért az érzésért, hogy egymás mellett vannak.~Az
439 X | bizsergett végig.~Oldalt került, hogy profilban lássa.~Ő az, Ő,
440 X | Mintha csak álom volt volna, hogy évekig nem látta; mintha
441 X | boldogan csatlakozhatna hozzá, hogy két utcán át elkísérje.~
442 X | találkozzanak. S megmondja nekik, hogy: ha kérdezősködik, ne tudjanak
443 X | Hova állhatna úgy félre, hogy lássa Eszter arcát, de úgy
444 X | lássa Eszter arcát, de úgy hogy Eszter ne lássa őt.~Milyen
445 X | állt, közel az ajtóhoz, hogy közelről lássa, közelről.~
446 XI | Te kedves! Te édes!~- Hogy megleptél!~- Te leptél meg!~
447 XI | arcára:~- A gyermekemtől hogy váljak meg?...~Elhallgattak.
448 XI | könnyeket.~- Dehiszen mondom, hogy visszük.~- Az apja szeretetéből
449 XI | átölelte:~- Bocsáss meg, hogy fájdalmat okozok neked!
450 XI | templomba, és imádkoztam érted, hogy Isten boldogítson ahol élsz.
451 XI | őket, azt fogják mondani, hogy Eszter elájult a tolongásban,
452 XI | teljesített. Az is lehet, hogy valami ismerős látta őket.
453 XI | Visszatérőben kötelességének érezte, hogy bemenjen Törökékhez, és
454 XI | sem a hidegség, sem az, hogy nem kinálják meg leüléssel.
455 XI | kedvetlenségüket arra vélte, hogy otthagyta őket. De Törökné
456 XI | gondol maga. Megengedi talán, hogy elmondjam mi az ismeretségem
457 XI | az ismeretségem vele?~S hogy Törökné kiváncsian fordult
458 XI | kezére. Én is vágyakoztam. Hogy mennyit nyomtam a szíve
459 XI | fontján, láthatják abból, hogy nem hozzám jött nőül.~Akkor
460 XI | ismernek, - folytatta Ábel, - hogy tudhatják, szoktam-e hazudni,
461 XI | De én azt szeretném, hogy ne is gondoljanak. Idegen
462 XI | igazán tisztességes. Hát hogy folytassam: ő a doktorhoz
463 XI | ment nőül. De tudott arról, hogy én is szerettem volna elvenni.
464 XI | gyulladásom volt, azt gondolta, hogy szerelmi búbánat vetett
465 XI | ágyba. Eljött és megnézte, hogy milyen az állapotom? Ha
466 XI | kellemetlen volt nekem, hogy férjes nővel tartsak fenn
467 XI | meg igazán furcsa volt: hogy épp akkor szédül el a hőségben
468 XII | lábadt a szeme:~- Nézd, hogy szeret. Hogyan eggy a szive
469 XII | más-más kocsis a bakra. Hogy másutt is találkozzanak,
470 XII | lehelettel Európát.~Mégis, hogy mindenről oly bizalmasan
471 XII | fordult szó köztük arról, hogy a házasság mekkora bilincscsel
472 XII | Lánykorodban egyszer azt mondtad, hogy érzed: nekem vagy eljegyezve
473 XII | gyümölcsözöl. Ez az amit nem értek. Hogy te oly megadással tetted
474 XII | harcoltam. Mit tudsz te arról, hogy én oly tudatlanul mentem
475 XII | olyan gondatlan volt, hogy úgy eresztett útnak, mint
476 XII | menyekző estéjén bort ittam, hogy ne légy mindig az eszemben.
477 XII | megmondtam a férjemnek kereken, hogy... Éva büntetését nem fogom
478 XII | féltékeny? Nem gondolod, hogy megint találsz egy aranyozott
479 XII | Ha én előrántom, bizonyos hogy egy csimborasszói hazugságot
480 XII | végén ő fogja tudakolni, hogy miképpen kerültem ismeretségbe
481 XII | Jobb így. Ő nem tudja, hogy mennyire ismerem a multját,
482 XII | Mikor kimondtam, kivágtam hogy: Ez az úr Lachapelle kisasszonynak
483 XII | Jóformán azt se tudtam, hogy mit mondok. Villám volt,
484 XII | volt, amelyről nem tudtam, hogy a fejemben van. Elvillant.
485 XII | tréfáid vannak Eszterkém. Hogy jut ilyesmi eszedbe?~- Már
486 XII | vont.~- Hát keress.~- Hiba, hogy nem jársz társaságba. Csodálom
487 XII | egyikre-másikra. Beleegyezel, hogy én válasszak?~- Bele, Eszterkém.
488 XII | Eszterkém. De megengeded talán, hogy megmondjam milyen legyen?~
489 XII | maradhatsz Ábel. Ha valaki tudná, hogy te hogyan ragaszkodol hozzám...~-
490 XII | Bánom is én. Nekem kell, hogy mindennap lássalak. Olyan
491 XII | karjába borulva sirdogáltunk, hogy a sors milyen kegyetlen.
492 XII | meg.~- Igaz az a mondás, hogy a házastársak gondolkodása
493 XII | Ábel bácsi?~Képzelheted hogy megrőkönyödtem.~A férjem
494 XII | Törökéket sétálni. Lehet, hogy Lidi néni velünk lesz. Az
495 XII | velünk lesz. Az is lehet, hogy a férjem. Lehet, hogy az
496 XII | lehet, hogy a férjem. Lehet, hogy az arcom mégis elárult.
497 XII | elárult. Gondolj hát arra, hogy ha a férjem netalán kijönne,
498 XII | rábeszélhette Törökéket, hogy másnap kimenjenek a Város
499 XII | csak a zsemlyemártásról. Hogy mind a két nő folytonosan
500 XII | viszonozták az örömét, s hogy a doktorné hozzájuk csatla
1-500 | 501-723 |