1-500 | 501-723
Part
501 XII | Törökékhez:~- Meglássák, hogy nem feledi el.~A kisleány
502 XII | Gyertek haza majd fiakeron.~S hogy a társaságra nézett, a doktorné
503 XII | nevetéssel:~- Bocsánat, hogy elcsúszott a nyelvem. Néha
504 XII | visszanyerve a nyugalmát. - Hogy önöket együtt láttam Ber
505 XII | olyan csekély a fizetésem, hogy magamnak is alig elég.~Mindezt
506 XII | beszélgetésképp mondotta, csak éppen, hogy ne hallgassanak.~- Nekem
507 XII | gondolatod oly képtelen valami, hogy te, éppen te ugratsz engem
508 XII | ugratsz engem házasságba, - hogy te egyedül-uralkodója a
509 XII | Én csak arra gondoltam, hogy te árvaéletet élsz, hogy
510 XII | hogy te árvaéletet élsz, hogy a te ruhádon, a te lakásodon
511 XII | mondotta, - igaz. De hogy éppen te...~- Ha anyád élne
512 XII | te azt gondolod édesem, hogy Berta nekemvaló lenne.~-
513 XII | is, kedves is.~- Tudod, hogy tízezer forintja van?~-
514 XII | szálában. De csak most látom, hogy a te angyali jóságodat nem
515 XII | nyugodtabb lesz, ha látom, hogy az életed folyása rendes,
516 XII | nem kell vádolnom magamat, hogy miattam maradtál agglegény.~-
517 XII | valaki, aki gondozzon. Dehát hogy leszünk mink akkor?...~Eszter
518 XII | Eszter vállat vont:~- Hogy? Hát Berta a feleséged lesz
519 XIII | aztán megnyugodtak abban, hogy még nem tette le a gyászt.~
520 XIII | kell jönnie: azt mondta, hogy a férje rossz időben is
521 XIII | érkeztünk, - felelte Ábel.~S hogy az asszony beljebb húzódott
522 XIII | Nevetett.~- Az asszony mondta, hogy minek az a bozót!~- No azt
523 XIII | Igazán hálára köteleztél, hogy megházasítottál.~És kezet
524 XIII | fogalmam se volt arról, hogy mi a házasélet? Barátom,
525 XIII | mi a házasélet.~- Örülök, hogy boldog vagy, - sohajtott
526 XIII | Boldog?~- Hát hogyne! Tudod hogy nem is kivánt mást férjül.~-
527 XIII | csak azért született volna, hogy nekem feleségem legyen!~
528 XIII | vagyok. Igaz a férjem szava, hogy a nők fejében nem forognak
529 XIII | a kerekek. Bocsáss meg, hogy elérzékenyültem. De ez csak
530 XIII | vállát megvonva, - tudod hogy sohse nősültem volna meg.
531 XIII | eljársz hozzánk. Ahhelyett, hogy künn találkoznánk, nálunk
532 XIII | nekünk kötelességünk is hogy meglátogassunk téged. Az
533 XIII | fogadástok. De meglásd, hogy a férjem mégse lesz annyira
534 XIII | várod, legalább nem annyira, hogy téli estéken összejárhassunk.
535 XIII | siettél soha.~- Akarod, hogy visszaüljek? Szivesen Eszterkém.
536 XIII | feleségemnek azt mondtam, hogy uzsonnára hazamegyek. Egye
537 XIV | érdeklődéssel kérdezte, hogy Ábel elámult rajta.~A szalonban
538 XIV | elcsevegte bőven és apróra, hogy micsoda izléstelen az új
539 XIV | izléstelen az új divat, hogy főznek a német nők, milyen
540 XIV | Aztán látszott Eszter arcán, hogy megérti, mért nem fogadja
541 XIV | ujjnyicska kávét, csak épp hogy én is uzsonnázzak a társasággal.~
542 XIV | de érzett a nyájasságán, hogy csak afféle, ahogy a betegeivel
543 XIV | nyájaskodott, - örülök, hogy magam is megismerhetem.
544 XIV | meg kérem úgy szereti önt, hogy jobban, mint engem. Mindig: „
545 XIV | A mesterségemmel jár, hogy a gyermekek szivét magamhoz
