Part

 1 Eloszo|                            ELŐSZÓ~Fehér sírkő a budai temetőben.
 2 I     |         korán reggel vett öt szál fehér nárciszt a Városház-téren,
 3 I     |       mögött.~Megfordult hát és a fehér ajtóra nézett, amelyen a
 4 I     |       nyakában pillangósra kötött fehér selyem-nyakkendő lebegett.
 5 I     |      hársfa közöttük. Az országút fehér porától olyanok voltak a
 6 I     |       éjjel holdtölte volt. A táj fehér világosságába feketén rajzolódtak
 7 I     |      kisurrant a házból. Rövidebb fehér szoknya volt rajta, mint
 8 I     |         batiszt szoknya. A vállán fehér kasmirkendő. A haja csak
 9 I     |    szoknya volt rajta, s a vállán fehér kasmir-kendő. Elindultak
10 I     |          öntötte el az arcát és a fehér kásmir-kendőt. A kezében
11 III   |     gazdasszonykodni! Oda-odaállt fehér kötény­ben, és tekintgetett
12 VII   |           mindennap vitt egy szál fehér rózsát.~A beteg eleinte
13 VII   |          nem igen beszélt vele. A fehér rózsát a kezébe vette, megszagolta,
14 IX    |           viszek a sírjára. Csupa fehér rózsából csináltatom, és
15 X     |        már nem olyan szembeötlő a fehér haj a fején. Aztán maga
16 X     |         úriasszonyok között ült s fehér csipkével környezett hosszu
17 XII   |     ráncos arcot mutat a tükör és fehér hajat. Ma már harminc éves
18 XIII  |     nyulánk termetére jól illet a fehér ruha.~A templomba gyalog
19 XIV   | viszonozta a látogatást. Egyedül. Fehér bársony-kabát volt rajta,
20 XIV   |            s nem azért, hogy szép fehér fogait láttassa. Eszter
21 XIV   |           s olyankor csak egy kis fehér vonal látszott a piros ajkak
22 XIV   |  rádpiroslott. És ahogy ott ültél fehér kabátban, olyan volt az
23 XV    |              Eszter várta, hogy a fehér ruhára mond valamit Ábel,
24 XVII  |           az asztalra, és hervadt fehér kezére támasztotta az arcát.
25 XVII  |          férjhez, akihez akarnak.~Fehér zsebkendőt vont elő a zsebéből,