Part

 1 I   |        Csakhogy az én szegény apám oda is veszett az isaszegi csatában.~
 2 II  |       Isten bárányt teremt, teremt oda füvet is.~De nem igen bizott
 3 II  |      biróság a gyermekeinknek adja oda akkor, amikor megesküsznek.~
 4 IV  |         kérdezte, hogy mért mennek oda? Tudta, s mosolyogta.~A
 5 VII |         ajtó.~Eszter szinte repült oda.~Az emeleten egy fehérhajú,
 6 VII |         fizetése: nemrég költözött oda egy kisebb szobából.~A falon
 7 IX  |        konyhába. Őmaga is kivonult oda, s ott gondolkodott egy
 8 IX  |            felelte az, - feküdj le oda a konyhaládára, oszt aludj.~
 9 X   |           Különben is öt évet volt oda. Fiatal legényből férfivá
10 X   | Szervita-templom. Vajjon jár-e még oda? Csak egykicsit szeretné
11 X   |          érintés?~De nem jár ő már oda! Hogy is járna! A gyermekének
12 XIII|      megmaradt a régi helyen, mert oda volt szokva a közönsége.
13 XIV |            el:~- Mi a manó? Hát te oda is jársz?~- Hogyne: külső
14 XIV |              Hát ha már tudod: nem oda siettem.~- Hát?~- Az orvoshoz.~
15 XV  |        világos háromszobás lakást. Oda kerültek az aranyrámás képek,
16 XV  |       várták! S ő is szivesen járt oda. Mintha az is az ő családja
17 XV  |   kandallóba jó tüzet rakatott, és oda igazította a két széket.
18 XV  |         elé ültek. A kis Irénke is oda telepedett a szőnyegre eléjök
19 XVII|          Zugligetbe gondoltad? Nem oda.~- Azért. Mert én már...
20 XVII|            nem táncol.~- Enyém se. Oda gondoltam, ahol először