546 XIV | Félreültek az asztaltól, hogy a füst ne kellemetlenkedjen
547 XIV | sóhajtott:~- Sajnos. Tudom, hogy mért tetszik; tudom hogy
548 XIV | hogy mért tetszik; tudom hogy mért szeretem. A fajfentartás
549 XIV | Benne maradt. Azt gondolod, hogy új ez a ruha?~És felugrott;
550 XIV | ajándékot. Nem is sejtette, hogy a kigyótéri patikából való.~
551 XIV | való.~Ábel intett neki, hogy menjenek már. Berta helyeslőn
552 XIV | fogadhatta volna szivesebben.~S hogy egy utcai lámpás alá érkeztek,
553 XIV | enged fütenünk. Azt mondja, hogy meghülünk, ha korán fütünk.~
554 XIV | Ábel csodálkozva látta, hogy a felesége többet foglalkozik
555 XIV | szivesen nevetett, s nem azért, hogy szép fehér fogait láttassa.
556 XIV | házisapkában a bőrszékbe, s hogy a felesége mellette ment
557 XIV | meregetve, - az mégsem illik, hogy te folyton a doktornét nézed!~
558 XIV | mondod, de magad is érzed, hogy nincs igazad! Én véletlenül
559 XIV | Én véletlenül úgy ültem, hogy feléje voltam arccal fordulva.
560 XIV | Nem vagy-e néha te is úgy, hogy rábámulsz valamire anélkül,
561 XIV | rábámulsz valamire anélkül, hogy látnád amire bámulsz. De
562 XIV | folytatta színleges haraggal, - hogy többet soha rá nem nézek!
563 XIV | mostanában: engedje meg, hogy visszakisérjem.~- Nohát
564 XIV | találkozóra. A nyelvén volt, hogy elmondja a tegnapi jelenetet,
565 XIV | az volt az első kérdése, hogy mi a véleménye Ábelnak a
566 XIV | beszélgettetek? Fogadni mernék, hogy a világrendet kritizálta.~
567 XIV | vezetsz félre. Dicséred, hogy nekem kellemeset mondj.
568 XIV | a nótáit, mind ismerem. Hogy a világ üres, az ég is üres,
569 XIV | Minden héten elmagyarázza, hogy a nő mennyivel alacsonyabb
570 XIV | rendü állat a férfinál? Hogy a nők folyton a jelennek
571 XIV | mindig előre gondolkodik. Hogy micsoda áldozat a családalapítás,
572 XIV | beszéltél erről. Azt hittem, hogy csendes békességben éltek.~-
573 XIV | mindig. Dehát mondd: igaz, hogy a nők alacsonyabbrendű hitványabb
574 XIV | nőnek épp az az értéke, hogy a gondolkodása női. A szive
575 XIV | elment Bertához, és korholta, hogy nem látogatja meg. A kisleánya
576 XIV | megcsókolgatta:~- Milyen boldog vagy, hogy gyermeked van! - mondotta
577 XIV | a kisleányt a férjének, hogy csókolja meg ő is.~Ábel
578 XIV | maradt. Mikor meghallotta, hogy kocsi áll meg a ház előtt,
579 XIV | ugyanugy fogadta.~Az igaz, hogy hideg is volt. Éjjel fagyott.
580 XIV | hallgatott.~Ábel arra gondolt, hogy valami történt Eszterrel
581 XIV | keserü finoman:~- Örülök, hogy boldogok vagytok, örülök.
582 XIV | Mégis illetlenség talán, hogy idegenek előtt nyalod-falod
583 XIV | tudta mit mondjon. Látta, hogy Eszter rosszkedvü. Azt is
584 XIV | rosszkedvü. Azt is érezte, hogy igazságtalan, azt is, hogy
585 XIV | hogy igazságtalan, azt is, hogy nem.~Eszter elővonta a zsebkendőjét,
586 XIV | mégis gondolhatnál arra, hogy a házi boldogság nem kirakati
587 XIV | gondolsz! Dehát nem tudják-e, hogy betegségemben meglátogattál?
588 XIV | meglátogattál? Nem tudják-e, hogy nekem mindennap egy szál
589 XIV | bajuszt festenek. Azt mondtam, hogy csak lánykori imádód voltam,
