Part

 1 I  |      zárva találta.~Először azt gondolta, hogy alusznak. De csakhamar
 2 II |  okosság.~Másnap vasárnap volt. Gondolta: kimegy délután Budára.
 3 II |            Tehát már asszony: - gondolta szive szakadásával Ábel.~
 4 III|         nyílott.~Valami vevő, - gondolta.~De finom szegfüillatot
 5 III|    egyik se mondta ki.~Ábel azt gondolta: Bizonyára nem jönne.~Eszter
 6 III| Bizonyára nem jönne.~Eszter azt gondolta: Minek mondaná meg a lakását,
 7 V  |      chéri!~Ez franciául van, - gondolta tünődve. Egy évet ő is tanult
 8 V  |      szivére.~- Szegény Ábel, - gondolta, - nagyon is szigoruan viselkedtem.~
 9 V  |      köszönt.~- Szegény Ábel, - gondolta künn megrázkódó szivvel. -
10 VII|         kedvetlenül ült vissza. Gondolta: - Ha téged Ábelnak hívnának,
11 VII|          Tehát nem haragszik, - gondolta az orvos.~Mert ő a leszámolást
12 IX |   meghalt ezekben a napokban, - gondolta, - koszorút viszek a sírjára.
13 X  | Professzorságra készült.~És azt gondolta nem tér többé haza.~Mégis
14 X  |          Hogy repül az idő?~Azt gondolta, hogy Eszter elmúlt álma
15 X  |            Új életet kezdtem, - gondolta, - új szántást, új vetést.
16 XI |      nem erőltette tovább. Ime, gondolta, ott vagyok ahol Mádi Mózes.
17 XI |        csókolt az asszonynak, s gondolta:~- Nem, nem, soha többé!~~
18 XI |      tüdő­gyulladásom volt, azt gondolta, hogy szerelmi búbánat vetett
19 XIV|        elé.~Ez az ember beteg - gondolta Ábel.~A hölgyek ekközben
20 XV |      marok földet.~Mindenki azt gondolta, hogy rokon.~Berta azokban