Part

 1 I   |          ült.~- Üljön le maga is Ábelkám.~Ábel leült melléje és gyöngéden
 2 I   |     mentél haza? Nem jöhettem ki Ábelkám. Mama ebéd után elaludt,
 3 II  |      arca kifejezését.~- Jóestét Ábelkám. Régen vársz?~S kezet nyujtott.~-
 4 II  |          Ábel karjára:~- Szegény Ábelkám.~- És nincs menekvés?~A
 5 V   |          Ábel mellére:~- Szegény Ábelkám! Szegény Ábelkám!~- Köszönöm, -
 6 V   |         Szegény Ábelkám! Szegény Ábelkám!~- Köszönöm, - felelte Ábel
 7 VI  |         fösvény medve.~- Szegény Ábelkám. Ne zugolódj azért rá. Az
 8 VII |      ütött az óra!~- Micsoda óra Ábelkám?~- A szabadulás órája! Nézd.~
 9 VIII|         Ábel.~~Pest, nov.15~Édes Ábelkám!~Hogy tudtál elmenni búcsuzatlanul!
10 X   |      csupa­érzéshang azt mondja: Ábelkám.~Sokszor felébredt benne
11 X   | sugárzott bele a szíve mélyébe. „Ábelkám! Ábelkám!” De vajjon mondja-e?
12 X   |         szíve mélyébe. „Ábelkám! Ábelkám!” De vajjon mondja-e? Hiszen
13 XII |           És azóta?~- Beszéljünk Ábelkám másról.~- Szivesen. De lásd
14 XII |       van a hajadban, nem is egy Ábelkám.~- Öregszem barátom. Apám
15 XII |         kellene neked házasodnod Ábelkám.~- Erős tréfáid vannak Eszterkém.
16 XIII|          igen illett a körszakál Ábelkám. Férfiassá tett. Szőke ember
17 XIV |         kályha előtt?~- Micsoda, Ábelkám?~- A tűz fénye rádpiroslott.
18 XVII|          Eredj be, csak eredj be Ábelkám, - mondotta az asszony egy
19 XVII|         Mennyire szeretett téged Ábelkám! Emlékszel rá? Egy hétre
20 XVII|     azért magyar. Jó még a fogad Ábelkám?~E szomorúságokkal elegyes
21 XVII|             A nap nyugvását édes Ábelkám.~~VÉGE.~ ~ ~ ~