Part

 1 I  |          leány is elfogulatlanul beszélt.~- Az én apám börtönben
 2 I  |        egy láthatatlan valakihez beszélt nagy izgatottan:~... Megszöktessem?
 3 I  |       volt. Eszter mégis susogva beszélt; susogva mint a nád, amelyen
 4 II |     szépségről olyan kicsinylően beszélt.~- Eördögh!~Már nem volt
 5 II | hallhatta. Jobbára a fiatalember beszélt. Egyszer megfogta a leány
 6 II |           meghalni nem akar. Jól beszélt a vőlegény, hogy a nők nem
 7 III|          elfeledlek.~Folyékonyan beszélt. Látszott rajta, hogy olyan
 8 III|          ő mindig azon a nyelven beszélt.~Ami érdekes betegségek
 9 III|      Kardosné aztán csillapítóan beszélt:~- Vigyázz édes lányom,
10 V  |     Hiszen a két Eördögh-nő sose beszélt másról, csak Károly­ról.~
11 VI |       azzal az asszonynyal miket beszélt.~Pedighát Ábellal töltötte
12 VII|            Motyogott, bolondokat beszélt. Aztán elszenderedett.~-
13 VII|     említeni, sem a felesége nem beszélt róla soha.~Másnap a doktorné
14 VII|         A beteg eleinte nem igen beszélt vele. A fehér rózsát a kezébe
15 IX |      anyja?~- Egy hete.~- És mit beszélt? Megtörtént már...~- Nem.
16 IX |        már...~- Nem. Éppen arról beszélt, hogy őrá szakadt a háztartás
17 IX |          az fekszik. Egyebet nem beszélt. Igaz: a levelet kérdezte.
18 X  | nagyszélü szalmakalapot lakkozva beszélt tovább:~- Hát a doktorné
19 XIV|        szeretetével, kedveskedve beszélt hozzá. Mikor mellette elment,
20 XV |         féltékeny­kedett, nem is beszélt róla. Megbocsátotta, elfeledte.~
21 XV |     percig, negyedóráig. Keveset beszélt. Csak nézett Ábelra elgondolkodón,
22 XV |   azelőtt. A maga családjáról se beszélt semmit.~Ábel mindig valamelyes