Part

 1 II  |     gondolkodjunk. Gondolja meg, Eszterkém, hogy én szegény ördög vagyok,
 2 IV  |     Zugligetbe!~Ábel elrémült:~- Eszterkém!~- Nyugodj meg, - mosolygott
 3 IV  |        forró könnyek lepik el.~- Eszterkém, - csillapította, - esküszöm
 4 V   |          Te nem szerettél senkit Eszterkém?~- Nem bizony.~- Hát engem?~-
 5 V   |          szinte fuldoklott.~- De Eszterkém...~- Oh! óh! Gyalázatos!
 6 VI  |      Esztert:~- Türelem, türelem Eszterkém. Ha a békességet boltban
 7 VI  |    asszony a Muzeum kertjében.~- Eszterkém! Mi bajod?~- Megaláztak! -
 8 VII |       igaz, hogy nem igérte. Hát Eszterkém ütött az óra!~- Micsoda
 9 XII |   Ábelkám.~- Erős tréfáid vannak Eszterkém. Hogy jut ilyesmi eszedbe?~-
10 XII |       hogy én válasszak?~- Bele, Eszterkém. De megengeded talán, hogy
11 XIII|         Cirógat, kedveskedik. Oh Eszterkém nekem sejtelmem se volt
12 XIII|       zavarodottan nézett reá:~- Eszterkém... dehiszen... hát nem te
13 XIII|        megfogta a kezét.~- Dehát Eszterkém, hiszen semmise változott.
14 XIII|       vége van, vége, vége!~- De Eszterkém bizonyisten rád gondoltam
15 XIII| sajnálkozással nézett reá.~- Én, Eszterkém, nem érzek semmi lelkifurdalást, -
16 XIII|       hogy visszaüljek? Szivesen Eszterkém. De nézd: a feleségemnek
17 XIV |            Történt veled valami, Eszterkém?~- Semmi.~- Ne mondj nekem
18 XIV |           és a szemére nyomta.~- Eszterkém! - szólt rá Ábel ellágyultan.~
19 XIV |          értette.~- Hallgass ide Eszterkém: az a csók, amelylyel előtted
20 XV  |       szedd össze az erődet édes Eszterkém. Vonulj más szobába, a halottól
21 XV  |         nézett a tüzbe.~- Bizony Eszterkém, - bólogatott, - férjhez
22 XV  |          Eszter, - könyörgött, - Eszterkém!~De az ajtó be volt már
23 XVII|      azonban alig eszel valamit, Eszterkém.~Az öregasszony szeme pillája
24 XVII|  Visszaérezzük magunkat a multba Eszterkém.~- És ha még ott az a szikla...~-
25 XVII|              Együtt nézzük ismét Eszterkém a nap fölkeltét. Ámbátor...~