Part

 1 I   |        hallgattak, piroskodtak.~- Köszönöm, hogy kijött, - szólalt
 2 I   |            Talán holnap...~- Itt? Köszönöm Esztike, köszönöm.~S megragadta
 3 I   |            Itt? Köszönöm Esztike, köszönöm.~S megragadta a leány kezét.~-
 4 I   |             Igazán? Mond valamit? Köszönöm, Esztike, köszönöm.~S megragadta
 5 I   |       valamit? Köszönöm, Esztike, köszönöm.~S megragadta ismét a leány
 6 I   | megragadta ismét a leány kezét.~- Köszönöm. Ott leszek. De milyen időtájban?~-
 7 I   |            nem! - felelte Ábel, - köszönöm, hogy feltüzte. Oly boldog
 8 I   |         kezét meg ne szorítsam.~- Köszönöm, - felelte Ábel.~S a leány
 9 I   |         egypár liliomot hoztam.~- Köszönöm édes. Minek hoztad? hiszen
10 I   |           nekünk is van. De azért köszönöm. Holnap ezt teszem pohárba.~
11 III |         meg, hogy be ne jőjjek.~- Köszönöm Eszter.~S egyben elbocsátotta
12 IV  |           és az ajkához emelte.~- Köszönöm.~Aztán nem beszéltek többet.
13 V   |       Ábelkám! Szegény Ábelkám!~- Köszönöm, - felelte Ábel a homlokát
14 V   |  megcsókolta Eszternek a kezét:~- Köszönöm Eszter, hogy eljöttél. Úgy
15 VI  |   pénzszükség szorítana...~- Nem, köszönöm, annyira én soha nem jutok.
16 VIII|       Kedves Báránykám!~A könyvet köszönöm. Elolvastam. Bölcs könyv
17 IX  |         van?~- Hogy van Eszter?~- Köszönöm jól, a leánykájával együtt.
18 XI  |      borjuhus volt az asztalon.~- Köszönöm, - felelte Ábel, - egy barátommal
19 XIII|           de az nem fogadta el.~- Köszönöm, - mosolygott szomorúan -
20 XIV |          mingyárt meglesz.~- Nem, köszönöm, akkor már inkább egy ujjnyicska
21 XIV |           nekem kellemeset mondj. Köszönöm. Nekem a régi nyiltságod
22 XIV |       hozzánktartozónak érzünk.~- Köszönöm. De azért megkimélhetnél
23 XIV |       édesem, hogy meg ne hülj.~- Köszönöm.~- Eljösz holnap?~Ábel bólintott:~-