Part

 1 I   |         a kis rácsos kaput, s a fiu felé pillantott.~A fiu ott
 2 I   |        a fiu felé pillantott.~A fiu ott maradt.~Negyedóra nem
 3 I   |   kijött, - szólalt meg aztán a fiu, - ha ki nem jött volna,
 4 I   |       Kufsteinban, - mondotta a fiu.~- Eszerint a sorsunk egy.~-
 5 I   |    akkor a ruhája meglebbent, a fiu kellemes szegfüillatot érzett.
 6 I   |          s nemcsak az ujjait.~A fiu hosszan tartotta a kezében
 7 I   |      egyre közelebb-közelebb.~A fiu remegett.~A leány félrehajlította
 8 I   |  ruhájából szegfüillat áradt.~A fiu felkönyökölt a korhadt ajtólécre
 9 I   |    Esztike, - susogott tovább a fiu, - amikor én magát először
10 I   |     akarja! - nyugtalankodott a fiu.~A leány arca olyan fájdalmasan
11 I   |   fájdalmasan hajolt le, hogy a fiu csaknem kiáltva folytatta:~-
12 I   |         hozzánk járó rokonok: a fiu anyja és nagynénje.~Kriptai
13 I   |            sohajtotta egyszer a fiu, - megholt angyal a mi reménységünk.
14 I   |    látta Ábelt. Ott térdepelt a fiu, mögötte.~- Hát maga hogy
15 I   | hallgatva mentek az útig. Ott a fiu odanyujtotta a vadrózsa­
16 I   |      tenni emlékül, - rebegte a fiu.~A leány kezet nyujtott:~-
17 I   |        meg, Eszter.~Elváltak. A fiu utána nézett, míg csak láthatta.
18 I   |       ünnepen megismétlődött.~A fiu minden vasárnap hazavitt
19 I   |          Vasárnaponkint egy vak fiu szokott ott ülni. Harmonikázik.
20 V   |         egy tizenötéves paraszt fiu milyen jajtalanul türte
21 VII |      Hogyan került a Lachapelle fiu Pestre?~Az még csak eszébe
22 XVII|    Annak sincs itt a képe. Szép fiu volt, csak kissé hebegett.