Part

 1 I   |         kövér hölgy nem. Boszusan pillantott az ifjakra.~- Neveletlenek! -
 2 I   |          irodai ember. Egykedvüen pillantott végig az utasokon, aztán
 3 I   |     halkan mondta, s aggodalommal pillantott szét a bent-ülőkön.~De jobbára
 4 I   |       muzsika.~Aztán elmosolyodva pillantott az anyjára.~És ez az elmosolyodás
 5 I   |         kifelé haladtában hidegen pillantott a kékszemű fiatalemberre.~
 6 I   |        cserépbe. Komoly-nyugodtan pillantott a fiatalemberre s eltűnt.~
 7 I   | elkomolyodott. Azontúl csak lopva pillantott feléje.~Napnyugtakor a vendégek
 8 I   |        rácsos kaput, s a fiu felé pillantott.~A fiu ott maradt.~Negyedóra
 9 I   |    hallgattak. A leány a ház felé pillantott. Aztán susogva szólott:~-
10 I   |      nézett reá, aztán a ház felé pillantott s hirtelen mintha határozott
11 III |           erre szinte megrettenve pillantott fel a munkájáról.~Eszter
12 VII |         hajolva.~Aztán kiváncsian pillantott Eszterre.~A doktorné kopogtatott
13 VII |         sarkában felbontott ágyat pillantott meg. Az ágy előtt egy tizenkét
14 IX  |      felhajtotta. Minduntalan föl­pillantott az ablakokba.~Ha Esztert
15 XIII|       kezet csókolt, de csak alig pillantott reá. Zavarodott és meghatott
16 XIII|      mondotta Ábel.~És az órájára pillantott:~- Sietnem kell haza. A
17 XIV |     menjenek már. Berta helyeslőn pillantott.~Fölkelt. Búcsúztak. Eszter
18 XIV |       szobában. Időnkint az órára pillantott. Végre öt órakor megszólalt:~-
19 XV  |       szép sárga selyem-napernyőt pillantott meg egy kirakatban: megvette
20 XVII|       bicegnek, Ábel az asszonyra pillantott.~Könnycseppet látott a szeme
21 XVII|     beesteledett.~Ábel az ablakra pillantott.~- Nini már este van. Ejnye