Part

 1 III |            leszek, de arra nem, hogy téged elfeledlek.~Folyékonyan
 2 III |              iránta.~- Ő is gyűlölne téged. És nekem vigyáznom kellene
 3 IV  |            félreértesz! Nem vádollak téged. Nem tehettél másképp. Én
 4 IV  |       érzéseddel a férjedhez.~- Hogy téged teljesen elfeledjelek? Ki
 5 V   |           Nem bizony.~- Hát engem?~- Téged szerettelek az igaz, de
 6 V   |           kisasszony idegen.~- De én téged csak a lelkemmel szerettelek.
 7 VII |           ült vissza. Gondolta: - Ha téged Ábelnak hívnának, bizonyára
 8 VIII|              hogyan szokom meg, hogy téged vasárnaponkint se lássalak.
 9 VIII|           gondolatom homlokon csókol téged.~E.~~november 25.~Kedves
10 IX  |             petróleumbűzös pintes.~- Téged vártalak, - szólt rá Ábel, -
11 IX  |            állj csak meg.~- Engem?~- Téged ám. Ösmered te ugye a doktorék
12 XII |              egy fiatal nővel lásson téged.~E.~Ábel megdöbbent.~Szombat
13 XIII| kötelességünk is hogy meglátogassunk téged. Az esküvő után kéthétre
14 XIV |          nyiltan...~- De Ábel!~- Még téged se eresztelek. Mától fogva
15 XIV |   gyermeketek is van, és ő megbecsül téged.~- Meg? Azt hiszed? Minden
16 XIV |   megszeppent:~- Te nem vagy idegen. Téged mink hozzánktartozónak érzünk.~-
17 XV  |         azelőtt.~- Nem tudom mi bánt téged, - mondotta egyszer Eszternek, -
18 XV  |           vont:~- Hát ő? boldogított téged?~Az asszony mélyen behunyta
19 XVII|         németnek. Mennyire szeretett téged Ábelkám! Emlékszel rá? Egy