Part

 1 I   |      két tenyerébe szorította, megcsókolta.~- Aztán, - sóhajtott a
 2 I   |         Ábel magához ölelte és megcsókolta a halántékát.~Másnap vasárnap
 3 I   |     Örökké.~- Még azon túl is!~Megcsókolta Ábelt és kifejlett a karjaiból.
 4 II  |     sörhasi német, fölkapta és megcsókolta. Csokoládét hozatott a kutyának.
 5 II  |     fölemelte a leány kezét és megcsókolta.~Ábel nem nézhette tovább.
 6 II  |        S átölelte a leányt, és megcsókolta a könnyes kedves arcot,
 7 III |         Gyöngéden rálehelt, és megcsókolta a sebet.~- Majd elmúlik
 8 V   |   langyosak voltak. A férje ha megcsókolta is, nem volt benne a csókjában
 9 V   |       meg se éreztem volna.~És megcsókolta Eszternek a kezét:~- Köszönöm
10 VI  |     cseléd is maradhat.~Eszter megcsókolta a kezét:~- Nem, anyám. De
11 VI  |       most helyet.~Az arcát is megcsókolta.~- Nem történt semmi. Feledjük.~
12 XI  |       kocsi odaért, mégegyszer megcsókolta Ábelt:~- Ne haragudj!~-
13 XII | karjait Ábel nyaka köré fonta: megcsókolta az arcát.~Eszternek könnybe
14 XII |       iránt: magához ölelte és megcsókolta.~- Úgy szeretsz, mint mama?~-
15 XII |    okos vagy, milyen eszes!~És megcsókolta a kezét.~- Nem, ez nem érdemem, -
16 XII | Felkapta a kisleányát. Kétszer megcsókolta. S elhajtatott.~Egy percnyi
17 XII |   kezét, és sokszor egymásután megcsókolta:~- Te áldott jólélek te!
18 XIII|   holnap is, - felelte Ábel.~S megcsókolta Eszternek mind a két kezét.~
19 XIV |     Fölkelt. Búcsúztak. Eszter megcsókolta az asszonyt: Ábellal kezet
20 XIV |        csókolja meg ő is.~Ábel megcsókolta a kisleányt s egyuttal a
21 XV  | homlokán, a lelkében. Gyakorta megcsókolta a kezét és az arcát, és
22 XV  |      Ábel gyöngéden megölelte, megcsókolta az arcát.~- Szegény Eszter!~
23 XV  |       az arca mikor megjelent. Megcsókolta Esztert is, Irénkét is mind