590 XIV | lánykori imádód voltam, és hogy azontúl minden megszünt.~
591 XIV | okosom, csak gondold meg, hogy itt ülök melletted, én,
592 XIV | gallérodat hajtsd fel édesem, hogy meg ne hülj.~- Köszönöm.~-
593 XIV | meregetve. - Azt néztem, hogy mi dolgod van ennyi ideig?~-
594 XIV | De kérlek, azt mondják, hogy nekem a szakál illik.~-
595 XIV | tért haza.~- No itt vagyok: hogy tetszik?~Az asszony nevetett:~-
596 XIV | kérlek a borbély azt mondta, hogy vétek lenne: nekem ez a
597 XIV | ebédután már készülődött, hogy orvosért megyen, de vendége
598 XIV | Nincs, - felelte a vendég, - hogy volna?~- No ideje is, egye
599 XIV | bizottságban.~Berta kifordult, hogy borral kedveskedjen a vendégnek.~
600 XIV | Esztert már nem találta ott. Hogy a kocsipénz kárba ne vesszen,
601 XIV | Ábel csak akkor látta, hogy a feleségének hogyan villog
602 XIV | borult.~Ábel úgy elfűlt, hogy szinte gőzölgött belé.~-
603 XIV | Napszámosasszonyok cselekszik, hogy utána lesnek a férjeknek
604 XIV | csibukját a sarokba, úgy hogy ezer darabra tört.~De mingyárt
605 XIV | De mingyárt meg is bánta, hogy heveskedett.~- Gondolkodjunk
606 XIV | mentegetődzött Ábel.~Aztán elmondta, hogy micsoda veszedelmes délutánja
607 XIV | azután, - de az mégse lehet, hogy sohse lássalak.~Eszter szomorúan
608 XV | vagy! Én meg sem érdemlem, hogy az Isten nekem adott. ~Berta
609 XV | elvitte sétára. Vigyázott, hogy jól felöltözzön, hogy el
610 XV | Vigyázott, hogy jól felöltözzön, hogy el ne csússzon, ártalmas
611 XV | Mind a ketten érezték, hogy a házasságuk meg van szentelve.
612 XV | de mégis megérzi olykor, hogy van valami fölöttünk uralkodó
613 XV | Talán tíz nap telt el, hogy Ábel nem látta Esztert.
614 XV | rágondolt és csodálkozott, hogy él és lélekzik nélküle.
615 XV | csak egy percre jöttem ide, hogy lássalak.~És szomorúan nézett
616 XV | asszony, - pedig tudtam, hogy nem jösz el. Nem is akarom.
617 XV | Nem is akarom. Megértem, hogy új érzésekben élsz. De mégis
618 XV | elgondolkodón, szomorún.~- Hogy vagytok otthon?~Ábel elmondta.
619 XV | annyira fáj-e az neked, hogy egy gyermek azt mondogatja
620 XV | Látszott rajta a küzdelem, hogy nyilatkozzon-e vagy hall
621 XV | az, aki leintett arról, hogy mindennap találkozzunk?~-
622 XV | kozzunk?~- Mert éreztem, hogy neked teher ez. Éreztem,
623 XV | meleget is, hideget is.~S hogy Ábel némán csókolgatta a
624 XV | mosolygott:~- Lásd, érzem azt is, hogy ebben a pillanatban a régi
625 XV | az állapotában szükséges, hogy osztatlanul a magáénak érezzen.~
626 XV | S valóban úgy történt, hogy mikorra hazaért, Bertával
627 XV | láthatta az órarendről, hogy az ura minden idejét otthon
628 XV | Az első érzése az volt, hogy bárcsak már délután volna:
629 XV | szívdobbanás volt. Mingyárt érezte, hogy Eszter épp úgy nem örül
630 XV | szeme. A hír arról szólt, hogy a doktort halott-boncolás
631 XV | egyben arra is gondolt, hogy Eszterre ez mégis szörnyű
632 XV | fájdalmasan pihegett.~- Tudtam, hogy eljösz! Vártalak! Ki is
633 XV | gondolat, az a sejtelem, hogy akarta ezt.~- Hogy akarta?
634 XV | sejtelem, hogy akarta ezt.~- Hogy akarta? Azt gondolod, hogy...~-
