Part

 1 I   |    nézett reá. Sokáig csodálta a szemét, a száját, az orrocskáját,
 2 I   |     aranylott. Eszter behunyta a szemét, s kissé odább ült.~- Üljön
 3 III |    vagy-e?~Az asszony lehunyta a szemét. Csak percek multán felelt:~-
 4 VI  | igazságtalan voltam!~Meregette a szemét maga elé, mint a dühös apa,
 5 VII |     ösmersz meg?~Ábel behunyta a szemét. Nem felelt.~- Nagy hő van
 6 VIII|      Ábel...~Akkor megnyitotta a szemét.~Senki.~A kályha halkan
 7 X   |        nyújtását, és leginkább a szemét, azt a mosolygó bizalmas
 8 X   |        Dehát magyar ember csak a szemét hordozza ott, nem az érzéseit.
 9 X   |       álmából rezzenve felelt, a szemét meregetve.~Kulcsot vett
10 X   |          telt gödrök bűzlenek és szemét éktelenkedik.~Aztán visszafordultak
11 XII |       nézte. A leány lesütötte a szemét. A hangja remegett. Ha nem
12 XIII|          bágyadtan mosolygott. A szemét félig lehunyva csendesen
13 XIII|       magához tért. Megtörülte a szemét és mosolygott:~- Milyen
14 XIV |           fakadt ki az asszony a szemét meregetve, - az mégsem illik,
15 XIV |         napot.~Eszter lehunyta a szemét.~- Mire gondolsz? - kérdezte
16 XIV |         noteszodat, - mondotta a szemét meregetve. - Azt néztem,
17 XV  |        asszony mélyen behunyta a szemét. A feje lecsüggedt.~Aztán
18 XV  |       éjjel!~Eszter elnyitotta a szemét, aztán szomorú sohajtással
19 XVII|   leányod?~Az asszony behunyta a szemét:~- Meghalt.~A kocsi búgva
20 XVII|        asszony mélyen behunyta a szemét.~- Csak egy kis hűlés, -
21 XVII|     utolsó estén ültek. Eszter a szemét törölgette: elő-előcsillant
22 XVII| visszatértél?~Eszter lesütötte a szemét:~- Azt hiszed nem kerestelek?