Part

 1 I   |      nak tán nem is a lába fájt annyira, mint inkább az, hogy a
 2 I   |   egymást, de az az ügyetlenség annyira bántotta a barátomat, hogy
 3 II  |       Ettől a gondolattól aztán annyira megijedtem, hogy otthagytam.~-
 4 III |        magas sovány termete oly annyira kivált a járókelők közül,
 5 IV  |     tudta, hogy mért érdeklődik annyira a leánya a német regények
 6 IV  |    folytatta:~- Bocsáss meg, de annyira ismerem a szivedet, lelkedet,
 7 V   | jégzajlás indult volna meg.~Nem annyira a fölfedezés bántotta, mint
 8 VI  |   szorítana...~- Nem, köszönöm, annyira én soha nem jutok. Nem iszok,
 9 VI  |    mindent elmondott. S ha Ábel annyira testi ember lett volna,
10 VII |         hogyan lobbanhatott fel annyira! Mintha nem is ő szólott
11 VII |         lehetetlennek látszott, annyira irtózott attól, hogy az
12 VIII|    minden orvosról.~Máskülönben annyira figyelmes irántam, hogy
13 XII | Különben hagyjuk abba, ha Berta annyira érzékenyen fogja fel. Sétáljunk
14 XIII|     boldog?~- Csakúgy sugárzik, annyira.~Eszter bágyadtan mosolygott.
15 XIII|        hogy a férjem mégse lesz annyira nyájas, mint várod, legalább
16 XIII|        mint várod, legalább nem annyira, hogy téli estéken összejárhassunk.
17 XIV |       meg a feleségemet, nem is annyira csók volt, mint inkább morfium.~- ?~-
18 XIV |  mondtál el nekik?~- Még azt is annyira elrajzoltam, mint mikor
19 XIV |        Eszter azonban nem örült annyira: egykedvü mosolygással hallgatta.~-
20 XV  |   mondotta egyszer Eszternek, - annyira fáj-e az neked, hogy egy
21 XVII|         fájt... Még az nem fájt annyira, hogy a feleségedtől és