635 XV | Hogy akarta? Azt gondolod, hogy...~- Azt. Egyre sötétebb
636 XV | napokban már azt fejtegette, hogy nincs értelme az életnek:
637 XV | Egyszer meg azt mondta, hogy ő soha életében nem szeretett
638 XV | Őt az a gondolat kínozta, hogy nem tud szeretni senkit,
639 XV | Ugy-e te is azt véled, hogy akarattal sebezte meg magát?~-
640 XV | szerződésbe bele akarta tétetni, hogy bármiképpen hal meg... De
641 XV | zátonyra, te nem vagy az oka.~- Hogy háljak itthon? - mondotta
642 XV | estig. Csak igérd meg nekem, hogy nem rémledezel, hogy okos
643 XV | nekem, hogy nem rémledezel, hogy okos maradsz, amilyen mindig
644 XV | Mindenki azt gondolta, hogy rokon.~Berta azokban a napokban
645 XV | kötelességének ismerte, hogy azon a szomorú héten Eszterrel
646 XV | Esztert. Nem mondta meg, hogy miért, de a tekintetéből
647 XV | délután jelent meg Eszternél, hogy megnézze Irénkét.~Ábel immár
648 XV | megszünt. Mindig azt várta, hogy Ábel megszólal, hogy egyszer
649 XV | várta, hogy Ábel megszólal, hogy egyszer arra a néma kérdésre
650 XV | orvosok azt tanácsolták neki, hogy menjen el hat hétre valami
651 XV | megrémült attól a gondolattól, hogy tovább fonnyad! Szép akart
652 XV | szomorú volt.~Ábel megigérte, hogy írni fog neki. Váltottak
653 XV | Eszterem. ~Bocsáss meg, hogy nem írok mindennap, de az
654 XV | szinte röpdös. Látszik rajta, hogy még érzi a szárnyat a vállán,
655 XV | szárnyat a vállán, s nem tudja, hogy már nem a magasban van.
656 XV | Micsoda nagy érzés elgondolni, hogy a teremtésnek ez a csodás
657 XV | Sokszor gondolok rád Eszterem, hogy hogyan vagy? miképpen töltöd
658 XV | szavadat.~De ugy-e megérzed, hogy a gondolatom veled van,
659 XV | elolvasta, mintha azt gondolná, hogy másnap többet ért belőle.
660 XV | is abban nyugodott meg, hogy Ábel a gyászruhát is látja,
661 XV | mindig a fiáról ujságolt. Hogy már a foga jön, már megszólalt,
662 XV | ajkát? Vagy Ábelra várt, hogy ő szólal meg majd egyszer?~
663 XV | meg majd egyszer?~Vélte, hogy Ábel ismét az övé, mint
664 XV | eltelt néha három nap is, hogy Ábel nem látogatott fel.
665 XV | és mosolyogva ujságolta, hogy a fia mivel lepte meg ma
666 XV | mondd: cic...~Eszter várta, hogy a fehér ruhára mond valamit
667 XV | Ma aztán arról beszéltek, hogy nem járhat az a gyerek iskolába:
668 XV | merülve nézett reá.~Látta, hogy Ábelnak az ajka mozog, a
669 XV | felelte:~- Ha az a szándékom, hogy férjhez menjek, nem szorultam
670 XV | menjek, nem szorultam arra, hogy te keress nekem férjet!
671 XVI | Életében először történt, hogy megharagudott Eszterre,
672 XVI | küszöbét!~Aztán arra gondolt, hogy értelmes embernek nem szabad
673 XVI | És akkor arra emlékezett, hogy hányszor pattant már így
674 XVI | könnyes szemmel. Bizonyos hogy kinézett, és bánatosan rebegte
675 XVI | bácsi?~De hogyan van az, hogy ő máskor mindig nyugodt
676 XVI | Ujra meghányta-vetette, hogy miben hibázott?~Abban hogy
677 XVI | hogy miben hibázott?~Abban hogy megnősült?~Hát Eszter nem
678 XVI | nem ment-e férjhez?~Abban hogy nem hagyja el a családját?~
679 XVI | szivarra akart gyujtani, hogy felszabaduljon a nyomás
