Part
1 I| beszélhettem volna kegyeddel Esztike, igen szomoruan tértem volna
2 I| Eszerint a sorsunk egy.~- Egy, Esztike. És azt gondolom... az ember
3 I| Nekünk találkoznunk kellett Esztike, ha az idén nem, utóbb, -
4 I| nézett rá.~- Minek?~- Minek? Esztike, minek? Hát nem engedi meg,
5 I| holnap...~- Itt? Köszönöm Esztike, köszönöm.~S megragadta
6 I| elvonta a kezét.~- Hát hol, Esztike, hol?~- Nem tudom...~- Mégis...~
7 I| Mond valamit? Köszönöm, Esztike, köszönöm.~S megragadta
8 I| Kilenc órakor itt leszek, Esztike.~- De hátha nem jöhetek
9 I| De hiszen maga nem jön ki Esztike: maga bent marad a kertben.~-
10 I| a kertben.~- Mégis...~- Esztike!~Esdő szemmel mondta, olyan
11 I| hangon, - ez meg a tegnapi, Esztike.~A leány egy letört hársfa-galyacskával
12 I| hársfa-galyacskával babrált. Hallgatott.~- Esztike, - susogott tovább a fiu, -
13 I| más. Mikor magát megláttam Esztike, maga nem volt nekem idegen.
14 I| a leány.~- De nem lehet, Esztike. Ha én akkor úgy szólhattam
15 I| tudom a maga érzését.~- Óh, Esztike, ne mondja azt! Ne legyen
16 I| mondanivalóm.~- Igazán? Eljövök, Esztike. Eljöhetek holnap? Eljövök
17 I| elfárad.~- Nem. Magáért Esztike nincs nekem messze semmi.~
18 I| reménységtől.~- Jobb lenne, Esztike, ha el se jönnék többé, -
19 I| mért imádkoztam?~- Miért, Esztike?~- Hogy a jó Isten vigasztaljon
20 I| számíthatatlan.~- Csak jó nem, Esztike, jó nem. Az én sorsom nem
21 I| Ezek a napok olyanok nekem, Esztike, mint a fának a virágzása
22 I| Mihelyt maga férjhez megy Esztike, lehull az én virágom, elmúl
23 I| csillagok felé!~- Álmodik maga Esztike?~- Lehet. Az álom is szép,
24 I| Ábel?~- Bent mégnagyobb Esztike.~- Hát mondja: nem bolondok
25 I| Magának is szép a lába Esztike.~És sohajtott.~- Térjünk
|