Part

 1 I   |           asszonyság kapaszkodott föl. Testének terebélyességével
 2 I   |      fiatalember nyugtalanul járt föl és alá. Végre is elment.~
 3 I   |          enyhében. Sétáltak, csak föl és alá sétáltak egy kis
 4 I   |           bokrok közé. Nem nézett föl, csak amikor elmentek.~-
 5 I   |     piroslik az ég, miként villan föl az első sugár.~De Ábel akkor
 6 III |        Ábel kigyuló arccal ugrott föl, s arra mozdult, hogy megölelje.
 7 V   |         csak épp a kalapját vette föl, meg napernyőt kapott.~Ha
 8 VII |           éppen akkor tér vissza?~Föl és alá járt a Váci-utcán,
 9 VII |          szót se.~Ugyanígy mentek föl a lépcsőn. A doktor az ajtóban
10 VIII|           elhal­ványult.~Fölkelt. Föl és alá járt a szobában.
11 IX  |        meg.~S nyugtalanul járkált föl és alá a ház előtt. A gallérját
12 IX  |          felhajtotta. Minduntalan föl­pillantott az ablakokba.~
13 IX  |           asszony!~Darabideig még föl s alá járt ott, maga se
14 IX  |       fájdalmas nyögésekre ébredt föl.~Egy gombkötőnél lakott
15 IX  |   fölébredt és ijedten emelkedett föl az ágyban, a gazda kiküldte
16 X   | eltünődött: egy anya aki most kel föl a betegágyból, először is
17 X   |    zengett az ének. A Mária-oltár föl volt diszítve gyöngyvirággal.
18 XI  |   Fájdalmas mély sóhajtás szakadt föl a melléből:~- Szegény Ábel!~
19 XIV |       csak nyugodtan, - mormogta.~Föl alá járt vagy kétszer a
20 XV  |        megujult volna, olybá tünt föl neki. Már bámulta. Uj szép­
21 XV  |          Uj szép­ségeket fedezett föl az arcán, a szemén, a homlokán,
22 XV  |    Egyedül volt. Az arcán fátyol. Föl és alá sétált.~Ábel bevezette