680 XVI | kubaszivar.~Elmosolyodott, hogy arra az ezüstlapra gondolt.~-
681 XVI | szem jobban lát.~De érezte, hogy mély szakadék keletkezett
682 XVI | szeme, s látszott rajta, hogy a vére forr. De tegnap...
683 XVI | azért nem volt olyan nap, hogy ne gondolt volna reá. S
684 XVI | ragaszkodtam hozzá azután is, hogy férjhez ment, azután is,
685 XVI | férjhez ment, azután is, hogy nem hagyta el a férjét a
686 XVI | elhajít mikor azt látja, hogy az ő kedvének nem áldozom
687 XVI | Minden erejét összeszedte, hogy nyugodt maradhasson. Egykedvü
688 XVI | azon éjjel azt álmodta, hogy pisztolyt vásárolt. A pisztolylyal
689 XVI | Néhány nap mulván olvasta, hogy az egyetemi templomban esküvő
690 XVII | ellen azzal védekeznek, hogy ötvenezer kinai parasztot
691 XVII | arra szólítja a kormányt, hogy küldjön hajókat Amerikába
692 XVII | választottsága nem változott.~- Hogy kerülsz ide? - rebegte végre
693 XVII | vont:~- Már elfeledtem, hogy családos voltam valaha.
694 XVII | azt is álomnak gondolom, hogy veled találkoztam.~Az asszony
695 XVII | nyujtotta az asszonynak, hogy lesegitse.~Ekközben végig-pillantottak
696 XVII | egymáson.~Az asszony látta, hogy Ábel meggörbült, s hogy
697 XVII | hogy Ábel meggörbült, s hogy lötyög rajta a kabát is,
698 XVII | nadrág is.~A férfi látta, hogy az asszonykánál vastagnyelü
699 XVII | elfogódottan gondolt arra, hogy az élete őszén újra együtt
700 XVII | aranyozott lábu szalonasztalt. De hogy megvénültek a butorok is!
701 XVII | mikor elváltak. Csak éppen hogy nyájasabban néz onnan a
702 XVII | kiviritott közűlök. Ábelnak hogy odatévedt a tekintete, a
703 XVII | arcképe volt.~Közelebb hajolt, hogy lássa a képet. Megismerte,
704 XVII | lássa a képet. Megismerte, hogy fényképről készült. A szőkesége
705 XVII | kavarodással rohanták meg a szivét, hogy nem birt szólani.~Leültek
706 XVII | mióta elváltak.~- Hát tudod hogy én férjhez mentem, - kezdte
707 XVII | Még az nem fájt annyira, hogy a feleségedtől és gyermekedtől
708 XVII | kihez? Az a kihez fájt, hogy éppen tetőled hallom. Igazságtalan
709 XVII | kibontakozni. És vártalak, hogy eljösz, és összeszidsz,
710 XVII | voltál.~Elmondta aztán, hogy a második férj egy zágrábi
711 XVII | volt...~- És a leányod? Hogy is hivták?~- Irén. Hát Irén
712 XVII | magyar ember. Gondolhatod, hogy csak muszájból adtam németnek.
713 XVII | aztán Ábel beszélte el, hogy neki három fia volt. Mind
714 XVII | akarta...~- Hát az igaz, hogy kerültem a perpatvart. De
715 XVII | rossz asszony. Csak éppen hogy könnyen kifolyt a pénz a
716 XVII | mogyoró-tortát vitt be. Látszott, hogy akkor hozták a cukrásztól.~-
717 XVII | cukrásztól.~- Bocsáss meg, hogy ily gyenge ebédre fogtalak
718 XVII | Ábel a tortát aprózva.~- És hogy lakol? Hány szobád van?
719 XVII | házassági fundusba adom, hogy ahhoz menjenek férjhez,
720 XVII | jó. De ez igazán különös, hogy...~S elővonta a szivartárcáját.~
721 XVII | szivarod is. Lásd éreztem, hogy ezt a szivart még elszivod.~
722 XVII | Hogyan van, - mondotta, - hogy nem kerestél meg engem,
723 XVII | lakást kapok. Node ez kedves, hogy mégis találkoztunk!~S ahogy
1-500 | 501-723 |