Part

 1 I   |            hogy a fiu csaknem kiáltva folytatta:~- Bocsásson meg, hogy ilyet
 2 I   |             nézett, aztán bús szemmel folytatta:~- Tudom, most azt kérdezi
 3 II  |           többivel.~A doktor komolyan folytatta:~- A gyermek virági szépsége
 4 III |              Eszter egyre sápadtabban folytatta az utját. Mi történik, ha
 5 IV  |              szemmel hallgatott.~Ábel folytatta:~- Bocsáss meg, de annyira
 6 IV  |          egymást.~És megindult hangon folytatta:~- Tudod ma ahogy megfeledkeztem
 7 VI  |    családunkban sohase volt zörgés, - folytatta az öregasszony, - a ti családotokban
 8 VII |     hitetlenül nézett reá.~Az asszony folytatta:~- Az ura a legjobb ember
 9 XI  |              sohase volt gyermeked, - folytatta az asszony ellágyultan, -
10 XI  |            elválasztó kéz.~Az asszony folytatta:~- És a gyermekem szemében
11 XI  |            kiváncsian fordult feléje, folytatta:~- Azt hiszem egy nő tisztességének
12 XI  |                Elég régen ismernek, - folytatta Ábel, - hogy tudhatják,
13 XII |               is vádollak.~- Aztán, - folytatta az asszony, - mikor a gyermekem
14 XII |               megvan a magyarázata, - folytatta aztán visszanyerve a nyugalmát. -
15 XIII|             az asszonynak.~- Nekem, - folytatta fénylő szemmel, - fogalmam
16 XIV |      szivarjáról. Hallgatott.~Ábel se folytatta.~Mind a ketten a nőkre néztek,
17 XIV |          amire bámulsz. De fogadom, - folytatta színleges haraggal, - hogy
18 XV  |             Férjhez kellene menned, - folytatta nyugodtan, - hiszen még
19 XVII| összeereszkedett.~- Később azonban, - folytatta - megmondom neked... miért
20 XVII|              S könnybe lábadt szemmel folytatta:~- A házassági fundusba