Part

 1 II  |          szeretné őt, mint ahogy ő Esztert, eltaszitaná Eördöghöt.
 2 III | szélmozgatta virágok közül a karó.~Esztert mintha mellbe csapták volna.~
 3 VI  |           aztán Ábel csendesítette Esztert:~- Türelem, türelem Eszterkém.
 4 VII |            így feküdni? - kérdezte Esztert.~Eszter helyett a fehérhajú
 5 IX  |        pillantott az ablakokba.~Ha Esztert csak egy pillanatra látja,
 6 IX  |        teljesen hozzá fogja ölelni Esztert az apjához. Rég számolt
 7 X   |      Hiszen ahányszor megpillantja Esztert, vagy a doktort, mindig
 8 X   |      emléke fölébredt.~Látnia kell Esztert, mégegyszer látnia, és hallania
 9 X   |          benne az a gondolat, hogy Esztert mégegyszer látnia kell.~
10 X   |         véletlenül ott látta volna Esztert, nem szólította volna meg,
11 X   |            ötlet vonzotta be, hogy Esztert ott találja, csak Eszternek
12 XIV |  szivesebben kifaragta volna, mint Esztert, de ha festő volt volna,
13 XIV |            de ha festő volt volna, Esztert becsülte volna festenivalóbbnak.~
14 XIV |          Bertát lehetett szeretni, Esztert imádni is.~A szoba már homályosodott.~-
15 XIV |     fiakeron sietett ki a fasorba. Esztert már nem találta ott. Hogy
16 XV  |            el, hogy Ábel nem látta Esztert. Olykor rágondolt és csodálkozott,
17 XV  |            ablakmélyedésbe vezette Esztert.~Az asszony fájdalmasan
18 XV  |           öreg kisasszony elhagyta Esztert. Nem mondta meg, hogy miért,
19 XV  |           ismerősök se hiányoztak. Esztert hárman-négyen is kisérgették
20 XV  |         Bizony gyéren látogathatta Esztert.~Pedig milyen szivesen várták!
21 XV  |       mikor megjelent. Megcsókolta Esztert is, Irénkét is mind a két
22 XVI |          az ügyet, hibásnak csupán Esztert látta. Epés keserűség szorította
23 XVII|      beretvált arcu kos.~De ő csak Esztert nézte. A kép abban az időben
24 XVII|            a nevét. A két ura csak Esztert mondott, Eszterkémnek nem