Part

 1 I   |              édes Eszter, mi az igazi ok?~- Ne kérdezze!~A fiú szivét
 2 I   |                 Hát akkor mi lehet az ok? Igen elszomorít maga engem!~
 3 I   |         Egyszer zivatar tört rájuk, s ők egy terebélyes juharfa alá
 4 II  |       szépsége a főértéke.~- Csak az. Ők maguk is tudják. Minden
 5 II  |               érzés: Szép az élet!~És ők is bizonyosan kisétáltak:
 6 II  |              temetőben vannak, hiszen ők jót akartak.~S ha az ő akaratukat
 7 III |           melegsége egybeáramlott. És ők azt a meleget abban a tömjénillatos
 8 III |          kezeket és lábakat dobálták. Ők aztán óra végén ujságpapirosba
 9 III |          valami munkát a kezébe. Csak ők tudtak mindent, miből mi
10 III |              spóroltak. A levest csak ők tudták megfüszerszámozni.
11 III |  megfüszerszámozni. A befőtteket csak ők tudták elrakni. A szalonnát
12 III |             elrakni. A szalonnát csak ők tudták abárolni. A tejfelt
13 III |              abárolni. A tejfelt csak ők ismer­ték meg, hogy igaz-e.
14 IV  |             nyitva felej­tettem.~- De ők visszavárnak.~Eszter elővonta
15 VI  |               a környékbeli gyerekek. Ők ketten elhú­zódtak egy csendes
16 VI  |           senkise tudja megmosni csak ők, a füszeres mindenkit megcsal,
17 VI  |           nézett reá.~Így találkoztak ők minden szerdán, s így biztatgatták
18 X   |             az emléke. Hányszor ültek ők ketten, szótlanul egymásra
19 XIV |           azelőtt se jártam.~- Az nem ok. Illik. Tartozol neki. Remélem
20 XVII| megkülönböztek, - mint mink. Csakhogy ők aztán megint megbékültek.