Part

 1 I   |       Ábel.”~Letette a tollat. Mosolygott. Várta, hogy megszáradjon
 2 I   |        Ábel.~A leány szomorúan mosolygott.~A fák között nem messze
 3 I   |       virágot a fatörzsökre és mosolygott.~- Táncoljunk!~Egy kis tisztás
 4 I   |       Odarázta az arcára.~Ábel mosolygott:~- Most maga is harmatos
 5 II  |  elsétált onnan.~A fiatalember mosolygott:~- Mert hát mi is a szépség?
 6 III |     Eszter a pultra könyökölt. Mosolygott:~- Mért kötelezne engem
 7 IV  |    Eszterkém!~- Nyugodj meg, - mosolygott az asszony, - azt mondtam
 8 XII | párnáját.~Az asszony szomorúan mosolygott:~- Mit tudod te azt?~- Hát
 9 XII |         Nem, ez nem érdemem, - mosolygott a fejét rázva Eszter, -
10 XII |   talált:~- Én el is venném, - mosolygott vállat vonva, - de neki
11 XIII|      fogadta el.~- Köszönöm, - mosolygott szomorúan - én még egy percre
12 XIII|      annyira.~Eszter bágyadtan mosolygott. A szemét félig lehunyva
13 XIII|         Megtörülte a szemét és mosolygott:~- Milyen ostoba vagyok.
14 XIV |       szivét magamhoz kötöm, - mosolygott, - mindig gyermekek között
15 XIV |       maga felé legyintett, és mosolygott:~- Micsoda: te szegfüparfönnel
16 XIV |     jár a szent házassággal, - mosolygott Eszter.~Berta odatartotta
17 XIV |   visszahívta:~- Gratulálok, - mosolygott, - gratulálok.~Mikor az
18 XIV |     lássalak.~Eszter szomorúan mosolygott:~- Kijárunk ezután is, mint
19 XV  |   nekem adott. ~Berta boldogan mosolygott. Már egységes egy volt a
20 XV  |       Eszter!~Eszter szomorúan mosolygott:~- Látod, így fordul az
21 XV  |     némán csókolgatta a kezét, mosolygott:~- Lásd, érzem azt is, hogy
22 XV  |   falovat.~És nevetett. Mindig mosolygott, ha a fiára gondolt.~A kandalló
23 XVII|      nem úszkált benne.~Eszter mosolygott. Megizlelte a levest.~-
24 XVII|     Ámbátor...~Eszter szomorún mosolygott:~- A nap nyugvását édes